Evangélikus Élet, 2014. július-december (79. évfolyam, 27-52. szám)

2014-08-03 / 31. szám

Evangélikus Élet FÓKUSZ 2014. augusztus 3. *• 5 Körkérdés a Szélrózsáról Riczinger Péter gimnazista, 17 (Balatonfüred) Kálit Eszter lelkész, doktoranduszhallgató, 29 (Budapest, Négy falu) Mezősi György rokkantnyugdíjas, 53 (Gödöllő) Bogyó Dóra egyetemista, 23 (Pécs) Tar Krisztián minőségirányítási vezető, 45 (Békéscsaba)- Bár már tizenhét éves vagyok, és az édesapám evangélikus lelkész, mégis ez az első Szélrózsám. Ze­necentrikus vagyok, mint a legtöbb kortársam, így elsősorban a kon­certeket látogattam. Fergeteges élmény volt a M.Is.KA. koncertje, ahol nemcsak a hangulat, hanem a zenék keresztény üzenete is megfogott. Több olyan keresz­tény zenekarral ismerkedtem meg, amit eddig nem ismertem, őket később az interneten újra meg tudom majd hallgatni. Sokat adtak az áhítatok. A komolyabb előadások is érdekel­tek, például a gyülekezetmisszi­­óról szóló is érdekes volt. Helyes­nek tartom, hogy a reggeli és esti áhítatok idején nincs más szer­vezett program, viszont nap­közben számtalan lehetőség kö­zül választhattunk, akár strandol­hattunk is. Szeretnék a követke­ző Szélrózsára is eljutni!- Könnyed találkozásként éltem meg az idei Szélrózsát, ami ne­kem már az ötödik ilyen ifjúsá­gi találkozó. Nem is a programok sokszínűsége a lényeges szá­momra, hanem a lelkiség, a mély spirituális tartalom. Nagyon he­lyeslem, hogy eljöttek az egyete­mi lelkészségek, és bemutatják az érintett korosztálynak, hogy van egyházi ifjúsági élet a Szélrózsa után is. Az esti koncertek szintén ér­dekelnek, de a fórumbeszélgeté­sekből is sokat lehet tanulni. Úgy látom, hogy felnőtt egy olyan generáció, amely ezeket is értékelni tudja, mindig megtelik a fórumsátor. Erdélyből, sző­kébb pátriámból egyébként kö­rülbelül százhetven fiatal jött el Soltvadkertre, akik mindannyi­an remekül érzik magukat ebben a közegben, tobzódnak a progra­mokban, és fürdőznek a tóban.- Ez már a nyolcadik Szélró­zsám sorban egymás után, elő­ször a debrecenin jártam. Első­sorban a közösség, a sok isme­rős és a lelki ajándékok miatt jö­vök. Sokféle a program. Érdekelt például a párhuzamos valósá­gokról szóló előadás, ami végső soron az internet veszélyeire mutatott rá. Az én életemben fontos helye van az internetnek, hiszen általa kinyílt számomra a világ, a közösségi oldalakon sok ismerőssel tartom a kapcso­latot. De azért tudni kell, hogy a túlzott internetezésnek vannak veszélyei. Érdekel a zenei kínálat is, ugyanis magam három évtizeden át kórusban énekeltem. A koncer­teket magas színvonalúnak és igen hangosnak ítélem. Negatí­vum, hogy közel van a tó a tábor­hoz, és ez sok fiatalt elvon a tar­talmas előadásoktól. Ezt sajnálom.- Ez az ötödik Szélrózsám. Na­gyon értékes programok van­nak, elgondolkodtató beszél­getések. Olyanok, amik kifeje­zetten az én korosztályomat érintik, és engem is nagyon ér­dekelnek, például az önismeret, a nagykorúvá válás területéről, arról, hogyan éljük meg fiatal keresztyénként a hitünket. Na­gyon tetszik, hogy viszonylag kis területen vannak a rendez­vénysátrak, ez családiasabbá teszi a találkozót. Szeretek is­merkedni, és itt mindenki na­gyon nyitott. A zenei kínálatból kiemel­ném a Kávészünet nevű együt­test, amely versfeldolgozásokat adott elő, nagyon tetszett. Óri­ási élmény volt Pál Feri atya előadása, de élveztem Boros Dá­vid baptista lelkész előadását is. Szerintem sokat tanulhatunk más felekezetűektől is.- Feleségemmel, gyermekeink­kel és még nyolc fiatallal érkez­tünk a békéscsabai református gyülekezetből, összesen tizen­hármán. A legtöbbet számomra az adja, hogy itt a találkozón a keresztény összetartozás élmé­nyét élhetjük át. A legemlékezetesebb Pál Fe­ri atya előadása volt, az áhítatok közül a külmisszióira emlékszem vissza a legszívesebben. A zenék közül a Kor ál-sziget Electricet és a gospelkórusokat emelem ki. Jártunk több színielőadáson és a meseterápián. Szülőként a fele­ségemmel együtt azt kell majd átgondolnunk, hogyan tudjuk a gyermekeink szárnyalását előse­gíteni úgy, hogy közben a sza­badságuk se sérüljön. A gyüle­kezetbe elviszünk számos ötle­tet, játékot és a Szélrózsa ezer­nyi színét. ■ Szegfű Katalin A koncertek Istenhez is közel visznek „Krisztusban fiatal lehetek” ► A Szélrózsa egyik vonzó programsorozata volt a sokszínű zenei ka­­valkád, e nélkül nyári fesztivál már el sem képzelhető. Bedecs Réka szervezte a találkozó zenei műsorait. Már bő háromnegyed évvel ez­előtt megkezdte a tervezést és koordinálást. Soltvadkerten állandó ügyeletben volt, folyamatosan intézkednie kellett, telefonon tudtam néhány kérdést feltenni neki.- Kik voltak a legnépszerűbb fellépők?- A legtöbben a Kowalsky meg a Vega koncertjén és az Ocho Macho fellépésén voltak. Velük egyébként időben kellett egyezkedni, de végül könnyen sikerült megállapodnunk. Hasonló volt a helyzet a Magashe­gyi Underground esetében. Mindhá­rom zenekar nagyon elfoglalt nyá­ron, számos fesztiválon fellépnek, a Szélrózsán is rengetegen ismerték dalaikat, még a szöveget is kívülről tudták.- Hogyan reklámozták őket, hon­nan tudták az evangélikus ifjak, hogy ilyen fellépőkre számíthatnak?- Mi is hirdettük a zenei progra­mokat, részint a neten, részint a programfüzetben, illetve a helyi mé­diában. Készítettünk úgynevezett vírusvideót a Facebook- és Youtube­­felhasználók számára, valamint volt sajtótájékoztatónk is. Horváth-Bolla Zsuzsanna, az Evangélikus.hu fő­­szerkesztője is népszerűsítette őket, készített interjút a Magashegyi éne­kesnőjével, Bocskor Bíborkával. So­kan azért jöttek, mert ezek az együt­tesek magukat is reklámozzák saját on-line felületeiken. Ezenkívül a koncerteken mindig szerepel az összekötő szövegekben, hogy hol és mikor lépnek fel a következő hétvé­géken.- A zenei kínálat nagyon gazdag volt. Melyik együtteseket emelné még ki?- Mindhárom este volt evangéli­kus kötődésű előzenekar, mellyel az úgynevezett „világi” és keresztény ze­ne közötti falakat szerettük volna le­bontani. A M.Is.K.A. saját egyházunk zenekara, ők számos rendezvényün­kön felléptek már. Szinten sikeres volt a Shamrock és a Korál-sziget. A Kö­zel képzett, de még nem annyira rutinos zenekar, főként teológusok­ból áll. Egyre többen kedvelik őket, így ők kapták a lehetőséget, hogy a záró istentiszteleten zenélhessenek. Az előzenekaroknak nagyon gya­korlottnak kell lenniük, mert a na­gyobb zenekarok óriási technikai apparátussal érkeznek. Rengeteg technikus vonul fel, az előbb sorra ke­rülő zenészeknek a színpadon úgy kell mozogniuk, hogy közben mások már a késő esti fellépésre készülnek szinte ugyanott.- Volt-e olyan váratlan problé­ma, amellyel menet közben kellett megküzdeniük?- Volt, természetesen mindig van­nak nem várt akadályok, de ezeket a stábnak kell megoldania, lehetőleg úgy, hogy a közönség minél keveseb­bet érezzen belőlük. Körülbelül tizen­öten vagyunk, akik a helyszínen a ze­nei programok kivitelezésén dol­goztunk. Mindenkinek megvan a feladata. A csapatban kiemelt szere­pe volt Szidoly Rolandnak, aki az egy­házi könnyűzenei koncertek szerve­zésében segédkezett, és Lakner-Bog­­nár Nórának, aki a komolyzenei programokat készítette elő. Köszönjük Huszák Zsoltnak, a gyermek- és ifjúsági osztály zenei re­ferensének munkáját. Hálával tarto­zunk Plavetz Józsefnek és a Soul Light Kft. hangtechnikusainak is. Ki­váló munkát végeztek. Azzal a várakozással dolgoztunk, hogy a koncertek nemcsak a zenéhez, hanem Istenhez is közelebb viszik a közönséget. Reménységünk, hogy mindez megvalósult. ■ BWGY Bedecs Réka az Ocho Macho zenekarral és Farkas Zoltán zenei munkatárssal Ari Tähkäpää finn ifjúsági titkárt kérdeztük- Ari, hogyan került a Szélrózsára?- Részben a Mikkeli és a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület közötti testvérkapcsolatból adódóan. Azért esett rám a választás előadóként, mert egyházkerületemben a gyermek- és if­júsági munka felelőse vagyok. Egyéb­ként ez a második találkozó, amelyen részt vehetek. Szarvason is ott lehet­tem.- Mindig érdekes számunkra, hogy a külföldről érkezett vendégek milyen­nek látják rendezvényeinket. Sike­rült-e otthonra találnia, otthono­san érzi-e magát a fesztiválon?- Három dolgot is tudok mondani, ami engem megérintett. Nyilván kül­földiként az ember egy kicsit elveszve érzi magát, mert nem ért semmit a nyelvből. De az első, ami szembetűnő, hogy mindenféle korosztály megtalál­ható a Szélrózsán, a gyermekektől az idősebbekig, és mindenféle hátterű emberek. így például részt vesznek a mozgássérültek, ami nagyon jó benyo­mást tett rám már régebben is. Éppen a szomszédságunkban laknak a bárká­­sok, és egészen fantasztikus élmény, milyen természetes módon vannak je­len a találkozón. A másik dolog, amit szeretnék meg­említeni, hogy itt egyfajta kulturális sokszínűség, gazdagság élhető meg. Ez elsősorban a zenei kínálatot jellemzi, amely sokkal szélesebb skálán mozog, mint a finnországi ifjúsági rendezvé­nyeken. A harmadik dolog az örömteli jelen­lét. Boldog arcok, nagyarányú részvé­tel az áhítatokon. Ezen a három dolgon túl még egyet hadd mondjak: a Ma­gyarországon megtapasztalt vendég­­szeretet is szívet melengető. Nagyon jó érzés, hogy ennyire odafigyelnek ránk.- Csütörtökön délelőtt tartott biblia­tanulmányának témája a következő kérdés volt: Szabadság - de mire? Mi az, amit ezzel kapcsolatban a legfon­tosabb megértenünk?- A legnagyobb szabadság a szere­tet szabadsága. Az a lényeg, ha ezt va­laki megérti vagy még inkább megér­zi. Ezt szerettem volna átadni.-Ari, az Ön számára mit jelent a szárnyalás?- Ézsaiás könyvében az ifjakról van szó. Az én ifjúságom már elmúlt, mégis azt gondolom, hogy Krisztusban fiatal lehetek. Ennek az ajándéka az, hogy bár az idő múlik, a szívem mélyén fiatal maradhatok. Ezt jelenti szá­momra a szárnyalás: az Istenhez tar­tozás ifjúságát. ■ -ADÁMI-

Next

/
Thumbnails
Contents