Evangélikus Élet, 2015. január-június (80. évfolyam, 1-26. szám)
2015-03-08 / 10. szám
Evangélikus Élet élő víz 2015. március 8. » 11 —BBB—I Ébredési mozgalmak, törésvonalak és hidak VIII. Aliansz teológiai műhely Piliscsabán Érzékeny, kibeszéletlen témát választott a Magyar Evangéliumi Szövetség (Aliansz) által szervezett Aliansz teológiai műhely február 24-i piliscsabai konferenciájára. A meghívóban ez olvasható: „Témánk az elmúlt hatvan esztendőben a különböző felekezetek, közösségek, kegyességi irányzatok életében megfigyelhető számbeli és lelki növekedésekre, változásokra, a »felekezeti átjárások« fájdalmaira és örömeire hívja fel a figyelmet. Sikeres és kevésbé sikeres megoldásokat vesz számba, a tanulságok levonásával, a jövőre tekintettel.” Valóban mozgalmas évtizedeket hagytunk magunk mögött. A harmincas-negyvenes évek ébredései hatással voltak az egyházak, gyülekezetek tagságára. A belmissziós programok (evangélizációk, konferenciák) és a felekezeti és felekezetközi egyesületek, mozgalmak munkája sokak életében hitbeli elköteleződést eredményezett, de több esetben feszültséget, konfrontációt is okozott. A diktatúra is durván beavatkozott a folyamatokba. Többeket korlátoztak, meghurcoltak, kizártak, mások maguktól hagyták el az egyházat, gyülekezetüket. Az egyik nagy hatású, sokakat érintő kirajzást budavári gyülekezetünk élte meg. A hetvenes években kezdődő, nagyobbrészt pünkösdi, karizmatikus karakterű ébredési mozgások hatottak a történelmi egyházakra és a kisebb közösségekre is. Intenzívvé vált a „forgalom”. Többen léptek ki evangélikus gyülekezetekből is, és lettek tagjai karizmatikus közösségeknek. Ebben a mozgásban nem voltunk egyedül. Több esetben népegyházakból kerültek ki az új szabadegyházi vezetők is, mint például a negyvenes-ötvenes években Sréter Ferenc és Iványi Tibor, a hetvenes években Bereczki Sándor, Németh Sándor, Uzoni Péter és mások. Szinte valamennyi közösség engedett el és fogadott be tagokat. Történelmi egyházakból kiváltak hagyományosabb szabadegyházi körökbe érkeztek meg, onnan karizmatikus hatásra továbbmentek pünkösdiekhez, és sokan onnan is továbbléptek, például a Hit Gyülekezetébe. A mozgás azonban visszafelé is működik. Piliscsabai találkozónkon öten vallottak személyes tapasztalataikról, életútjukról. Néhány motívum a beszámolókból: Nazarénus gyülekezetben átélték a Szentlélek kitöltetését, megtértek, újjászülettek. A közösség hagyományos rétege nem tudta elfogadni az új tapasztalatokat, stílust. Később többen a Hit Gyülekezetének tagjai lettek közülük, majd onnan is kiszakadva egy új gyülekezetét hoztak létre. Konfliktusos előzmények után Sréter Ferenc evangélikus lelkésszel távoztak (kiszorították őket?) a budavári egyházközségből, tagjai lettek a Keresztyén Testvérgyülekezetnek, majd visszatértek eredeti evangélikus (vagy református) gyökereikhez. Karizmatikus megújulás után kiszakadtak a Keresztyén Testvérgyülekezetből, megalapították a Magyarországi Szabadkeresztyén Gyülekezetét. Később közülük is kiléptek többen, újabb gyülekezetét szervezve. Tizenhárom felekezetet képviselő teológiai műhelyünkben nem ítélkeztünk, nem is véleményeztük a beszámolókat. Meghallgattuk egymást, a sokszor összeszorult torokkal elmondott történeteket. Sok esetben drámai folyamatokról, eseményekről tanúskodtak a felszólalók. Ugyanakkor megállapítottuk, hogy a protestánsok egyes esetekben hamar szakadnak, osztódnak, elhatárolódnak egymástól, és az egyház nem mindig kezelte bölcsen a megújulásra vágyódókat. Másik felismerésünk, hogy az erős, nagy hatású lelki vezetők egy g idő után deformálódhatnak, a test- 3 véri kontroll és figyelmeztetés elhárítása miatt téves szerepekkel azonosulhatnak. Ennek következtében sok gyülekezeti tag feloldhatatlan feszültségként éli meg „Isten embereinek” látványos hibáit - és ugyanakkor áldásos munkájukat. A személyes beszámolók után igazán építő és eszméltető volt meghallgatni dr. Fabiny Tibor evangélikus világi teológusnak, egyetemi tanárnak a Jonathan Edwards és a nagy ébredések tanulságai című előadását. ■ SZEVERÉNYI JÁNOS SEMPER REFORMANDA „János 13,3-5. Ezzel a hatalmas igével mutatja meg János, hogy milyen gondolatok töltötték el Jézust, mielőtt tanítványai lábát megmosta. Nem szenvedéseire gondolt szomorkodva - pedig hamarosan erre kerül majd a sor -, hanem dicsőségére gondolt, amelyben öröktől fogva volt az Atyánál, s amelybe most, embersége után visszatér örökre. Nem lett volna csoda, ha e felséges gondolatok egészen elvonták volna figyelmét az emberekről. Krisztus azonban éppen e dicsőséges gondolatok közepette egyszer csak felkel az asztaltól, leteszi felsőruháját, kötényt köt, vizet tölt, s elkezdi mosni, aztán megtörölni tanítványai lábát. Krisztus gondolatai és cselekedete között nincs itt sem ellentét. A gondolata ez: Isten vagyok, mindenek Ura. Az ördög érzi, hogy ideje fogy, azért tombol teljes erejéből. Holnap ilyenkor már minden ellenségemmel együtt lábamnál hever, s békét hagy az én keresztyéneimnek. S mit tesz az Úr? Olyasmit, ami szolgák és cselédleányok teendője szokott lenni: megmossa tanítványai lábát. E példájával arra akar tanítani, hogy kegyelmi ajándékainkkal mi se gőgünket és nagyravágyásunkat, hanem felebarátaink legjavát szolgáljuk.” M Luther Márton: Jer, örvendjünk, keresztyének! (Szabó József fordítása) A tíz ige ► Régebben egy szomszédos gyülekezetünkből elutazott a lelkész, és megkérte az egyik presbitert, hogy tartsa meg az istentiszteletet. Az alkalom végén többen szóltak neki, hogy rosszul mondta a dolgokat, mert a Tízparancsolat kapcsán azt olvasta, hogy a negyedik parancsolat így hangzik: „Szenteld meg az ünnepnapot!” Ez a harmadik - mondták. Igazuk is volt - a mi számozásunk szerint. De a fölolvasás egy másik felekezet evangéliumi igehirdetés-sorozatából volt... Ez a történet jutott eszembe, amikor az Evangélikus Élet februári első számában olvastam egy evangélikus iskolai előadásról. Ebben a tíz parancsolatot adták elő, de nem a mi számozásunk szerinti sorrendben. Szerintem nem jelent gondot, de hadd írjak néhány sort erről a kérdésről, hogy az esetleges zavart eloszlassuk. A Tízparancsolat ebben a formában nincs megnevezve a Bibliában. A Szentírás tíz igéről ír, mely a zsidó és keresztyén tanításnak egyaránt fontos eleme. Eredetileg nincsenek megszámozva a parancsolatok, de tíznek kell kijönnie, mert a Biblia így említi például 2MÓZ 34,28-ban. Viszont ebből ered a többféle számozás. Érdekes, hogy a zsidók a 2. verset, amely egy állítás, szintén parancsolatnak veszik. Esetükben ez az első parancsolat, a második a 3-6. vers, majd továbbhaladva megegyezik a református felosztással. A református, anglikán és ortodox felosztás a 2. verset bevezetésnek veszi, a 3. verset az elsőnek, a 4-6. verset a másodiknak, ezután egyformán számoz a zsidó beosztással. A római katolikus és evangélikus felosztás Augustinusra vezethető vissza. A 2-6. vers az első parancsolat, a 7. vers a második, és innen egyformán halad a többivel, csak más számozással. A végén pedig, hogy meglegyen a tíz ige, a 17. verset osztja ketté, noha ezt tartalmilag egynek lehetne venni. (Nézzük mindezt az alábbi táblázatban.) Látjuk tehát, hogy a tíz ige felosztása változott a századok során. Mindenesetre ez sosem jelentett és ma sem jelent tanításbeli különbséget a felekezetek között. Tartalmilag világos, hogy egy rendje van az Úrnak minden ember számára. Ezt a rendet, amelyet a Tízparancsolat is összefoglal, minden igazi keresztyén komolyan veszi. A „második kőtábla” parancsolatai pedig a világi rend alapját is képezik. Megváltónk így szól, amikor Isten parancsolatairól kérdezik: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes telkedből és teljes elmédből. Ez az első és a nagy parancsolat. A második pedig hasonlatos ehhez: Szeresdfelebarátodat, mint magadat’.’ (Mt 22,37-39) Divat manapság ilyen címmel kiadni könyveket, tanításokat: „Hat út ehhez és ehhez” „Nyolc segítség ebben és ebben” „Tizenöt elv, amely megváltoztatja ezt és ezt”... Mi a Tízparancsolatot hadd értsük így: Tíz segítség a boldog élet útján. Ezek után csak az a kérdés: élsz-e a segítséggel, és boldog vagy-e? ■ Széll Bulcsú igehely Zsidó Biblia Református, anglikán és ortodox Evangélikus és római katolikus 2. vers 1. parancsolat bevezetés 1. parancsolat 3. vers 2. parancsolat 1. parancsolat 4-6. vers 2. parancsolat 7. vers 3. parancsolat 2. parancsolat 8-11. vers 4. parancsolat 3. parancsolat 12. vers 5. parancsolat 4. parancsolat 13. vers 6. parancsolat 5. parancsolat 14. vers 7. parancsolat 6. parancsolat 15. vers 8. parancsolat 7. parancsolat 16. vers 9. parancsolat 8. parancsolat 17a vers 10. parancsolat 9. parancsolat 17b vers 10. parancsolat HETI ÚTRAVALÓ „Aki az eke szarvára teszi a kezét, és hátratekint, nem alkalmas az Isten országára’.’ (Lk 9,62) Böjt 3. hetében az Útmutató reggeli s heti igéi az Isten Bárányára irányítják tekintetünket, aki szolgálni jött, s követésére hív minket; ennek feltételeit is meghatározza, ezért nézzünk fel rá! Oculi -„Szemem állandóan az Úrra néz..!’(Zsolt 25,15) „Hozzád emelem tekintetemet, aki a mennyekben lakozol. Jusson színed elé az én imádságom!” (GyLK 758) „Jézus Krisztusban van a mi váltságunk az ő vére által: a bűnök bocsánata az ő kegyelmének gazdagsága szerint.” (Ef 1,7; LK) Úgy szeretett minket, hogy önmagát adta értünk áldozatul. De mit jelent Krisztus követése: Imitatio Christi? Ha ő hív: „Kövess engem!” (Lk 9,59), akkor nem lehet semmi és senki előbbre való; hanem a christianusnak csak Urára feltekintve egész életfolytatásával kell hirdetnie Isten országának örömhírét! Dr. Luther így tanít: „Ha Krisztus követője akarsz lenni, ne panaszkodj és ne perlekedj, mikor méltatlanság esik rajtad, hanem tűrd el örömmel, s adj hálát Istennek, ki méltóvá tett, hogy hasonlóvá légy Krisztushoz!” Pál kér: „Legyetek Isten követői mint szeretett gyermekei, és éljetek szeretetben... Mert egykor sötétség voltatok, most azonban világosság vagytok az Úrban..!’ (Ef 5,1.8a) Kizáró ok Krisztus követéséből, ha bárkit/bármit jobban szeretsz nála. „Ha valaki nem hordozza a maga keresztjét, és nem jön utánam, az nem lehet az én tanítványom'.’ (Lk 14,27) Jób teremtő Istenének kiáltja el panaszait, s neki teszi fel „miért?” kérdéseit: „Miért nem veszed le rólam a szemed? (...) Miért nem bocsátód meg vétkemet, miért nem nézed el bűnömet?” (Jób 7,19.21) Az ismeretlen ördögűzőről így vélekedik Jézus: „Ne akadályozzátok őt! (...) mert aki nincs ellenünk, az mellettünk van!” (Mk 9»39-4o) Óv a benne hívők és önmagunk megbotránkoztatásától, eltántorításától, bűnre csábításától. A tanítványok lelki vakságuk miatt nem látták meg Jézus jeleiben, hogy ő a Messiás, „...nem veszitek észre és nem értitek? Még mindig keményszívűek vagytok? Van szemetek, mégsem láttok? Van fületek, mégsem hallotok?” (Mk 8,17-18) Krisztus követése meghasonlást okoz(hat) a családban, mert aki mást jobban szeret, és „nem veszi fel keresztjét, és nem követ engem, az nem méltó hozzám. Aki megtalálja életét, az elveszti azt, aki pedig elveszti életét énértem, az megtalálja azt’.’ (Mt 10,38- 39) Az Emberfia eljövetelének napját felkészülten kell várnunk, miként Nóé vagy Lót, mert az öröklét a tét! „Aki meg akarja tartani az életét, etveszti, aki pedig elveszti, megtartja azt’.’ (Lk 17,33; lásd Jn 12,25; Mk 8,35) Urunk e kijelentését mindegyik evangélista oly igen fontosnak tartotta, hogy megörökítette. Jussunk el arra a lelki látásra, hogy Keresztelő Jánossal felismerjük Jézusban: „íme, az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűnét!” S akit ő így elhívott: „Kövess engem!”, az másokat is hozzá visz, s hív: „Jöjj, és lásd meg!” (Jn 1,29.43.46) Minket is „Jézus hív: »Jertek énutánam! / Hűségesen kövessetek! (...)«// Kövessük őt, a drága Mestert!” (EÉ 438,1.5) És a Bárány Krisztus követése soha nem ér véget (lásd Jn 10,27-30)! ■ Garai András
