Evangélikus Élet, 2014. július-december (79. évfolyam, 27-52. szám)

2014-08-10 / 32. szám

Evangélikus Élet INTERJÚ 2014. augusztus 10. *• 5 Szóra bírt lányok Beszélgetés a Nairobi Girls énekegyüttes két tagjával ^ Af. evangélikus médiumoknak köszönhetően azok is tudomást sze­rezhettek a Nairobi Girls magyarországi turnéjáról, akik személye­sen nem juthattak el koncertjeikre. Az Evangélikus Külmissziói Egyesület (EKME) meghívására júliusban nálunk tartózkodó kenyai leánycsapat küldetése az volt, hogy a zenén keresztül bemutassák gaz­dag kelet-afrikai kultúrájukat, de egyben felhívják a figyelmet a ke­nyai főváros nyomornegyedeiben tengődő AIDS-árvák és -özvegyek sanyarú helyzetére is.- A sárszentlőrinci koncertet köve­Elengedhetetlen a szakmai párbeszéd Interjú dr. Udo Schnelle professzorral, az Újszövetség-kutatók új elnökével ► Először tartotta hazánkban éves közgyűlését az Újszövetség-kutató tu­dósok nemzetközi szervezete, a Studiorum Novi Testamenti Societas (Újszövetségi Tanulmányok Társasága, SNTS). Öt kontinens több száz egyeteméről érkeztek az eseményre a világ legkiemelkedőbb Újszövet­ség-kutatói. Az augusztus 2-9. között Szegeden rendezett közgyűlés házigazdája - együttműködésben - a római katobkus Szeged-Csaná­­di Egyházmegye és a Szegedi Tudományegyetem volt. Az SNTS-t 1945- ben alapították az angliai Oxfordban; az éves tudományos seregszem­le rendezésének jogát minden évben más-más tudományos intézet nyer­heti el. A társaság újonnan hivatalba lépett evangélikus elnökét, Udo Schnelle halle-wittenbergi professzort kérdeztük. A Nairobi Girls tagjai magukat a „ki­váltságosok” közé sorolják, hiszen va­lamennyien jobb módú családba tar­toznak, és rokonaik segítségével egyetemi tanulmányokat folytathat­nak. így számukra is adott a lehető­ség, hogy jó álláshoz jussanak. Közel háromhetes itt-tartózkodásuk alatt erről is többször szó esett. Kiderült, hogy azok a „jó körülmények” bizony messze alulmúlják azt, amit a legsze­gényebb magyar diák is elvárna a ma­ga számára. Ők mégis hálásak Isten­nek, és felelősnek érzik magukat, hogy a hátrányos helyzetben élő ár­va gyermekek szószólói legyenek. A hat lány közül Peninah Vinanit és Purity Omodhit faggattam. Valami­lyen módon mindkettőjüknek köze van ugyanis az újságíráshoz: Peninah újságírónak tanul, Purity pedig egy új­ságíró menyasszonya.- Úgy tudom, a Nairobi Girls csa­patában nincs vezető, mégis úgy tűnt, Purity, mintha a lányok kicsit hozzád igazodtak volna.- Bizonyára azért, mert én va­gyok a rangidős a kórusban. Már hu­szonkilenc éves vagyok, a többiek fi­atalabbak, még egyetemisták, én azonban már dolgozom. Egy mérnö­ki irodában vagyok alkalmazásban titkárságvezetőként. Édesapám annak az Uhuru sugárúti evangélikus gyü­lekezetnek a lelkipásztora, ahol az egyébként huszonhárom tagból álló kórusunk rendszeresen szolgál. Ta­lán ennek is szól, hogy a lányok elfo­gadtak vezetőjüknek.- Rangot jelent Kenyában, ha az ember papi családba születik?- Lelkész lányának lenni megtisz­teltetés, de óriási felelősség is. A környezet ugyanis figyeli a papgye­rekeket. Szóval nagyon kell vigyáz­nom, hogyan élek. A viselkedésem­mel jó példát mutathatok sokaknak, de rombolhatok is. Ez egy időben na­gyon nagy kihívást jelentett szá­momra. Nem engedhettem meg ma­gamnak semmilyen erkölcsi kihágást, teher volt, hogy mindig önfegyelmet tanúsítsak. De ez ma már nem gond. Hiszen nem színlelésből akarok jó lenni, hanem mert személyes hitre ju­tottam, s az Úrhoz tartozom. Egyéb­ként meg ugyanúgy nőttem fel, mint minden más kisgyerek.- Bizonyára szeretnéd, hogy saját családod legyen. Említetted, hogy van is egy jelölted.- Bizony, van vőlegényem. Újság­író, az egyik országos napilapnál dolgozik. Ha az Úr engedi, két év múlva összeházasodunk.- Ez azt jelenti, hogy Kenyában is kitolódik az az életkor, amikor a lá­nyokférjhez mennek?- Akik az igazán hozzájuk illő társat keresik, azok valóban nem si­etik el a dolgot. De a fiatal lányok nem kis százaléka inkább nála sok­kal idősebb férfihoz megy férjhez, mert úgy gondolják, hogy az öre­gebb ember, akinek már egziszten­ciája van, jobban gondjukat tudja vi­selni. A legtöbben tehát a pénzt né­zik. Ha megszólítja őket egy férfi, rögtön az anyagi helyzetét kezdik firtatni. S ez könnyen kideríthető abból, hogy mit ajánl fel hozo­mányként a feleségéért. tő vacsorán egyikőtök tréfásan megem­lítette, hogy huszonnégy tehén alatt egyetlen magyarfiú se pályázzon rá...- Ezt csak félig mondta viccesen. Ugyanis nem mindegy, hogy egy lány mennyi tiszteletet vár el a jöven­dőbelijétől. Nem adhatja magát sen­ki sem méltóságán alul. Egy tanult nő pedig többet ér.- Te is így vagy ezzel, Purity?- Nem, nem. Én nem azt néztem, hogy a barátom mennyire jómódú. Sokat imádkoztam, hogy olyan tár­sat kapjak, aki hozzám illik. Hálás va­gyok Istennek, hogy olyan férfit ve­zetett elém, aki fiatal kora ellenéré fe­lelősségteljes, gondoskodó termé­szetű, olyannak fogad el, amilyen vagyok, s nem azért szeret, mert egy pap lánya vagyok.- Peninah, te viszont lány létedre újságírást tanulsz. Nem tartja ezt fur­csának a környezeted?- Annyira azért nem ritka dolog ez. Az én évfolyamomban például sokkal több a női hallgató, mint a fér­fi. Tehát mindenki előtt nyitva áll az út, hogy újságírást tanuljon. De az a fontos, hogy valóban az ember szí­vének választása legyen ez a hivatás. Ahogyan bennem is régóta, kisgye­rekkorom óta élt a vágy, hogy újság­írást tanuljak. Tudom, hogy ez nem véletlen, hanem Isten vezetése. An­nak ellenére döntöttem így, hogy tapasztaltam, mire vállalkozom. Egyik bácsikám ugyanis Dél-Afriká­ban él, s ott egy napilap szerkesztő­je. Igazából neki köszönhetek min­dent, ő támogatja a főiskolai tanulmá­nyaimat. A szüleim ezt nem enged­hetnék meg maguknak.- Pedig a többiekhez képest, akik hat-hét testvérrel is büszkélkedhetnek, a ti családotok korántsem olyan né­pes. Említetted, hogy csupán egy hú­god van.- Ám szerényebb anyagi körül­mények közt élünk. Viszont a csa­patból egyedül én tűnök ki a szár­mazásommal. Édesanyám kikuju, édesapám pedig a giriama törzs tagja. Én is giriama vagyok, hiszen a törzsi hovatartozást az apa szár­mazása dönti el. A másik öt tag a Nairobi Girlsből a luo, illetve a luhja törzshöz tartozik.- A két ciklussal ezelőtti kenyai vá­lasztások alkalmával hallottuk a hí­rekben, mekkora feszültség volt éppen a kikujuk és a luók között.- A hatalomvágy mindent meg­ront. A politikai csatározások köze­pette mindenről megfeledkeztek. Arról is, hogy már évtizedek óta összeházasodnak egymással a két törzsbeliek. Sok gondot okozott ez a feszültség akkor a vegyes származá­sú családokban. De most már szeren­csére béke van. És különben is, a Krisztust követő hívők közt nem le­het ilyen feszültség. Közöttünk sem téma a kórusban, hogy ki milyen törzs tagja. Ez csak a magyaroknak volt érdekes.-Egyébként vannak Kenyában olyan régiók, ahol a giriamák külö­nösen nagy létszámban élnek?- Igen, az óceán partja mentén, a Mombasa városát övező tartomány­ban vagyunk a legtöbben. Én is onnan kerültem az egyetemre, s oda járok ha­za a szünetekben. Ott töltöm mindig az ünnepeket, a karácsonyt, húsvétot.- Most, amikor beszélgetünk, épp nagy a hőség Magyarországon. Gon­dolom, Kenyában ilyen időjárási kö­rülmények közt ünneplitek Jézus szü­letésének napját.- Bizonyára nehéz elképzelni in­nen, Magyarországról, ahol olyankor tél van és hó, hogy mi strandolással töltjük az ünnepet. Olyankor szere­tek leginkább fürdeni az óceánban, mert borzasztó meleg van. De mások is ezt teszik. Karácsonykor „kiürül” Nairobi, aki csak teheti, a parton la­kó rokonságát látogatja meg. Termé­szetesen először mi is részt veszünk az istentiszteleten. Aztán összegyű­lik a nagy család, hogy együtt étkez­zünk. De utána sietünk a vízpartra, hogy lehűtsük magunkat.- Kidíszítitek az ünnepre a temp­lomot?- Természetesen. Még karácsony­fát is állítunk, azt díszítjük fel. Sőt ná­lunk is van ilyenkor a házban, mert az egyik rokonom vásárolt egy fenyőt.- Igazit?- Dehogyis, műanyagot! Azt dí­szítjük fel minden évben. Ám van szomszédunk, aki a pálmafájára tesz ki ilyenkor színes szalagokat. Nagyon szép az ünnep nálunk. Azért egyszer szeretném megtapasztalni, hogy mi­lyen a karácsony a hóesésben. Igaz, az ünnep sosem a külsőségektől függ, hanem a szívben dől el. ■ B. Pintér Márta- Professzor úr, mióta vesz részt az SNTS munkájában, és mit jelent Önnek ez a nemzetközi szakmai kö­zösség?- Az SNTS találkozóin 1983 óta vagyok jelen. Számomra a társaság két okból fontos. Egyrészt mindig ösztönzőleg hat rám a kollégákkal folytatható szakmai párbeszéd, ez el­engedhetetlen a saját tudományos te­vékenységem szempontjából. Más­részt az SNTS igen eltérő kulturális hátterű emberek találkozását teszi le­hetővé, hiszen a világ minden tájáról- Európából, Észak- és Latin-Ame­rikából, Afrikából, Ázsiából és Auszt­ráliából - érkeznek az újszövetségi exegézissel foglalkozó kutatók. így a szakmai párbeszéd közben lehetőség nyílik a különböző nézőpontok, ér­telmezési módok kölcsönös megis­merésére.- Megítélése szerint mely munka­­területek igazán hangsúlyosak nap­jainkban az SNTS életében?Ma mi­lyen szakmai törekvések jellemzők a társaságra, milyen projektek zajla­nak?- Az SNTS nyilvánvaló célja, hogy minél nemzetközibb szervezet le­gyen. Mivel immár két évtizede a volt úgynevezett „keleti blokk” országa­iban is szervezhetünk konferenciákat, figyelmünk ma elsősorban a har­madik világ, Afrika, Ázsia és Latin- Amerika felé fordul. Azért kell kon­ferenciákat szerveznünk, hogy meg­ismerjük egy-egy adott kontinens jelenlegi helyzetét. Ebben a folyamat­ban a központi téma az interkulturá­­lis teológia.- Miként értékeli, hogy az SNTS történetében először az éves nagygyű­lést Magyarországon, Szegeden ren­dezik meg? Mennyire ökumenikus a szervezés és a rendezés?Hogyan lát­ja Professzor úr az együttműködést a közép- és kelet-európai szakemberek­kel?- Magyarországot a kezdetektől fogva erős szálak fűzik társaságunk­hoz. Az SNTS-t a második világhá­ború után alapították, nem utolsósor­ban azért, hogy Európa népei kölcsö­nösen közelebb kerüljenek egymás­hoz, és jobban értsék egymást. Ehhez nagyban hozzájárult 1989-ben, tehát éppen negyed évszázaddal ezelőtt Magyarország, amikor megnyitotta határait Ausztria felé. Ez nagymérték­ben elősegítette Európa egységesü­lését, kelet és nyugat közeledését, és mindez máig hatással van az SNTS működésére is. Nemcsak a kimon­dottan eredményes Kelet-Európa­­bizottság, hanem az SNTS teljes nemzetközi, sőt nemzetköziesítési stratégiája is kapcsolódik a fordulat­nak ehhez a jelképes dátumához. Az SNTS célja - minden nyelvi, kommunikációs nehézség ellenére - az, hogy a különböző írásmagyará­zati hagyományok és kultúrák kép­viselői találkozzanak, megismerked­jenek, szakmai eszmecserét folytas­sanak egymással. Ezt a kimondott célt világviszonylatban egyedülálló mó­don az SNTS képviseli. Nem szeret­nénk „exegetikai monokultúrát" ki­alakítani, csak németet, csak angolt vagy csak amerikait. Azért keressük a párbeszéd lehetőségét más orszá­gok szakembereivel, hogy megis­merjük egymást, és a más kultúrák, más nézőpontok révén kölcsönö­sen gazdagodhassunk. Ehhez Ma­gyarország és mindenekelőtt Szeged városa ideális helyszín, ezért nagy örömmel tölt el bennünket, hogy idén itt lehetünk.- Végezetül kérem, röviden szóljon arról, a saját szakterületén milyen té­mában kutat mostanában. Dolgo­zik-e újabb könyvön vagy hosszabb ta­nulmányon?- A nagyobb munka, amelyen je­lenleg dolgozom, a korai keresz­ténység történetét taglaló mű. Terve­zett címe A kereszténység első száz éve - Egy világvallás létrejöttének törté­nete. Szegeden éppen az Újszövetség időszakának keresztény viszonyaival és szervezetével foglalkozom beha­tóbban. Meggyőződésem, hogy a korai kereszténység a kezdetektől jól szervezett mozgalom volt. Mind­erre megfelelő utalásokat találunk akár Pál apostol leveleiben, akár az evangéliumokban. ■ Dr. Bácskai Károly A kenyai lányok közvetlenül július 25-i elutazásuk előtt a ferihegyi repülőtéren vehették kezükbe az Evangélikus Élet - róluk is „cikkező” - számát. (A kép előterében Peninah Vinani.)

Next

/
Thumbnails
Contents