Evangélikus Élet, 2015. január-június (80. évfolyam, 1-26. szám)
2015-02-22 / 8. szám
4 ◄! 2015. február 22. KERESZTUTAK Evangélikus Élet SBftSiaBBmiiMMgBMMMMIiMMMSHl Együtt az úton /t második európai zsinati találkozó zárónyilatkozata ► Huszonhárom ország negyvenkilenc protestáns zsinatának delegáltjai gyűltek össze január 31. és február 1. között Budapesten. A találkozót az Európai Protestáns Egyházak Közössége (GEKE) szervezte. Köszönetét mondunk a magyarországi protestáns egyházaknak és a Rajna-vidéki protestáns egyháznak (Németország) a nagyvonalú vendéglátásért. A konferencia témája a protestantizmus jelenlegi és jövőbeli európai hatása volt. Örültünk annak a ténynek, hogy a protestáns reformáció a 16. században több volt mint egy, az egyház megújulásáért indított mozgalom. Ez egyben új kezdetet is jelentett mindenütt Európában, a politikában, a szociális életben, a művészetben és a kultúrában, a képzésben és a gazdaságban egyaránt. A reformáció 2017. évi jubileuma felé vezető úton foglalkoztunk azzal is, hogy a protestáns egyházak miként tudnak hozzájárulni Európa jövőjének formálásához. Beszélgetéseink során hallottunk arról, hogy a protestáns egyházak befolyása Európában függ attól, hogy az egyházak országaikban többségben vagy kisebbségben élnek. Tapasztaltuk, hogy a közösségeinkben élő egyházak sokszínűsége mennyire gazdagító erejű. Egy olyan helyzetben, amikor az egyházak mérete és befolyása is fogyatkozóban van, nincsen fontosabb annál, mint hogy szorosan egymás mellett álljunk. A protestáns egyházak zsinatainak és vezető testületéinek delegáltjaiként a következőkre kötelezzük magunkat: A hit továbbadása Feladatunk az evangélium hirdetése szóban és cselekedetekben; a keresztény értékek továbbadása mind a szegényeknek, mind a hatalommal bíróknak. Az egyházaknak közös munkájukban új utakat kell találniuk, hogy az egyházon kívüli embereket is elérjék. Egy inkluzíve nyelvre, a kommunikáció új útjaira van szükségünk. A zene és a művészet fontos eszköz az emberek megszólítására. A fiatalok fontos erőforrásaink a jelenben és a jövőben is. Arra kérjük a zsinatokat, hogy gondoskodjanak a fiatalok bevonásáról az egyházi élet valamennyi területén. A nevelés és a képzés fontos faktor a hit továbbadására a családokban, az egyházi közösségekben és a képzési intézményekben. Értelmezésünk szerint a nevelés és a képzés az emberek Isten és az embertársak előtti felelősségteljes életre való felkészítését jelenti. Isten igéje eléri az embereket, és változásokat fog hozni. A zsinatoknak különös, kiemelt felelősségük van a hit elkövetkezendő generációknak való átadásában. Ezért javasoljuk e tekintetben a nemzetközi együttműködés erősítését. Együtt felkészültebbek vagyunk új ötletek kidolgozására és a jó gyakorlat (best practice) megosztására. Párbeszéd Buzdítjuk a zsinatokat a más vallásokkal való párbeszédre olyan, mindannyiunk számára fontos témákról, mint a béke elősegítése és a menekültek befogadása. A GEKE lényeges feladatának tartjuk, hogy az európai intézményekben megerősítsük az európai protestáns egyházak közös hangját. Hit és cselekedet Az evangélium az emberi méltóság, a béke, az igazságosság és a teremtés megőrzése melletti kiállásunkat követeli meg. Nevén kell neveznünk a világ sebeit. Arra hívjuk a zsinatokat, hogy a tisztességtelen helyzeteket és viszonyokat nevezzék meg, és befolyásolják a politikai döntéshozókat. Elkötelezzük magunkat elhívásunkban való megerősödésünkre, illetve hogy együtt munkálkodjunk egy mindannyiunk számára jobb társadalomért. Ezért kívánjuk egymással megosztani a jó gyakorlatokat, és ezért szeretnénk tanulni egymástól. Javasoljuk, hogy a zsinatok gondoskodjanak arról, hogy a pénzügyi döntések visszatükrözzék értékeinket. Munkánk minden területén elszámolási kötelezettségünk van. A zsinatokat arra szólítjuk fel, hogy társadalmi felelősségük gyakorlásában a fenntarthatóságra is helyezzenek hangsúlyt. Arra kérjük a GEKE-t, hogy szervezzen a kisebbségi egyházak kincstárnokai, pénzügyi szakemberei számára egy tanácskozást. Megállapítjuk, hogy zsinataink és döntés-, hozó szerveink többségében főleg nagy befolyással bíró tagok vesznek részt. Arra kérjük a zsinatokat, eljárásaikat és szabályozásaikat vizsgálják meg azzal a céllal, hogy a peremen lévők számára is lehetővé tegyék az egyházi vezetésben való aktív részvételt. Arra kérjük a zsinatokat, hogy folytassák a GEKE munkáját az emberi élet végére és az eutanáziára vonatkozó kérdésekben. Egyházak közössége Javasoljuk a zsinati tagok rendszeres találkozóinak folytatását a protestáns egyházak közötti közösség erősítésének fontos eszközeként. Arra kérjük a GEKE tanácsát, hogy ezt a találkozót demokratikusan megválasztott egyházi képviselők tanácskozásaként, ne pedig csak egyének találkozásaként ismerje el. Arra kérjük a GEKE-t, hogy hivatalosan is vonjon be laikusokat szervezetébe és tevékenységeibe, hogy ezáltal minden területen fejlessze az egyházközösséget. A következő európai zsinati találkozóra 20x7-ben Svájcban kerül sor. Köszönetét mondunk a Svájci Református Egyházak Szövetségének a nagyvonalú meghívásért, és örülünk a jövőbeni találkozásnak. Arra kérjük a GEKE-t, hogy fiatal képviselőket is hívjanak meg erre a következő találkozóra. Mindeközben arra kötelezzük magunkat, hogy ennek a tanácskozásnak az üzenetét továbbadjuk zsinatainknak. Bátorítjuk a zsinatokat, hogy hívják meg más egyházak képviselőit is a tapasztalatcserére. Támogatjuk egy első európai egyházi találkozó (Kirchentag) megrendezésének ötletét. Találkozásunkkor megdöbbenéssel hallottunk beszámolókat az Ukrajnában és a Távol-, valamint Közel-Keleten lévő egyházak nehéz helyzetéről és azokról a keresztényekről, akik a világ sok részén súlyos kihívásokkal néznek szembe. Közösen gondoltuk át az Első korínthusi levél 12. fejezetének 26. versét: „És így ha szenved az egyik tag vele együtt szenved valamennyi, ha dicsőségben részesül az egyik tag vele együtt örül valamennyi” Imádságra és támogatásra kérjük a tagegyházakat. Mindannyian reméljük, hogy nemsokára együtt örülhetünk majd igazságosságban és békében. Budapest, 2015. február 1. Jancsi és Juliska igaz meséi ► A kőbányai gyülekezet Kápolna Színpadán a házasság hete alkalmából immár harmadik éve találkozhat a közönség olyan házaspárokkal, melyek tagjai szívesen mesélnek örömeikről és gondjaikról, akik példák lehetnek, akik úgy válhatnak mintává, hogy nem kell „mintacsaládot mímelniük” Bárdos Júlia és Lackfi János 2012-ben „arcoskodott” ám az élet azóta is osztott megoldandó feladatokat számukra. Nem saját nagyságukat és kreativitásukat hirdetik, hanem azt, amit Isten tett velük és értük az elmúlt huszonhárom évben. „Két gyerek házasodik össze” - ez volt a két család egyik legnagyobb problémája, amikor az alig húszéves bölcsészhallgató Jani oltárhoz vezette az épp nagykorúvá vált, frissen érettségizett Julit. Sőt Bárdos apuka még éleelődött is a nászúton megfogant hír hallatán: két gyereknek lesz gyereke? Ráadásul szó sem volt anyagi biztonságról, biztos megélhetésről. Az elbeszélésből kibomlik, hogy a hit-remény-szeretet hármassága volt az alap: az ősök példáiból tudták mélyen, a zsigereikben, hogy van okuk reménykedni, hogy a Gondviselésbe vetett hit és szerelmük ereje segít majd a nehézségek leküzdésében. Ennek megalapozásában á jegyesoktatást végző Osztie Zoltán atya is nagy szerepet vállalt, amikor máig kísérő mondatokat adott nekik útravalóul. Ütközés két világegyetem között. Talán a házasságok jó részére igaz ez; a fiatalok a múltjukban, őseikben, szokásaikban, szocializációjukban, világnézetükben, kiterjedt családjukban elképesztően különböző világokat szeretnének összebékíteni. Itt adott volt egy értelmiségi, hit nélkül élő család (mélyen hívő, imádságos nagymamákkal) rengeteg feladattal, munkával, önkiteljesítési vággyal. És adott volt egy Istenre hagyatkozó, nemzedékek óta sok-sok gyermeket nevelő, valódi budai polgárcsalád az élet mindenekfeletti tiszteletével, hatvannégy unokával, a szeretet kifejezésének ezernyi apró módjával. Ebbe robbant be a - saját metaforájával - vaddisznó, amikor képtelen volt megérteni a burkoltan fogalmazó polgári nyelvet, amikor későn vette észre, hogy disznó viccekre nem mindenki vevő, amikor másodszor nyúlt a „láthatatlan számokkal” megjelölt rántott szeletek közé. A két világ határáról induló fiataloknak meg kellett harcolniuk egymásért és saját magukért is. „...hiszen mi nem vagyunk szegények!” - ezt hajtogatja makacsul kis Klára Szabó Lőrinc versében. De mi, mai anyagi biztonságot vágyók, akár a Bárdos család történeteire, akár az ifjú pár életére gondolunk, bizony szegénynek látjuk őket. A Gondviselő közbeavatkozásai - hol egy utcán talált ötvendolláros a ’70-es években, hol egy jobb állás vagy egy fordítói díj, máskor a Verpelét és Vidéke Takarékszövetkezet versfaragó könyvelője képében - olyan hihetetlennek látszanak, hogy szinte elszégyelljük magunkat. „Látványosan jelen volt a Jóisten, ahogy a kölcsönöket elintézte.” „A véletlenben hinni elég erős fantázia kell” - vallja a házaspár. Minden gondjukat és döntésüket Isten elé tenni, minden erejükkel leküzdeni az akadályokat, minden pillanatban hűségesnek maradni, és a rosszat ugyanúgy elfogadni, mint a jót - a hallgatók ezekre kaptak szépséges, vidám, megható példákat. Az elmúlt három év házépítést, komoly betegségeket hozott, de egész életükre ható elmélyülést és változást is. Tisztán látszik a fény az alagút végén: tavaly a legnagyobb gyermek esküvője, áprilisra az első unoka, júniusra a hatodik gyermek. „Zavarba ejtő kegyelmi áradat.” Kismama-nagymama és kispapa-nagypapa arcán derűs mosollyal és az ifjakat biztatva ad igazat az író kollégának, Dragomán Györgynek: „A házasság, az egy súlyos, brutális, durva és agresszív dolog. Legalábbis, ha igazán jól csináljuk. ...a házasságot csakis megszállott fanatizmussal szabad csinálni (...), mert akarjuk a másikat, és nemcsak úgy, hanem teljesen, végleg, örökké és egészen, és tényleg nincsen más választásunk, és ő is ugyanezt akarja tőlünk... Ez így tényleg extrém sport. (...) Mondom, egy kérdés van, hogy szereted-e. Persze ahogy mondtam, igazán, komolyan, nagy Sz-szel. Ezt kell megválaszolnod, és neki is ezt kell megválaszolnia. Ha igen, akkor ugrás, akkor tandem.” ■ ZZS HIRDETÉS „Amiket hallottunk és tudunk..., elbeszéljük a jövő nemzedéknek..’.’ (Zsolt 78,3.4) Az Evangélikus Külmissziói Egyesület (EKME) A reformáció üzenete - oktatás, misszió címmel tart közgyűlést és külmissziói napot február 21-én, szombaton 10.00 és 15.30 között a Deák téri evangélikus gyülekezet nagytermében (1052 Budapest, Deák tér 4.). Program 1. Köszöntés (B. Pintér Márta lelkészi elnök) 2. Igehirdetés (Gáncs Péter elnök-püspök) 3. Előadás {dr. Csepregi András iskolalelkész) 4. Kávészünet EKME'közgyűlés és külmissziói nap 5. Közgyűlés (Zalán Péter világi elnök): elnöki beszámolók, pénzügyi jelentés a 2014. évről, számvizsgálói jelentés, költségvetés a 2015. évre, szervezőtitkár-váltás bejelentése, utód megválasztása. 6. Ebédszünet 7. Tanítványok vagyunk... (a Sztehlo Gábor Evangélikus Óvoda, Általános Iskola és Gimnázium tanulói Deák Gabriella vezetésével) 8. Hírek Afrikából (dr. Bálintné Kiss Beáta Afrika-referens) 9. Úti áldás (B. Pintér Márta) Ezúton is köszönetét mondunk a 2014. év során kapott minden adományért. A név szerint adakozók részére mellékeljük az igazolást, de köszönjük mindazok adományát is, akik név nélkül vagy a missziós körök egyikében adakoztak. Minden érdeklődőt szeretettel hívunk és várunk! A 11 órára összehívott közgyűlés határozatképtelensége esetén (azaz ha a tagok felénél kevesebben jelennek meg) a február 21-én 11 óra 30 percre összehívott megismételt közgyűlésen a megjelent egyesületi tagok szótöbbséggel határoznak. B. Pintér Márta és Zalán Péter társelnökök OSZVALD GYÖRGY FELVÉTELE
