Evangélikus Élet, 2015. január-június (80. évfolyam, 1-26. szám)

2015-03-22 / 12. szám

„A valamikori templom(ok) helyére különleges épületet tervez­tek. Olyat, amelyet e sorok írója is csak félve nevez templomnak, hiszen a házban egy fedél alatt kapnak majd helyet a három mo­­noteista világvallás képviselői. Az épületben lesz egy keresztyé­nek számára berendezett imaterem, egy zsinagóga és egy mecset.” House of One, avagy: templom „három az egyben” ^ 5. oldal Megköszönve olvasóink türelmét, szerkesztett formában természetesen idén is átnyújt­juk a révfülöpi Ordass Lajos Evangélikus Oktatási Központban február 6-8. között, immár nyolcadik alkalommal megrendezett Luther-konferencián elhangzott előadá­sok szövegét. (Az Evangélikus.hu internetes oldalon meg is tekinthető előadások közül dr. Ittzés Gáborét következő, virágvasárnapi lapszámunkban közöljük.) Luther-konferencia *• 7-10. oldal A hit botránya !► 2. oldal Az egyház védőhálójában 3. oldal Határtalan imalánc W- 4. oldal Szerb Antal és Kerecsényi Dezső & 6. oldal Középpontban a Szentírás !► 11. oldal Gazdálkodj okosan! ^ 12. oldal Böjti képmeditáció Persze hogy van megtorpanás. Persze hogy van bizonytalanság. A kudarcaim után mindigazzal hitegetem magam, hogy most már elég tapasztalt leszek a problémáim kezeléséhez. Aztán mégis rend­re túltesznek rajtam az újabb kihívások. Ráadásul néha olyan helyzetek adódnak, amelyekből semmikép­pen sem tudok jól kijönni. Miért nem lehet úgy, hogy a jelek mindig egyértelműek, és csak rajtam múlik, hogy következetes maradok-e? Persze ha belegondolok, voltak olyan esetek is, amikor az egyér­telmű jelek ellenére mégis a sajátfejem után mentem. Elismerem, rászolgáltam, hogy kiszolgáltatott legyek. Mégis ágaskodik a nem létező önérzetem, hogy velem ne beszél­jen rébuszokban még az Isten se. Pláne ő ne. Hiszen neki kell a leg­jobban tudnia, hogy mennyire esendő vagyok. Adjon olyan felada­tokat, amelyeket megoldhatok, és amelyek teljesítése után egy ki­csit legalább büszke lehetek magamra. De nem elég hogy ő hallgat, hanem ráadásul még jönnek a bor­­nírt közhelyeikkel is a jó tanácsadók, mint például: „az igazság min­dig a kettő között van”. De kérdem én: két ostobaság közt ugyan mit keresne az igazság? És miért olyan egyértelmű, hogy egyik választás sem helyes?Leg­alábbis egy harmadik út mindkettőnél értelmetlenebbnek tűnik. Talán meg kéne fordulni? De akkor mi van az eddigiekkel? Mi van a követéssel? Mi van azzal, hogy ő, aki elhívott engem, velem volt? Lehet, hogy a tévutakon is mellettem jött?És csak így akar rá­vezetni a helyes irányra? - Talán tényleg meg kéne fordulni. Jobb később, mint soha. ■ Bartha István Forrás: Evangélikus.hu tmm Lelki és anyagi kincsekről született döntés A Fébé ingatlanai a Magyarországi Evangélikus Egyház tulajdonába kerültek ► A Fébé Evangélikus Diakonisszaegyesület történelmi fordulópontot tudhat maga mögött, hiszen egy ajándékozási szerződés aláírásával 2015. március 11-én az egyesület ingatlanai a Magyarországi Evangélikus Egy­ház tulajdonába kerültek. Görög Zoltánné Szántó Hajnalka, a Fébé fő­nökasszonya az anyaházban tartott alkalmon megnyitóbeszédében hangsúlyozta: több mint egy évtizede folytak már a tárgyalások arról, hogy miként helyezzék biztonságba az egyre jobban megcsappanó egye­sület és az idősödő, elerőtlenedő diakonissza testvérek vagyonát. Amikor három évvel ezelőtt Fabiny Tamás püspök beiktatta szolgálatá­ba Görög Zoltánnét, majd néhány hó­nap múlva Sztojanovics András lett a Fébé lelkésze, a diakonissza testvé­rekkel beszélgetni kezdtek arról, hogy mi legyen a vagyonukkal. A di­akonisszák részéről 2014. január 24- én született egy nyilatkozat, amely­ben arra kérték a Magyarországi Evangélikus Egyházat, hogy a to­vábbiakban kezelje a vagyonukat. Sok jogi feladatot megoldva múlt szerdán aláírhatták a szerződést. Bár az alkalom maga jogi aktus volt, de Isten népe az igéből él, ezért Sztojanovics András, a Sarepta Budai Evangélikus Szeretetotthon vezetője bibliaolvasással folytatta az ünnepsé­get. Márk evangéliuma 9. fejezetének 38-41. versét idézve az igehirdető el­mondta, hogy valami egészen új kez­dődött 1924-ben: a diakonissza testvé­rek szolgálni kezdtek.- Szép szolgálatot végeztek, és ren­geteg kincset gyűjtöttek össze a diako­nisszák - mondta az intézményveze­tő. - Ha ők nem dolgoztak volna olyan önfeláldozó módon, akkor a mai egyházban sok minden nem len­ne. A huszadik század szörnyű törté­nelmében munkájukat számos dolog hátráltatta és rombolta, elpusztítani azonban mégsem tudta. A testvérek lelki kincsei mind a mai napig hatnak. De az adományok révén gyűjtött anya­gi javak gondokkal terhes örökségként nehezednek rájuk. Ma ott tartunk, hogy amikor a diakonissza testvérek el­fogynak, megmaradnak a lelki kincsek, de döntenünk kell az anyagiakat ille­tően - helyezte a jelenlévők szívére a jövő kérdését Sztojanovics András. Bár a világ nyugati részén szintén fo­gyás tapasztalható a diakonisszák kö­zött, ott kialakult az a hagyomány, hogy a munkájuk nyomán előállt javakra az egyházak viselnek gondot.- Ebben a helyzetben Magyaror­szágon az evangélikus egyház az, amelyik meg tudja őrizni és folytat­ni tudja azt a munkát, amelyet a testvérek végeztek - mondta Szto­janovics András. - Isten szolgálóinak közössége a biztosíték arra, hogy a va­gyon nem ügyeskedők kezébe kerül a szerződés aláírásával, hanem jó kezekbe. Valami szép és jó elindul most, ami nem valaminek a végét je­lenti, hanem valaminek a kezdetét. Bár ez más, mint ami eddig volt - hi­szen nem lesz az utánuk jövő gene­rációnak szép viselete -, de reméljük, hogy szívük és kezük lesz ahhoz, hogy amit a diakonissza testvérek el­kezdtek, azt ők továbbvigyék. Gregersen-Labossa György lel­kész beszédében kitért arra, mennyi­re fontos volt napjainkig a diako­nisszák munkája egyházunk életé­ben. A jövőt illetően az intézmények kérdésén túl a távolabbi kilátások­ra és irányokra is utalt a diakóniai bi­zottság elnöke. Sokrétű kérdéseket emlegetett. Rámutatott lelkészként a teológiai perspektívákra, a Sztehlo Gábor-i örökségre, a kezek evangéliumára, amely nemcsak az imádkozást, ha­nem a kétkezi szolgálatot és a tisztes­séges munkát is jelképezi. Elemezte azokat a bizonytalanságokat, amelyek a szociális ellátás terén az állam és az egyházak kapcsolatában vannak; mél­tatta az egyesületi forma adta egyhá­zi lehetőségeket; hangsúlyozta a dia­kóniai intézményekben dolgozók testvéri közösséggé formálásának fontosságát és a diakóniai, diakoná­­tusi képzések jelentőségét. Ezután következett a szerződés aláírása. Krämer György országos irodaigazgató megköszönte az evan­gélikus egyház nevében azt, hogy ez a jelentős ingatlanvagyon átkerül­hetett az egyház tulajdonába.- Ez a nap nemcsak az öröm, ha­nem a büszkeség napja is, hiszen önök, diakonisszák az életükkel és a jelenlétükkel régi és el nem avuló ke­resztény értékeket képviselnek, és büszkék lehetnek az elért eredmé­nyekre. Ez a mai nap egyfajta staféta­átadás: valakinek átadjuk az irányítást, mert bízunk abban, hogy nála jó ke­zekben lesz. Szeretném a bizalmukat kérni: bízzanak abban, hogy a Ma­gyarországi Evangélikus Egyház va­lóban az értéket, a küldetést és a hi­vatást is hozzá fogja kapcsolni az önök által adott ajándékhoz, és továbbvi­szi a Fébé szellemiségét és hitvallását! A Fébé Evangélikus Diakonissza­egyesület alábbi ingatlanai kerültek át az ajándékozási szerződéssel a Magyarországi Evangélikus Egyház tulajdonába: a Fébé-anyaház épüle­te és telke, Valamint a lelkészotthon telke (1021 Budapest, Hűvösvölgyi út 193.); Mátraszentimre-Bagolyirtá­­son a Názáret-templom, a Fébé­­üdülő és a telek. A szerződés aláírásának jogi aktu­sát Benkő Ingrid, egyházunk országos irodájának jogtanácsosa felügyelte. ■ Horváth-Bolla Zsuzsanna Forrás: Evangélikus.hu Görög Zoltánné Szántó Hajnalka és Krámer György aláírja a dokumentumot - a Fébé elnökasszonyával interjúnk a 3. oldalon

Next

/
Thumbnails
Contents