Evangélikus Élet, 2015. január-június (80. évfolyam, 1-26. szám)
2015-03-22 / 12. szám
„A valamikori templom(ok) helyére különleges épületet terveztek. Olyat, amelyet e sorok írója is csak félve nevez templomnak, hiszen a házban egy fedél alatt kapnak majd helyet a három monoteista világvallás képviselői. Az épületben lesz egy keresztyének számára berendezett imaterem, egy zsinagóga és egy mecset.” House of One, avagy: templom „három az egyben” ^ 5. oldal Megköszönve olvasóink türelmét, szerkesztett formában természetesen idén is átnyújtjuk a révfülöpi Ordass Lajos Evangélikus Oktatási Központban február 6-8. között, immár nyolcadik alkalommal megrendezett Luther-konferencián elhangzott előadások szövegét. (Az Evangélikus.hu internetes oldalon meg is tekinthető előadások közül dr. Ittzés Gáborét következő, virágvasárnapi lapszámunkban közöljük.) Luther-konferencia *• 7-10. oldal A hit botránya !► 2. oldal Az egyház védőhálójában 3. oldal Határtalan imalánc W- 4. oldal Szerb Antal és Kerecsényi Dezső & 6. oldal Középpontban a Szentírás !► 11. oldal Gazdálkodj okosan! ^ 12. oldal Böjti képmeditáció Persze hogy van megtorpanás. Persze hogy van bizonytalanság. A kudarcaim után mindigazzal hitegetem magam, hogy most már elég tapasztalt leszek a problémáim kezeléséhez. Aztán mégis rendre túltesznek rajtam az újabb kihívások. Ráadásul néha olyan helyzetek adódnak, amelyekből semmiképpen sem tudok jól kijönni. Miért nem lehet úgy, hogy a jelek mindig egyértelműek, és csak rajtam múlik, hogy következetes maradok-e? Persze ha belegondolok, voltak olyan esetek is, amikor az egyértelmű jelek ellenére mégis a sajátfejem után mentem. Elismerem, rászolgáltam, hogy kiszolgáltatott legyek. Mégis ágaskodik a nem létező önérzetem, hogy velem ne beszéljen rébuszokban még az Isten se. Pláne ő ne. Hiszen neki kell a legjobban tudnia, hogy mennyire esendő vagyok. Adjon olyan feladatokat, amelyeket megoldhatok, és amelyek teljesítése után egy kicsit legalább büszke lehetek magamra. De nem elég hogy ő hallgat, hanem ráadásul még jönnek a bornírt közhelyeikkel is a jó tanácsadók, mint például: „az igazság mindig a kettő között van”. De kérdem én: két ostobaság közt ugyan mit keresne az igazság? És miért olyan egyértelmű, hogy egyik választás sem helyes?Legalábbis egy harmadik út mindkettőnél értelmetlenebbnek tűnik. Talán meg kéne fordulni? De akkor mi van az eddigiekkel? Mi van a követéssel? Mi van azzal, hogy ő, aki elhívott engem, velem volt? Lehet, hogy a tévutakon is mellettem jött?És csak így akar rávezetni a helyes irányra? - Talán tényleg meg kéne fordulni. Jobb később, mint soha. ■ Bartha István Forrás: Evangélikus.hu tmm Lelki és anyagi kincsekről született döntés A Fébé ingatlanai a Magyarországi Evangélikus Egyház tulajdonába kerültek ► A Fébé Evangélikus Diakonisszaegyesület történelmi fordulópontot tudhat maga mögött, hiszen egy ajándékozási szerződés aláírásával 2015. március 11-én az egyesület ingatlanai a Magyarországi Evangélikus Egyház tulajdonába kerültek. Görög Zoltánné Szántó Hajnalka, a Fébé főnökasszonya az anyaházban tartott alkalmon megnyitóbeszédében hangsúlyozta: több mint egy évtizede folytak már a tárgyalások arról, hogy miként helyezzék biztonságba az egyre jobban megcsappanó egyesület és az idősödő, elerőtlenedő diakonissza testvérek vagyonát. Amikor három évvel ezelőtt Fabiny Tamás püspök beiktatta szolgálatába Görög Zoltánnét, majd néhány hónap múlva Sztojanovics András lett a Fébé lelkésze, a diakonissza testvérekkel beszélgetni kezdtek arról, hogy mi legyen a vagyonukkal. A diakonisszák részéről 2014. január 24- én született egy nyilatkozat, amelyben arra kérték a Magyarországi Evangélikus Egyházat, hogy a továbbiakban kezelje a vagyonukat. Sok jogi feladatot megoldva múlt szerdán aláírhatták a szerződést. Bár az alkalom maga jogi aktus volt, de Isten népe az igéből él, ezért Sztojanovics András, a Sarepta Budai Evangélikus Szeretetotthon vezetője bibliaolvasással folytatta az ünnepséget. Márk evangéliuma 9. fejezetének 38-41. versét idézve az igehirdető elmondta, hogy valami egészen új kezdődött 1924-ben: a diakonissza testvérek szolgálni kezdtek.- Szép szolgálatot végeztek, és rengeteg kincset gyűjtöttek össze a diakonisszák - mondta az intézményvezető. - Ha ők nem dolgoztak volna olyan önfeláldozó módon, akkor a mai egyházban sok minden nem lenne. A huszadik század szörnyű történelmében munkájukat számos dolog hátráltatta és rombolta, elpusztítani azonban mégsem tudta. A testvérek lelki kincsei mind a mai napig hatnak. De az adományok révén gyűjtött anyagi javak gondokkal terhes örökségként nehezednek rájuk. Ma ott tartunk, hogy amikor a diakonissza testvérek elfogynak, megmaradnak a lelki kincsek, de döntenünk kell az anyagiakat illetően - helyezte a jelenlévők szívére a jövő kérdését Sztojanovics András. Bár a világ nyugati részén szintén fogyás tapasztalható a diakonisszák között, ott kialakult az a hagyomány, hogy a munkájuk nyomán előállt javakra az egyházak viselnek gondot.- Ebben a helyzetben Magyarországon az evangélikus egyház az, amelyik meg tudja őrizni és folytatni tudja azt a munkát, amelyet a testvérek végeztek - mondta Sztojanovics András. - Isten szolgálóinak közössége a biztosíték arra, hogy a vagyon nem ügyeskedők kezébe kerül a szerződés aláírásával, hanem jó kezekbe. Valami szép és jó elindul most, ami nem valaminek a végét jelenti, hanem valaminek a kezdetét. Bár ez más, mint ami eddig volt - hiszen nem lesz az utánuk jövő generációnak szép viselete -, de reméljük, hogy szívük és kezük lesz ahhoz, hogy amit a diakonissza testvérek elkezdtek, azt ők továbbvigyék. Gregersen-Labossa György lelkész beszédében kitért arra, mennyire fontos volt napjainkig a diakonisszák munkája egyházunk életében. A jövőt illetően az intézmények kérdésén túl a távolabbi kilátásokra és irányokra is utalt a diakóniai bizottság elnöke. Sokrétű kérdéseket emlegetett. Rámutatott lelkészként a teológiai perspektívákra, a Sztehlo Gábor-i örökségre, a kezek evangéliumára, amely nemcsak az imádkozást, hanem a kétkezi szolgálatot és a tisztességes munkát is jelképezi. Elemezte azokat a bizonytalanságokat, amelyek a szociális ellátás terén az állam és az egyházak kapcsolatában vannak; méltatta az egyesületi forma adta egyházi lehetőségeket; hangsúlyozta a diakóniai intézményekben dolgozók testvéri közösséggé formálásának fontosságát és a diakóniai, diakonátusi képzések jelentőségét. Ezután következett a szerződés aláírása. Krämer György országos irodaigazgató megköszönte az evangélikus egyház nevében azt, hogy ez a jelentős ingatlanvagyon átkerülhetett az egyház tulajdonába.- Ez a nap nemcsak az öröm, hanem a büszkeség napja is, hiszen önök, diakonisszák az életükkel és a jelenlétükkel régi és el nem avuló keresztény értékeket képviselnek, és büszkék lehetnek az elért eredményekre. Ez a mai nap egyfajta stafétaátadás: valakinek átadjuk az irányítást, mert bízunk abban, hogy nála jó kezekben lesz. Szeretném a bizalmukat kérni: bízzanak abban, hogy a Magyarországi Evangélikus Egyház valóban az értéket, a küldetést és a hivatást is hozzá fogja kapcsolni az önök által adott ajándékhoz, és továbbviszi a Fébé szellemiségét és hitvallását! A Fébé Evangélikus Diakonisszaegyesület alábbi ingatlanai kerültek át az ajándékozási szerződéssel a Magyarországi Evangélikus Egyház tulajdonába: a Fébé-anyaház épülete és telke, Valamint a lelkészotthon telke (1021 Budapest, Hűvösvölgyi út 193.); Mátraszentimre-Bagolyirtáson a Názáret-templom, a Fébéüdülő és a telek. A szerződés aláírásának jogi aktusát Benkő Ingrid, egyházunk országos irodájának jogtanácsosa felügyelte. ■ Horváth-Bolla Zsuzsanna Forrás: Evangélikus.hu Görög Zoltánné Szántó Hajnalka és Krámer György aláírja a dokumentumot - a Fébé elnökasszonyával interjúnk a 3. oldalon
