Evangélikus Élet, 2015. január-június (80. évfolyam, 1-26. szám)
2015-04-05 / 14. szám
Evangélikus Élet KERESZTUTAK 2015. április 5. !► 5 Anyanyelven hallgatni az evangéliumot Beszélgetés dr. Garádi Péterrel a felvidéki magyar evangélikus misszióról Láttam, aki engem látott Kárpátaljáról Felvidéken ► Bár nincsenek pontos számadatok, Szlovákiában hozzávetőlegesen tizenkét-tizenötezer magyar nemzetiségű evangélikus él. Helyzetük rendkívül bizonytalan, elsősorban a magyar anyanyelvű lelkészek hiánya miatt. Ugyan számos szlovák evangélikus lelkész tud magyarul, jelenleg egyetlen gyülekezet, Alsószeli (Dőlné Saliby) pásztora, Nagy Olivér hirdeti anyanyelvén Isten igéjét minden vasárnap. A losonci (Lucenec) gyülekezetben a közelmúltban szűnt meg a magyar nyelvű szolgálat, Dunaszerdahely (Dunajská Streda) evangélikus közössége - magyar és szlovák egyaránt - a leépülés szélére került, de máshol sem biztató a jövő. Az utóbbi években fáradhatatlanul küzd a szlovákiai magyar evangélikusokért a felvidéki magyar evangélikus misszió. Eddig is számos gyümölcsöt termett szolgálatukról hálaadó és könyörgő imalistát írt dr. Garádi Péter, a budaörsi evangélikus gyülekezet egykori felügyelője és tiszteletbeli presbitere, az Evangélikus Belmissziói Baráti Egyesület (EBBE) elnöke. A misszió egyik kezdeményezőjét és - saját szavával - „segédmunkását” (képünkön) az indulásról, a gyümölcsökről és a célokról kérdeztük.- A felvidéki magyar evangélikus misszió a gömöri régióban indult. Szeverényi János missziói lelkésszel jártam először, 2005 novemberében Sajógömörön (Gemer), a régió magyar evangélikus presbitereinek ottani találkozóján tartottam előadást. Hazatértemkor a budaörsi gyülekezet lelkészével, Endreffy Gézával beszélgettünk a felvidéki magyar evangélikusok nem könnyű helyzetéről. Ennek eredményeképp testvér-gyülekezeti megállapodást kötöttünk a sajógömöri gyülekezettel. Nem protokolláris kapcsolattartás volt a célunk. Tudatosan missziós tevékenységet szándékoztunk folytatni, és havonta egyszer - vasárnaponként - meglátogattuk őket. Külön csoportok foglalkoztak a gyerekekkel, a fiatalokkal és a felnőttekkel. Részt vettünk a nagy ünnepeken, a templomszentelési ünnepen - amely ott kiemelt alkalom - és a konfirmációs istentiszteleteken is; évente egyszerkétszer ők is ellátogattak Budaörsre. 2009-ben aztán - a helybéli Lóczy Tibor vezetésével — megalakult a Capella Polgári Társulás, amely a felvidéki magyar evangélikus missziónak hivatalos jogi keretet adott...- Tehát nem csak a gömöri régióban képzelték el a misszió tevékenységét.- Először a gömöri szórványgyülekezetek felé nyitottunk. Rusznyák Dezső sajógömöri lelkész további két anyagyülekezetet - Gömörpanyitot (Gemerská Panica) és Pádárt (Padarovce) -, illetve azok szórványait is ellátta. Összesen tehát tizenkét magyar nyelvű istentiszteleti helyet. Korábban Várgede (Hodejov) státusza is anyagyülekezet volt, ez azonban már megszűnt. Nyugat-Szlovákiában még nincs kiépített bázisunk, de jó kapcsolatot ápolunk a szolgálatunkat szívesen fogadó, sőt igénylő somorjai (Samorín) gyülekezettel. Lelkészük maga is tart magyar nyelvű istentiszteleteket, felolvasva a lefordított prédikációt. Mostanában én is főként a nyugati régióba járok. Havonta tartok bibliaórákat, amelyekre szlovákok is eljönnek. Vannak köztük, akik tudnak magyarul, de már szinkrontolmácsunk is van. Tapasztalatom szerint a személyes bizonyságtételekre figyelnek fel legjobban az emberek.- Ekkora területet ellátni embert próbáló terheket jelent.- Nagyon sok helyen van szükség a segítségre. A magyar és a szlovákiai evangélikus egyház egyezménye alapján Rusznyák Dezső nyugdíjazása után Sajógömörbe - missziói lelkésznek - Dechertné Ferenczy Erzsébetet küldték ki. Áldásos tevékenységének máris látszik az eredménye: növekedett az istentiszteleten részt vevők száma, az átlagéletkoruk is csökkent, és beindult az óvodai hittan. Tornaijáról (Tornafa), a magyarszlovák vegyes gyülekezettől is - ahol egykor szintén szolgált magyarul tudó lelkész - érkezett felkérés a misszióhoz. A magyar nyelvű istentiszteletet ott ma már szintén Dechertné Ferenczy Erzsébet, átjáró lelkészként pedig Gerlai Pál miskolci iskolalelkész tartja. Hosszúszó (Dlhá Vés) és három szórványának színmagyar gyülekezeteiben - Trencsányi Andrea lelkész hirtelen halála óta - a rozsnyói (Roznava) másodlelkész szolgál. Szolárik Vilmos (Viliam Solárik) jól beszél magyarul, és megfelelően el tudja látni a pásztori feladatokat a rozsnyói gyülekezet és szórványai mellett.- Kik segítik még a misszió munkáját?- A gömöri régióban Gerlai Pál három éve örömmel elvállalta a határon túli szolgálatot, istentiszteleteket tart, ahová hívják, és kazuális szolgálatot is teljesít. Rusznyák Dezső nyugdíjazása óta Sajógömörön és környékén laikus szolgálók végzik az iskolai hitoktatást, köztük Lóczy Tibor is. A kamasz korcsoportot megcélozva az angliai Acorn Camps misszió is bekapcsolódott a munkánkba. Magyarországon már évek óta működnek, és közvetítésünkkel a gömöri régióban (Kokaván), illetve Farnadon (Farná) is rendeznek nyaranta angol nyelvi táborokat. Nagyon értékes a hozzájárulásuk.- Az „átjáró lelkészt szolgálat” is hozzájárul a missziós célok megvalósításához?- Természetesen nagyon örülünk ezeknek a lehetőségeknek is. Világosan kell azonban látni, hogy önmagában ez kevés a magyar evangélikus közösségek megmaradásához. Jelenleg havonta egyszer jár át a tokaji lelkész Nagytárkányba (Veiké Trakany), a komáromi lelkész pedig Révkomáromba (Komárno). A nagybörzsönyi lelkész havonta kétszer szolgál Ipolyszakálloson (Ipeísky Sokolec) és Százdon (Sazdice). Ezeken túl - a parókiális jog maximális tiszteletben tartásával - eseti átjárások is vannak: olykor-olykor a salgótarjáni, a balassagyarmati lelkész is átmegy temetni, kazuális szolgálatot ellátni... Ha azonban nincsen a gyülekezeti életnek bázisa, ha nincsenek biblia-, hittan-, konfirmációs órák, különböző házi csoportok - asszonykörök és hasonlók -, amelyeknek csúcspontja az istentisztelet, akkor a gyülekezeti élet „koronája” maga az istentisztelet is kiürül. A háztető sem áll meg alapok és falak nélkül. A misszió éppen ezen szolgálatokat próbálja segíteni, mert a magyar lelkészek hiánya nagyon kiszolgáltatottá teszi a szlovákiai gyülekezeteket. Jelenleg egész Szlovákiában egyetlenegy magyar anyanyelvű evangélikus gyülekezeti lelkész van, Nagy Olivér, aki Alsószeliben szolgál. Bízunk abban, hogy a sajógömöri modell máshol is alkalmazható lesz.- Az Evangélikus Életben még 2013-ban jelent meg egy felhívás az Ön tollából, amelyben a felvidéki misszió támogatására, közös szolgálatra és együttműködésére kéri a magyarországi gyülekezeteket. Érezhető-e a segélykiáltás hatása?- A testvérkapcsolatokban látható pozitív változás. Testvér-gyülekezeti megállapodás jött létre Hosszúszó és Maglód között. Tavaly a maglódi gyülekezet szolgált a Szlovákiá-' ban élő magyar evangélikusok missziós napján, mely igazán áldott alkalom volt. Tavaly húsvét óta a piliscsabai evangélikus gyülekezet a farnadiakat segíti kéthavonkénti szolgálatokkal. Némi előrelépés tapasztalható Magyarországon is, az itthoni lelkésztársaktól egyre több megkeresés érkezik Endreffy Gézához. Magam mint „segédmunkás” igyekszem előremozdítani a misszió ügyét. Fontos alkalom lesz május 30-án a Szlovákiában élő magyar evangélikusok találkozója és missziós napja, amelyet idén Somorján rendezünk. Magyarországról is várunk gyülekezeteket. Bibliai időket élünk át. Én kivételezettnek tartom magam, mert láthatom Isten csodálatos munkálkodását és végtelen bölcsességét, ahogy ajtókat nyit meg, és megújítja a szíveket. Imameghallgató Urunk van, végtelenül hálás vagyok ezért. Mert noha hajlamosak vagyunk magunknak tulajdonítani az elért eredményeket, ha ezek mögött nem ismerjük fel Isten szeretetét és a Szentlélek munkáját, akkor az egésznek semmi értelme nincs. Sőt: szalmalángszerű fellobbanást is alig érhetünk el, nemhogy felébredést, megújulást a szlovákiai magyar evangélikusok életében és közösségében. ■ Walkó Ádám A sok gond és baj mellett pozitívum, hogy a feldarabolt nemzettest kezd összeforrni. Nagyszerű érzés „csak úgy” átgurulni Felvidékre/Szlovákiába a határon, ahol néhány évvel ezelőtt még sorok álltak, és szigorú, kiszámíthatatlan vámosok, határőrök packáztak velünk. Erdélybe is könnyen átkelhetünk. Ott még állnak határőrök, de egymás mellett a román és a magyar. Több esetben mindketten beszélnek anyanyelvűnkön... Március 20-22-én újra Felvidéken jártam az örösi református gyülekezet meghívására. Őrös (szlovákul Strázne) hatszáz lelkes falu. Alkalmanként hetvenen (azonfelül a gyermekek) vettek részt a Láttam, aki engem látott című evangélizációs sorozaton. A témát adó mondat az egyiptomi származású szolgálótól, Hágártól ered (iMóz 16). Miután Ábrám és Száraj Isten helyett akarta megoldani a „szaporodás és sokasodás” programját, Hágárt bevonva az akcióba, összekeveredtek a dolgok. Habár a kor szokása szerint ez törvényes gyakorlatnak számított, nem biztos, hogy amit a törvény megenged, az jó is. (Ez a mai törvények egy részére is illik.) Száraj féltékenyen elűzi a tiszteletlenül viselkedő szolgálót, de Hágárt elűzöttségében meglátja Isten angyala, megszólítja, bátorítja az életre, a folytatásra. Ekkor mondja Hágár: „Te vagy a látás Istene. (...) Én is láthattam itt, aki engem látott’.’ (13. vers) Ez az esemény is lehet előkép, utalás az evangéliumra. Jézus olyannak látta korosztályát, mint a szétszóródott, meggyötört nyájat, és ő azért jött, hogy megkeresse és megtartsa az elveszetteket (Lk 19,10). Ilyen szétszóródottnak, meggyötörtnek tűnik magyar népünk is. Ha nem látjuk is sokszor Istent, ő lát még minket, és van üzenete, bátorítása számunkra. Hiszem, hogy Isten „reményteljes jövőt” (Jer 29,11) akar és tud adni nekünk, csak hallgassunk rá, ha szól hozzánk. A Megváltó a keresztről is látta Máriát és Jánost, de az elcsángált tanítványokat és az egész emberiséget is. Emeljük fel mi is tekintetünket rá! - Sokan nyitottan hallgatták az üzeneteket a kultúrházban és a templomban. Egyik nap részt vettünk a közelben lévő kisvárosban, Derecskén a Kárpátaljai Református Egyházkerület vezetőinek beszámolóján. Ők a néhány évvel ezelőtt megnyílt ukránszlovák határállomáson jöttek át Nagyszelmencnél (Veiké Slemence). Tudvalevő, hogy ezt a magyar falut a kegyetlen határ kettévágta valamikor; a helyiek nem mehettek át például rokonaik esküvőjére vagy temetésére sem. Nagy Béla főgondnok szívszorító beszámolót tartott a kárpátaljai helyzetről. Több mint száz magyar férfit vittek már el katonának, hatan haltak meg közülük. A kettős állampolgárság — más anyaországi támogatással együtt - segít rajtuk. Nagyon sokan elmenekültek, főleg fiatalok; munkát vállaltak hazánkban és más európai országokban. Félő, hogy nem mindenki tér majd haza. Kelet-Ukrajnából érkező ukrán menekültek megvásárolják a kárpátaljai házakat, földeket, így is folytatódik a területfoglalás. Sokfelé épülnek az ortodox templomok. A Kárpátaljai Református Egyházkerület hetvenezer tagja (közöttük néhány megmaradt evangélikus) száznyolc gyülekezetben él. Működtetnek szeretetotthont, árvaházat, iszákosmentő missziót, szociális konyhákat, krízisállomást és négy iskolát. Az ukrán állam nem támogatja az egyházkerületet és intézményeit; e téren is a magyar kormány nyújt segítséget. Élelemhez hozzá lehet jutni, de a pénz, a hrivnya értékét veszítette. Egyhavi nyugdíj tíz-tizenkétezer forintot ér. A híradásokból is tudjuk, hogy összefogtak a hazai és határon túli egyházak, segélyszervezetek. A Szlovákiai Református Keresztyén Egyház is jelentős segítséget ad. Aki szeretne ezekben az akciókban részt venni, megteheti, ha bekapcsolódik például az Ökumenikus Segélyszervezet programjába. Ahogy a Híd magazin idei első számában is megírtuk, az őszi országos evangélizáció perselypénzét a munkácsi gyülekezetnek adtuk. Isten látja Kárpátalját - nézzünk mi is az ő szemével! ■ Szeverényi János országos missziói lelkész, a Híd evangélikus missziói magazin főszerkesztője A szerző Őrös református templomának szószékén FOTÓK: KISS MIKLÓS
