Evangélikus Élet, 2015. január-június (80. évfolyam, 1-26. szám)
2015-04-05 / 14. szám
12 ◄! 2015- április 5. IFJÚSÁGI OLDAL Evangélikus Élet PALACKPOSTA Ünnep - szokások vagy belső tartalom? Húsvét van, Jézus feltámadásának ünnepe. Ahhoz, hogy az ünnep beköszöntsön, hogy ünnepelhessünk, meg kellett várnunk a tavasz beköszönték majd az első teliholdat s az ezt követő hétvégét is. Most, hogy elérkezett az ünnep, a kérdés csak az, hogyan ünnepelünk: szokásokkal vagy szokások nélkül? Jól ismert, hogy a húsvéti időszakot sokféle hagyomány, népszokás övezi. Mi is festünk tojást, készítünk ajtódíszt, asztaldíszt, locsolkodunk, és a lakást is alaposan kitakarítjuk. Megemlíthetjük még a kiszehajtást, villőzést, kereplést, féregűzést, húsvéti nyulakat, tűzszentelést, tojásfaállítást, komatálküldést is. Bár ezek a szokások fontosak és értékesek, mert embereket összehozó, összetartó, közösségformáló erejük van, mégiscsak pogány eredetűek, és a természet újjáéledését, a sötétség elűzését, az újjászületést és a termékenységet jelképezték. Vagyis semmi közük nincs Jézus Krisztushoz. Ha pedig olyan hagyományt vagy szokást szeretnénk találni, amely valóban Jézus halálában és feltámadásában gyökerezik, akkor arra a végeredményre jutunk, hogy nem létezik ilyen. Legalábbis én nem találtam. S nem is baj, hogy nincsenek keresztény eredetű külsőségeink, mert így legalább a figyelmünk ráterelődhet a lényegre, a belső dolgokra, húsvét valódi üzenetére. Arra, amit a húsvét a kezdetektől fogva jelent a keresztény emberek számára. Ez pedig nem más, mint hogy Krisztus mindannyiunkért odaadta az életét önként, kikötések és feltételek nélkül. Miről szól tehát húsvét? Semmiképpen sem a nyulakról, csibékről, tojásfestésről, ajtódíszekről, locsolkodásról, ajándékozásról, hanem Isten érthetetlen és csodálatos kegyelméről. Húsvét arról a felfoghatatlan isteni szeretetről szól, amelyet Isten érez irántunk. Amely Jézusban lett tapinthatóvá, kézzelfoghatóvá, valósággá. S amely az ő halálában és feltámadásában vált életté és üdvösséggé mindannyiunk számára. Ezért az idei húsvéton igyekezzünk elterelni figyelmünket a külső dolgokról, hogy megláthassuk és átélhessük a belső tartalmat. Mert húsvét rólunk is szól. Ez az ünnep a mi feltámadásunkat, a mi újjászületésünket is jelenti. „Mert a keresztről való beszéd bolondság ugyan azoknak, akik elvesznek; de nekünk, kik megtartatunk, Istennek ereje” (íKor 1,18; Károli-ford.) Áldott feltámadásünnepet kívánok mindenkinek, szokásokkal vagy azok nélkül - de inkább azok nélkül! ■ Cairns-Lengyel Henriett Névjegy: Cairns-Lengyel Henriett 2014. augusztus í-jétől vagyok a szarvasújtemplomi gyülekezet lelkésze. Ideérkezésemet megelőzően három évig Skóciában éltem, ahol vallástanári diplomát szereztem. Talán ez az egyik oka annak, hogy félállásban a Vajda Péter Evangélikus Gimnázium iskolalelkésze lettem, s ebben a minőségben is jelen lehetek a fiatalok között. Az pedig külön öröm, hogy a Skóciában szerzett tanári tapasztalataimat a vajdás diákokkal is megoszthatom. Az oldalt szerkesztette: Vitális Judit Húsvéti tippünk: elő a nyúlcipőt! Avagy tanítványok futópályán ► Kalóriát éget, vagyis segít megőrizni a vonalaidat. Endorfint termel, ezáltal helyreállítja a lelki egyensúlyod. Növeli a csonttömeget, így időskorban is fittebb leszel. Ráadásul bizonyítottan az életedet is meghosszabbítja. - A futás legfontosabb „mellékhatásait” olvasva csak azt nem értjük: vajon miért is nem fut mindenki? Mielőtt sorolnád a kifogásaidat, olvasd el összeállításunkat, amelyből megtudhatod, hogyan állj neki az első kilométerednek, hogy aztán versenybe szállhass. No nem az élsportolókkal, még csak nem is a barátaiddal. A futók ugyanis tudják, hogy minden alkalommal egyetlen embert kell legyőzniük: önmagukat. „Bocs, hogy nem vettem fel, csak éppen futni voltam” - írtam üzenetet az ifjúsági oldal szerkesztőjének, amikor sokadik alkalommal próbált érvényt szerezni azon ígéretemnek, hogy cikket írok a futásról. Akik jól ismernek, már tudják, hogy két esetben nehéz engem telefonon elérni: ha lehalkítva marad a készülékem, és ha futócipő van a lábamon... Az első lépésem Amikor futhatok, úgy érzem, hogy végre önmagam lehetek. És mivel telefon sincs nálam, biztos lehetek benne, hogy a futásra szánt idő valóban csak az enyém. Nem véletlenül van így.- A futás az ember legtermészetesebb mozgása. Gondoljunk csak arra, hogy az ókori olimpiák legelső és sokáig egyetlen sportága volt! -rezgésektől, és a belső talpélnél nyújtson megfelelő alátámasztást - mutat rá a tanár úr. Leginkább azzal motiválhatja magát a futó, ha kitűz maga elé egy viszonylag nagyobb, ám reális célt. A szakértő szerint a kezdőknek a tíz kilométeres táv teljesítését érdemes kijelölniük, amelyet kellő kitartással ki-ki a saját edzettségi fokától függő idő alatt érhet el.- Ha megvan a tízes, a következő lehet egy félmaraton - huszonegy kilométer -, majd a harminc kilométeres távolság. Aki már teljesítette a harmincas távot, közel kerül ahhoz, hogy a teljes maratonit is lefussa - vázolta a szaktanár, aki már öt alkalommal lefutotta a negyvenkét kilométert. Ezt pedig már a cikkíró teszi hozzá: a barátok biztatásánál is nagyobb erőt ad, ha valamelyik veremlékeztet Scheidler Géza, a Bonyhádi Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium és Kollégium testnevelés-munkaközösségének vezetője.- A civilizációs társadalom ismét felfedezi magának a futást, hisz a mozgásszegény életmód, az ülőmunka, a technikai eszközök használata kiváltja az emberekből ezt az igényt. Világszerte egyre több futóklub alakul, és sorra rendezik a különböző futóversenyeket, -fesztiválokat - világít rá a tanár, aki nemcsak a gimiben, hanem az evangélikus egyházban is felel a testnevelés tantárgyért. Az interneten számos, kezdőknek szánt, napokra lebontott edzésprogram érhető el. Mindegyiknek a legfontosabb javaslata a fokozatosság. Ezt erősíti meg a szaktanár is:- Javaslom, hogy mindenki a laza futás és gyaloglás kombinációjával kezdje. A legegyszerűbb, ha százötven méter kocogás után gyalogolunk ötven métert, majd ezt ismételjük egy-két kilométer távolságon keresztül. Fontos az is, hogy minden futónap után iktassunk be egy pihenőnapot, amikor regenerálódik a szervezetünk. A környezetemben sokan keresnek kifogásokat. „Nem nekem való. Nem bírja azt az én szervezetem. Biztosan belerokkanok” - mondják. Kérdésemre azonban a szakértő megerősítette, hogy szinte minden ember képes futni, és az egészséges emberek mindegyike idővel maratoni távot is teljesíthet. Mindössze azoknak kell más sport - praktikusan a kerékpározás vagy az úszás - után nézniük, akiknek a gerince kevésbé bírja a függőleges terhelést, így például ha porckorong-rendellenességük van. Ha azonban nincs panaszunk, nem kell orvoshoz fordulnunk.- Ha betartjuk a fokozatosságot, a szervezetünk időben jelezni fog - nyugtat meg Scheidler Géza. A sokadik lépés Bár a futás a legolcsóbb sport, a jó cipőt ne spóroljuk meg!- Már nyolc- és tizenötezer forint között hozzájuthatunk alkalmas lábbelihez, amelynek három tulajdonsággal kell bírnia: legyen könnyű, kellően vastag gumitalp védjen az ütődésektől, senyen, futófesztiválon teljesíti az ember a kitűzött célt. Nem tudom, milyen lehet egy olimpikonnak zsúfolt stadionban, kamerák kereszttüzében pályára lépnie, nekem csak egy kisváros esős májusi délelőttje jutott, mégis legszebb emlékeim között tartom számon azt, amikor csuromvizesen célba érkeztem sok-sok idegen ember szurkolását hallva. A csővári lelkész sok ezredik lépése Két és fél éve kezdett futni úgy, hogy nem volt komolyabb sportolói tapasztalata, tavaly pedig már az általa csak „nagy Marosának” hívott teljes maratoni távot teljesítette, ráadásul régebbi futókat is megszégyenítő időeredménnyel. Laczi Rolandot, a csővári evangélikus gyülekezet lelkészét egy kollégája, Szabó Szilárd „fertőzte meg” egy közös nyaralás alkalmával.- Elhívott futni, megtettünk három kilométert, majd kis pihenő után visszafelé is lefutottuk a hármat. Hamar megtaláltam a ritmust, és rájöttem, hogy kitűnő stresszoldó ez a fajta mozgás. Roland is az interneten keresett edzéstervet, ezenkívül Murakami Harukí híres könyve, a Miről beszélek, amikor futásról beszélek? című értekezés ösztönözte. Ha teheti, heti négy alkalommal fut. Korábban zenét hallgatott mozgás közben, ma már csak a lépteire figyel. A negyvenkét kilométert 2014-ben Budapesten teljesítette 3 óra 56 perc 11 másodperces eredménnyel, előtte egy hónappal sikerült eljutnia a harmincas távig.- Nem egyedüliként vagyok maratonista a kollégák között, tudomásom szerint Nánai László Endre tábori lelkész és Keczkó Pál, a budahegyvidéki gyülekezet lelkésze is teljesítette már a negyvenkét kilométeres távot - árulta el a csővári lelkipásztor, aki kacérkodik hosszabb távolság lefutásának a gondolatával is, azonban a munka és a családja jelenleg annyi energiáját leköti, hogy ezt a tervét a távolabbi jövőben szeretné megvalósítani. Célba érkezés - Pál apostollal Arra, hogy a futásnak már az ókorban is jelentőséget tulajdonítottak, éppen a Szentírás a legjobb bizonyíték. A Bibliát fellapozva több tucat helyen találkozunk fütó prófétákkal, menekülő királyokkal vagy éppen rohanó tanítványokkal. Amikor például Saul meg akarta ölni Dávidot, a lantos ifjú először a palotából menekült, majd amikor az uralkodó emberei megjelentek Dávid házánál, ő az ablakon át kiszökött, és elfutott (íSám 19,10-12). A menekülő ember képe jelenik meg a Példabeszédek könyvében is: „Akit vérontás bűne terhel, hadd fusson a sírig ne segíts neki!" (Péld 28,17) Az ősegyház apostolai is több alkalommal kényszerültek szaladni. Az írásból tudjuk, hogy amikor például egy gonosz lélekkel terhelt ember támadt rájuk, még felöltözni sem volt idejük, úgy eredtek futásnak (ApCsel 19,16). A futás képe pozitívan jelenik meg Ézsaiásnál, az Ószövetség legismertebb és leginkább biztató igéjében: „De akik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak, és nem lankadnak meg járnak, és nem fáradnak el” (Ézs 40,31) Egész életre szóló „program” afféle „lelki szupermaraton” metaforája a futás Pál apostol leveleiben. „Én tehát úgy futok, mint aki előtt nem bizonytalan a cél.. (íKor 9,26) A hitben kitartó ember Pál szerint látja a pálya végét: „... egyet teszek: ami (...) előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a célfelé...” (Fii 3,14) Máshol pedig már múlt időben használja Pál a futás képét, akár egy maratonista, aki - bár szenvedés árán, de - végül megkapja az érmet: „Ama nemes harcomat megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam. . (2Tim 4,7) „Ezzeldicsekszem majd a Krisztus napján, hogy nem futottam hiába, és nem fáradtam hiába” (Fii 2,16) Az első lépésed- Önmagunkért mindenféleképpen érdemes belevágni ebbe a kalandba - biztat mindenkit Laczi Roland; szerinte az önismeret egyik legjobb eszköze, ha feszegetjük a saját határainkat. Hasonló szavakkal és lelkesedéssel fogalmaz Scheidler Géza is:- A futás egyfajta meditáció, amikor megteremtjük a test és a lélek harmóniáját; önmagunk megismerésének egyik legjobb eszköze. Akármilyen hálás interjúalany volt is a két megszólaló, a cikkíró alig várja, hogy letegye a telefont és a tollat. Lábán ugyanis már ott a futócipő, hogy bejárja vele a külvárosi utcákat. Már csak azt reméli, hogy ha a kedves olvasó eljut eddig a mondatig, ő is csatlakozik a futók világméretű közösségéhez. Ne feledd: kezdetnek pár száz méter is elég. Hisz tudjuk: Pál apostol sem egy nap alatt jutott el Filippibe, de végül „elvégezte” futását. ■ László Jenő Csaba Húsvét: igazi futóünnep Ha futócipőben lapozod fel a Szentírást, azonnal feltűnik, hogy bár a négy evangélium mindegyike különböző nézőpontból közelíti meg Jézus feltámadásának eseményeit, a nap mindegyik írásban valóságos futófesztivállá vált. Máténál az angyalokkal találkozó asszonyok „félelemmel és nagy örömmel futottak, hogy megvigyék a hírt tanítványainak” (28,8). Márk szerint remegés és döbbenet fogta el a két Máriát és Salómét, amikor „elfutották a sírbolttól” (16,8). Lukács írása szerint Péter az asszonyok által hozott hír hallatán szaladt el az üres sírhoz, hogy megbizonyosodjon a hallottak valóságtartalmáról (24,12). János evangéliumában az üres sírt felfedező magdalai Mária szedte először gyorsan a lábait, majd Péter és egy másik tanítvány, „akit Jézus szeretett”, futott a feltámadás helyszínére. Az evangélista valóságos sportriporterként nem mulasztja el megjegyezni, hogy a „másik” gyorsabb volt Péternél, viszont nemcsak a sebessége, hanem az ijedsége is nagyobb lehetett, mert Péter ennek ellenére hamarabb kukkantott be a sziklasírba (20,4-8).
