Evangélikus Élet, 2015. január-június (80. évfolyam, 1-26. szám)
2015-03-08 / 10. szám
12 -m 2015. március 8. IFJÚSÁGI OLDAL Evangélikus Élet mmum Szelek szárnyán PALACKPOSTA A múlt szombati Szélrózsa-utótalálkozó nyitóáhítatát Pelikán András (képünkön) fasori és Simon Attila budapesti egyetemi lelkész tartotta. Alább dialógusprédikációjuk szerkesztett változatát közöljük, Simon Attila mondatait dőlttel szedve. - A szerk. Az ember mindig is vágyott a repülésre, a szelek szárnyán szállásra. Sokkal előbb tervezte el gondolatban, hogy mi mindent csinálna szárnyalás közben, mintsem el tudta volna gondolni, miként is valósítsa meg magát a repülést. Nem tudom, mit érzett az első ember első repülése közben, amikor ez végre sikerült. Elképzelhetetlen, hogy valaki ott fönn van, és legyőzve a gravitációt, csak suhan, suhan. Valahogy ott bujkál az ember gondolataiban, hogy ez inkább lehetetlen, mint lehetséges. Egy dobozban ott fönt lenni, ráadásul úgy, mintha csak egy szobában lennénk... Félelmetes. Szerintem nem is attól félelmetes igazán, hogy fönnáll a lezuhanás veszélye, hanem hogy ez az élmény messze túl van azon, amit egy átlagos földi halandó a maga józan eszével át tud látni. Pedig a repülés ma már nem is nagy dolog, sőt egészen természetes része világunknak. Eszembe jutott egy emblematikus anigif (számítógépes mozgó ábra), amely minden pofára esés prototípusát ábrázolja. A fickó, aki mindenféle csövekből eszkábált szárnyakat szerel a hátára, és addig fut, amíg össze nem rogy alatta az egész... Bár évezredek óta próbálkozott az ember a repüléssel - gondoljunk csak az Ikarosz-legendára -, a felfedezés nagyon sokáig váratott magára. Egészen addig amíg a feltalálók nem kezdtékfelismerni a felhajtóerő kulcsfontosságát a repülésben. Felhajtóerő nélkül az emberi szárnyalás csak vicces, groteszk próbálkozás. Kell a felhajtóerő. A madarak nem gondolnak arra, hogy a repülés különleges dolog. A madárfióka első röpténél beleveti magát a zuhanásba, a semmibe. Ha magától nem menne, az anyja megemeli a testét, és ellöki. Halálugrás; nincs garancia arra, hogy túléli a madár. Kapálózik a szárnyaival, mert valami ösztönösen azt súgja neki, hogy ezt kell tennie. És a tehetetlen zuhanás és a kétségbeesett kapálózás egyszer csak - esetlen mozdulatokkal ugyan, de - összeérik, a madár megmenekül. A harmadik repülésénél már nyoma sincs ennek a halálugrásnak meg a félelemnek. Két nyugodt szárnycsapás, és a test kecsesen elemelkedik a földtől. Innentől a szél segíti. A madarak a felszálló meleg légáramlatokkal egészen magasra jutnak. Szeretek magasban, például hídon állni. Szeretek eljutni az egyik oldalról a másikra. Fel a hídra, ahogy emelkedik, megmászni, és a közepén letekinteni. Szimbolikus ez az átkelés. Mindig van benne valami magasztos, valami nagyon emberi, valami nagyon életszerű. És abban valami még életszerűbb van, hogy az átkew lés közben, a felfelé, majd szép lassan lefelé csordogáló úton a szél mindig fúj. Szeretek egy pillanatra középen megállni, és nézni, hogy a sirályok milyen kecsesen ülnek fel ezekre az áramlatokra. Bárcsak nekem is több jutna a szelek szárnyából, nekem is, a hídon átkelő embernek is több jutna ebből a szélből! Álmomban néha repülök. Ez olyankor természetes, fel sem merül, hogy különleges képesség lenne. Eleinte sosem tudok repülni, csak rugalmasan járok, mint az ember a Holdon. Aztán egyre magasabbra vagyok képes felugrani, és rájövök, hogy mindezt szabályozni is tudom. Ha akarom, akár a plafonig is elérek. És néha már úgy kell megkapaszkodnom, nehogy túl magasra jussak. Van bennem ilyenkor álmomban egy furcsa érzés is, mert nem a szél repít magasra, hanem magamtól válók képessé arra, hogy oda kerüljek. Még csak nem is úgy, mint a tipikus rajzfilmsnittben, amikor a figura nem veszi észre, hogy már rég a szakadék fölött sétál, és csak miután kitapogatja a lába alatt az űrt, akkor kezd el zuhanni. - Nem, én tényleg képes vagyok ott járni, ahol máskor nem. De amikor felébredek, megnyugtató az ágyam stabilitása. Hiszen nekem tériszonyom van, és ijesztő, ha a lábam alatt a nagy semmi van, a levegő... Tibeti zászlók a szélben. A világ egyik legerősebb embere a dalai láma. Talán levitáim - azaz a nehézségi erőt legyőzve levegőbe emelkedni - is tanult. A dalai láma szerint sok olyan erő van, amely lehúzza az emberi természetet. Az egyik az erőszak. „Lemondok” - a Nobel-békedíjas dalai láma a tibeti erőszakra reagált ezzel a drámai bejelentéssel. Vizsgáljanak ki mindent alaposan, és ha itt akarják kezdeni, legyenek üdvözölve. Vizsgálják át az irodáinkat. (...) Ellenőrizhetik a pulzusomat, a vizeletemet, a székletemet, mindent” - fogalmazott. Lemond erejéről, mél- 3 tóságáról, pozíciójáról, önmagáról. Mert tudja, nem ezek teszik, tették szabaddá. A szabadságom ott kezdődik, amikor már ö nem akarom az erőt, hanem merek az erőre támaszkodni. A szél fúj, amerre akar - mondja Jézus. De mit is ért ezen? Nem a szél autonómiájáról beszél, hanem az ember általi megismerhetetlenségéről. Egy átlagember csak annyit tapasztal, hogy a szél egyszer csak fúj. Ha iránya van is, kezdő- meg végpontja nincs. Áramlása van. És Jézus azt mondja, mindenki, aki a Lélektől született, hasonlóan működik. Jézus a bölcs öreg Nikodémussal beszélget, aki sokat tud a világ dolgairól, de azt nem, hogy mi kell az élet teljességéhez. Erre mondja Jézus, hogy a Lélektől való újjászületés. Nikodémus nem érti ezt a kifejezést. Talán joggal nem érti, ez egy elvont fogalom. Jézus sem azt kezdi el magyarázni, hogy miképpen is kell a Lélektől újjászületni, mert azt nem lehet néhány szóban elmondani, talán csak próbálhatjuk körülírni. Inkább arról beszél, hogy milyenné válik az újjászületett ember. Olyanná, mint a szél, amelyről mások csak bizonyos pontokon tapasztalnak dolgokat, összességében nem. A Lélek által újjászületett, az élet teljességét megélő ember ezek szerint tényleg nem írható le olyan könnyen. De ez a szélre utaló hasonlat nagyon felszabadító, mert Jézus nem azt mondja, hogy akkor lesz az életed üdvös, ha minél több szabályt alkotsz, és pontosan betartod őket. Hanem akkor, ha az életed úgy áramlik, akár a szél. Az emberek megtapasztalják ezt az áramlást, amely sodor, magával ragad, szárnyaira vesz. Nikodémusra hatnak a szavak, mert ő lesz az, aki — tekintélyét latba vetve - megpróbálja megmenteni Jézust elfogása után, majd később ő lesz az egyik, aki Jézust eltemeti. Biztos, hogy a környezete ezeket a cselekedeteket már nem értette, de ő szárnyalt. Szárnyalás. Szabadság. Bátorság. Szentlélek. Az én olvasatomban egymástól elválaszthatatlan fogalmak. Amikor az ember úgy érzi, hogy felesleges erőbefektetés volt annyit gürcölnie az életéért, ezért a kusza és értelmetlen valamiért, és eljut oda, hogy a kezében nincs semmi, de semmi, ezek a Lélek pillanatai. Ezen a határon túl csak az elrugaszkodás van. A repülés, a szárnyalás, amely a felhajtó Erő nélkül lehetetlen. ■ Pelikán András - Simon Attila A téli betegségektől a tavaszi fáradtságig Beszélgetés Gresits Orsolya hatodéves orvostanhallgatóval ^ A szezon végét nem csak a kiárusítások miatt szeretjük. Azt sem bánjuk, ha búcsút inthetünk a náthának, az influenzának vagy épp a hörghurutnak. A „legnépszerűbb” téli betegségekről - valamint az idényét még csak most kezdő tavaszi fáradtságról - Gresits Orsolyát kérdeztük. A hatodéves orvostanhallgató bevezetésképpen a baktériumok és a vírusok közti különbséget magyarázza el nekünk.- A baktériumok parányi, egysejtű élőlények. Van anyagcseréjük, osztódással szaporodnak, mozgásra képesek. Csak kis részük okoz betegségeket. Az emberi kórokozók általában a környezetükben található szerves vegyületeket használják energiaforrásként. A szifiliszt okozó baktérium csupán pár percig marad életben az emberi szervezeten kívül, míg a háromszáz éves váci múmiákban élő és fertőzőképes tbc-baktériumok maradtak fenn... A vírusok fehérjeburokban lévő örökítőanyag-darabok. Önmagukban nem mutatnak életjelenséget, ezért van szükségük egy fogékony sejtre, amelyet arra „kényszerítenek” hogy a vírus anyagait termelje. Amíg a fehérjeburok és az örökítőanyag ép, addig a vírus fertőzőképes. Ennek ideje széles skálán mozog. Például az influenzavírus az emberi szervezeten kívül közönséges körülmények között - kilincsre, pénzre, busz kapaszkodójára, egyebekre tapadva - kevesebb mint egy napig marad fertőzőképes.- Honnan sejthetjük, hogy csak meghűltünk, és mikor gyanakodjunk influenzára, netán tüdőgyulladásra?- Az influenza önálló betegség, az influenzavírus okozza. Tipikus esetben az influenzás ember nagyon rosszul érzi magát: gyenge, magas láza van, bedugul az orra, fáj a feje. A nátha - vagy más néven: megfázás - a hirtelen kezdődő felső légúti fertőzéses állapot neve; számos kórokozó állhat a hátterében. A náthás ember kevésbé elesett állapotú, mint az influenzás, általában csak hőemelkedése van. A megfázás orrfolyással, tüsszögéssel, torokkaparással vagy torokfájással jár. Az oldalt szerkesztette: Vitális Judit A tüdőgyulladás változatos képű és lefolyású betegség, magának a tüdőszövetnek a gyulladása. Fiatal, egészséges embereknél gyakran enyhe, hosszabb köhögéssel, pár napos lázzal mutatkozik; erre mondjuk, hogy lábon hordta ki a tüdőgyulladást. De nem ritka a súlyos vagy elhúzódó lefolyás. Számos baktérium és vírus is okozhatja, sőt előfordulhat az is, hogy egy vírusos tüdőgyulladás baktériumokkal felülfertőződik. Jellemző téli betegség még a hörghurut, amikor a léghólyagocskák nyálkahártyája gyullad be. Tipikusan megfázás után szegycsont mögötti fájdalommal és köhögéssel járó állapot. Általában vírus okozza.- Hogyan ismeri fel az orvos, hogy bakteriális vagy vírusos fertőzésről van-e szó? Névjegy: Gresits Orsolya 2008-ban érettségiztem a Deák Téri Evangélikus Gimnáziumban. Itt tetszett meg a biológia. Az ember mindig jobban érdekelt, mint a növények és az állatok. Az orvosi egyetemet évfolyamtársam és barátom (azóta vőlegényem) találta ki, és mindkettőnknek „bejött”. Most a Semmelweis Egyetemen vagyok végzős orvostanhallgató. Diplomamunkámat a veleszületett dongaláb- Vannak tipikus vírusos kórképek, például a pár napig tartó hasmenés vagy az influenza, és tipikus bakteriális kórképek, például a tüszős mandulagyulladás, amikor kis gennyfoltok láthatók a mandulán. Egészséges ember vírusfertőzése esetén általában csak tüneti terápiára - lázcsillapításra, folyadékpótlásra - van szükség, de vannak antivirális szerek is. Ezek drága gyógyszerek, kórházban, súlyos betegség esetén használják őket. A baktériumok ellen számos különböző hatásmechanizmusú antibiotikumot vethetünk be. Fontos, hogy ezeket mindig az utasításnak megfelelően szedjük, különben könnyen kitenyészthetünk egy olyan törzset, mely a szedett antibiotikumra többé már nem lesz érzékeny. Evvel nemcsak magunknak, de az egész közösségnek is ártunk.- A gyógyszer „eső után köpönyeg)’... Ki lehet védeni, hogy ágynak essünk?- Mivel az influenza hátterében jól körülhatárolható kórokozó áll, a betegség védőoltással megelőzhető. Évente, még a járvány beállta előtt érdemes beadatni; ez az időseknek, beteg embereknek, kisgyermekeknek és kismamáknak kezeléséről írtam. Gyakorló orvosnak készülök, a diploma után (gyermek)ortopéd, belgyógyász vagy gyermekgyógyász szakirányban szeretném elkezdeni a munkát. Katolikus családban nőttem fel, a kelenföldi Szentlélek-kápolna közösségéhez kapcsolódom. Deák téri éveim alatt ismertem meg az evangélikus egyházat, illetve itt ismerkedtem meg a Keresztyén Ifjúsági Egyesülettel (KIÉ) is; először táborozóként, majd táboroztatóként és vezetőként kapcsolódtam be a tevékenységébe. Szerintem a mi generációnk feladata azon munkálkodni, hogy a mindennapi életben jobban közeledjenek egymáshoz a keresztény egyházak - ebből kölcsönösen sokat profitálnánk. a várhatóan súlyosabb lefolyás miatt különösen is ajánlott. A többi „téli betegség” ellen nincs célirányos védekezési módszer. Egyesek javasolják, hogy járványos időszakban kerüljük a zsúfolt helyszíneket és a tömegközlekedést. A legtöbb ember számára ez kivitelezhetetlen. A cseppfertőzéssel szemben nehéz védekezni, de a tárgyakon lévő kórokozók ellen odafigyeléssel lehetséges. Ilyenkor fokozottan igaz, hogy minden étkezés előtt mossunk kezet!- Amíg köhögünk, addigfertőzünk?- A különböző betegségek különböző fázisaikban fertőzhetnek; így lehet valaki fertőző, még mielőtt elkezdene köhögni, és lehet, hogy még picit köhög, de már nem fertőz. A legtöbb téli betegség három-négy nap alatt nagyjából elmúlik. A „picit még köhögök, de már unom magam otthon" állapotban nyugodtan lehet újra dolgozni, iskolába menni. Vendégségbe, illetve idős emberek, kisgyerekek, várandósok, súlyos betegek közé viszont csak a teljes gyógyulás után menjünk!- Télre tavasz jön, és mégha valaki viszonylag egészségesen vészelte is át a leghidegebb hónapokat, a tavaszifáradtsága legtöbbször őt sem kíméli...- A tavasz közeledtével sok ember érzi magát levertnek, fáradtnak, kiadatlannak, ingerlékenynek. Jelenleg az orvostudomány a tavaszi fáradtságot nem betegséggel, hanem az ember hormonháztartásának természetes változásával magyarázza; a melatonin nevű hormon szintjét például a fény is szabályozza. Egy másik elmélet szerint a megváltozott táplálkozás okozhatja a tavaszi fáradtságot: nyáron kevesebb kalóriát, zsírt és szénhidrátot, viszont több vitamint és ásványi anyagot fogyasztunk, télen fordítva. Szerepet játszhat továbbá a tél végére kialakuló vitaminhiány. A rendszeres testmozgás, a szabadban töltött idő, a zöldség- és gyümölcsfélék fogyasztása nemcsak immunrendszerünk megfelelő működését segíti, hanem a tavaszi fáradtság legyőzésében is kedvező hatású. ■ V.J.
