Evangélikus Élet, 2014. július-december (79. évfolyam, 27-52. szám)
2014-08-10 / 32. szám
evangélikus hetilap ♦ www.evangelikuselet.hu 79. évfolyam, 32. szám ■ 2014. augusztus 10. ■ Szentháromság ünnepe után 8. vasárnap Ára: 275 Ft „Aki szívesen hallgatja az ő igéjét, mint az élet beszédét, az Isten gyermeke. Aki viszont hallgatni sem bírja, az az ördögtől való.” Vagy-vagy kérdés !► 2. oldal „Krisztust követő hívők közt nem lehet ilyen feszültség. Közöttünk sem téma a kórusban, hogy ki milyen törzs tagja. Ez csak a magyaroknak volt érdekes.” Szóra bírt lányok !► 5• oldal „Ki csodálkozik még azon, hogy naponként »feltámadhat«, felkelhet egy új napra? Kit tölt még el ámulattal, ha körülveszi a modern technológia millió vívmánya, s azt ő mintegy »csodatételre« egy gombnyomással működtetheti?” Csodálkozás, ámulat !► 11. oldal „Sokakban él az a képzet, hogy egy tudós csak ateista lehet.” Beszélgetés Szutyányi Márk csillagásszal !► 12. oldal Türelemlecke !► 3. oldal Pápa pünkösdi körben !► 4. oldal Interjú dr. Udo Schnelle professzorral !► 5- oldal Viharjelzés !► 12. oldal Ki volt Szalóky Samu? !► 13. oldal Imareggeli a Centrál kávéházban W- 15. oldal Nógrádi vizek mellett Krisztus élő vize Szívünk szeme A Bánki-tó szabadtéri vízi színpadához gyülekeztek a nógrádi evangélikusok augusztus 3-án, vasárnap délután. A szabadtéri evangélizáció alig vette kezdetét, a többször leszakadó eső új helyre, a közeli templomba kényszerítette a gyülekezetét. így azonban a résztvevőknek talán könnyebb volt megérteniük Bácskai Károly újszövetséges teológus igehirdetését. Az Evangélikus Hittudományi Egyetem adjunktusa arra mutatott rá, hogy miként egy eső is mozdulásra késztet, úgy Isten is - Krisztus által - mozdítani akar: „Ébredjfel, aki alszol, támadj fel a halálból, és felragyog neked a Krisztus’.’ (Ef 5,14) Az egyházmegyei együttléten koncertet adott a Keresztmetszet együttes, valamint énekelt az egyházmegyei zénei tábor mintegy ötvenfős kórusa. ■ Vitézné Hugyecz Zsuzsanna felvételei Páva utcai hegedűsírás Emlékkoncerttel tisztelegtek az áldozatok előtt a roma holokauszt emléknapja alkalmából július 31-én a budapesti Páva utcai Holokauszt Emlékközpontban. Az egybegyűlteket Haraszti György történészprofesszor, a Holocaust Közalapítvány elnöke köszöntötte. A cigányság második világháborús üldöztetéséről - melyet ők maguk porajmosnak (vagy pharajimosnak) neveznek - Raduly József (képünkön), a Művészeti-Oktatási-Kulturális Közéleti Alapítvány elnöke tartott előadást. Zenei közreműködő volt a Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas zongoraművész és zeneszerző, Szakcsi Lakatos Béla, valamint Kathy Horváth Lajos hegedűművész és kamarazenekara. Megemlékeztek az egybegyűltek - többek között - a tudós kolozsvári evangélikus esperesről, a zsidómentő Járosi Andorról is, akihez Remény ik Sándor Az én lelkipásztorom című versét írta; ez utóbbi az esten Takács Bence előadásában hangzott el. Az alkalmon egyházunkat - hitvesével - Gáncs Péter elnökpüspök képviselte. ■ Kinyik Anita Cross Sound - az első keresztény „Sziget fesztivál” ► „Mindjárt ott vagy” -fogad a vajtai vasútállomás mellett az optimista felirat. Ha a településnek a Budapest-Vájta vonalon való kalandos és időigényes megközelítéséhez viszonyítunk, ahhoz képest valóban „mindjárt” az az öt kilométer, amelyet az első keresztény összművészeti fesztivál, a Cross Sound területéig le kell gyalogolni. Eredetileg nem Fejér megye legdélebbi csücskébe - a Golgota Keresztény Gyülekezet fellegvárába -, hanem Szolnokra tervezték a programot. Az augusztus 1-3. között megrendezett - mottója szerint „szabadságra hangoló” - felekezetközi keresztény találkozó végül mégis a festői - egyébként amerikai kézben levő - Zichy-kastélyban és medencével is ellátott udvarán kapott helyet. ^ Folytatás a 8-9. oldalon ■ Id. Pintér Károly Deák téri gyülekezetünk egyik hajdanvolt ifjúsági csoportja a közelmúltban azt kérte tőlem, hogy találkozzunk újra. Közel negyvenen jöttek el - most már férjükkel, feleségükkel, fiaikkal és leányaikkal - erre a bibliakörös találkozóra. Az egyházi esztendő ünneptelen félévében ünnepivé varázsolta az alkalmat, hogy tudtuk, miért vagyunk együtt... Mintegy megerősítésként idéztem fel nekik, hogy valamikor a kilencvenes évek közepén az egri tanárképző főiskolán Miért érdemes keresztyénnek lenni? címmel kellett előadást tartanom és beszélgetést vezetnem. Akkor a Jézus által meggyógyított vakon született ember vallomásával fejeztem ki azt a „csodát” amelyet a hitben én magam is átéltem: „...bár vak voltam, most látok’.’ (Jn 9,25) Természetesen itt csak analógiáról van szó, hiszen nem testi vakságból jutottam látásra. Amikor az emberben megszületik az elhatározás, hogy Krisztus követője szeretne lenni, akkor megváltozik az élete. Nem egy szempillantás alatt. Erről szó sincs. De a hitre jutás, a Krisztusra találás, a vele való találkozás élménye lehet életünkben egy drámai „kegyelmi pillanat az örökkévalóságból”. Hogy Jézus az én Uram és Megváltóm, aki értem jött, nekem szerzett bűnbocsánatot, örök életet, megkeresett, és kész arra, hogy el ne engedje többé a kezem - ez a felismerés átélhető a Szentlélek által hirtelen megvilágosodással is. Ám a hosszan tartó, elmélyült „látás” egy folyamat eredménye. Ehhez az Ige olvasása és hallgatása, a gyülekezet közösségével való kapcsolat és az imádkozás gyakorlata elengedhetetlenül szükséges. E közben történik meg, hogy az embernek átalakul a gondolkodása. Hívő keresztyének gyakran követik el azt a hibát, hogy ezt az elmélyülést - „hitmélyítést” - nem veszik elég komolyan. Pedig Pál apostol kifejezetten kéri híveitől, hogy úgy dolgozzanak meg a hitükért, ahogyan a sportoló edzi a testét. Ezt írja: „...változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek, mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes’.’ (Róm 12,2) 'Az életváltozás tehát gondolkodásunk változásával kezdődik! Kialakul egy új értékrendünk, amely Isten akaratához igazodik. Az ember életveszélyes helyzetben vagy súlyos betegségben tudatosan is átélheti, hogy minden átrendeződik, átértékelődik az életében. Amit eddig nélkülözhetetlennek hitt, jelentéktelenné és feleslegessé válik. És fordítva: amit addig szinte észre sem vett, vagy természetesnek tartott, egyszeriben fontos lesz számára. Arra is ráébredhetünk ilyenkor, hogy többnyire a külső, anyagi „kellékek” válnak jelentéktelenné, és a lelki értékek kapnak igazán jelentőséget és fontosságot. Krisztussal való találkozásunk ilyen, egész egzisztenciánkat érintő változást kell, hogy jelentsen. „ Vak voltam, most látok!” Ebben a vallomásban tulajdonképpen ez az új értékrend fejeződik ki. S az ember hitélete során azután megtapasztalja, hogy amit Isten felismert akarata szerint tesz vagy dönt, azt nem kell sohasem megbánnia, s amit Isten szerint él meg, azt nem kell szégyellnie. Ha Istenre figyel, valóban nyilvánvalóvá válik számára, hogy mi a jó, és mi a rossz. Amikor a keresztyén ember ezt elfelejti - önfejűén dönt és cselekszik -, akkor éri kudarc és bukás. Az Efezusi levél tanulmányozása közben figyeltem fel az 1,18. versre. Isten „világosítsa meg lelki szemeteket - kéri az apostol az efezusi gyülekezet tagjai számára -, hogy meglássátok, milyen reménységre hívott el titeket..!’ A „lelki szemetek” helyén az eredeti görög szövegben szó szerint az áll, hogy Isten világosítsa meg „szívetek szemét”! Gyönyörű kép! És mintha másutt is hallottuk volna már ezt a metaforát. A kis hercegben a róka fogalmaz így: „...jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan.” Az életváltozás tehát gondolkodásunk változásával kezdődik! Kialakul egy új értékrendünk, amely Isten akaratához igazodik. Azt nem tudom, hogy Saint-Exupéry ismerte-e Pál eredeti mondatát. Lehetséges, mert hívő, vallásos ember volt. De hogy mit jelent a szívünk szemével látni, azt rendkívül pontosan fogalmazza meg: mindenben a lényeget, az igazi, a valós értéket látni! Nem a felszínen tájékozódni, nem azt látni, amit a szemünk észlel. Az igazi érték a szem számára legtöbbször rejtve van! Aki a szíve szemével lát, az nem pesszimista és nem is felelőtlenül optimista, hanem realista: a valóságot látó és értékelő ember. Az Újszövetség alapján talán még azt is mondhatjuk, hogy „szívünk szemével” látni azt jelenti: a „szeretet szemével” látni. A fenti idézet folytatásában Pál arról is szól, hogy milyen reménységre hívott el Isten. Elkápráztató a kijelentés (2,6-7): „...a mennyei világba ültetett Krisztus Jézusban, hogy megmutassa az eljövendő világban kegyelmének mérhetetlen gazdagságát irántunk való jóságából Krisztus Jézusban’.’ Miért érdemes keresztyénnek lenni? A válaszokat átgondolva a kérdést így pontosítanám: Miért a legnagyobb kiváltság keresztyénnek lenni? A szerző nyugalmazott evangélikus lelkész
