Evangélikus Élet, 2015. január-június (80. évfolyam, 1-26. szám)
2015-03-22 / 12. szám
»PRESBITERI« Evangélikus Élet 2015. március 22. » 13 A Magyarországi Egyházi Levéltárosok Egyesülete (MELTE) 1993- június 17-én alakult meg a Debreceni Református Kollégium tanácstermében, s az egyesület székhelye azóta is a nevezett intézményben van. A megalakulás háttereként említést kell tenni a Nemzetközi Levéltári Tanács (ICA/CIA) Egyházi Levéltári Szekciójának (SKR) ilyen irányú, segítő támogatásáról. Az egyesület megalakítása annak tudatában történt, hogy az egyházak a legrégibb időtől fogva különös felelősséget éreznek a történelem, a kultúra és a tudomány gondozásáért szerte a világban, így Magyarországon is. Továbbá az egyházi levéltárak ökumenikus felelősségük tudatában mindig is őrizték, gondozták és gyarapították írott emlékeiket. Közismert az is, hogy az egyházi levéltárakban őrzött iratok mennyiségét többszörösen meghaladja a nevezett iratok történeti értéke. Az egyházi levéltárosoknak egészen sajátos helyzettel és problémákkal kell megküzdeniük, s ez indokolta, hogy önálló egyesületbe tömörüljenek, méghozzá ökumenikus alapon. Az ökumenikusság azóta is az egyesület legnagyobb és féltve óvott értéke. Felekezeti összetételünket tekintve az elmúlt bő húsz év alatt a katolikusok és protestánsok aránya megfordult: míg az első években kétharmados protestáns többség volt, ugyanez az arány ma a katolikusokat illetően mondható el. Ettől függetlenül, alapszabályunk értelmében minden felekezet állandó arányú képviselettel rendelkezik az egyesület intézőbizottságában. A MELTE hagyományosan évenként változó helyeken tartja közgyűlésből, szakmai tanácskozásból és közös kirándulásból álló találkozóit. Az elmúlt több mint húsz esztendő során tíz esetben római katolikus, hat Rovatunk ebben az évben - szokásos témái mellett - azokat az egyesületeket is szeretné bemutatni, amelyek az egyházi gyűjteményügyben dolgozók számára szakmai hátteret jelenthetnek, s amelyek berkein belül a levéltári, könyvtári, múzeumi szakkérdésekben munkatársaink konzultálhatnak kollégáikkal. Elsősorban az egyházi közgyűjteményi egyesületekre gondolunk itt, hiszen a közös problémák és feladatok természetes közösséget teremtenek a más egyházak gyűjteményeiben dolgozókkal, de természetesen a világi szakmai egyesületekről is szó esik majd. Elsőként a Magyarországi Egyházi Levéltárosok Egyesületéről olvashatunk. Bemutatkozik a Magyarországi Egyházi Levéltárosok Egyesülete nek eredményeként, Kertész Botond szerkesztésében - az Útmutató az egyházközségi levéltárak értékeinek védelméhez című állományvédelmi füzetünk, amelyet minden egyházközséghez, egyházi levéltárhoz eljuttattunk. Több kiadásban megjelent a Lakatos Andor szerkesztette, Ki kicsoda az egyházi levéltárakban? című adattár, amelyben az egyházi levéltárosokról és egyházi levéltárakról kaphat információt az olvasó. 2003-ban a debreceni jubileumi konesetben református, három esetben evangélikus, két esetben görögkatolikus, egy alkalommal pedig baptista levéltár volt a vendéglátó. Debrecen református levéltára három, Sopron evangélikus levéltára két esetben adott otthont a vándorgyűlésnek, a többiek egy-egy alkalommal. Néhány példa legutóbbi konferenciáink témaköreiből: „Egyházak a háborúk viharaiban”, „Közelmúlt és közeljövő: tényfeltárás és digitalizálás” „Helytörténet, családtörténet és egyházi gyűjtemények” „Honlapok, adatbázisok, szabványok az egyházi levéltárakban”, „Egyházi levéltárak és közművelődés”. Általában jellemző, hogy a konferencia szervezése során több felekezet levéltárainak munkatársai fognak össze. Bár nevünk nem tükrözi, de a határon túli magyar felekezeti levéltárak munkatársai is rendes tagként vesznek részt munkánkban; erdélyi, partiumi, kárpátaljai, felvidéki, délvidéki levéltárak több alkalommal központi helyszínként szolgáltak rendezvényeinken. A konferenciákat kísérő kirándulások is szinte kivétel nélkül megcéloznak határon túli levéltárakat, emlékhelyeket is. Az utóbbi években lassan hagyománnyá válik, hogy az Egyházi Muzeológusok Egyesületével (EME) közösen szervezünk konferenciát és THESAURUS £ # 4t ^ mtírf / t ( -%ílr Rovatgazda: Kovács Eleonóra szakmai napot (az indíttatást a 2009. évi gyulafehérvári egyházi gyűjteményi konferencia adta). így lesz ez - Deo volente - idén is; témánk az állományvédelem - tekintettel a számos költözésben lévő levéltárra, múzeumi egységre. Mindemellett részesei és alakítói vagyunk egy nagyszabású tervnek, amelynek keretében a Nemzeti Kulturális Alap (NKA) támogatásával lehetőség nyílik az egyházi levéltárak közös, internetes nyilvántartásának megvalósítására és közzétételére a Nemzetközi Levéltári Tanács által kifejlesztett AtoM szoftver segítségével. A MELTE-re partnerként tekint mind a mindenkori szakminisztérium, mind a testvéregyesületek vezetősége és tagsága. Legszorosabb kapcsolatunk utóbbiak közül talán az egyetemi levéltárosok egyesületével - Magyar Felsőoktatási Levéltári Szövetség (MFLSZ) - van, részben hasonló működési körülményeink és problémáink miatt (a két egyesüwmmmmmmmmm let nem egy tagja kölcsönösen részt vesz rendes tagként a másik szervezet munkájában, sőt képviseletében). A MELTE állandó részvételi joghoz jutott a nyilvános magánlevéltárak költségvetési támogatását elosztó minisztériumi tanácskozásokon, alkalmanként az NKA Levéltári Kollégiumában és a mindenkori szakminisztérium levéltári kollégiumában (utóbbi esetben néha az MFLSZ-szel közös képviselő révén). Az egyesület önálló kiadványokkal is jelen akart lenni a levéltárosszakmában. Elsőként 2000 elején látott napvilágot - egy egyesületi tagokból alakult munkacsoport működéséferenciára egyesületünk önálló kiadványt jelentetett meg „Hogy mindnyájan egyek legyenek..!’ - Magyarországi Egyházi Levéltárosok Egyesülete: tíz év az egyházi levéltárak szolgálatában címmel. Az egyházi levéltárak világát több kiadványban, szórólapon, plakáton igyekszünk megismertetni az egész levéltárosszakmával és a kutatókkal, érdeklődőkkel. Honlapunk - melte.hu - folyton megújuló tartalommal várja az olvasókat. ■ Dr. Szabadi István, a MELTE elnöke, a Tiszántúli Református Egyházkerületi és Kollégiumi Levéltár igazgatója Kárpátaljai szemle ► „Még nem kell farkast kiáltani, de egyre nehezebb az itt élők sorsa” - foglalta össze a kárpátaljai helyzetet beregszászi külképviseletünk vezető tisztségviselője. A beszélgetésre annak kapcsán került sor, hogy a Theologiai Szemle szerkesztőbizottsága március első hetében Kárpátalján tartotta tavaszi kihelyezett ülését. A programon részt vett Kádár Zsolt ny. református lelkész, a bizottság elnöke; Bóna Zoltán református lelkész, a lap főszerkesztője; Jakab László Tibor református lelkész, a lap olvasószerkesztője; szerkesztőbizottsági tagként Kalota József ortodox érseki vikárius és Szuhánszky Gábor metodista lelkész, valamint - a laptulajdonos Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa (MEÖT) képviseletében a főtitkár - Fischl Vilmos evangélikus lelkész. A Kárpátaljai Református Egyházkerület püspökével, Zán Fábián Sándorral és az egyházkerület lelkészi karával a soros lelkészértekezlet keretében a Beregszász közelében található Balazséron találkoztunk. Ezúton is köszönetét mondunk, hogy a lelkésztestületi ülés szoros ágendája ellenére bemutathattuk az idén kilencvenéves teológiai szakfolyóirat, a Theologiai Szemle szerkesztésének aktuális szempontjait, a laphoz való hozzájutás különböző lehetőségeit - és ami a legfontosabb, a lelkipásztorokat a szaklap rendszeres forrásként való használatán kívül publikálásra is buzdíthattuk. Az elhangzó kérdések, az érdeklődés és főleg az, hogy mire hazaértünk, már kaptunk is egy publikálásra szánt írást, a kihelyezett, nyilvános szerkesztőbizottsági ülés áldásos voltáról tanúskodik. Külön megtiszteltetés volt ökumenikus delegációnk számára, hogy Zán Fábián Sándor püspök megajándékozott bennünket egy rövid, de nagyon tartalmas, a valós kárpátaljai helyzetet megvilágító, a gyülekezetek és általában az ott élő magyarok és nem magyarok életét, kilátásait - szívünket, lelkünket megérintően - bemutató beszélgetéssel is. Kárpátalján ezúttal is megtapasztalhattuk, hogy a vendéglátás elsősorban nem anyagi kérdés, hanem a szeretet ügye. A kárpátaljai református diakóniai központ dolgozóinak, illetve a központot vezető Nagy Bélának és hitvesének fejedelmi vendégszeretetét élvezhettük. Szinte leírhatatlan a reformátusság és a magyarság köreit meghaladó méretekben, egész Kárpátalja javára végzett, szerteágazó szolgálatuk. Fáradhatatlan odaadással gondozzák az öregeket, a szegényeket, a nehéz sorsú gyermekeket, a roma közösségeket... S mindeközben szeretettel gondoskodtak rólunk, ideértve azt a türelmes tájékoztatást is, melynek köszönhetően egyre tisztább képet kaptunk életükről, szolgálatukról és arról is, hogy miben, milyen módon tudnánk kifejezni kárpátaljai testvéreink iránti krisztusi szeretetünket. A Theologiai Szemle és a szerkesztőbizottság ökumenikus karakteréből következik, hogy a református gyülekezeten kívül meglátogattuk a magyar közösségként élő római katolikus, továbbá a magyar és ruszin - kétnyelvű közösségként élő - görögkatolikus egyházközséget is. Isten iránti hálára és a hívek iránti elismerésre indítottak azok a beszámolók, amelyek az istentisztelet-látogatásról, az egyházhűségről, ugyanakkor az ökumenikus testvériségről, valamint a gyülekezetek szerteágazó szolgálatáról szóltak. Ez utóbbi szempontjából az egyébként is legnagyobb, a református gyülekezet emelkedik ki, amelynek sok-sok önkéntese mellett öt lelkésze és mintegy harminc alkalmazottja van. A szolgálati ágak sorából kitűnik az egész Kárpátalján hallgatható, huszonnégy órás műsort sugárzó Pulzus Rádió. Delegációnkat az a megtiszteltetés érte, hogy egyórás élő műsorban beszélhettünk a Theologiai Szemléről és általában látogatásunk okáról, céljáról, imádságos testvéri gondolatainkról (képünkön). A látogatás során alkalmunk nyílt élénk beszélgetést folytatni Bácskái Józsefünkéül főkonzullal, aki a találkozás kedvéért utazott Beregszászba, valamint Szalipszki Endre beregszászi főkonzullal, aki pedig hivatalában foJakab László Tibor, Fischl Vilmos, Bóna Zoltán, Szuhánszky Gábor, Kalota József és Kádár Zsolt gadva bennünket ismertette a konzulátus szolgálatát. Értelemszerűen ezek a beszélgetések a kárpátaljai és ukrajnai helyzet sajátos gazdasági, társadalmi, politikai aspektusait is érintették, ami nagyban elősegítette az eligazodást ezekben a bonyolult összefüggésekben. Ennek ellenére e beszámoló nem bátorkodik a helyzetet mélyebben elemezni s e rövid, de - mind információkban, mind pedig lelki élményekben - nagyon gazdag látogatásra épülő, sommás megállapításokat tenni sem. Azt azonban el kell mondanunk, hogy az igencsak megnehezült gazdasági és társadalmi körülmények között élő hittestvéreinkre is érvényesek II. Rákóczi Ferenc elismerő szavai, aki egykor Kárpátalja többségi nemzetét, a ruszinokat nevezte gens fidelissimának, azaz a leghűségesebb népnek. Mi ennek analógiájára elmondhatjuk, hogy a mai kárpátaljai magyarok az egész magyarságnak mutatnak hitben, magyarságban és emberségben tiszteletet parancsoló hűséget. Bizonyára e hűség és kitartás az oka annak, hogy „még nem kell farkast kiáltani” de bölcs és áldozatra kész szeretettel kell követnünk mindennapjaikat. Hattagú ökumenikus delegációnk nevében köszönetét mondok mindazoknak, akik ennek a tanulságos és élményekben gazdag látogatásnak szervezői, házigazdái voltak, illetve részt vettek a beszélgetésekben. A kilencvenéves Theologiai Szemle szerkesztőbizottsága elhívatásában megerősödve folytatja munkáját a teológiai tisztánlátás, az ökumenikus testvériség és a társadalmi igazságosság javára, ezzel is hirdetve a Szentháromság Isten dicsőségét. ■ Dr. Bóna Zoltán
