Evangélikus Élet, 2015. január-június (80. évfolyam, 1-26. szám)
2015-04-05 / 14. szám
„Nem véletlen hát, hogy 2017-ben, a reformáció kezdetének ötszázadik évfordulóján éppen itt találkozik majd a világ evangélikussága. Afrika több más államában (Tanzánia, Etiópia) is jelentős méretű, gyarapodó evangélikus egyházak működnek - mondhatjuk, ma itt kézzelfogható a reformáció.” Mit tanulhatunk a namíbiai evangélikusoktól? ^ 8-9. oldal „Tapasztaljuk, hogy a templomrombolás szakadatlanul folyik ebben a világban, mégsem fordítunk hátat ennek a világnak, mert tudjuk: a templom újjáépül, mert Krisztus él!” Húsvéti csoda 1^ 11. oldal „Ha továbbra sem beszélünk a nép nyelvén, az ország köznyelvén, akkor odáig fogyatkozunk, hogy már csak a képzett lelkészek és bennfentes hívők járnak majd templomba.” Kánaáni nyelv fogságában ^ 15. oldal A „Magdolna-pillanat” !► 3. oldal Megkettőzött oltalom & 4. oldal Anyanyelven hallgatni az evangéliumot 5. oldal Lambada Mari tévés bizonyságtétele 6. oldal Ünnep - szokások vagy belső tartalom? ^ 12. oldal Szlovák és német oldal !► 10. és 13. oldal Feltámadott! Ez a szó, ez a mondat a történelem csúcspontja! Amit a három asszony tervez és tesz, amit érez, és amiről beszélnek, az érthető, a gyász fájdalma nekünk sem ismeretlen. Tanácstalanságuk - „Ki hengeríti el nekünk a követ a sírbolt bejáratáról?” - külön gondot okoz nekik. Valamit tenni kell, de hogyan oldjuk meg a problémát? Nekünk is ismerős helyzet. Gondolatban melléjük szegődünk, ámulunk, hogy a kő el van hengerítve, velük együtt lépünk be a sírkamrába, észrevesszük az angyalt is, és halljuk a szavát: „Feltámadt..” Olyan gyakran halljuk ezt a történetet, hogy a döbbenet és félelem minket már nem kerít hatalmába. De hogy a helyzet meghökkentően új, azt azért még így is látjuk. Az asszonyoknak nem kellett volna illatos olajat vásárolniuk, nem kellett volna kora reggel a sírhoz menniük, nem kellett volna töprengeniük a kő elhengerítésén sem. „Feltámadott! Érthető, amit tesztek, kegyes szándékotok megindító, de tévedtek, a helyzet immár egészen más. A názáreti Jézust keresitek. O nem halott, nincs itt.” Egyszerűen nem fogja fel ezt az ember. Hallják az angyal szavát, de az egészet nem értik. Tanácstalanul, gondterhelten, útközben meg-megállva érkeztek, most pedig rohannak, menekülnek a sírtól, ahogyan csak a lábuk bírja. Onnantól fogva minden másként van, mint ahogy gondolták. Mivel Jézus feltámadt, ezért íratott meg az evangélium. Miért érdekelne bennünket egyébként a názáreti Jézus története? Mivel Jézus feltámadt, ezért - és csak ezért - evangélium az evangélium, és ezért jó hír a Jézus-történet. A haldokló Jézuson nem látszott, hogy ő a mi üdvösségünkért szenved, és hogy halála értünk való áldozat. HÚSVÉT ÜNNEPE - MK 16,1-8 Működésének első időszakában sok követője volt; voltak, akiket tanításával elgondolkodtatott, voltak, akiket meggyógyított, akik életüket és egészségüket neki köszönhették. De gyógyításai gyanússá is váltak, szavait sokan kételkedéssel hallgatták. Sokan tisztelték Jézust, és mind a mai napig sokan csodálják őt. De gyűlölték is, és sokan vannak, akik ma is elutasítják. Kétségtelen, hogy nem A VASÁRNAP IGÉJE voltak, és ma sem tűnnek olyan egyértelműnek ezek a dolgok. De feltámadott! Nincs kétség többé: ő valóban Isten Fia! Érvényes, amit mondott - ezzel kell együtt élnünk. Akiket meggyógyított, azok az előízét kapták annak, amit Isten tervez az egész világgal - ez a mi reménységünk. Halála nem bűneinek büntetése volt, hanem áldozat a világ bűnéért - ez a mi vigasztalásunk. Feltámadása az evangélium csúcspontja, a történelem közepe. Ez ad értelmet annak, amit létezésnek, életnek nevezünk. De valóban így is értjük? Vannak, akik vonakodva, belülről távolságot tartva vesznek részt a húsvéti ünnepi istentiszteleten. Akiknek nem a friss gyász a gondjuk, hanem az angyal szava: „Feltámadt...” Pár hónapja a karácsonyi történetet hallották, tegnapelőtt meg a passiótörténetet. Ez még érthető, még együttérzés is támadt szívükben. De ez a húsvéti legenda? Lehet ennek örülni? Énekeljük még a húsvéti énekeket, de inkább csak fél szívvel. Képmutatók sem akarunk lenni. Tanácstalanul érkeztünk, és így is távozunk. Beérnénk mi a karácsonyi történettel, a Hegyi beszéddel és a példázatokkal. Nem kellene minden évben ezt a történetet is elővenni! Hogyan is hagyhatnánk el? Másként hogyan mondhatnánk el, hogy Jézus él, és az egyházban kezdettől fogva mint élő Úr bizonyította meg magát? ígérete, hogy ott van, ahol az ő nevében gyülekeznek össze a keresztyének, olyän beteljesedő reménység, amelyet a tapasztalat újra és újra igazol. Az élő Úr gyűjti össze, küldi szolgálatba, vezeti és vigasztalja gyülekezetét. Bizonytalankodásunkkal, kételkedésünkkel odakerülünk ezek mellé az asszonyok mellé, akik, amikor az angyalt hallották, semmit nem értettek. Az, hogy miközben másokkal hitünkről beszélgetünk, kerüljük Jézus feltámadásának kérdését, szintén összekapcsol bennünket ezekkel az asszonyokkal, akik - Márk közlése szerint - semmit sem mondtak másoknak. Márk ismeri a nehézségeket, és komolyan is veszi őket. A feltámadott Úr az asszonyoknak és a tanítványoknak ismerős názáreti Jézus, de mégis más. Nem engedi mutogatni magát - még az angyal által sem, hogy az asszonyok hinni tudjanak. De majd megengedi, hogy lássák. Most azonban csak azt a helyet mutatja meg, ahová helyezték, a helyet, ahol volt. „De menjetek el, mondjátok meg a tanítványainak és Péternek, hogy előttetek megy Galileába: ott meglátjátok őt, amint megmondta nektek’.’ Azt megnézhetjük, hogy ő hol volt, de ott nem maradhatunk. A tanítványoknak Galileába kell menniük. Miért éppen Galileába? Mert az volt Jézus hazája? Mert többé-kevésbé pogányok lakta terület volt? Mert más bibliai helyek sötétségben lévő országnak nevezik? Éppen oda kell menniük, és ott majd megtapasztalják, hogy előttük jár. Előttük megy, ahogy a pásztor jár juhai előtt. Menniük kell, mert itt a sírnál nem történik már semmi, itt a sírnál nincs már mit tenni, és nincs mit várni. - Menjetek, és ott majd meglátjátok őt. Feltámadott. Inkább azt kellene mondanunk: feltámasztatott. Isten támasztotta fel őt. És ez nem kevesebbet jelent, mint azt, hogy Isten új világot teremtett, és a Feltámadott annak első zsengéje. Jézus feltámasztását csak a világ teremtésével lehet összehasonlítani. Isten van munkában! Húsvét sugárzó reggelével Isten új világának első fénysugara világít bele a mi világunkba és életünkbe. Ahogy a napba, úgy ebbe sem tekinthetünk, sugarát sem irányíthatjuk. Talán nem is mindenki látja, de ahol sugárzik, reménységet ébreszt, békességet és örömöt ad - és sugárzóvá teszi azok arcát, akiket elér. ■ Ittzés János Imádkozzunk! Bizonyosságra vágyódunk, feltámadott Urunk, Jézus Krisztus-s tudjuk, ezt csak te adhatod meg nekünk. Segítségre van szükségünk, feltámadott Urunk, Jézus Krisztus - és hisszük, hogy ezt te megadod nekünk. Vigasztalásra van szükségünk, feltámadott Urunk, Jézus Krisztus - és tudjuk, hogy ezt elkészítetted számunkra. Ezért téged dicsérünk, téged magasztalunk; apostolaiddal és minden benned hívővel együtt hirdetjük: az Úrfeltámadt, az Úr valóban feltámadt! Dicsérjük az Urat! Ámen. SEMPER REFORMANDA „Krisztus nincs »itt«, tehát a keresztyén sem lehet »itt«. Sem Krisztust, sem az övéit nem lehet földi formák között megragadni. A keresztyén ember neve is: »Nincs itt«. Emberi megigazulás, magabizakodó kegyesség, bölcsesség, törvény halotti leplét tisztára levetkőzte. Ne keresd földi dolgok lárvájában. Mert ilyesmiben a keresztyén ember éppen úgy nem fogható meg, mint ahogy Krisztus sem. Hanem amint a Krisztus mindenek felett van, úgy a keresztyén ember is mindennek felette van. Krisztus mindeneket meggyőzött s maga alatt hagyott. E hitünkért a mi nevünk is: »Nincs itt«. Az apostol szerint életünk »el van rejtve a Krisztusban«. Tehát nem a szekrény fiókjában, mert ott meg lehetne találni, hanem Krisztusban. A mi életünk felette van minden emberi bölcsességnek, igazságnak és kegyességnek. Ameddig önmagadban vagy, nem vagy keresztyén, így értendő az, hogy a mi életünk minden érzékünk, érzésünk és értelmünk fölé van elrejtve.” M Luther Márton: Jer, örvendjünk, keresztyének! (Szabó Józseffordítása) Hetilapunk minden olvasójának áldott húsvéti ünnepeket kívánunk!
