Evangélikus Élet, 2014. július-december (79. évfolyam, 27-52. szám)
2014-08-10 / 32. szám
Evangélikus Élet INTERJÚ 2014. augusztus 10. *• 5 Szóra bírt lányok Beszélgetés a Nairobi Girls énekegyüttes két tagjával ^ Af. evangélikus médiumoknak köszönhetően azok is tudomást szerezhettek a Nairobi Girls magyarországi turnéjáról, akik személyesen nem juthattak el koncertjeikre. Az Evangélikus Külmissziói Egyesület (EKME) meghívására júliusban nálunk tartózkodó kenyai leánycsapat küldetése az volt, hogy a zenén keresztül bemutassák gazdag kelet-afrikai kultúrájukat, de egyben felhívják a figyelmet a kenyai főváros nyomornegyedeiben tengődő AIDS-árvák és -özvegyek sanyarú helyzetére is.- A sárszentlőrinci koncertet köveElengedhetetlen a szakmai párbeszéd Interjú dr. Udo Schnelle professzorral, az Újszövetség-kutatók új elnökével ► Először tartotta hazánkban éves közgyűlését az Újszövetség-kutató tudósok nemzetközi szervezete, a Studiorum Novi Testamenti Societas (Újszövetségi Tanulmányok Társasága, SNTS). Öt kontinens több száz egyeteméről érkeztek az eseményre a világ legkiemelkedőbb Újszövetség-kutatói. Az augusztus 2-9. között Szegeden rendezett közgyűlés házigazdája - együttműködésben - a római katobkus Szeged-Csanádi Egyházmegye és a Szegedi Tudományegyetem volt. Az SNTS-t 1945- ben alapították az angliai Oxfordban; az éves tudományos seregszemle rendezésének jogát minden évben más-más tudományos intézet nyerheti el. A társaság újonnan hivatalba lépett evangélikus elnökét, Udo Schnelle halle-wittenbergi professzort kérdeztük. A Nairobi Girls tagjai magukat a „kiváltságosok” közé sorolják, hiszen valamennyien jobb módú családba tartoznak, és rokonaik segítségével egyetemi tanulmányokat folytathatnak. így számukra is adott a lehetőség, hogy jó álláshoz jussanak. Közel háromhetes itt-tartózkodásuk alatt erről is többször szó esett. Kiderült, hogy azok a „jó körülmények” bizony messze alulmúlják azt, amit a legszegényebb magyar diák is elvárna a maga számára. Ők mégis hálásak Istennek, és felelősnek érzik magukat, hogy a hátrányos helyzetben élő árva gyermekek szószólói legyenek. A hat lány közül Peninah Vinanit és Purity Omodhit faggattam. Valamilyen módon mindkettőjüknek köze van ugyanis az újságíráshoz: Peninah újságírónak tanul, Purity pedig egy újságíró menyasszonya.- Úgy tudom, a Nairobi Girls csapatában nincs vezető, mégis úgy tűnt, Purity, mintha a lányok kicsit hozzád igazodtak volna.- Bizonyára azért, mert én vagyok a rangidős a kórusban. Már huszonkilenc éves vagyok, a többiek fiatalabbak, még egyetemisták, én azonban már dolgozom. Egy mérnöki irodában vagyok alkalmazásban titkárságvezetőként. Édesapám annak az Uhuru sugárúti evangélikus gyülekezetnek a lelkipásztora, ahol az egyébként huszonhárom tagból álló kórusunk rendszeresen szolgál. Talán ennek is szól, hogy a lányok elfogadtak vezetőjüknek.- Rangot jelent Kenyában, ha az ember papi családba születik?- Lelkész lányának lenni megtiszteltetés, de óriási felelősség is. A környezet ugyanis figyeli a papgyerekeket. Szóval nagyon kell vigyáznom, hogyan élek. A viselkedésemmel jó példát mutathatok sokaknak, de rombolhatok is. Ez egy időben nagyon nagy kihívást jelentett számomra. Nem engedhettem meg magamnak semmilyen erkölcsi kihágást, teher volt, hogy mindig önfegyelmet tanúsítsak. De ez ma már nem gond. Hiszen nem színlelésből akarok jó lenni, hanem mert személyes hitre jutottam, s az Úrhoz tartozom. Egyébként meg ugyanúgy nőttem fel, mint minden más kisgyerek.- Bizonyára szeretnéd, hogy saját családod legyen. Említetted, hogy van is egy jelölted.- Bizony, van vőlegényem. Újságíró, az egyik országos napilapnál dolgozik. Ha az Úr engedi, két év múlva összeházasodunk.- Ez azt jelenti, hogy Kenyában is kitolódik az az életkor, amikor a lányokférjhez mennek?- Akik az igazán hozzájuk illő társat keresik, azok valóban nem sietik el a dolgot. De a fiatal lányok nem kis százaléka inkább nála sokkal idősebb férfihoz megy férjhez, mert úgy gondolják, hogy az öregebb ember, akinek már egzisztenciája van, jobban gondjukat tudja viselni. A legtöbben tehát a pénzt nézik. Ha megszólítja őket egy férfi, rögtön az anyagi helyzetét kezdik firtatni. S ez könnyen kideríthető abból, hogy mit ajánl fel hozományként a feleségéért. tő vacsorán egyikőtök tréfásan megemlítette, hogy huszonnégy tehén alatt egyetlen magyarfiú se pályázzon rá...- Ezt csak félig mondta viccesen. Ugyanis nem mindegy, hogy egy lány mennyi tiszteletet vár el a jövendőbelijétől. Nem adhatja magát senki sem méltóságán alul. Egy tanult nő pedig többet ér.- Te is így vagy ezzel, Purity?- Nem, nem. Én nem azt néztem, hogy a barátom mennyire jómódú. Sokat imádkoztam, hogy olyan társat kapjak, aki hozzám illik. Hálás vagyok Istennek, hogy olyan férfit vezetett elém, aki fiatal kora ellenéré felelősségteljes, gondoskodó természetű, olyannak fogad el, amilyen vagyok, s nem azért szeret, mert egy pap lánya vagyok.- Peninah, te viszont lány létedre újságírást tanulsz. Nem tartja ezt furcsának a környezeted?- Annyira azért nem ritka dolog ez. Az én évfolyamomban például sokkal több a női hallgató, mint a férfi. Tehát mindenki előtt nyitva áll az út, hogy újságírást tanuljon. De az a fontos, hogy valóban az ember szívének választása legyen ez a hivatás. Ahogyan bennem is régóta, kisgyerekkorom óta élt a vágy, hogy újságírást tanuljak. Tudom, hogy ez nem véletlen, hanem Isten vezetése. Annak ellenére döntöttem így, hogy tapasztaltam, mire vállalkozom. Egyik bácsikám ugyanis Dél-Afrikában él, s ott egy napilap szerkesztője. Igazából neki köszönhetek mindent, ő támogatja a főiskolai tanulmányaimat. A szüleim ezt nem engedhetnék meg maguknak.- Pedig a többiekhez képest, akik hat-hét testvérrel is büszkélkedhetnek, a ti családotok korántsem olyan népes. Említetted, hogy csupán egy húgod van.- Ám szerényebb anyagi körülmények közt élünk. Viszont a csapatból egyedül én tűnök ki a származásommal. Édesanyám kikuju, édesapám pedig a giriama törzs tagja. Én is giriama vagyok, hiszen a törzsi hovatartozást az apa származása dönti el. A másik öt tag a Nairobi Girlsből a luo, illetve a luhja törzshöz tartozik.- A két ciklussal ezelőtti kenyai választások alkalmával hallottuk a hírekben, mekkora feszültség volt éppen a kikujuk és a luók között.- A hatalomvágy mindent megront. A politikai csatározások közepette mindenről megfeledkeztek. Arról is, hogy már évtizedek óta összeházasodnak egymással a két törzsbeliek. Sok gondot okozott ez a feszültség akkor a vegyes származású családokban. De most már szerencsére béke van. És különben is, a Krisztust követő hívők közt nem lehet ilyen feszültség. Közöttünk sem téma a kórusban, hogy ki milyen törzs tagja. Ez csak a magyaroknak volt érdekes.-Egyébként vannak Kenyában olyan régiók, ahol a giriamák különösen nagy létszámban élnek?- Igen, az óceán partja mentén, a Mombasa városát övező tartományban vagyunk a legtöbben. Én is onnan kerültem az egyetemre, s oda járok haza a szünetekben. Ott töltöm mindig az ünnepeket, a karácsonyt, húsvétot.- Most, amikor beszélgetünk, épp nagy a hőség Magyarországon. Gondolom, Kenyában ilyen időjárási körülmények közt ünneplitek Jézus születésének napját.- Bizonyára nehéz elképzelni innen, Magyarországról, ahol olyankor tél van és hó, hogy mi strandolással töltjük az ünnepet. Olyankor szeretek leginkább fürdeni az óceánban, mert borzasztó meleg van. De mások is ezt teszik. Karácsonykor „kiürül” Nairobi, aki csak teheti, a parton lakó rokonságát látogatja meg. Természetesen először mi is részt veszünk az istentiszteleten. Aztán összegyűlik a nagy család, hogy együtt étkezzünk. De utána sietünk a vízpartra, hogy lehűtsük magunkat.- Kidíszítitek az ünnepre a templomot?- Természetesen. Még karácsonyfát is állítunk, azt díszítjük fel. Sőt nálunk is van ilyenkor a házban, mert az egyik rokonom vásárolt egy fenyőt.- Igazit?- Dehogyis, műanyagot! Azt díszítjük fel minden évben. Ám van szomszédunk, aki a pálmafájára tesz ki ilyenkor színes szalagokat. Nagyon szép az ünnep nálunk. Azért egyszer szeretném megtapasztalni, hogy milyen a karácsony a hóesésben. Igaz, az ünnep sosem a külsőségektől függ, hanem a szívben dől el. ■ B. Pintér Márta- Professzor úr, mióta vesz részt az SNTS munkájában, és mit jelent Önnek ez a nemzetközi szakmai közösség?- Az SNTS találkozóin 1983 óta vagyok jelen. Számomra a társaság két okból fontos. Egyrészt mindig ösztönzőleg hat rám a kollégákkal folytatható szakmai párbeszéd, ez elengedhetetlen a saját tudományos tevékenységem szempontjából. Másrészt az SNTS igen eltérő kulturális hátterű emberek találkozását teszi lehetővé, hiszen a világ minden tájáról- Európából, Észak- és Latin-Amerikából, Afrikából, Ázsiából és Ausztráliából - érkeznek az újszövetségi exegézissel foglalkozó kutatók. így a szakmai párbeszéd közben lehetőség nyílik a különböző nézőpontok, értelmezési módok kölcsönös megismerésére.- Megítélése szerint mely munkaterületek igazán hangsúlyosak napjainkban az SNTS életében?Ma milyen szakmai törekvések jellemzők a társaságra, milyen projektek zajlanak?- Az SNTS nyilvánvaló célja, hogy minél nemzetközibb szervezet legyen. Mivel immár két évtizede a volt úgynevezett „keleti blokk” országaiban is szervezhetünk konferenciákat, figyelmünk ma elsősorban a harmadik világ, Afrika, Ázsia és Latin- Amerika felé fordul. Azért kell konferenciákat szerveznünk, hogy megismerjük egy-egy adott kontinens jelenlegi helyzetét. Ebben a folyamatban a központi téma az interkulturális teológia.- Miként értékeli, hogy az SNTS történetében először az éves nagygyűlést Magyarországon, Szegeden rendezik meg? Mennyire ökumenikus a szervezés és a rendezés?Hogyan látja Professzor úr az együttműködést a közép- és kelet-európai szakemberekkel?- Magyarországot a kezdetektől fogva erős szálak fűzik társaságunkhoz. Az SNTS-t a második világháború után alapították, nem utolsósorban azért, hogy Európa népei kölcsönösen közelebb kerüljenek egymáshoz, és jobban értsék egymást. Ehhez nagyban hozzájárult 1989-ben, tehát éppen negyed évszázaddal ezelőtt Magyarország, amikor megnyitotta határait Ausztria felé. Ez nagymértékben elősegítette Európa egységesülését, kelet és nyugat közeledését, és mindez máig hatással van az SNTS működésére is. Nemcsak a kimondottan eredményes Kelet-Európabizottság, hanem az SNTS teljes nemzetközi, sőt nemzetköziesítési stratégiája is kapcsolódik a fordulatnak ehhez a jelképes dátumához. Az SNTS célja - minden nyelvi, kommunikációs nehézség ellenére - az, hogy a különböző írásmagyarázati hagyományok és kultúrák képviselői találkozzanak, megismerkedjenek, szakmai eszmecserét folytassanak egymással. Ezt a kimondott célt világviszonylatban egyedülálló módon az SNTS képviseli. Nem szeretnénk „exegetikai monokultúrát" kialakítani, csak németet, csak angolt vagy csak amerikait. Azért keressük a párbeszéd lehetőségét más országok szakembereivel, hogy megismerjük egymást, és a más kultúrák, más nézőpontok révén kölcsönösen gazdagodhassunk. Ehhez Magyarország és mindenekelőtt Szeged városa ideális helyszín, ezért nagy örömmel tölt el bennünket, hogy idén itt lehetünk.- Végezetül kérem, röviden szóljon arról, a saját szakterületén milyen témában kutat mostanában. Dolgozik-e újabb könyvön vagy hosszabb tanulmányon?- A nagyobb munka, amelyen jelenleg dolgozom, a korai kereszténység történetét taglaló mű. Tervezett címe A kereszténység első száz éve - Egy világvallás létrejöttének története. Szegeden éppen az Újszövetség időszakának keresztény viszonyaival és szervezetével foglalkozom behatóbban. Meggyőződésem, hogy a korai kereszténység a kezdetektől jól szervezett mozgalom volt. Minderre megfelelő utalásokat találunk akár Pál apostol leveleiben, akár az evangéliumokban. ■ Dr. Bácskai Károly A kenyai lányok közvetlenül július 25-i elutazásuk előtt a ferihegyi repülőtéren vehették kezükbe az Evangélikus Élet - róluk is „cikkező” - számát. (A kép előterében Peninah Vinani.)
