Evangélikus Élet, 2015. január-június (80. évfolyam, 1-26. szám)
2015-03-01 / 9. szám
Evangélikus Élet EVANGÉLIKUS ÉLET 2015. március 1. » 3 — Sok kérdéskört érintett a zsinat ► Nagyon feszített és sok kérdéskört érintő zsinati ülésszakot zárt az elmúlt hétvégén egyházunk törvényalkotó grémiuma. A Budapest-Fasori Evangélikus Gimnázium dísztermében megtartott tanácskozáson többek között elfogadták a Magyarországi Evangélikus Egyház (MEE) 2015. évi költségvetését, országos bizottsági elnökök beszámolóit hallgatták meg, és több törvény módosításával kapcsolatban folytattak le előkészítő, elvi vitát. Dr. Lackner Pál püspöknek, a püspöki tanács titkárának igeszolgálatával hangolódtak rá a küldöttek a munkára. Ezután letette esküjét a zsinat új tagja, Koczor György zalaistvándi lelkész, továbbá tájékoztatók hangzottak el a Lutheránus Világszövetség Tartalékalapjának munkájáról és a Magyarországi Evangélikus Egyházat érintő feladatokról, végül pedig elfogadták a második európai zsinati találkozó zárónyilatkozatát (lásd lapunk előző számának 4. oldalán - a szerk.). A következőkben a költségvetési törvény általános és részletes vitáját folytatták le a küldöttek. A bevezetőben Prőhle Gergely országos felügyelő három olyan szempontot emelt ki, amely a költségvetésben fontos prioritásnak számított: az MEE Országos Irodája Gyülekezeti és Missziói Osztályának megszervezését és működését lehetővé tévő anyagi források biztosítását, az Evangélikus Információs Szolgálat létrehozását, végül az Evangélikus Hittudományi Egyetemmel kapcsolatos, több évre kiható stratégia kérdését. A költségvetést az országos számvevőszék is véleményezte, és megállapította, hogy a 14,8 milliárd forint bevételt, 14,7 milliárd forint kiadást, továbbá 1,2 milliárd forint beruházási előirányzatot tartalmazó tervezet a tavalyi évben keletkezett költségvetési maradvánnyal együtt gazdálkodási nehézséget nem okoz. A beruházások között két jelentős összegű is van, mégpedig az Üllői úti székház, illetve a Deák téri Evangélikus Orszá-Koczor György köszöntése gos Múzeum felújítása. Egyházunk költségvetését végül a zsinat nagy többséggel jóváhagyta. Tizenhárom jelentés meghallgatása, illetve elfogadása várt ezek után az ülésezőkre. Az országos bizottságok elnökeinek jelentését már korábban kiküldték, ezért a hatályos ügyrendnek megfelelően a plenáris ülésen a zsinat vita nélkül döntött elfogadásukról. Ismét terítékre került a hitoktatás kérdése. Dr. Kodácsy-Simon Eszter, a hittan-stratégiai munkacsoport vezetője az iskolai hitoktatás eddigi eredményeiről, tapasztalatairól és a célkitűzésekről adott tájékoztatást. Elmondta, hogy a hitoktatásban részesülő gyermekek száma évről évre nő. Míg a 2010/11-es tanévben 17 702 tanuló, addig a 2014/15-ös tanévben már 21 702 diák vett részt a képzésben. A növekvő gyermeklétszám az iskolákban bevezetett kötelező hit- és erkölcstannak tudható be. Az is elhangzott, hogy ebben a tanévben több mint háromszáz olyan hittancsoportban folyik hitoktatás, amely kis létszámúnak számít. Ez lehet az egyik oka annak, hogy egyes lelkészek túl sok hittanórát tartanak. Hatvanhét olyan lelkész van, aki esperesi engedéllyel hetente tizenegytizenöt órát tart, de huszonöt olyan lelkész is akad, aki püspöke hozzájárulásával tizenöt feletti hittanóraszámmal rendelkezik. Az egyértelműen látszik - hangsúlyozta jelentésében Kodácsy-Simon Eszter -, hogy egyházunk jól döntött, amikor időben reagált az új helyzetre, és a hitoktatást a legfontosabb kérdések közé sorolta, ennek érdekében pedig főállású hitoktatói státuszokat létesített és létesít. A hittan-stratégiai munkacsoport vezetője a célkitűzésekre is emlékeztette a zsinat tagjait. Megjegyezte, hogy növelni szükséges a hitoktatásba bevonható tanulók számát, a lelkészek hitoktatói munkáját pedig minél hatékonyabban kell támogatni, és versenyképes fizetést kell biztosítani a hitoktatóknak, hogy tovább javulhasson munkájuk minősége. A zsinat az ülés hátralévő részében előkészítő, elvi vitát folytatott egy megalkotandó új egyházi alaptörvény szükségességéről, a választási törvény esetleges módosításáról, illetve egy közelmúltbeli fegyelmi eljárás kapcsán előtérbe került törvényi szabályozás megváltoztatásáról. A grémium mindhárom esetben úgy döntött, hogy a következő, májusi ülésszakon folytatni kívánja ezeknek a kérdéseknek a tárgyalását. ■ Kiss Miklós Fejvesztve Fejben dől el minden, de mi van, ha a kérdés: fej vagy írás? Az írás itt most Isten igéje, a keresztény Istené, szemben az Iszlám Állam késével, amely megkegyelmez, ha az írást megtagadják. Huszonegy fej az írást választotta. Kegyelem nem is volt számukra. A tenger mellett vesztette fejét huszonegy kopt halász, a tenger mellett, amely az életet jelentette számukra. Halászok, mint Simon - más néven Péter -, aztán testvére, András; és Fülöp, János és testvére, Jakab. Vértanúk, mint a tizenkettő, kivéve Jánost, akit Jézus szeretett, és Júdást, aki Jézust elárulta. A huszonegy nem árulta el Jézust, még sincsen evangéliumuk, pedig még a kariótinak is van, noha az gnosztikus, és éppen kopt nyelven maradt fenn. A kopt keresztényeknek saját egyházi naptáruk van. Diocletianus császár uralkodásának kezdetétől (284) számítják, amely az utolsó, de talán legvéresebb keresztényüldözések korszaka; a vértanúk évszámításának is nevezik. Úgy tűnik, a 21. században a vértanúk új időszámítását éljük, és az Iszlám Állam vezetője, Abu Bakr al-Baghdadi, avagy Ibrahim kalifa a keresztényüldözés új császára. Irak és Szíria után Líbiában is hullanak a keresztény fejek. A kivégzett húsz egyiptomi és egy ghánai halász nevét B. Farkas Balázs tette közzé a legismertebb közösségi hálón Khalil Youssef főesperesnek, a Magyarországi Kopt Ortodox Egyház képviselőjének jóvoltából. A felhívás a mártírok lelki üdvéért, gyászoló családjáért fohászkodó imára szólít fel. Hogy a kések elől ne kelljen menekülni. Fejvesztve. ■ Walkó Ádám Miiad Makin Zaki, Abanob Aiad Attia, Magid Soliman Shehata, Youssef Shukry Younan, Kyrollos Shukry Fawzy, Pishoy Istafanous Kamel, Sámuel Istafanous Kamel, Maiak Ibrahim Sinout, Tawadrous Youssef Tawadrous, Girguis Miiad Sinout, Mina Fayez Aziz, Hány Abdel Messih Salib, Pishoy Adel Khalaf, Samuel Elham Wilson, Ezzat Bushra Nassif, Luka Nagaty, Gaber Mounir Adly, Essam Badr Samir, Maiak Farag Abraam, Sameh Salah Farouk; Matthew Ayariga (Ghána). Karnevál Amikor ezeket a sorokat írom, a farsangi időszak utolsó napjait éli a világ. Különféle mulatságok, maszkajárások és jelmezbálok szédületében búcsúznak a régitől, hogy aztán valami újat kezdjenek. Az élet a mai világban annyira felgyorsult, a dolgok annyira összemosódtak, hogy maholnap azt sem tudjuk, mikor van farsang, és mikor kezdődik a böjti időszak. Ha az élet össze is olvasztotta e kettőt, Isten egyháza számon tartja, tudatosítja, hogy mennyire fontos mindkét esemény az ember életében. A farsang a tavaszvárás pogány kori, igen változatos képet mutató ünnepeiből nőtt ki. Hangos mulatságait egy középkori hiedelem teremtette meg, amely szerint az emberek azt gondolták, hogy a tél utolsó napjaiban a Nap elgyengül (hiszen a nappalok rövidülnek, az éjszakák pedig hosszabbodnak), és ártó szellemek, boszorkányok kelnek életre. A jelmezes felvonulás, a zajok, a boszorkánybábu égetése éppen ezen ártó lények elüldözését jelentette. Sok helyen tüzes kereket görgettek, vagy nagy máglyákat raktak, mert úgy hitték, a tűz ereje segíti a Napot, hogy újra erőre kapjon. Azért öltöztek maskarába, hogy elűzzék a rosszat, a halált, a hideget. A farsang - vagy más szóval karnevál - gyökerei az ókorba nyúlnak vissza, és megtartása a keresztyénség térhódítása után is szokásban maradt. A néprajzkutatók kiderítették, hogy a különböző téli ünnepek és szokások között sokkal szorosabb az összefüggés, mint azt első pillantásra hinnénk. Az ókori szaturnáliák, a Dionüszosz- és Mithrász-kultusz eseményei sajátos módon keveredtek a keresztény népek szertartásaival, s az elmúlt évszázadok során annyira eggyé váltak, hogy legfeljebb szakemberek tudják meghúzni a pogány és a keresztyén elemek közötti választóvonalat. Téli ünnepeinkben egyszerre van jelen a meghaló és újra feltámadó természet, a káosz és a rend párharca, a felnőtté válás, a szerelem, a termékenység és a házasság motívuma, valamint a szerencse és a szerencsétlenség, tehát a kiszámíthatatlan sors, amely ellen hiába lázadunk. Az egyházi kalendárium szerint farsang ünnepe vízkereszttől hamvazószerdáig tart; számtalan népi hagyomány kapcsolódik hozzá. A párválasztás mellett a farsang lényege a szabályok felrúgása és kigúnyolása. A hagyományok és hiedelmek szempontjából a farsangvasárnap, farsanghétfő és húshagyókedd alkotja az igazi farsangot. Ezt a három napot „farsang farkának” is nevezik. Ősrégi szokás vidékünkön nagyböjt előtt bálok, mulatságok rendezése, majd a periódus végén a farsangtemetés. A keresztyénség előtti hitvilág továbbélése ez a hagyomány. A tél elmúltának, szimbolikus eltemetésének sok vidámsággal, álarcos felvonulással és tréfás jelmezekkel tűzdelt ünnepe. Az ősi pogány hit késői megnyilvánulásai a telet elűző tűzgyújtás, a maszkok és mondókák, valamint a nagy zajjal és felfokozott vidámsággal lefolytatott ceremónia is . Vidékenként változik a rituális temetés menetrendje és a hozzá kapcsolódó népszokások. A gonosz telet általában egy felöltöztetett szalmabábu (Illés) jelképezi, aki súlyos beteg - betegségét egy „orvos” állapítja meg -, majd kimúlik, és kezdetét veszi a siratás, búcsúztatás. Ezután a tömeg utolsó útjára kíséri a telet, és a település határában vagy az erre kijelölt helyen eltemetik, vagy a közeli folyóba dobják. A farsangolók állatokat, ördögöket és egyéb furcsa figurákat megjelenítő jelmezekben, nagy hangoskodással és csörömpöléssel kísérik a bábut utolsó útjára. Gyülekezeteinkben ebben az időszakban tartják a szeretetvendégségeket, melyeken összegyűlik a közösség apraja-nagyja, az alkalomhoz illő előadások hangzanak el, felelevenítik a régi szokásokat. Természetesen nem hiányozhat a sütemény, a fánk, a főtt kukorica, na meg a forró tea sem. A farsang időszakában van még olyan jeles nap, amelyhez hiedelem kötődik, s amelyet a néphagyomány máig őriz. Január 22., Vince napja termésjósló nap. „Ha megcsordul Vince, tele lesz a pince” - tartja a mondás. Február 2., gyertyaszentelő Boldogasszony napja egyházi ünnep, azonban az emberek időjósló napnak is tartják. Ha ezen a napon a medve kijön a barlangjából, és enyhe időt talál, még visszabújik, mivel akkor hideg idő várható a tél maradékára. Ha viszont csípős hideget talál, akkor a tél hamar véget ér. Február 3-án, Balázs napján gyertyát és almát szenteltek, s ezeket a gyerekek torokfájásának gyógyítására használták. A balázsolás ma is élő hagyomány. A hagyományőrzésre nagy súlyt fektetnek az iskolákban, óvodákban is, ami örömmel tölt el, hiszen nagyon fontosnak tartom, hogy a felnövekvő nemzedék is ismerje őseink szokásait, hagyományait. Kislányom, Borbála már számolta a napokat, amikor végre részt vehet ő is az első iskolai karneválján. Mindennap ujjongva mesélte az iskolában tanultakat, hallottakat. Egy alkalommal, amikor hazajött, azt kérdezte tőlem: „Apa, te tudod, mit jelent a karnevál?” „Mit, kislányom?” - kérdeztem tőle csodálkozva. „A karnevál szó az olasz carnevale szóból származik, és azt jelenti: »hús, Isten veled!«. Tudod, apa, pár nap múlva már nem szabad húst enni, hisz kezdődik a böjt.” „Ez így igaz!” - válaszoltam neki némi büszkeséggel. Aztán szülőként én is együtt örültem vele, amikor eljött a várva várt nap, és hercegnőként felvonulhatott az iskolai karneválon. A zene, valamint az alig tízéves gyerekek tánca magával ragadott kicsit és nagyot. A gyermekek műsora után mindenki felszabadultan mókázhatott, majd sor került a farsangi lakmározásra is, melynek legfontosabb eledele a farsangi fánk volt. Ez az emlékezetes farsangi rendezvény a szalmabáb elégetésével zárult. Jelképesen is lezárták a farsangot, a telet, miközben folyton azt énekelték: „Jöjj el, tavasz, jöjj el, tavasz, menj el, tél!” Talán még a világi ember is belefárad egy idő után a nagy nyüzsgésbe, a színes farsangi forgatagba. Tit-ÉGTAJOLO t kon érzi, hogy meg kell állni, Isten szeretetére figyelni. Hisz nemcsak csillogás az élet, hanem alázat és engedelmesség is. Nemcsak hercegnői viseletben való pózolás, hanem a ruha megszaggatása is. Mire használja hát a „pusztai negyven napot” a hívő ember? Szembenéz önmagával, leveti a csillogó báli ruhát, és magára veszi az önvizsgálat ruháját. A nagyböjti hetek, napok arra kínálnak lehetőséget, hogy ne csak testileg, hanem lelkileg is felkészüljünk a feltámadás ünnepére. Keressük a Krisztussal kettesben megélt ima csendjét, melyben meghalljuk lelkiismeretünk szavát, és megújult erővel hordozzuk a krisztusi keresztet az év elkövetkezendő napjaiban. s •f V Zelenák Józsefpüspökhelyettes Romániai Evangélikus-Lutheránus • - • ’ Egyház
