Evangélikus Élet, 2014. július-december (79. évfolyam, 27-52. szám)
2014-08-03 / 31. szám
io -« 2014. augusztus 3. FÓKUSZ Evangélikus Élet Megbizonyosodni az időben ► Egyház és jövőkép, avagy jövőkép az egyházban volt a címe annak az érdekfeszítő diskurzusnak, amelyet Szabó Lajos lelkész, teológus, az Evangélikus Hittudományi Egyetem rektora és Kamarás István OJD (= Ordo Joculatorum Dei, vagyis Isten Bohócainak Rendje, melynek szabad szellemű, „regulázatlan” azaz ideológiákon és felekezeteken felüli alapjait Kamarás István fektette le) vallásszociológus folytatott a Szélrózsa találkozó Fórum 1 sátrában. Az Asztali beszélgetések sorozat szellemében rendezett eszmecsere kérdezőjeként Galambos Ádám vezette az eseményt, amely nagyobb vitákat ugyan nem gerjesztett, mégis mindvégig figyelemfelkeltő, némely pontján pedig provokatívan elgondolkodtató és ösztönző erejű maradt. Kamarás István egyházzal kapcsolatos jövőképében, vagy ahogyan ő nevezte, (pozitív) „utópiájában” az államhatalomtól függetlenedő keresztény felekezetek közösségi terei a szolidaritás hiteles helyeiként őriznék az emberiség - a filozófus Lévinas által is - oly sokat emlegetett istenarcúságát. Az előrevetített, így létrejövő és működő „kontra(szt)társadalom” elsősorban a külső valóság kényszerétől hajtott, illetve a belső folyamatok kegyelmétől áthatott ökumené egyesítő erejével emelkedhetne fel a Szabó Lajos által is követendő példaként említett Ferenc pápaféle szellemiséghez, illetőleg lelkiséghez. Az ezt sürgető vagy éppen lassító, egyházon belüli lépések azonban mindkettőjük szerint vagy túlzottan előreszaladnak, vagy pedig megfutamodnak, vagyis „elbizonytalanodnak az időben”. A beszélgetőtársak által kiemelt, egymás után sorakoztatott, személyesen megélt példák nyomán számtalan megválaszolatlan kérdés vetődhetett fel a hallgatóságban, többek közt a liturgikus rend reformkísérleteivel, a gyerekmisék, avagy plébániai gyerekmegőrzők esetlenségével, valamint az úrvacsora szigorú szertartásosságának gesztusértékű megbontásával kapcsolatban. De nem csupán az egyházon belüli konfliktusokra éleződött ki a két „protestáló" párbeszéde. Kamarás István például Tomka Miklós és Johann Baptist Metz gondolataira hivatkozva avatná a társadalomtudományokat „a teológia szolgálólányává” az oly sokáig szolgáló filozófia helyett, esélyt adva az elvont, elméleti rendszerek valóságba ültetésére, pontosabban a valláshoz kötődő szellemi munka köznapibb, gyakorlatiasabb hasznosítására. Szabó Lajos többek között a felnövekvő generációk korántsem zökkenőmentes felekezeti betagozódására tért ki, utalva azokra a rugalmatlan reflexekre, amelyeket az egyre inkább „klerikalizálódó” azaz lelkészközpontú közösségek időnként tanúsítanak a fiatalabb hívők esetleges szemléletváltásával szemben. A szabad asszociációk mentén alakuló, mégis egy vezérfonalat követő gondolatfutamok és felidézett történetek egyik kitételeként került szóba az új köznevelési törvény hit- és erkölcstanra vonatkozó polémiája, melynek kapcsán mégiscsak különbségek mutatkoztak a beszélgetőtársak közt. Abban azonban egyetértettek, hogy a mindenkori oktatási rendszertől függetlenül elsősorban az egyház feladata lenne a hitoktatás minél szélesebb körű és magasabb szintű megszervezése. Végül a közönség körbekérdezése jelképesen is megadta a lehetőséget arra, hogy mindannyian megálljunk egy pillanatra az időben, el-elbizonytalanodva, de a jövőbe vetett hit bizonyosságával. ■ P.M. Földi Veronika afrikai módra tett fel főkötőt magának. A főkötőhöz amúgy Kenyában vendéghaj is kötelező, amint azt a képünk bal oldalán látható frizura is mutatja. Sok-sok hajfonatból készítik, Soltvadkerten napokig is eltartott volna. Merik a cigánylecsót, amelynek inkább a káposztához és a csirkehúshoz van köze, nem a hagyományos paprika-paradicsom-hagyma ételhez. Szívesen kínáltak mindenkit, aki arra tévedt. Egy nyári tábor utóélete... Miért jó együtt táborozni más gyülekezetek fiataljaival? Mert ismeretségek, barátságok szövődhetnek. így történhetett meg, hogy a nyár elején Alberti ifjúságával közösen táborozó bócsai evangélikus fiatalok pár hétre rá ismét találkoztak egymással. És hogy hol? Éppen a Bócsához közeli Vadkerti-tónál rendezett Szélrózsán. Az ideérkezett alberti fiatalok gondoltak egyet, és meglátogatták egyik bócsai barátjukat, László Gábort. Belekóstolhattak, milyen is az élet a tanyán, s így kerültek a traktor kormánya mögé is. Elmondásuk szerint nagyon szép hely Bocsa, és külön köszönik a helyiek vendégszeretetét. A rögtönzött tábortalálkozót reménység szerint egy szeptemberi fogja követni, amikor a bócsai evangélikus fiatalok látogatnak majd Albertirsára. Hogy ott mekkora bajuszuk lesz az albert lányoknak a bócsai ötlet nyomán? Majd elválik... ■ L. L. G. A záró istentisztelet felemelő pillanata: három egyházkerület, nyugat, észak és dél légi csatája áldásszövegeket szállító papírrepülőkkel Az Afrobreakz dobegyüttes ütemeire lépkedtek a Vadkerti-tó partján azok a vállalkozó kedvű önkéntes „manökenek” - mintegy ötvenen -, akik saját bőrükön szerették volna viselni az afrikai darabokat. A ruhakészletet Bálintné Kis Beátának, az Evangélikus Külmissziói Egyesület Afrika-referensének Nairobiból hozott öltözetei és az Afrikai Szabóság ruhái biztosították. A Nairobi Girls tagjai pedig saját viseletűket vették elő a ruhásszekrényből. SRAMÓ ANDRÁS FELVÉTELE_____________________________________________________________FOTÓ: KÁPOSZTA LAJOS____________________________________________________________________________________________________________________BÁLLÁ MÁRIA FELVÉTELE