Evangélikus Élet, 2015. január-június (80. évfolyam, 1-26. szám)
2015-02-15 / 7. szám
Evangélikus Élet KULTÚRKÖRÖK 2015. február 15. !► 13 —mii1!.mi iii Ma hány lépcső vezet Jézushoz? Az egyházi épületek akadálymentességéről - Andorka Eszterre emlékezve Az utóbbi években egyre több szó esik az akadálymentesítésről, a középületek hozzáférhetővé tételéről, sőt: szerencsére már nem csak beszélnek minderről... Mostanában rendszeresen közlekedem Budapesten elektromos kerekes székkel, és örömmel látom, hogy ahhoz képest, amikor tíz-tizenöt éve Pesten jártam egyetemre, mennyit fejlődött az épületek, az utcák és újabban leginkább a tömegközlekedés akadálymentessége. Ma sokszor nagyobb problémának érzem a rosszul kivitelezett, használhatatlan, adott esetben balesetveszélyes akadálymentesítést (meredek rámpák, szűk és gyorsan csukódó liftek, mozgássérülteknek szánt mellékhelyiségekben rosszul elhelyezett vagy teljesen hiányzó kapaszkodók stb.), mint az akadálymentesítés hiányát. Amíg. nem akadálymentes egy épület, lehet bízni abban, hogy egyszer majd kerekes székesek számára is hozzáférhetővé teszik. Ha viszont az akadálymentesítés a rászorulók szempontjából nem megfelelően valósul meg, nehezen várható, hogy újra nekifognak az átalakításnak. Ezeknek az álláspontoknak a figyelembevétele az egyházi épületek esetében is nagyon fontos, különösen most, amikor egyházunk országos irodájának Üllői úti épülete végre megújul. Tudom, hogy templomok esetében joggal lehet műemlékvédelmi szempontokra hivatkozni, melyek nehezítik az akadálymentesítést, de szerencsére ma már számos példa bizonyítja - legutóbb a kelenföldi templomé -, hogy ezeket a nézőpontokat szépen össze lehet hangolni. Amikor gondolkozni kezdtem az egyházi épületek akadálymentességéről, gondolataim elkalandoztak, és - talán távolinak tűnő asszociáció eredményeként - ez a téma összecsengett bennem Andorka Eszter tragikusan elhunyt evangélikus lelkész halálának közelgő évfordulójával. Azt hiszem, Esztusról - ahogy a legtöbben hívták - elmondhatjuk, hogy az élet több területén is „akadálymentesítő” tevékenységet végzett. Segítette mozgássérültek és állami gondozásból kikerült fiatalok társadalmi beilleszkedését, összehozott olyan embereket, akik nélküle talán soha nem ismerték volna meg egymást. Persze, aki ismerte őt, az tudja, hogy ez esetében nem holmi papírszagú elméletet takart, s még csak nem is valami polgárjogi harcot jelentett, hanem legtöbbször a legegyszerűbb dolgokat, például fizikai segítségnyújtást. A Magyarországi Evangélikus Ifjúsági Szövetség (Mevisz) mozgássérülttáboraiban - ahova Esztus húszéves korától kezdve járt - leginkább ilyetén akadálymentesítésre volt szükség. E sorok íróját például egy vagy huszonöt évvel ezelőtti kiránduláson kerekes szék híján kilométereken át a nyakában cipelte Esztus, aki mindezeken keresztül és mindezek felett leginkább ember és Isten között végzett akadálymentesítést. Elvégre mi más is lenne egy lelkész feladata? Azt talán már kevesebben tudják, hogy Esztus nemcsak a szó átvitt, hanem valódi értelmében is foglalkozott az akadálymentességgel. Méghozzá - nem meglepő módon - a templomok akadálymentessége foglalkoztatta. Élete utolsó évében támadt az az ötlete, hogy a Mevisz végezzen egy felmérést a budapesti templomok akadálymentességéről. Akkoriban készítette a mellékelt, igen beszédes rajzot. A felmérést, mely nem csak evangélikus templomokra terjedt ki, sajnos már csak nélküle, halála után tudtuk megvalósítani. Akkoriban a templomok akadálymentessége elég siralmas képet mutatott. Sokan vissza sem küldték a kérdőíveket. Olyan sajátos észrevételt is lehetett hallani egy megkérdezett (nem evangélikus) lelkésztől, miszerint azért nem baj, hogyha a templomok nem akadálymentesek, mert így a hívek jobban észreveszik segítségre szoruló embertársukat, és gyakorolhatják a keresztyén szeretetet. Szerencsére ez a hozzáállás kirívónak számít, nem ez volt az általános megközelítés. Mindenesetre ez a vélemény is elgondolkodtató, és teológiai összefüggéseket is eszembe juttat. Keresztyénségünk és különösen protestantizmusunk egyik nagy kincse, hogy szabadon, közvetítő nélkül, ha úgy tetszik, akadálymentesen juthatunk el Jézushoz és rajta keresztül az Atyához. Jó lenne, ha ez nemcsak teológiai, hanem gyakorlati értelemben is így lehetne mindannyiunk számára. Ha a jogszabályi kötelezettségek és a humanitárius érvek mellett még speciálisan keresztyén, bibliai indokokat is akarnánk keresni - bár nem gondolom, hogy ez esetben erre feltétlenül szükség lenne -, ez a megközelítés is arra indíthatja az egyházat, hogy különösen is prioritásként kezelje a templomok és más egyházi épületek akadálymentességét. Andorka Eszterről sokan sokféle emléket őrzünk és viszünk tovább egész életünkben. Gazdag szellemi hagyatékában ki-ki megtalálja, ami számára leginkább fontos. Én most az élet minden területén akadálymentesítő Esztust szeretném előtérbe helyezni, mert úgy érzem, ez jól szimbolizálja szinte minden tevékenységét, és ebben is példa lehet sokunk számára. ■ IttzésÁdám, a kecskeméti gyülekezet presbitere, a Mevisz Bárka-táborainak résztvevője a kezdetektől Borsos Miklós emlékére Megvan-e a tihanyi kert, a lombrejtett zsúfolt műterem, ahol kora tavasztól késő őszig dolgozott? A vén fák, a bokrok mögül kileső női aktok? Fehér márványból, erős kőből faragta ki őket a január 27-én huszonöt éve elhunyt mester. És a közös zenélés zöld tisztása, ahol a barátok megcsodálhatták a házigazda hegedűjátékát? Borsos Miklós 1906-ban született Nagyszebenben. Győrött folytatta tanulmányait, elgyalogolt Firenzébe, hogy jobban megismerje szakmáját, majd a Magyar Királyi Képzőművészeti Főiskola festészeti szakán tanult. 1946- tól 1960-ig az Iparművészeti Főiskolán tanított. Munkácsy- és Kossuth-díjat kapott. 1959-ben elnyerte Carrara város szobrászati aranyérmét. Itthoni galériák, múzeumok mellett Európa számos nagyvárosában állított ki nagy sikerrel és gazdag anyaggal. Nemes ívű szobrokat készített, időmart fafaragványokat, rézdomborításokat. Külön világ rézkarcainak sorozata, könyvillusztrációs tusrajzai: kiemelkedik Ady verseinek értő megjelenítése vagy a hű barát, Illyés Gyula életművének bemutatása. Kevés szó esik Borsos képzőművészeti, kultúrtörténeti, irodalmi és zenei tárgyú esszéiről. Ezekben azt mondja el, hogy számára mit jelent európai kulturális örökségünk: Michelangelo, Leonardo, Rembrandt, Moore, Egry, Csontvárj szellemi üzenete. Borsos minden fizikai és morális erejét megfeszítve fölülmúlta önmagát, hatalmas, sugárzó életművet teremtett. Remek szobrokkal teli műterme rokon volt a római, a firenzei műhelyekkel. Tavaszi nap, olasz mesterek, madarak, betlehemi szamár és ökör, a gyönyörű pannon táj: ez volt az ő világa. A kozmikus és reneszánsz emberé. Ezekből a forrásokból táplálkoznak szobrai, biztos vonalú rajzai. Mindig a nagy egészre figyelt, nem veszett el a részletekben. Szobrai tiszta formavilága és szerkezete régi kultúrákból merítkezik. Fő témái az ember és a természet egységét kutatják. Nőalakjai a szépség, az érzékiség jelképei; portréi a személy belső világának kivetítései. Déry Tibor fáradt arcán vívódás, Németh Lászlóén keresés, Kassák Lajosén meg nem alkuvás, Szabó Lőrincén végtelen fájdalom. Önarcképe messzire néz, barázdált homlokán az idő csorog alá. Borsos Miklóst sokan kérdezték - pályájáról, a rajzról, a zene fontosságáról. Időskorában megnyílt, és hitéről is vallomást tett: „Sorsom nehéz fiatalságot jelölt ki, és ezekben az években a Biblia és elsősorban a Hegyi beszéd olvasása, annak örök-szép életet, erkölcsi magatartást tanító szavai, isteni ragyogása és végtelen tisztasága volt, ami őrzött.”....az esti, nagy, árnyékos szobában ülve, elkerültem a Genezáreti-tó partjára. (...) Tisztán láttam magam előtt a Názáretit halász kísérőivel... Nem történt ott semmi különös, csak a jóság egyszer leszállott a földre, ahogy talán soha többé. Amit tanított, azt még ma sem tudjuk követni, de úgy látszik, még fölfogni sem. Olyan egyszerűnek tetszik, és valójában az is: az Igazság.” ■ Fenyvesi Félix Lajos EVÉL&LEVÉL&LEVÉL Az asztali áldásról Minden vallás arra tanít: evés előtt imádkozz. Nemcsak a keresztiének (sic!), hanem a zsidó vallású emberek meg muszlimok is kérik Isten áldását étkezés előtt. A hinduk pedig énekelnek evés előtt. Az ötvenes évektől a durva egyház- és vallásellenes politikától elsorvadt a hitélet. Bár a hatvanas években még voltak iskolák, ahol tanítás után még volt fakultatív hittanóra. A későbbiekben már csak a templomokban kaptak hitbéli megerősítést, akik eljutottak odáig. Az imádság hitbéli megerősítés ad, hiszen az imádság erőmű. Hatalmas hitbéli energiákat szabadít föl. A ma élő emberek mintha szégyenlenék vagy kényelmetlennek éreznék étkezés előtt az asztali áldás elmondását. Ez a tevékenység kilenc-tizenkét másodpercet vihet el a napból. Elnézve a kor emberét, rohanása közepette fel sem rémlik neki, hogy létezik az elcsöndesedés ereje, és mennyi töltést ad az étkezés utáni tennivalók nyugodt befejezéséhez. A minap egy állóbüfénél hajtotta meg fejét egy fiatalember. Amikor felemelte a tekintetét, derűs nyugalommal harapott a kolbászba. Megszólítottam, s megkérdeztem, imát mondott-e. „Igen - felelte. - Imádkoztam, csendben, lopva, nehogy észrevegyék a körülöttem állók.” A jelenet után elmerengtem. Kultúránk része az imádság, az étkezés előtt pedig belülről fakadó belső igény - ha vallásos családi nevelést kapsz. Nyíltan kiállók az asztali imádság gyakorlása mellett. Szép hagyomány, érdemes kiállni mellette. Néhányat ideírok gondolatébresztőnek. Édes Jézus, légy vendégünk, áldd meg, amit adtál nékünk! Atyánk, a föld minden javát jóságodból élvezzük. Add, hogy a szent igazságot szomjúhozzuk s éhezzük! Székely asztali áldás Ki asztalt terítesz az égi madárnak, Teríts asztalt, teríts, szegénynek és árvának. Nyújtsd ki, atyánk, nyújtsd ki jóságos kezedet, Adj a koldusnak is tápláló kenyeret. Ételben, italban legyen bőven részünk, Gondviselő Atyánk, könyörögve kérünk. Ámen. ■ Özv. Kis-Grúber Arnoldné dr. Fényes Irén (Miskolc) „Megmakacsoltam magamat” Éveken át gondolkodás nélkül mondtam vasárnap reggel az istentiszteleten, hogy kárhozatra méltó bűnösnek vallom magamat. Igen, gondolkodás nélkül, pedig Isten színe előtt nem lenne szabad semmit gondolkodás nélkül, megszokásból mondani. - Aztán egyszer csak körülnéztem, és azon töprengtem, vajon a padokban ülők milyen bűnt követtek el az elmúlt héten, mely mint tenger árja hullámaival elfedte őket (lásd EÉ 423,1). És én? - Nem jutott semmi eszembe, de nem is volt sok idő gondolkodásra, mert már énekeltük is a következő éneket. Nem, én nem bűneim terhe elől menekülve, a kárhozattól félve jöttem ide. Azért jöttem, hogy Isten életet adó igéjét hallgassam; azért jöttem, hogy hálát adjak neki, amiért üdvösségre hívott el engem; hogy megköszönjem a Krisztusban kapott új életet, a bűnbocsánatot. A kárhozattal való ijesztgetés nem jó kezdet, az az ördög mesterkedése, amelytől nem kell félnem, mert Krisztusra tekinthetek, aki értem és helyettem megfizetett bűneimért, hogy szabad legyek - még vasárnap reggel is! Nem vagyok kárhozatot érdemlő bűnös. Istennek üdvösségre elhívott gyermeke vagyok. ■ Szilas Attila (Várpalota) HIRDETÉS EKME-közgyűlés és külmissziói nap „Amiket hallottunk és tudunk..., elbeszéljük a jövő nemzedéknek..!’ (Zsolt 78,3-4) Az Evangélikus Külmissziói Egyesület (EKME) A reformáció üzenete - oktatás, misszió címmel tart közgyűlést és külmissziói napot február 21- én, szombaton 10.00 és 15.30 között a Deák téri evangélikus gyülekezet nagytermében (1052 Budapest, Deák tér 4.). Program 1. Köszöntés (B. Pintér Márta lelkészi elnök) 2. Igehirdetés (Gáncs Péter elnök-püspök) 3. Előadás {dr. Csepregi András iskolalelkész) 4. Kávészünet 5. Közgyűlés (Zalán Péter világi elnök): elnöki beszámolók, pénzügyi jelentés a 2014. évről, számvizsgálói jelentés, költségvetés a 2015. évre, szervezőtitkár-váltás bejelentése, utód megválasztása. 6. Ebédszünet 7. Tanítványok vagyunk... (a Sztehlo Gábor' Evangélikus Óvoda, Általános Iskola és Gimnázium tanulói Deák Gabriella vezetésével) 8. Hírek Afrikából [dr. Bálintné Kiss Beáta Afrika-referens) 9. Úti áldás (B. Pintér Márta) Ezúton is köszönetét mondunk a 2014. év során kapott minden adományért. A név szerint adakozók részére mellékeljük az igazolást, de köszönjük mindazok adományát is, akik név nélkül vagy a missziós körök egyikében adakoztak. Minden érdeklődőt szeretettel hívunk és várunk! A11 órára összehívott közgyűlés határozatképtelensége esetén (azaz ha a tagok felénél kevesebben jelennek meg) a február 21-én 11 óra 30 percre összehívott megismételt közgyűlésen a megjelent egyesületi tagok szótöbbséggel határoznak. B. Pintér Márta és Zalán Péter társelnökök
