Evangélikus Élet, 2015. január-június (80. évfolyam, 1-26. szám)

2015-01-04 / 1. szám

FORRÁS

Evangélikus Élet

a 4M 2015. január 4.

Oratio

oecumenica

AZ ESZTENDŐ ELSŐ VASÁNAPJA - 1PT 4,12-19

Nem meglepő

A VASÁRNAP IGÉJE

Teremtő és gondviselő mennyei Atyánk! Kezedben van életünk és a világ sorsa. Nem láthatjuk előre, mi történik majd velünk az előttünk álló héten és az új esztendőben, de bizalmat és békességet ad az a tudat, hogy te mindig a javunkat munkálod. Kérünk, támogass minket erőddel, hogy a ránk váró próbák és bajok ne roskasszanak össze minket. ígéreted szerint hisszük, hogy nem terhelsz minket erőn felül. Segíts alázattal elfogadni, bármi következik is ránk - csak te el ne hagyj, csak hozzád hűtlenekké ne váljunk! Urunk, kérünk, adj alázatos szívet.

Irgalmadba ajánljuk üldözött keresztyén testvéreinket, mindazokat, akik közelben és távolban a hitük miatt szenvednek hátrányt. Tedd őket késszé arra, hogy megpróbáltatásaik közepette is a te szeretetedről tudjanak tanúskodni tetteikkel és szavaikkal! Erősítsd gyermekeid közösségét, hogy egymás támaszai lehessenek a testi-lelki nyomorúságban, hitük gyümölcseit látva pedig el ne bizakodjanak! Urunk, kérünk, adj alázatos szívet.

Könyörgünk azokért, akik az egyházban és a hazában felelősséget hordoznak értünk. Adj nekik bölcsességet és szolgálatkész szívet, hogy tetszésed szerint irányíthassák közösségeink életét, önzetlenül szolgálva a rájuk bízottakat! Áldd meg minden jó törekvésüket! Indíts minket az értünk munkálkodók tiszteletére, és tégy kitartóvá minket az értük való imádságban! Urunk, kérünk, adj alázatos szívet.

Segítsd üdvözítő igéd terjedését közöttünk és az egész világon! Az emberszívekben ébressz éhséget az evangélium iránt! Ajándékozd meg a veled való találkozás örömével a téged keresőket! Add, hogy akik hétről hétre a házadba térnek vagy közelgő családi események kapcsán várják áldásodat, ne elégedjenek meg az ünnep külsőségeivel, hanem egész életük irányítását rád tudják bízni!

A napkeleti bölcsek példája nyomán segíts megértenünk, hogy ma sem a földi gazdagság boldogít, hanem a Jézusra találás öröme és az ő útjának engedelmes követése! Urunk, kérünk, adj alázatos szívet. Ámen.

SEMPER REFORMANDA

„Kegyelem és békesség Krisztusban! Legszentebb Doktorné Asszony! Igen hálásan köszönjük nagy aggódásodat, melytől még aludni sem tudsz. Mert azóta, hogy annyira aggódsz értünk, majdnem tűzhalált szenvedtünk szállásunkon, közvetlenül a szobám ajtaja előtt. Tegnap pedig kétségtelenül aggódásod következtében egy kő majdnem a fejünkre esett, és kis híja, hogy össze nem morzsolt, mint valami egeret a csapda. (...) A kő arra gondolt, hogy meg fogja köszönni szentséges aggódásodat, ha a jóságos szent angyalok nem őriztek volna meg. Félek, ha nem hagysz fel aggódásoddal, elnyel minket a föld, és az összes elemek vesznek bennünket üldözőbe. így olvasod a kátét és a hitvallást? Te csak imádkozzál, és a gondviselést bízd Istenre! Nem a Te dolgod, hogy akár értem, akár magadért aggódjál! Meg van írva: »Vesd az Úrra terhedet, és ö gondot visel rád!« (Zsolt 55,23) És még sok más helyen.” M Luther levele feleségének, 1546. február 10.

(C spnregi Zoltán fordítása)

A jól végzett munka önmagában hordja jutalmát, vagyis nem vár még valami plusz ellenszolgáltatást. Mégis természetesnek vesszük (vennénk) bármilyen munkahelyen vagy a közéletben, ha egy kiemelkedően jól teljesítő, szorgalmas, precíz, megbízható munkatársat előléptetnének, vagy a jutalomosztáskor többet kapna az átlagnál.

Sőt mindenkinek az egészséges igazságérzete berzenkedik, amikor mégis a tehetségtelen, ámde nyomulós és jól helyezkedő emberek kerülnek egyre feljebb a szamárlétrán, míg a munkájukat becsületesen végző, tehetséges dolgozókat mellőzik, vagy értelmetlen műfeladatokkal terhelik, és az őket akadályozó, minden rendes munkára alkalmatlan hízelgők okozta veszteségért is rajtuk verik el a port. Pedig sok munkahelyen, sőt a közéletben is így megy ez - sajnos. És lassan már nem is csodálkozunk rajta.

# * *

Milyen jó, hogy a keresztyén életben eleve nem is kell mást várni, mint azt, hogy ha valaki tiszta szívből hisz Istenben, bízik a Krisztus által megszerzett kegyelemben, és odaadóan szolgálja az evangélium ügyét, akkor annál több akadállyal, áskálódással, rosszindulattal és az ezekkel járó kellemetlenséggel kell szembenéznie! Itt ezen nincs mit csodálkozni. Ez ugyanis nem a világ, hanem az egyház.

A Szentírás tanúsága szerint mindig irigységgel tekintettek Isten embereire a velük rivalizálók. Káin ezért gyilkolta meg a testvérét, Ábelt. Jákob ezért kényszerült elmenekülni testvére, Ézsau haragja elől. József ezért került rabszolgaként Egyiptomba. Mózest ezért kellett rejtegetni a fáraó gyilkos haragja elől. Sámsont ezért keresték halálra a filiszteusok. Dávidnak ezért kellett bujkálnia Saul elől. Ugyanígy Illést is üldözte Jezábel, vagy Jeremiást a király és udvari prófétái. És lehetne még sorolni a példákat.

Jézus már a születésekor halálos veszélybe került, és egész szolgálata az őt rosszindulattal figyelő farizeusok és írástudók támadásainak kereszttüzében telt el, mígnem beteljesedett, hogy szenvedésekkel halállal pecsételte meg szabadításunk művét. Miért is csodálkozunk tehát, ha követői szintén üldöztetéseket szenvednek?

Az egyház története is ezzel veszi kezdetét. A csodás pünkösdi történetet mindjárt véres üldözések követik, amelyek során nemcsak több alkalommal bebörtönöznek több apostolt is, hanem hamar megtörténik az első nyilvános utcai lincselés, amelynek akkor még egyetértő résztvevője a művelt tarzuszi Saul, a későbbi Pál apostol. Attól kezdve, hogy Krisztus tanítványainak üldözőjéből Krisztus hirdetőjévé válik, ő maga is üldözőből üldözött lesz, aki leginkább szenvedéseivel és erőtlenségeivel „dicsekszik”.

Ám nem csupán az apostolokat érte az a megtiszteltetés, hogy életükkel fizettek hitükért. A római cirkuszokban elpusztított keresztyének, a máglyán megégetett, vízbe fojtott és sok más rafinált és gonosz módon meggyilkolt mártír élete magvetéssé lett. Péter levelének ez a szakasza is nyilván a császárkor idején többször fellángolt keresztyénüldözésekre való utalás.

Később aztán már a formális egyházon belül folytatódtak az üldözések. Az élőt mindig támadta a holt; a hitet a földhözragadt; a krisztusit az álszent; a kegyest a kegyeskedő; Isten dicsőségét az emberi öndicsőítés; Krisztus gyalázatát az e világi posvány; a szolgálót a hatalmaskodó.

Jézus követésre hívó szava is egyértelmű, hiszen kereszthordozásról, szoros kapun való bemenetelről, keskeny úton járásról beszél. „Boldogok vagytok, ha énmiattam gyaláznak és üldöznek titeket, és mindenféle rosszat hazudnak rólatok. Örüljetek és ujjongjatok, mert jutalmatok bőséges a mennyekben, hiszen így üldözték a prófétákat is, akik előttetek éltek” (Mt 5,11-12)

Ahelyett tehát, hogy csalódottan sóhajtanánk fel, mondván: „Ez az év is jól kezdődik!” felfedezhetjük igénkben a tömény evangéliumot, amely valóban mindenkinek szól. Krisztus tanúit azzal vigasztalja, hogy ideig való földi szenvedéseik örökkévaló mennyei dicsőség előhírnökei számukra. A gyilkosok, tolvajok, gonosztevők és más dolgába avatkozók pedig megnyugodhatnak, hiszen mindennapos tapasztalatunk, hogy ők a legritkább esetben szenvednek ezek miatt. Ám ha cinizmusuk fátylán átsejlik számukra az ige mondandója, akkor akár még meg is hallhatják a figyelmeztetést a közelgő ítéletről, és idejében megtérhetnek.

$ **

Habár Krisztusért szenvedni dicsőség, sőt akár amint a jól végzett munka magában hordja jutalmát, úgy a Krisztusért való szenvedés is égy belső bizonyosság és az Élet Fejedelmében való élrejtettség megélése által sajátos örömöt is magában foglal, jó azért tudnunk, hogy a keresztyén élet sem csak örökös üldöztetés és szenvedés. A vasárnap evangéliuma (Mt 2,19 kk.) is arról szól, hogy Heródes halála után a szent család visszatérhetett Egyiptomból.

Az egyház életében is voltak, vannak békés, nyugodt időszakok, amelyeket jó, ha meg tudunk becsülni. A hazug és álságos üldözöttségtudat és állandó ellenségkeresés, összeesküvéselmélet-gyártás ugyanolyan veszedelmes lelki tor-zulás, mint a világi hatalmakkal való lepaktálás és a mennyei javak földiekre cserélése.

A megpróbáltatás hozzátartozik a hívő élethez. Ez nem meglepő. Normális ember nem keresi a bajt, és ha őszinték vagyunk önmagunkhoz, akkor a próbák közt néha bizony hajlamosak vagyunk háborogni. Ez sem meglepő. De jó tudni, hogy a próbák egyszer véget érnek. Addig is a Vigasztaló, Pártfogó által tiszta szívvel törekedhetünk a jó cselekvésére, és lelkünket a hű Terem tőnek ajánlva várhatjuk a végső szabadulást.

■ Bartha István

Imádkozzunk! Urunk, Istenünk! Köszönjük neked, hogy Fiad értünk vállaltszenvedése erőt ad nekünk életünk nehéz időszakaiban, és „lelki próbáinkban” magunk mellett tudhatjuk őt. Kérünk, erősíts minket Szentlelkeddel, hogy el tudjuk fogadni, amit te engedsz meg életünkben, és meg tudjuk változtatni azt, amit megváltoztathatunk, elvégezve, amit feladatul adtál elénk. Adj bölcsességet, hogy meg tudjuk különböztetni ezeket egymástól! Ámen.

„Jézus, mennynek ragyogása, járj át tiszta fényeddel!”

► Vízkereszt ünnepéhez közeledve arra lettünk kíváncsiak, hogyan is jelenik meg énekeinkben a Hajnalcsillag képe, miként ábrázolják az énekszerzők a homály-sötétség és a fény-világosság ellentétét.

„...múlik a sötétség és márfénylik az igazi világosság” (íjn 2,8) - ez a bibliai mottója vízkereszt ősi ünnepének. Az epifánia szó megjelenést, látható kinyilvánulást jelent: Isten láthatóvá lesz a világban, az ember átélheti hatékony jelenlétét.

Az ünnep ószövetségi lekciója: „Kelj fel, tündökölj, mert eljött világosságod, rád ragyogott az Úr dicsősége. Bár még sötétség borítja a földet, sűrű homály a nemzeteket, de fölötted ott ragyog az Úr, dicsősége meglátszik rajtad. Világosságodhoz népek jönnek, és királyok a rád ragyogó fényhez.” (Ézs 60,1-3) Ebből az igéből indul ki az ünnep egyik graduáléneke (Johann Rist verse Payr Sándor fordításában): „Kelj fel, öltözz fénybe, / Földnek kereksége, / Nézd, miként ragyog rád / Az új csillag fénye! / A kegyelmes Isten / Nem hagyta elveszni / Népét a sötétben. // Vak homályban éltünk, / Míg napunk nem fénylett, / Istenhez az ember / Mindig hűtlenebb lett. / Bűnös kívánsága / Mind mélyebbre vonta / Le a föld porába. // Végre a magasból / Jött nagy világosság, / Amellyel leszállóit / Hozzánk a mennyország, / És e szebb hajnalra / Mint homály eloszlott / A szív aggodalma.” (EÉ 186,1- 3) Az egyházi év összefüggéseit erősíti, hogy ezt a szöveget a Hirdetek tinéktek karácsonyi ének (EÉ 159; Michael Weiße énekeskönyve, 1531) dallamára énekeljük.

Vízkereszt óegyházi evangéliumában a napkeleti bölcsek ezt kérdezik: „Hol van a zsidók királya, aki most született? Mert láttuk az ő csillagát, amikor feltűnt, és eljöttünk, hogy imádjuk őt’.’ (Mt 2,2) Az ünnep másik graduáléneke (Elias Lönnrot költeménye Túrmezei Erzsébet fordításiban, Loys Bourgeois dallamának finn változatával) ezt a gondolatot fűzi tovább: „Égi csillag tiszta fénye / Hívott három bölcset rég, / Hogy megleljék célhoz érve / Jászolágy kis gyermekét, / És ott térdre hulljanak, / Néki hálát adjanak. // Szent igéd, mint égi csillag, / Hívjon, vonjon Jézusunk, / Utat intve, míg megvirrad, / Míg tehozzád eljutunk! / Minden bús szem lássa meg / Áldott égi fényedet! // Kérünk, tartsd meg tisztán nékünk / Ezt a drága szent igét! / Sürgess minket, el ne késsünk / Vinni fényét szerteszét, / Hogy meglássák mindenek, / S üdvösségre leljenek!” (EÉ 185,1-3)

Itt a csillaghoz és a fényhez már Isten igéje is hozzákapcsolódik. E logika alapján gondolatmenetünket egy himnuszparafrázissal folytatjuk, mely - összetett mondanivalója miatt - énekeskönyvünkben az Egyház, reformáció fejezetben kapott helyet, de vízkeresztre is ajánlják: Új világosság jelenék (EÉ 258; a protestáns graduálok rendszerint ezzel az adventi ünnepkörbe tartozó énekkel kezdik tételeik sorát). Dallama a graduálokban

látható díszes himnuszdallam (GyLK 667) egyszerűbb formája.

Itt hívjuk fel a figyelmet egy érdekes jelenségre. Az ének szövege az Eperjesi graduálban: „Új világosság jelenék, / Régi tévelygés csendesedék." Ez énekeskönyvünkben a szótagszám miatt így változik: „Új világosság jelenék, / Ó tévelygés csendesedék.” A „korrektúra ördöge” viszont a digitális kiadásokban egy vesszőt varázsolt az ó után, azt gondolván, hogy indulatszó, nem ismerve fel az ének központi mondanivalóját, az új és ó ellentétét (lásd például Mt

13,52)Bár némi erőfeszítést igényel a megértése, meditációként érdemes megismerni az ének két kihagyott versszakát: „Kit sok száz esztendeiglen / Eltitkolt volt Atya Isten, / Mind megmondá jövendőben / Ámósz próféta könyvében. // Ezt a mi hitetlenségünk / És nagy telhetetlenségünk / Érdemiette tévelygésünk, / Emberbéli reménységünk.” (Eredeti 3-4. versszak)

A Szép fényes Hajnalcsillagom (EÉ 361), Philipp Nicolai éneke kiemelkedően fontos értékünk. Jézus istenségének tündöklése hangsúlyosan fejeződik ki ebben az érzelmileg magas hőfokon égő koráiban: „Tündöklő hajnali csillag, / Kegyelemmel fénylő világ; / Jesszének szép vesszeje. / Dávid Királynak magzatja, / Sőt Királyoknak Királya, / Lelkemnek vőlegénye.” (Zöngedező mennyei kar, Lőcse, 1692)

Szintén a Hajnalcsillagot szólítja meg Scholz László verse, amely a Schönster Herr Jesu egyik dallamára íródott (Münster, 1677): „Szép Haj-CANTATE

nalcsillag, / Setét égre írlak, / Én megváltó Jézusom! / Mert éjten-éjjel / Tündöklő fénnyel / Csak te világolsz, jól tudom. // Hozd a napköltét, / Országod betöltét, / Múljék el az éjszaka! / Fussatok, árnyak? / Jöjj, Uram, várlak, / Lelkemnek fényes csillaga!” (EÉ 397,1-5)

Áttekintésünket Bodrog Miklós címadó költeményével zárjuk. Nyelvi ereje példa lehet mindenki számára, aki manapság gyülekezeti ének írására vállalkozik! Az ének dallama Johann Crüger műve: Uram, rosszul cselekedtem (EÉ 419).

„Jézus, mennynek ragyogása, / Járj át tiszta fényeddel! / Ki ösvényed megtalálja, / Rajta sose téved el. / Igéd szüntelen világol - / Te vezetsz ki a homályból. // Téged várt az ősidőkben / Sok-sok nép és nemzedék, / Szívük mélyén esdeklően / Tárták óhajuk feléd. / Betöltötted lelkűk vágyát - / Több vagy te, mint ők kívánták. // Teljességre ki vezérel? / Élet napja csak te vagy! / Üdvre, jóra veled ér el / Nyájad, csak velünk maradj! / Világot nem vethet ránk más, / Te légy rajtunk ezer áldás! // Vége lesz az éjszakának / Ott, hol Jézus tündököl - / Viliódzó sugarak járnak / Fénylő nyomdokod körül; / Gyógyítsd konok pogányságunk, / S mindörökké téged áldunk!” (EÉ 400,1-4)

■ Dr. Ecsedi Zsuzsa