Evangélikus Élet, 2014. július-december (79. évfolyam, 27-52. szám)
2014-08-10 / 32. szám
Evangélikus Élet PANORÁMA 2014. augusztus 10. »- 9 resztény „Sziget fesztivál” Pálferisek a Cross Soundon ► A Cross Sound fesztivál sűrűjében az egyik sátor falán a következő felirat díszeleg: „Pálferi”. így, egyben. Tudniillik a név mára már fogalommá vált. Túlnőtte magát, univerzálisabb jelentést kapott. A „pálferisek” barátságosan beszélgetnek a sátor tövében, odabent a képernyőn épp egy Hír tv-s beszélgetés látható a névadóval. A sátor előtt pedig egy igen furcsa objektumot, egy fák közé feszített, valószínűtlenül kusza kötélrengeteget láthatunk. Hogy mi is ez a kuszaság, és miben áll a „pálferisség” arról két fiatalembert, Kiss Károly és Szabadkai Bálint önkéntes szervezőket kérdeztem.- Hogyan kerültetek kapcsolatba a „Pálferi-mozgalommal”? Kiss Károly: Nagyjából húsz évvel ezelőtt, mikor felszentelték, Pál Ferenc épp a mi plébániánkra került. Megkezdődtek az akkoriban pénteken tartott, rendhagyónak mondható hittanórák. Pál Feri ezeken az alkalmakon - hogy stílusos legyek - nem „papolt”, hanem sokkal teljesebb körét mutatta be annak, amit hisz. Mi is mindig lelkes hallgatói voltunk. Aztán amikor onnan elvezényelték, szerettük volna, ha ezek az alkalmak folytatódhatnának. A „kemény mag” - beleértve engem is- szervezte meg ennek a kereteit. Megszületett a népszerű kedd esti alkalom, ahol bárki hallgathatta Pál Ferit. Szabadkai Bálint: Az elmúlt két igen intenzív évem jobbára a pálferis körben telt. Nagyjából öt-hat éve kezdett kibontakozni ez a közösség. A Pál Ferit hallgatók úgy gondolták, a pálferis estéken túl is érdemes közös programokat szervezni, hisz annyira nyitottak egymásra az emberek, annyira megvan a közös nyelv és érdeklődés. A lelki és önismereti témák egymás között nagyon jól kibeszélhetőnek bizonyultak, és ez rendkívül felszabadult légkört adott az együttléteknek.-... és aztán a csapat misszióba fogott, országos hírűvé téve a „pálferisséget”. Sz. B.: Az idén volt az ötödik „pálferis” tábor. Tavaly még résztvevőként, most már szervezőként voltam jelen. Feri láthatóan sok embert szólít meg, és meg is mozdít bennük valamit, olyannyira, hogy voltaképpen ezeket a táborokat csak önkéntesek szervezik. Időt, pénzt és energiát nem sajnálva. Ferinek van egy üzenete, amelyet dióhéjban talán így lehetne összefoglalni: dolgozz magadon, és akkor tudsz igazán a világ hasznára lenni - ez a törekvés nagyon érződik az önkéntes feladatokat vállalókon.- Milyen programokkal várjátok a látogatókat a Cross Soundon? Sz. B.: Önismereti sátrunkban két képzett coachunk és egy mentálhigiénés szakemberünk várja az érdeklődőket. Egyéni beszélgetéseket és csoportfoglalkozásokat egyaránt tartanak - teljesen ingyen. Csak azért, mert fontosnak érzik azt, ami itt zajlik. Ez az attitűd az egész pálferis közeget áthatja. K. K.: A másik nagy projektünk a hasonlóan gondolkodó párkeresők találkozási lehetőségének megteremtése. Sok fiatal keresi a másik felét, ezt a pálferis közösség működése során tapasztaltuk. Nekik talán csak egy kis segítség kellene ahhoz, hogy egymásra találhassanak egy olyan közegben, ahol biztonságban érzik magukat, ahol olyan elveket és értékeket vallanak, amilyeneket ők. Akadályversenyt, társtaláló társasjátékot, villámrandit szervezünk számukra indító „löketként”. A többi nem rajtunk áll...- Mi az akadályverseny, ha nem maga a párkeresés?! Sz. B. (sietve magyaráz): Négy fa közé sziklamászó kötelek vannak kifeszítve, rajtuk különböző cetliken instrukciókkal, hogy merre hány lépés. A vállalkozó szellemű fél szeme be van kötve, a párja feladata, hogy irányítsa, merre menjen. A mászó csak a vezetőjére támaszkodhat. Ez nem egy hétköznapi helyzet. Nagyfokú bizalmat igényel. Lehetséges, hogy két fél meglát egymásból valamit, ami fontos, de az is lehet, hogy saját magukról tudnak meg valami újat. Ez a játék rávilágít arra a lényeges mozzanatra, hogy csakis önismereten keresztül juthatunk el a megfelelő pár kiválasztásának képességéig.- Van arra nézve valamiféle statisztikátok, vajon hány szembekötő vagy villámrandin összekacsintó szerelmespár távozik idén a Cross Soundról? K. K. és Sz. B. (egymás szavába vágva): Nincs. Sz. B.: Ezek a programok nem is feltétlenül arról szólnak, hogy a résztvevők megtalálják életük párját. Sokkal inkább egy közeget szeretnének teremteni, amelyben könnyebben meg lehet látni a másikból valamit, ami érdekes lehet egy kapcsolat szempontjából. Ha a kölcsönös szimpátia megvan, és elindul egy jó beszélgetés két résztvevő között, akkor szerintem már érdemes volt megszerveznünk a játékot. K. K. (a gyűrűjét mutatja): De talán az beszédesnek mondható, hogy én a feleségemet épp egy ilyen alkalmon ismertem meg.- Kétségkívül! Mindezekből azért már egyértelműen kitűnik, hogy sokkal többről van itt szó, mint „sztárpapságról” vagy valamiféle, Pál Feri köré épülő „személyi kultuszról”. K. K.: Hozzátenném, hogy amivel most itt vagyunk, az csupán egy kis szelete azoknak a sokrétű közösségi tevékenységeknek, amelyeket folytatunk. Pál Feri csupán egy kapcsolóSz. B.: A fesztivál indulása nagyon zaklatott volt, erős szembeszélben rendezték meg, a pályázati pénzek nagy részét nem sikerült megnyerni. Olyannyira fontos volt a szervezőknek, hogy a Cross Sound megszülessen, hogy - legjobb tudomásom szerint - komoly magánforrások is csordogáltak a projektbe. Nagyon értékesnek tartom ezt a hozzáállást. Érződik is a fesztiválon. A szervezők életének szervezője valóban a Jóisten, és ezt az üzenetet szeretnék átadni a látogatóknak is. Egy Kiss Károly és Szabadkai Bálint dási pont. Persze igen meghatározó. Mára már apalferi.hu internetes címen az összes előadását meg lehet hallgatni. Kezdetben egyébként az előadásai felvételének sem örült, nem is beszélve a terjesztésről, aztán végül kénytelen volt beletörődni. (Nevet.) Sokáig lobbizott például azért is, hogy valami más címet adjunk a honlapnak, de hiába. Ez a szó, „pálferi” már korántsem csak az ő személyére utal.- Mit gondoltok, ígéretesnek mondható ez az első Cross Sound? emelkedett pillanatukban úgy fogalmaztak: szeretnék, ha az itt fesztiválozók az állandó dicsőítés állapotában lennének. Nos, ebbe a mondatba nem nehéz belekötni, nem nehéz ironizálni. De aki itt van, az mégis megérezhet belőle valamit. A nagyszínpadon folyamatosan mennek a koncertek, és mindegyik meg van fűszerezve az evangélium üzenetével. Nagyon jól érzem magam itt, ebben a sokszínű, felszabadult, elfogadó közegben! ■ K. A. A csángók és a depresszió Petrás Máriával Hamar Dániel beszélgetett ► Az első keresztény összművészeti fesztiválon hangsúlyos szerep jutott a néptáncnak és népzenének, hála az egyik táncos lábú szervezőnek. A Csillagerdő árnyas sűrűjében babzsákrakás várta a megpihenni vágyókat. A Cross Sound ezen - talán legbarátságosabb - helyszínén folyt a „Folk Talk” a fesztivál utolsó napján. Hamar Dániel geofizikus, Kossuth-díjas népzenész, a Muzsikás együttes alapító tagja beszélgetett Petrás Mária népdalénekessel, Príma Primissima-díjas iparművésszel. Ahogy az lenni szokott fontos beszélgetésekben, a legtöbb szó a hitről esett - hiszen ez a népzenét is át- meg átjárja. A moldvai születésű, elmondása szerint még mindig gyermekkora élményeiből táplálkozó Petrás Mária közvetlen hangon szólt és dalolt a közönségnek. Fontos, hogy dalolt, csángó ember ugyanis énekelni egyedül a templomban szokott, ahogy erre a nagy Erdély-járó, népzenegyűjtő Hamar Dániel rávilágított. Mária elbeszélte például klézsei pálinkafőző dédapja történetét. A csángó családapa egy járvány következtében egy hét alatt veszítette el mind az öt gyermekét. Az istenfélő atyafiak rémülten látták, ahogy udvarán állva a fájdalomtól megháborodott apa baltájával hadonászott, mondván, ő bizony „fölsirül” az égbe, ha néki az Isten vissza nem adja, amit tőle elvett. Fenyegetését nem kellett beváltania: az elkövetkező évek újra a gyermekáldás évei voltak. Újra öt gyermeke született. .Arrafelé úgy mondták, „visszaszülettek” a gyermekek... Ha a csángók választ akartak kapni egy fontos kérdésükre, böjtöltek és imádkoztak. Csak amikor „leszentölt a nap”, akkor ettek néhány falatot, hogy bírják a munkát. „És higgyék el - mondta Petrás Mária -, meg is kapták a választ. Ha pedig nem érkezett felelet, tudták: így kell lennie." A csángó embereknek természetes volt a háromórás, latin nyelvű istentisztelet is - tudhatta meg a közönség. Nem értették, pontosan mit mond a pap, de tudták, istenes dolgokról van szó, és ennél több nem kellett nekik. Az éneklés mint aktus adta meg a felemelő érzést, fejezte ki a szív érzéseit. Petrás Mária ott a Csillagerdőben olyan fájdalmas Kyrie eleisont énekelt, hogy szem nem maradt szárazon. Hamar Dániel is hozott magával zenei anyagot. A héjsza nevezetű hírhedt csángó körtánc történetével vezette be Bartók Béla Allegro Barbarája egy változatának bemutatását. A legények a vérpezsdítő ritmusú körtánc vezetéséért olyannyira versengtek, hogy irtott a bicskák is előkerültek. Mígnem betiltották a táncot. E „barbár dallamokat” hivatott illusztrálni a Bartók-darab. A babzsákokon ülő hallgatóságnak borsózhatott a háta. Hamar Dániel állítása szerint minél többet hallgat az ember Bartókot, annál jobban szereti. „Névtelen szentek között nőttem föl” - fogalmazott Petrás Mária. A csángó asszonyok valahogyan érezték és élték a teremtést. Mindazonáltal - tudhatta meg a közönség - depressziós csángó asszonnyal nemigen lehet találkozni ma sem Moldvában. A másfél órás Folk Talk után szabadprogramként folytatódott a beszélgetés, a két anekdotázót közrefogták a babzsákosok. A vendégek ezt láthatóan nem bánták, örömmel feleltek a kérdésekre, egy óra múlva is ott ücsörögtek ráérősen a Csillagerdőben. Kinyik Anita riport-összeállítása
