Evangélikus Élet, 2015. január-június (80. évfolyam, 1-26. szám)
2015-01-04 / 1. szám
Evangélikus Élet evangélikus élet 2015. január 4. *• 3 iTTTWim—F—IÜ I i1»'! r I i m Az evangélium egyik magyar hangja Evangélikus lelkészi szolgálatba állt a református Turbucz Péter ► Nemcsak a Tolnanémedi Evangélikus Egyházközség, de Tamási és környéke lutheránus gyülekezetei számára is megkülönböztetett jelentőséggel bírt advent negyedik vasárnapja: hosszú idő után újra lett lelkésze a megszűnés rémétől fenyegetett kis közösségeknek... Turbucz Péter személyében égy több mint harminc éven át a református egyházban munkálkodó lelkipásztort állított szolgálatba december 21-én Gáncs Péter, a Magyarországi Evangélikus Egyház elnök-püspöke. A Tolnanémedi Evangélikus Egyházközségnek négy szórványgyülekezete van, a Tamási és Környéke Evangélikus Egyházközséghez további kilenc tartozik. A mintegy ezer hívet számláló térség szétszóródott lutheránus nyáját a lassú elsorvadás fenyegette, így advent negyedik vasárnapjához illően, december 21-én igazi örömünnepet ülhettek a tolnanémedi templomban. Az új lelkész, aki harminchárom évig a református egyházban teljesített szolgálatot, nemrég tette le a különbözeti vizsgát az Evangélikus Hittudományi Egyetemen. A Magyarországi Református Egyházban jelenleg „túlkínálat” van lelkipásztorokból, így fordulhatott elő, hogy - református szolgálati lehetőség hiányá♦ Nagyon fontos, hogy minden magyar településen legalább egy keresztény felekezetnek legyen pásztora. Tolnanémediben az evangélikus mellett van református és római katolikus templom is, így Turbucz Péter az egész falu papja lehet. Külön is kifejezve örömét amiatt, hogy Tolnanémedi, illetve Tamási és környéke evangélikus gyülekezeteinek újra van lelkészük, Gáncs Péter püspök utalt arra, hogy ily módon sem vész el a tolnanémedi gyülekezet elhunyt felügyelőjének, dr. Győri Józsefnek a munkája. A néhai felügyelőnek köszönhető, hogy 2006-ban - részben kárpótlási pénzeket felhasználva - megújulhatott a templom és a parókia épülete. ban - Turbucz Péter élt a kínálkozó alkalommal. Az őt Tolnanémedi, illetve Tamási gyülekezeteinek pásztorolásával megbízó Gáncs Péter köszöntőjében „az utolsó utáni esély” jelentőségét hangoztatta. A térség evangélikus gyülekezetei számára a fügefa példázatával érzékeltette az új lelkész szerepének fontosságát, akire a közösségek karácsonyi ajándékként tekinthetnek. Ugyanakkor figyelmeztette a közösséget a lelkészválasztás előttük álló feladatára. Az elnök-püspök Fii 4,4-5 alapján tartott igehirdetésében is az új esély felett érzett öröm és hála szükségességét emelte ki. „A kálvinista testvéreink köszöntésében is szereplő áldásra és békességre van most hangja kíván lenni új szolgálati helyén. A szolgálatba állítás liturgiájában részt vett Szabóné Mátrai Marianna püspökhelyettes, az Evangélikus Hittudományi Egyetem Gyakorlati Intézetének vezetője, valamint a Sárszentlőrinci Evangélikus Egyházközség lelkésze, Kari Jánosné Csepregi Erzsébet. A Tolna-Baranyai Evangélikus Egyházmegye felügyelője, Andorka Árpád üdvözletében a tolnanémedi ősök összetartására emlékeztetett, akik 228 évvel ezelőtt érkeztek ide Győr környékéről, hogy vallásukat szabadon gyakorolhassák. A közösség erős kötődését bizonyítja, hogy az első időkben a hívek csak Tamásiból és Sárszentlőrincből, esedeg Tolnanémediből kötöttek házasságot. A templomi együttlétet szeretvendégség követte a parókia gyülekezeti termében, a több helyről érkezett hívek derűs bizakodással tekintenek a jövőbe. ■ WalkóÁdám Turbucz Péter 1956-ban született Alcsútdobozon. A Debreceni Református Kollégium Gimnáziumában kapott indíttatást a lelkészi hivatáshoz. Mielőtt Mány község református lelki vezetőjének választották, segédlelkészként, illetve beosztott lelkészként szolgált. Később Ercsi, Csabdi és Szokolya gyülekezeteihez került. Már ekkor is szoros kapcsolata volt az evangélikus egyházzal, mert teológus felesége, Göllner Márta révén gyakran vett részt családjával a piliscsabai Béthel Evangélikus Missziói Otthon konferenciáin. Miután a két hazai testvéregyház között meglévő egyezmény ezt lehetővé teszi, természetesnek tűnt, hogy - az adódó lehetőséget kihasználva - evangélikus egyházi szolgálatba álljon. Turbucz Péter kritikus helyzetben veszi át a tolnanémedi és a tamási gyülekezetét, amelyek számára kiszámítható, nyugodt légkört, stabil gyülekezeti életet kell teremtenie. Ebben fontos támasza lesz felesége, aki kántorként segíti szolgálatát. leginkább szükségük a gyülekezeteknek" - hangsúlyozta a Déli Egyházkerület lelkészi vezetője. „Ki vagy te?” - tette fel „szószékfoglaló” prédikációjában Jn 1,19-23 alapján önmagának is az igebeli kérdést Turbucz Péter. Személyes válasza szerint ő maga az örök evangélium egyik magyar Eső újította imatermek Az Útmutató december 20-i igéivel (Zsolt 89,10, illetve Mt 8,26) kezdte igehirdetését Lázár Zsolt esperes Ambrózfalván, majd Pitvaroson is az advent utolsó hétvégéjén tartott istentiszteleten. Mindkét településen felújított imateremért adott hálát a gyülekezet. Ezek megújítására azért volt szükség, mert a szokatlanul csapadékos tavalyi esztendőben a templom mind Ambrózfalván, mind Pitvaroson balesetveszélyessé vált. A nehéz helyzetben a Déli Egyházkerület és a Nyugat-békési Egyházmegye nyújtott segítséget. Néhány hónappal a felújított csanádalberti templom birtokbavétele után ismét összefogás eredményeként újulhatott meg tehát két imaterem. Az istentiszteleteken Csonka Zsuzsanna és id. Kutyej Pál lelkészek is szolgáltak, illetve Himer Péter kántor vezetésével a szarvasi fiatalok énekkarának kis csapata is közreműködött. Pitvaroson az ünnepi alkalmon jelen volt és beszédet mondott Radó Tibor polgármester. A vendégeket a gyülekezetek szeretetvendégséggel köszöntötték. ■ Dénes Erzsébet felvétele Fodor Zoltán ösztöndíjakat adtak át a fasori gimnáziumban Fodor Zoltán 1950-ben érettségizett a Fasori Evangélikus Gimnáziumban, majd 1956-ban Amerikába került, ahol jogászként dolgozott. Halála előtt kétszázötvenezer dollár értékben alapítványt hozott létre azzal a céllal, hogy egykori alma matere mai diákjai közül a legtehetségesebbek támogatást kapjanak. Az alapítványt az Amerikai Evangélikus Egyház (ELCA) kezeli. A 2014-15-ös tanévben tíz diák részesült egyenként kétszázötvenezer forintnyi támogatásban. Ennek ünnepélyes átadására a gimnázium karácsonyi istentiszteletén került sor. Az elismerő okleveleket Hajdó Ákos igazgató, dr. Liptay György professzor, a Fasori Öregdiákok Egyesületének elnöke és dr. Fabiny Tamás, egyházunk külkapcsolatokért felelős püspöke adta át. ■ F. T. Amikor mennyé változik a pokol... „Miután elmentek az angyalok tőlük a mennybe, a pásztorok így szóltak egymáshoz: »Menjünk el Betlehembe, és nézzük meg azt, ami ott történt, amit az Úr tudtunkra adott.« Elmentek tehát nagy sietve, és megtalálták Máriát és Józsefet és a jászolban fekvő kisgyermeket’.’ (Lk 2,15-16) A 20. század első eget rengető tragédiájának, a száz évvel ezelőtt kitört első világháborúnak van egy elfelejtett fejezete. A tizenötmillió emberéletet követelő világégés történetében csupán egy kis bekezdésről van szó, melyről joggal érezhetjük, hogy méltánytalanul merült feledésbe. A történteket egy brit karácsonyi reklám- melyet a közösségi oldalakat használó testvérek jó eséllyel ismerhetnek- emelte be ismét a köztudatba. 1914 karácsonyán a brit, a francia és a német csapatok százezrével ölték egymást a mérföldes lövészárkok mentén kialakult állóháborúban. Ez volt a háború leggyilkosabb szakasza, amikor apák, fiúk, férjek százezrei haltak szörnyű halált a fagyos, vérpatakos, föld alatti lyukakban. Ebben a pokolban a haza vágyó, parancsszóra harcoló katonák szívében megjelent a betlehemi csillag. Valahol a senki földjén igazi karácsonyi csoda történt. A lövészárkokban egymással szemben álló csapatok között elnémult a puskaropogás. Kínos, fájdalmas csönd honolt a véres, * mms tájon. És a pokol csendjében felcsendült németül a Csendes éj dallama, aztán fokozatosan bekapcsolódtak a többi nemzetek fiai is. Egy fiatal német és egy angol katona pedig reszketve kilépett a lövészárok fedezékéből, és kezet nyújtott egymásnak. Ez a spontán tett nem volt egyedi a frontok közötti senki földjén. Az ehhez hasonlók hatására a szemben álló felek parancsnokai karácsonyi fegyverszünetet kötöttek. A katonák karácsonyfákat állítottak a frontvonal mentén, együtt emlékeztek meg Jézus születéséről. Az istentiszteleten csupán az egyenruhájuk különböztette meg őket egymástól. Megható szituációk és abszurd jelenetek sora játszódott le tehát a fronton 1914 karácsonyán. Az ellenséges felek együtt futballoztak, nótáztak, mókáztak, együtt dicsérték Istent, és eltemették egymás halottait - egy esetben a lelkészhiány miatt német teológus temette el az angol halottakat. Mennyé változott a pokol két nap erejéig, mindaddig, amíg a történtek a magas rangú katonai vezetők fülébe nem jutottak. Ekkor erőszakolt parancsra lassan újra elszabadult a pokol... Meghatóan megdöbbentőek ezek a képek. Az egymás felé közeledő ellenségek, akiknek szívében megjelenik a betlehemi csillag. Akik megérzik, hogy nincs olyan mélység, amely elválaszthatná őket az Isten szeretetétől, és éppen ezért nincsen olyan elválasztó fal, melyet ne lehetne ledönteni az egymással szemben álló felek között. Ott, akkor, a pokol húsdarálójában, a fagyos, vér áztatta lövészárkok sötétjében katonák milliói sóvárogtak az otthon melege, szeretteik ölelő karja után. Ebben a kimondhatatlan mélységben megjelent szívükben a Gyermek, ők pedig elhagyták lövészárkaikat, hogy a betlehemi pásztorokhoz hasonlóan megéljék a csodát. A reményvesztettség, kiégettség, fáradtság, félelem és fájdalom poklában egyszer csak megjelenik a fény. Egyszer csak, Reményik Sándor szavait idézve: csak úgy magától minden elcsitult, csak úgy magától szűnik a vihar, csak úgy magától éled a remény. Mert Isten kegyelmesen helyet készít magának, megjelenik, csak úgy magától, a mindennapi szörnyűség kellős közepén. Felejtsük el a fejünkben kialakult romantikus, kedves betlehemi képet: a kis Jézust Mária és József védelmező közelségében, a bárányok, szamarak és tehenek szelíd tekintetét, a pásztorok hódolatát... Hajlamosak vagyunk idillikus képet festeni a születéstörténetről. Pedig a valósága cseppet sem volt idillikus. Amiben akkor Máriának és Józsefnek része volt, nem más, mint a reménytelenség, bizonytalanság, fájdalom, fáradtság, kitaszítottság, mocsok, félelem és vér. A történelem legnagyobb csodája mégis épp ebben a környezetben ment végbe. Isten hangja egy istálló padlóján megszülető csecsemő első fájdalmas kiáltásával csendült bele a világba. És jól van ez így, nem hiába történt ez így Isten akaratából. Mert az üdvösség hangja, az újszülött első fájdalmas sírása azt üzeni nekünk, hogy még a lövészárkok sötét mélységében sem vagyunk egyedül. Isten közénk jött, és osztozik minden nyomorúságunkban. Szeretete olyan végtelen, hogy végigszenvedi veled saját Golgotádat, hogy végül magához vegyen az örök élet dicsőségébe. Ez és csakis ez a végtelen szeretet ad erőt az újrakezdéshez, utad és életed folytatásához. Kedves Olvasóm, a 2014-es év hosszú útja áll a hátunk mögött. Sokan kiégettek, kimerültek, reményvesztettek vagy csak egyszerűen fáradtak vagyunk. Indulni készülünk, mint a pásztorok, hogy újból lássuk az életet, erőt adó csodát. Hát öltöztessük fel lelkünket ünneplőbe, másszunk ki lövészárkaink sáros, hideg, piszkos börtönéből, és induljunk el egymás felé! Álljunk meg ott középen, mindenkori harcaink közepette a senki földjén, és nyújtsuk kezünket a kevésbé kedvelt másik felé. Ajándékozzuk meg magunkat és egymást a kézfogás melegével, hogy szentté legyen életünkben az a kéz, amely tenyerébe véste nevünket ott a kereszten! ÉGTÁJOLÓ Betlehembe csak így lehet érkezésünk, és csak így lesz térdünknek koppanása. És hogy mit hoz a jövendő, mi vár ránk az előttünk álló új évben? Bizonyára vissza kell majd térni a lövészárkokba, bizonyára új harcok várnak. De ott lesz velünk az Úr, és az ő jelenlétében megszűnik a nehézség terhe. Helyette marad a remény, az öröm, a hála és a megbékélt lélek. Isten kegyelmére bízott új esztendőt kívánok mindannyiunknak, és érkezésünk bizonyságaként térdünknek koppanását! Erős vár a mi Istenünk! Adorjáni Dezső Zoltán püspök Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyház
