Evangélikus Élet, 2015. január-június (80. évfolyam, 1-26. szám)

2015-04-05 / 14. szám

„Nem véletlen hát, hogy 2017-ben, a reformáció kezdetének öt­századik évfordulóján éppen itt találkozik majd a világ evangé­­likussága. Afrika több más államában (Tanzánia, Etiópia) is je­lentős méretű, gyarapodó evangélikus egyházak működnek - mondhatjuk, ma itt kézzelfogható a reformáció.” Mit tanulhatunk a namíbiai evangélikusoktól? ^ 8-9. oldal „Tapasztaljuk, hogy a templomrom­bolás szakadatlanul folyik ebben a világban, mégsem fordítunk hátat ennek a világnak, mert tudjuk: a templom újjáépül, mert Krisztus él!” Húsvéti csoda 1^ 11. oldal „Ha továbbra sem beszélünk a nép nyelvén, az ország köznyelvén, akkor odáig fogyatkozunk, hogy már csak a képzett lelkészek és bennfentes hívők járnak majd templomba.” Kánaáni nyelv fogságában ^ 15. oldal A „Magdolna-pillanat” !► 3. oldal Megkettőzött oltalom & 4. oldal Anyanyelven hallgatni az evangéliumot 5. oldal Lambada Mari tévés bizonyságtétele 6. oldal Ünnep - szokások vagy belső tartalom? ^ 12. oldal Szlovák és német oldal !► 10. és 13. oldal Feltámadott! Ez a szó, ez a mondat a történelem csúcspontja! Amit a három asszony tervez és tesz, amit érez, és amiről beszélnek, az érthető, a gyász fájdalma nekünk sem ismeretlen. Tanácstalanságuk - „Ki hengeríti el nekünk a követ a sír­bolt bejáratáról?” - külön gondot okoz nekik. Valamit tenni kell, de ho­gyan oldjuk meg a problémát? Ne­künk is ismerős helyzet. Gondolatban melléjük szegődünk, ámulunk, hogy a kő el van hengerít­­ve, velük együtt lépünk be a sír­kamrába, észrevesszük az angyalt is, és halljuk a szavát: „Feltámadt..” Olyan gyakran halljuk ezt a törté­netet, hogy a döbbenet és félelem minket már nem kerít hatalmába. De hogy a helyzet meghökkentően új, azt azért még így is látjuk. Az asszonyok­nak nem kellett volna illatos olajat vá­sárolniuk, nem kellett volna kora reggel a sírhoz menniük, nem kellett volna töprengeniük a kő elhengerí­­tésén sem. „Feltámadott! Érthető, amit tesz­tek, kegyes szándékotok megindító, de tévedtek, a helyzet immár egészen más. A názáreti Jézust keresitek. O nem halott, nincs itt.” Egyszerűen nem fogja fel ezt az ember. Hallják az angyal szavát, de az egészet nem ér­tik. Tanácstalanul, gondterhelten, útközben meg-megállva érkeztek, most pedig rohannak, menekülnek a sírtól, ahogyan csak a lábuk bírja. On­nantól fogva minden másként van, mint ahogy gondolták. Mivel Jézus feltámadt, ezért íratott meg az evangélium. Miért érdekel­ne bennünket egyébként a názáreti Jézus története? Mivel Jézus feltá­madt, ezért - és csak ezért - evan­gélium az evangélium, és ezért jó hír a Jézus-történet. A haldokló Jézuson nem látszott, hogy ő a mi üdvösségünkért szenved, és hogy halála értünk való áldozat. HÚSVÉT ÜNNEPE - MK 16,1-8 Működésének első időszakában sok követője volt; voltak, akiket tanításá­val elgondolkodtatott, voltak, akiket meggyógyított, akik életüket és egész­ségüket neki köszönhették. De gyógyí­tásai gyanússá is váltak, szavait sokan kételkedéssel hallgatták. Sokan tisztelték Jézust, és mind a mai napig sokan csodálják őt. De gyűlölték is, és sokan vannak, akik ma is elutasítják. Kétségtelen, hogy nem A VASÁRNAP IGÉJE voltak, és ma sem tűnnek olyan egy­értelműnek ezek a dolgok. De feltámadott! Nincs kétség töb­bé: ő valóban Isten Fia! Érvényes, amit mondott - ezzel kell együtt él­nünk. Akiket meggyógyított, azok az előízét kapták annak, amit Isten ter­vez az egész világgal - ez a mi remény­ségünk. Halála nem bűneinek bünte­tése volt, hanem áldozat a világ bűné­ért - ez a mi vigasztalásunk. Feltáma­dása az evangélium csúcspontja, a tör­ténelem közepe. Ez ad értelmet annak, amit létezésnek, életnek nevezünk. De valóban így is értjük? Vannak, akik vonakodva, belülről távolságot tartva vesznek részt a hús­véti ünnepi istentiszteleten. Akiknek nem a friss gyász a gondjuk, hanem az angyal szava: „Feltámadt...” Pár hó­napja a karácsonyi történetet hallot­ták, tegnapelőtt meg a passiótörténe­tet. Ez még érthető, még együttérzés is támadt szívükben. De ez a húsvéti legenda? Lehet ennek örülni? Énekeljük még a húsvéti énekeket, de inkább csak fél szívvel. Képmuta­tók sem akarunk lenni. Tanácstalanul érkeztünk, és így is távozunk. Beér­nénk mi a karácsonyi történettel, a He­gyi beszéddel és a példázatokkal. Nem kellene minden évben ezt a történe­tet is elővenni! Hogyan is hagyhatnánk el? Más­ként hogyan mondhatnánk el, hogy Jézus él, és az egyházban kezdettől fogva mint élő Úr bizonyította meg magát? ígérete, hogy ott van, ahol az ő nevében gyülekeznek össze a keresz­tyének, olyän beteljesedő remény­ség, amelyet a tapasztalat újra és új­ra igazol. Az élő Úr gyűjti össze, kül­di szolgálatba, vezeti és vigasztalja gyülekezetét. Bizonytalankodásunkkal, kételke­désünkkel odakerülünk ezek mellé az asszonyok mellé, akik, amikor az an­gyalt hallották, semmit nem értettek. Az, hogy miközben másokkal hi­tünkről beszélgetünk, kerüljük Jézus feltámadásának kérdését, szintén összekapcsol bennünket ezekkel az asszonyokkal, akik - Márk közlése szerint - semmit sem mondtak má­soknak. Márk ismeri a nehézségeket, és komolyan is veszi őket. A feltámadott Úr az asszonyoknak és a tanítványoknak ismerős názáreti Jézus, de mégis más. Nem engedi mu­togatni magát - még az angyal által sem, hogy az asszonyok hinni tudja­nak. De majd megengedi, hogy lássák. Most azonban csak azt a helyet mu­tatja meg, ahová helyezték, a helyet, ahol volt. „De menjetek el, mondjátok meg a tanítványainak és Péternek, hogy előt­tetek megy Galileába: ott meglátjátok őt, amint megmondta nektek’.’ Azt megnézhetjük, hogy ő hol volt, de ott nem maradhatunk. A tanítványoknak Galileába kell menniük. Miért éppen Galileába? Mert az volt Jézus hazája? Mert többé-kevésbé pogányok lakta terület volt? Mert más bibliai helyek sötétségben lévő országnak nevezik? Éppen oda kell menniük, és ott majd megtapasztalják, hogy előttük jár. Előttük megy, ahogy a pásztor jár ju­hai előtt. Menniük kell, mert itt a sírnál nem történik már semmi, itt a sírnál nincs már mit tenni, és nincs mit várni. - Menjetek, és ott majd meglátjátok őt. Feltámadott. Inkább azt kellene mondanunk: feltámasztatott. Isten támasztotta fel őt. És ez nem keve­sebbet jelent, mint azt, hogy Isten új világot teremtett, és a Feltámadott annak első zsengéje. Jézus feltá­masztását csak a világ teremtésével lehet összehasonlítani. Isten van munkában! Húsvét sugárzó reggelével Isten új világának első fénysugara világít be­le a mi világunkba és életünkbe. Ahogy a napba, úgy ebbe sem tekint­hetünk, sugarát sem irányíthatjuk. Ta­lán nem is mindenki látja, de ahol su­gárzik, reménységet ébreszt, békessé­get és örömöt ad - és sugárzóvá teszi azok arcát, akiket elér. ■ Ittzés János Imádkozzunk! Bizonyosságra vágyó­dunk, feltámadott Urunk, Jézus Krisz­tus-s tudjuk, ezt csak te adhatod meg nekünk. Segítségre van szükségünk, fel­támadott Urunk, Jézus Krisztus - és hisszük, hogy ezt te megadod nekünk. Vigasztalásra van szükségünk, feltá­madott Urunk, Jézus Krisztus - és tud­juk, hogy ezt elkészítetted számunkra. Ezért téged dicsérünk, téged magasz­talunk; apostolaiddal és minden ben­ned hívővel együtt hirdetjük: az Úrfel­támadt, az Úr valóban feltámadt! Di­csérjük az Urat! Ámen. SEMPER REFORMANDA „Krisztus nincs »itt«, tehát a keresz­tyén sem lehet »itt«. Sem Krisztust, sem az övéit nem lehet földi formák között megragadni. A keresztyén ember neve is: »Nincs itt«. Emberi megigazulás, magabizakodó kegyes­ség, bölcsesség, törvény halotti lep­lét tisztára levetkőzte. Ne keresd föl­di dolgok lárvájában. Mert ilyesmiben a keresztyén ember éppen úgy nem fogható meg, mint ahogy Krisztus sem. Hanem amint a Krisztus minde­nek felett van, úgy a keresztyén em­ber is mindennek felette van. Krisz­tus mindeneket meggyőzött s maga alatt hagyott. E hitünkért a mi nevünk is: »Nincs itt«. Az apostol szerint éle­tünk »el van rejtve a Krisztusban«. Te­hát nem a szekrény fiókjában, mert ott meg lehetne találni, hanem Krisz­tusban. A mi életünk felette van minden emberi bölcsességnek, igaz­ságnak és kegyességnek. Ameddig ön­magadban vagy, nem vagy keresztyén, így értendő az, hogy a mi életünk minden érzékünk, érzésünk és értel­münk fölé van elrejtve.” M Luther Márton: Jer, örvendjünk, keresztyének! (Szabó Józseffordítása) Hetilapunk minden olvasójának áldott húsvéti ünnepeket kívánunk!

Next

/
Thumbnails
Contents