Evangélikus Élet, 2015. január-június (80. évfolyam, 1-26. szám)
2015-03-22 / 12. szám
12 ■m 2015. március 22. IFJÚSÁGI OLDAL Evangélikus Élet PALACKPOSTA Tavaszváró üzenet Gazdálkodj okosan! A Pénz7 középpontjában a pénzügyi tudatosság és a családi költségvetés állt Az első részletesebb gyermekkori emlékeim a nyolcvanas évek második feléből vannak. Körülbelül azokból az évekből, amikor az általános iskolát kezdtem, és persze a nagyvilágtörténelmi események is ekkor értek el gyermeki tudatomig a televízión keresztül. Gyermekként úgy képzeltem el Magyarországot, mint a világ közepét, és nem értettem, hogy miért beszél mindenki más nyelven, ha azt le lehet fordítani magyarra, miért nem beszéli mindenki a magyart... Egyik markáns emlékem, amikor Freddie Mercury a Népstadionban a Tavaszi szél vizet áraszt kezdetű népdalt énekelte magyarul, furcsán ejtve a szavakat, és ezt valamiért mindenki megkönnyezte. Tavaszra várunk ezekben a hetekben is, amikor nem lehet tudni, hogy a márciusi időjárás mit hoz: havat vagy húszfokos meleget. A miskolci Kossuth-gimnáziumban tanuló két csoportom jut eszembe, a „Z generáció” hősei, akik maguk sem tudják, hogy a most íródó történelem pozitív vagy negatív figurái lesznek-e. Kicsit olyanok, mint a néhány hete az interneten talált kép főszereplője; az illusztráción egy idős nagymama vezeti át a zebrán tabletet szorongató kis unokáját, figyelmeztetve arra, hogy jön a padka. Két hittancsoportra gondolok, húsz fő körüli létszámmal, mindkét csoportban egy-két megkeresztelt evangélikus fiatallal, akik mellett ott van tízszer annyi meg nem keresztelt. A tizenkettedikesek érettségire készülnek, közülük többen konfirmálni szeretnének még a vizsga előtt. A héten a miskolci zsinagógába látogattunk el a kérésükre. Már egy éve „könyörögnek” viccesen a gyerekek közül néhányan, hogy menjünk el megnézni, miután mondtam nekik, hogy ismerem a hely gondnokát. Végül elmentünk, de csak bekukkanthattunk az életveszélyessé nyilvánított, lélegzetelállító épület ajtaján, amelyet a budapesti Dohány utcai zsinagóga építésze, Ludwig Förster tervezett másfél évszázada. A máskor annyit viccelődő fiatalok megrendülve hallgatták a miskolci zsidóság történetét - talán valamennyivel közelebb jött hozzájuk a Biblia, Isten népe. Remélem, megmarad bennük az érzés, és talán segít a kicsit későre tolódott konfirmáció őszinte átélésében is. A másik csoport, a kilencedikesek egyelőre ismerkednek azzal, hogy mit is jelent az az életérzés, hogy evangélikus közegben vannak. És pontosan most éri őket rengeteg olyan élmény - talán éppen az érkező tavasz okán -, amely miatt már nem érzik magukat gyermeknek, de sok mindenben még nem dönthetnek, tehát még nem felnőttek. Nagyon nehéz életkor ez, és éppen ilyenkor segíthet a hit. Ebben a középiskolát kezdő hittancsoportban feltettem néhány kérdést arról, hogy milyen hittant tanulni. Többféle választ kaptam. Úgy érzem, hogy őszintéket, mert sikerült meghitt légkört kialakítanunk. A válaszok között szerepelt, hogy azok számára, akik korábban nem tanulták, furcsa a hittan - de nem rossz értelemben, csak éppen szokatlan, mert nem találkoztak még ilyesmivel. Van olyan tanuló is, aki küllemében lázadó, de vállalja a hitét; ő úgy érzi, hogy a hittanórák, az áhítatok és az iskolai lelki alkalmak révén erősödött a hite... Azt hiszem, ezért éri meg lelkészként dolgozni, és ez az, ami reményt adhat a sokat bántott ■ Gerlai Pál Névjegy: Gerlai Pál Harmincnégy éves vagyok. 2005-ben diplomáztam az Evangélikus Hittudományi Egyetem teológus-lelkész szakán, 2012-ben végeztem a Semmelweis Egyetem mentálhigiénés és szervezetfejlesztő szakán. Hét évig gyülekezeti lelkészként szolgáltam. Iskolalelkészi hivatásomat 2009 óta gyakorlom a miskolci Kossuth Lajos Evangélikus Óvoda, Általános Iskola, Gimnázium és Pedagógiai Szakközépiskola diákjai, tanárai és dolgozói között. Az oldalt szerkesztette: Vitális Judit Z generációnak. ► Az Európai Bankföderáció kezdeményezésére március 9. és 13. között pénzügyi alapismereteket és tudatosságot fejlesztő programot rendeztek European Money Week („európai pénzhét”) címmel. A kezdeményezésben huszonhárom ország bankszövetsége működött közre, köztük Magyarországé is. A hazai Pénz7 rendezvénysorozathoz több mint hatszázhatvan általános és középiskola - köztük kilenc evangélikus oktatási intézmény - csatlakozott; összesen tizennyolcezer diák vett részt a programban. A Pénz7 szakmai tartalmának kidolgozójával, az Evangélikus Pedagógiai-Szakmai Szolgáltató és Továbbképző Intézet (EPSZTI) pedagógiai szakértőjével, Merényi Zsuzsannával beszélgettünk a program céljairól, módszertanáról és a családi költségvetésről.- Hogyan került kapcsolatba a Pénz7-tel?- Végzettségemet tekintve közgazdász-tanár vagyok, korábban már több pénzügyi tananyag fejlesztésében részt vettem. A Pénziránytű Alapítvány, a program egyik magyarországi szervezője keresett meg, hogy felkérjen tartalomfejlesztésre. Három tanóra kidolgozásáról volt szó, amely a családi költségvetést állítja fókuszba. Az általános iskolák alsó és felső tagozata, illetve a középiskolások számára készült ez a három tanóra, a tervezet megalkotására létrehoztunk egy munkacsoportot.- Kikből állt össze ez a munkacsoport?- Az általános iskolák alsó tagozatos tanórájának kidolgozásában Fodor Alice-zal, a Pilisborosjenői Német Nemzetiségi Átalános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola tanítónőjével, a felső tagozatosnál pedig Sasné Megy es Erzsébettel, a zuglói Dr. Mező Ferenc Általános Iskola matematika-fizika szakos' tanárnőjével működtem együtt. Nem gondoltam volna, hogy a három órát két hónapig csiszolgatjuk, de több szakmai egyeztetésre volt szükség, banki szakértőket is bevontunk, illetve az EPSZTI munkatársai is segítettek a tananyag összeállításában. Az Emberi Erőforrások Minisztériuma szintén támogatta a programot, így az Oktatáskutató és -fejlesztő Intézet munkatársai is közreműködtek. A legnagyobb tanulságot viszont a próbatanításból tudtuk leszűrni, mert végül a gyerekeken múlik, hogy mennyire működik, amit kitaláltunk.- Milyen módszereket használtak az órák kidolgozásánál?- Tudni kell, hogy negyvenöt perc nagyon kevés egy ilyen átfogó témához. Elsősorban érzékeltetni akartuk a gyerekekkel, hogy a családi költségvetéssel kapcsolatban fontos és súlyos döntéseket kell meghozni. A költségvetés egyensúlyára, a tartalékképzés jelentőségére próbáltunk összpontosítani. Az alsó tagozatosoknál képek segítségével hat csoportba rendszereztük a család havi kiadásait. A felső tagozaton döntési játékokat és miniköltségvetést készítettünk, amely a gazdálkodásba nyújt bepillantást egy kisebb eseménynek - például a baráti társaság megvendégelésének - a kiadásain keresztül. A középiskolákban a diákok egy család havi kiadásait háztartási naplószerűen vezették, a felmerülő tipikus, szokásos kiadásokat rendszerezték statisztikailag. Váradan kiadásokkal fel is borítottuk a költségvetést, erre kellett aztán megoldást kitalálniuk. A hosszú távú tervezés fontosságára próbáltunk rámutatni, például hogy milyen következményei vannak egy hitelfelvételnek.- Milyen következményei lehetnek egy átgondolatlanulfelvett hitelnek? Egyáltalán: mit érdemes, kell tisztázni, mielőtt hitelt veszünk fel?- A hitel felvétele ugyan lehetővé tesz egy vásárlást most, a jelenben, de hosszabb ideig meghatározza a jövőben keletkező jövedelmünk elköltését. Leköti a pénzünket. Számolni kell azzal is, hogy esetleg - például betegség, munkanélküliség miatt - kiesik bevétel, tehát vizs-A Pénz7-en részt vevő evangélikus oktatási intézmények: Aszódi Evangélikus Petőfi Gimnázium és Kollégium; Szeberényi Gusztáv Adolf Evangélikus Gimnázium, Művészeti Szakközépiskola, Általános Iskola, Óvoda, Áapfokú Művészeti Iskola és Kollégium, Békéscsaba; Bonyhádi Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium és Kollégium; Péterfy Sándor Evangélikus Gimnázium, Általános Iskola és Óvoda, Győr; Mezőberényi Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium és Kollégium; Gyurátz Ferenc Evangélikus Általános Iskola, Pápa; Kossuth Lajos Evangélikus Átalános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola, Soltvadkert; Hunyadi János Evangélikus Óvoda és Általános Iskola, Sopron; Benka Gyula Evangélikus Angol Két Tanítási Nyelvű Átalános Iskola és Óvoda, Szarvas. gálni kell, hogy a jövőben lesz-e megfelelő forrásunk a visszafizetéshez.- Említette, hogy a tartalékképzés jelentőségére is felhívták a figyelmet. Ehhez milyen ötleteket, tanácsokat adtak?- A tartalék a jövő bizonytalanságai ellen véd. Meg lehet fogni a pénzt a kiadási oldalon, vásárlásaink során sok csacskaságra költünk fölöslegesen, de legalább ilyen izgalmas a bevételek növelésén gondolkodni. A gyerekek is tudták, hogy többletmunkával, tulajdon hasznosításával pluszjövedelemhez juthat a család.- Milyen tapasztalatokat szereztek a próbatanításon, mennyire voltak fogékonyak a gyerekek a pénzügyek iránt?- Alsó és felső tagozaton fantasztikusan reagáltak a gyerekek, rögtön vették a lapot, okos dolgokat mondtak. A „szokásos” tanórákra nem jellemző tudásanyag „tört elő” a diákokból. Olyan gyerekek is hozzá tudtak szólni, akik egyéb tantárgyakból nem kiválóak, viszont van gyakorlati érzékük, vagy a család bevezette őket a gazdálkodásba. A kamaszokkal több probléma volt a csoportos feladatokban, egymás piszkálását jobban élvezték.- A kiscsoportos feladatok voltak tehát előtérben.- Igen, döntési helyzetbe hoztuk a tanulókat. A felső tagozaton például állításokat fogalmaztunk meg, és két csoportot alakítottunk ki a diákokból: akik egyetértettek, illetve akik nem. Meg is vitatták a döntésüket. „Csípős” állítások is szerepeltek: „Akkor is elvárom, hogy a legmodernebb mobiltelefont vegyék meg nekem, ha ehhez a család hitelt vesz fel.” Ezen a ponton lehetőség van arra, hogy azokat, akik erre „igennel” válaszolnak, a csoport győzze meg az ellenkezőjéről, hogy ne legyenek irreális elvárásaik a szülőkkel szemben sem.- Ezek kényes témák.- Valóban, döbbenetes jövedelmi különbségek vannak az osztályokon belül és a térségek között is. Nagyon nehéz erről úgy beszélgetni, hogy eközben ne nyúljunk az érintett gyerekek családjának zsebébe. Ez túlmutat a negyvenöt perces órán, ezek már súlyos társadalmi problémák.-A társadalmi egyenlőtlenségeket tényleg nem lehet egyhetes programmal megszüntetni. Milyen célokat tűzött ki a Pénz7?- Két vetülete van a program küldetésének. Az egyik, hogy nekünk - felnőttként, tanárként és szülőként - nagy felelősségünk van abban, hogy ne csak fogyasztóvá neveljük a gyerekeket, a jövő generációját. A fogyasztáshoz meg is kell termelni a jövedelmet, meg kell teremteni a pénzügyi feltételeket. A másik pedig, hogy a gyerekek mint leendő felnőttek kezdjenek el tudatosan gazdálkodni a rendelkezésükre álló kerettel. A tanóra végén a gyerekeknek meg kellett fogalmazniuk a tanulságokat, és a válaszok - „Gazdálkodj okojan!” „Ne költs könnyelműen!” és hasonlók - alapján mondhatjuk, kristálytisztán megértették a téma fontosságát. Benyomásom szerint célba ért az üzenetünk. ■ Walkó Ádám