Evangélikus Élet, 2015. január-június (80. évfolyam, 1-26. szám)
2015-03-01 / 9. szám
„Szeretnénk tudatosítani történelmünk feldolgozásában azt, hogy az a bizonyos száz év a lábainkkal megvallott hit tanúságtétele volt. Mi olyan evangélikusok leszármazottai vagyunk, akik a nagy ellenszélben is tartották az örökül kapott és Szentíráson tájékozódó hitüket. Interjú a dunántúli egyházkerület vezetőivel W- 5. oldal „Előzetes tapasztalataim a magyarokat barátságtalan, hűvös embereknek mutatták, de a tanítványaim, a fogadó családom és a gyülekezet éppen az ellenkezőjét bizonyítja: megismertem a magyarok szeretetteljes, befogadó oldalát.” Amerikai önkéntesként Magyarországon !► 8. oldal „A pincében összezsúfolt százhatvanöt ember közé berontottak, a német lelkész kilencedik hónapban lévő feleségén erőszakot akartak tenni, s mikor a lelkész a védelmére kelt, puskatussal verték.” Raffay Sándor püspök naplójából ^ 10. oldal Fejvesztve IP 3. oldal Készülünk a világimanapra !► 4. oldal Lovagias ügy !► 6. oldal Örök befogadás !► 7. oldal Magyar önkéntesként Haitin !► 9. oldal „Villamos” történet tP 11. oldal til m 4 „ f ♦ y:*\ i 1' ■ p jr § J I I,;:,* .*• f •* ■■Evj.fk'w 4. . f«s //•'£:.■• iV. 'üli/1 «* ^ N :)' «*.». # 4' i j/v « • « &.r? ''r-ii-kl siJ&V #;; -i i* : *. . • \. . ■ u I*. * /-in' ; i , Böjti képmeditáció Vasárnap vagy vásárnap? Egyformák mind, mint Platón leláncoltjai a barlangban. Te vagy az egyik. Ugyanazt látod és véled, amit a többiek. Te vagy az egyikfa a sok egyforma közül. Pedig mind más. Nincs két egyforma. Mindegyik egyedi. Együtt azonban szép, egységes képet adnak. Minden fekete-fehér. Mégis valami fontos most kezdődik. Mentés? Irtás? Egy közülük tehát más. Miért pont te lennél? És miért pont ne? Mit jelent elhívottnak lenni? Talán kivágnak, hogy lássák tőled az erdőt? Talán egyedül téged hagy-A péntek esti előadások témáját a huszonöt évvel ezelőtti rendszerváltás, illetve annak egyházunkra gyakorolt hatása adta. Zászkaliczky Péter nyugdíjas lelkész összefoglalta mindazokat a következményeket, amelyek azóta is alakítják az egyházak sorsát. Kiemelte többek között, hogy a rendszerváltás megszüntette a diktatórikus államtól való függés kényszerét, elhozta a szabad zsinattartás lehetőségét, erősítette a központosítás folyamatát, illetve elvben lehetővé tette az önszerveződést is. D. Szebiklmre nyugalmazott püspök személyes hangú visszaemlékezésében arról beszélt, hogy milyen, a jelenig ható kihívásokat hozott magával a megváltozott társadalmi és nak meg, hogy legyen, aki túléli az irtást? Látod a táncoló árnyakat a barlangfalán. Azt hitted, tényleg minden így van, ahogy a többiek is látják. De egyszer csak jön valaki, és feloldja láncaidat. Nem érted. És nem állhatsz ellen. Szabad lettél visszavonhatatlanul. Elhívott vagy. Nem áll hatalmadban elutasítani. Felállsz. Megfordulsz. A barlangfalára vetített árnyékok helyett először meglátod a tüzet és az árnyakat adó alakokat a maguk valójában. Aztán elindulsz kifelé. És meglátod, hogy nem a tűz az igazi fényforrás, politikai helyzet. „Nem azért vagyunk, hogy érvényesüljünk. Az egyház dolga az evangélium továbbadása” - utalt a megoldás útjára az egykori egyházi vezető. A napot bevégző áhítatában Deme Dávid nagykanizsai lelkész a híveit megtartó Istenre irányította a résztvevők figyelmét. A szombati nap Varga Diána - jelenleg Bükön szolgáló, látássérült beosztott lelkész - igehirdetésével vette kezdetét, majd elsőként Horváth Ernő, a soproni Eötvös József Evangélikus Gimnázium és Egészségügyi Szakközépiskola gyógypedagógus tanára tartott előadást iskoláinknak a diákokért és egyházunkért viselt felelősségéről. D. Szebik Imre ehhez kapcsolódóan az egyháznak a híhanem létezik Nap is. És hogy vannak színek. Az ég kékje, a fák zöldje, a virágok pirosa, sárgája, a naplemente bíbora, a tenger zöldeskékje. Elindulsz felfedezni. Közben ott hallod a hangot a telkedben: „Menj el földedről, rokonságod közül és atyád házából arra a földre, amelyet mutatok neked! Nagy néppé teszlek, és megáldalak, naggyá teszem nevedet, és áldás leszel. Megáldom a téged áldókat, s megátkozom a téged gyalázókat. Általad nyer áldást a föld minden nemzetsége!’ (íMóz 12,1-3) ■ Bartha István (Forrás: Evangélikus.hu) vei oktatásával kapcsolatos feladatáról szólt, különös tekintettel a gyülekezeti munkatársak képzésére. Ezután a legnagyobb visszhangot kiváltó beszámoló, Mesterházy Balázs harkai lelkész tájékoztatója következett az újonnan létesült gyülekezeti és missziói osztály működéséről, tevékenységéről. A jó hangulatú találkozót istentisztelet zárta, amelyen Szemerei János, az egyházkerület püspöke Róm 15,1-7 alapján hirdette Isten igéjét. Az úrvacsoraosztásban D. Szebik Imre is közreműködött. Szemerei János prédikációjában arról beszélt, hogy Isten megelőlegezett szeretetéből fakadóan feladatunk, tartozásunk van egymás iránt. „Isten rendje az, hogy az erőseknek kell hordozniuk a gyengéket” - fogalmazott a püspök. A záróalkalom keretében a résztvevők imádságban megemlékeztek az egyházkerület újraalakulását lehetővé tevő, 1997. évi zsinati döntésről is, és hálát adtak a kerület tizenöt éves fennállásáért. ■ AM ■ Dr. Bóna Balázs A magyar politikai közéletben vissza-visszatérő téma a kereskedelmi egységek vasárnapi nyitva tartásának szabályozása. Ezzel kapcsolatban számos ideológiai, morális, vallási, szociális, gazdasági és gyakorlati érvet hallhattunk az elmúlt hetekben pró és kontra egyaránt. Kétségtelen, hogy a magukat kereszténydemokratának vallók helyzete különösen nehéz, ha állást kell foglalniuk e kérdésben. Anélkül, hogy további érvekkel kívánnánk ellátni mindazon politikusokat, közéleti személyeket, választott és önjelölt szószólókat, akik a kereskedelmi egységek vasárnapi nyitva tartása mellett kardoskodnak, elgondolkodtató a szóban forgó nap elnevezése és eredete. Egyes források szerint vasárnap szavunk kialakulása azzal magyarázható, hogy a kereszténység előtti pogány magyar kultúrában - feltételezhetően más népekhez hasonlatosan - a vasárnap a vásárok megtartásának napja volt. A vasárnapi „plázázás” korlátozásának ellenzői tehát évszázadokra visszanyúló történelmi és tradicionális gyökerekre hivatkozhatnak a fentiek alapján. Mindazonáltal nem tudjuk, hogy mennyire örülnének az e véleményen lévők, ha más szempontból is azt az időszakot tekintenénk példának. Szeretnék mondjuk a nyereg alatt puhítani a vasárnapi húst... ? Később egyébként a kettő nagyon is megfért együtt; nem véletlen, hogy a templomok körül alakultak ki a vásárterek. Nem istentisztelet helyett vásároztak, hanem istentisztelet után. Vannak kultúrák, amelyek szerencsésebb módon választottak elnevezést e napnak. A latinban, illetve az abból kialakult nyelvekben például a vasárnapot az Úr napjának tekintik (lásd a spanyol domingo, az olasz domenica, a francia dimanche vagy a román duminica szót). A szláv nyelvekben pedig kifejezetten a feltámadás napjának nevezik, tehát minden vasárnap Krisztus feltámadására, húsvét vasárnapjára emlékeztet. Az etimológiai és kulturális sokszínűségben való gyönyörködés mellett azonban nem feledkezhetünk meg a realitásról sem. Elgondolkodtató és elszomorító, hogy sokszor azt kell látnunk, hogy az Úr napja és a vásár napja a társadalom jelentős része számára már azonosult. Feltehetjük a kérdést; vajon sokak számára a vasárnap nem éppen az a nap-e, amelyet minősítetten is saját uruknak szentelnek? A vásárlás, azaz vagyontárgyaink már-már rituális felhalmozása és kereskedelme nem minősül istentiszteletnek? Némi keserű cinizmussal kimondhatjuk, hogy az elmúlt évtizedekben a vasárnap ismét úrnappá vált. Azonban nem azért, mert újra megtaláltuk atyáink Istenét és életünk Urát, hanem mert új urakat és bálványokat imádunk helyette. A jognak számos különböző feladata van, köztük az is, hogy a társadalom tagjait terelje, nevelje, és hozzájáruljon boldogulásukhoz. A demokrácia szempontjából azonban az is fontos kérdés, hogy mi a feladatuk a nép vezetőinek. Mérlegelés nélkül végrehajtani a többség pillanatnyi akaratát, vagy a rájuk bízott emberek hosszú távú érdekét képviselni?! Az pedig biztos, hogy az emberek érdekének meghatározása szempontjából nincs szilárdabb mérce, mint az ideológiai meggyőződés. Sajnos nem lehet kétség afelől, milyen eredmény születne, ha megkérdeznénk az embereket, hogy melyik urat akarják szolgálni vasárnap. Egy kereszténydemokrata polgár és politikus okkal teheti fel a kérdést, hogy keresztényként az emberek testi, lelki és szellemi szolgálata vagy demokrataként a nép akarata a fontosabb. Igen komoly dilemma ez, amelyet számos egyéb tényező még tovább komplikál. A kereskedelmi egységek vasárnapi zárva tartása mögött rejlő értékek nem igényelnek magyarázatot. Egy ilyen intézkedéssel a jogalkotó arra a társadalmi jelenségre kíván reagálni, miszerint az emberek többsége számára a vasárnap - mint sok más dolog - elvesztette korábbi jelentőségét. Az istentiszteletet felváltotta a gazdagság és a fogyasztás bálványozása, ahogy a családi körben elfogyasztott finom ebédet és együttlétet önként helyettesítjük a gyorséttermekben vásárolt egészségtelen és szellemtelen ételekkel. Tévedés tehát azt gondolni, hogy e törvény célja kizárólag az, hogy az emberek visszataláljanak a templomba és Istenhez. Naivitás lenne ilyesmiben reménykedni. Elegendő lenne azt remélni, hogy legalább vasárnap visszatalálhatnának saját magukhoz, családjukhoz és emberi méltóságukhoz. Hogy ismét minél többen megélhetnék a kreatív otthoniét áldását, a családi és baráti együttlétek örömét és a természet gyönyörűségét. Ez már önmagában óriási társadalompolitikai siker lenne, amelyet csak tetéz az a meggyőződés, miszerint saját emberségünk megtalálása közelebb visz minket ahhoz a vágyhoz, hogy Isten ajándékát kérjük és elfogadjuk. Ahogy az újonnan bevezetett jogi eszközökről általában elmondható, ennek a törvénynek is roppant nehéz megjósolni a társadalmi hatását. Az azonban nyilvánvaló, hogy e szabályozás önmagában nem elegendő a szociális problémák megoldására. De előrelépést jelenthet afelé, hogy az emberek a különböző áruházak és plázák üvöltő és villogó reklámjai mellett ismét felismerjék az egyszerű emberi értékeket, és meghallják a maguk, egymás és a Jóisten halkan megszólító szavát. A szerző a dunavarsányi Soli Deo Gloria Közösség tagja Gyülekezeti elnökségek találkoztak P A múltra való emlékezés, a jelen helyzet felmérése és a jövőbe mutató lehetőségek ismertetése képezte a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület gyülekezeti elnökségei számára szervezett konferencia programját. A február 20-21. között a révfülöpi Ordass Lajos Evangélikus Oktatási Központban tartott találkozón mintegy hatvan lelkész, felügyelő és más egyházközségi tisztségviselő vett részt.
