Evangélikus Élet, 2014. július-december (79. évfolyam, 27-52. szám)
2014-08-03 / 31. szám
Evangélikus Élet EVANGÉLIKUS ÉLET 2014. augusztus 3. *- 3 Öt kisbusz a nádasdi diakóniai központnak A falugondnoki szolgálatot ellátó egyesületeket támogató Nemzeti Vidékfejlesztési Hivatal pályázatán öt VW Transporter kisbuszt nyert a Nádasdi Evangélikus Diakóniai Központ - közölte Körösi Krisztina lelkész. A nádasdiak öt falugondnoki szolgálatot működtetnek, és munkájukhoz eddig az önkormányzattól béreltek járműveket. Most a kisbuszok az intézmény vagyonát gyarapítják. A közbeszerzési eljárás végeztével idén ősszel vagy tél elején állnak munkába a gépjárművek. A diakóniai központ a feladatellátási kötelezettségét a helyi önkormányzatoktól vette át, és Orfalu, Apátistvánfalva, Kétvölgy, Daraboshegy, valamint Katafa körzetében végeznek különböző szolgáltatásokat: idősellátást, idősek intézményekbe szállítását és gyerekszállítást. Jelzőrendszer és falugondnokok segítségével áramlik az információ. Az a cél, hogy ahol nincs infrastruktúra, ott is elérhetővé váljék mindenki számára az egészségügyi ellátás és a bolti vásárlás. ■ Horváth-Bolla Zsuzsanna Szarvas Városért díjat kapott Gáncs Péter Ünnepséget tartottak július 24-én Szarvas város újratelepítésének 292. évfordulója alkalmából az evangélikus Ótemplomban. Az ünnepségen díszpolgári címeket és más elismeréseket adtak át mintegy ötven olyan személynek, aki sokat tett a városért. Szarvas Városért díjat kapott Gáncs Péter, a Magyarországi Evangélikus Egyház elnök-püspöke A díjazott között többen is sokan erősen kötődnek az evangélikus egyházhoz. Babák Mihály polgármester ünnepi beszédében rámutatott: Szarvasnak csak az újkori története 292 éves, hisz éltek itt emberek korábban is. Elmondta, hogy a város annak idején elpusztult, de közel háromszáz éve újraéledt. „Azóta élünk itt, vívjuk hétköznapi csatáinkat, építjük családunk és magunk sorsát, s igyekszünk megélni. Törekvések, események, örömök, drámák, sorsok adják a históriánkat. A mi városunk, a mi Gáncs Péter a letelepedési emlékműnél közösségünk sorsát is, ez a város története és történelme, újkori történelme” - hangsúlyozta a polgármester. Mótyán Tibor, a helyi szlovák önkormányzat elnöke arra emlékezett vissza, hogy miközben készült a napra, keresgélte a gondolatot, mi is lenne a legaktuálisabb az alkalomhoz. A város megújítása kapcsán egy latin szófordulat: „conservando et renovando”, azaz „megőrizendő és megújítandó” jutott eszébe, ami szabadabb értelmezésben - a szlovák kultúra megőrzésére és megújítására gondolva - megújulást is jelenthet. Az ünnepség után több résztvevő, közöttük Gáncs Péter lerótta tiszteletét a városban álló letelepedési emlékműnél. Forrás: Evangélikus.hu Közel került a szívéhez Gyula városa Jakab Béla augusztus í-jétől az óbudai evangélikus gyülekezet lelkésze lesz. Tizennégy évnyi szolgálat után bensőséges ünnepségen búcsúzott el a gyulai gyülekezettől, ahol sikerült megőriznie és megfiatalítania a közösséget - ma a gyülekezet fele negyven év alatti. Ugyanannyi az egyházfenntartó, mint tizennégy éve: maradtak százan, mivel sokan csatlakoztak is hozzájuk. Egyre több fiatal is megtalálta a helyét a gyülekezetben. Jakab Béla kiemelte, hogy Gyulán nagyon erős az ökumenikus szellem. Mint mondta, másutt az evangélikus-református viszony sem működik, de a gyulai gyülekezet tagjai a baptistákkal, a katolikusokkal és a reformátusokkal is tisztelettel, szeretettel tudnak beszélni. „Az Élővíz-csatorna Gyula egyik ékessége, amely szép természeti környezetével nemcsak békességet nyújt, hanem nevében Jézus szavaira is emlékeztet" - mondta Jakab Béla. A több nyelvet beszélő lelkész a Partiumból származik. Bukarestbe nevezték volna ki lelkésznek, de ő inkább egy szülőhelyéhez közeli települést választott. Első szolgálati helye Simonyifalva, egy nyolcszáz lelkes, kicsiny, katolikus többségű falu volt - légvonalban alig több mint húsz kilométerre Gyulától. A gyulaihirlap.hu cikke alapján Magvetés gyermekszívekbe Néhány évvel ezelőtt hallottam a Vakációs bibliahét programról, és be kell vallanom, hogy nagyon felkeltette az érdeklődésemet. Lelkészként én is nagyon fontosnak tartom a lelki nevelést, hisz az iskolai tananyag zsúfoltsága miatt egyre gyakrabban háttérbe szorul a gyerekek hitben való nevelése. Elhatároztam, hogy közelebbről is megismerkedem a nevezett programmal. Leültem a számítógép mellé, és néhány órai tanulmányozás után sok és értékes információt megtudtam erről a nagyon hasznos munkáról. A hollandiai KOEN (Kinderwerk Oost Europa Nederland - Keresztyén Oktatásért és Erkölcsi Nevelésért Alapítvány) huszonöt évvel ezelőtt kezdte meg gyermekmissziós tevékenységét, felvállalva a Vakációs bibliahét munkájának irányítását. A program létrejöttét a keresztyén értékek romba döntése, az erkölcsi értékrend háttérbe szorítása tette szükségessé. Már az első években közel félmillió gyerekhez szólhattak a bibliai történetek, jutott el az evangélium, hangzott az örömhír. Tudtam, mit kell tennem. Még aznap megkerestem az alapítvány Erdélyben működő képviseletét, jelezvén, hogy én is szeretnék bekapcsolódni ebbe a munkába. Az alapítvány anyagi és lelki támogatásával sikerült elindítani és évente megtartani a már hagyományossá vált vakációs bibliahetet az egyházközségben is. Kezdetben Sepsiszentgyörgy mellett Apáca, Barcaújfalu, Csernátfalu, Hosszúfalu-Alszeg és -Felszeg csatlakozott a programhoz. Idén viszont a felkészítőn már jelen volt Brassó, Halmágy, Székelyzsombor, Pürkerec és Bácsfalu képviselője is. A KOEN minden évben új programot állít össze, fordíttat le magyar nyelvre, és gondoskodik az ehhez tartozó segédanyagokról is. A bibliahét célját az egyik munkafüzet így fogalmazza meg: „A bibliahét csodálatos módja annak, hogy az evangéliumot eljuttassuk azokhoz a gyerekekhez, akik még sosem hallották. Azoknak a gyerekeknek, akik már megismerkedtek az evangéliummal, jó alkalom arra, hogy hívő gyerekekkel találkozzanak, így felismerik: nincsenek egyedül. Nagyon jó hatással lehet a faluközösségre vagy egy város életére, főleg, ha a különböző felekezetek összefognak.” Semmiképpen sem szerettem volna, hogy az általam pásztorolt gyülekezet gyermekei kimaradjanak e lelki feltöltődésből. így hát megkértem egy, az egyházközségben nagyon aktív, sok munkát szívesén magára vállaló tanítónőt, hogy segítsen nekem az ötnapos program megszervezésében. Bibliai történeteken keresztül megmutattuk a helyes és helytelen út következményeit, a kiutat az elveszettségből, valamint a visszatalálást arra az útra, mely az igazság és az élet. Az ez évi program címe Válaszút, a hét aranymondása pedig mindent összefoglal: „Adj azért a te szolgádnak értelmes szívet, hogy tudjon választást tenni a jó és gonosz között’.’ (íKir 3,9; Károli-fordítás) Isten naponta többször is döntés elé állít bennünket, nekünk pedig, felnőtteknek feladatunk segítséget nyújtani gyermekeinknek, hogy a hétköznapi élet nehézségeiben, döntéshelyzeteiben is alkalmazni tudják a bibliai alapigazságokat. A program szerint öt ószövetségi történetet dolgoztunk fel, melyek főszereplői által példaképet, követendő jellemvonásokat állítottunk a gyermekek elé. Mindennap egy aranymondást kellett megfejteni, bátorítást nyerve ez által a helyes és jó választására, az Isten mellett való döntés meghozatalára. Az első nap Nóé történetét beszéltük meg. Kis bárkát építettünk, papírból galambokat hajtogattunk, és kifestőket színeztünk. A nap aranymondását galambos füzérekbe rejtettük el, amit nagy lelkesedéssel fejtettek meg a gyerekek: „Bízzál az Úrban, és tégy jót’.’ (Zsolt 37,3a) Második nap Gedeon személyében állítottunk példaképet a gyerekek elé. Bár kicsi, jelentéktelennek tűnő ember volt, Isten mégis nagy feladatot bízott rá, és ereje által Gedeon megmentette népét az ellenségtől. Kürtöket, fáklyákat készítettünk ezen a napon. „Az Úr veled van, erős vitéz” (Bír 6,12) aranymondást a fáklyák lángnyelveire írt szavakból kellett megfejtsék úgy, hogy értelmes mondatot kapjanak. Harmadik nap Ruth volt a téma, aki mindet elhagyott, ami fontos volt számára, csak hogy anyósát kövesse, segítse. Búzakalászból fakanálbábukat, búzamagokból kenyértermésképet készítettünk. Az aranymondást is megtanultuk: „Bízzál az Úrban teljes szívedből” (Péld 3,5) Negyedik nap arról beszéltünk, hogy Dávid legyőzheti-e Góliátot annak ellenére, hogy nincs komoly fegyvere és semmilyen katonai képzettsége. Igen, legyőzte az óriást, mert bízott Istenben. Katonákat készítettünk kartonból, majd parittyákkal célbalövő versenyt rendeztünk. Dobozokat kellet eltalálni, ezekben rejtőztek az aranymondás szavai: „Legyetek erősek és bátor szívűek.” (Zsolt 31,25a) Ötödik nap Dávid mint király állt előttünk. A pásztorfiúból lett király végig alázatos maradt az Úrral szemben, ezért tudott hosszú ideig uralkodni. Alázat vagy büszkeség? Melyik a helyes út? Légy alázatos, és Isten felmagasztal, naggyá tesz! „Mert mindenki, aki felmagasztalja magát, megaláztatik, aki pedig megalázza magát, felmagasztaltatik” (Lk 18,14b) - mondogattuk az aranymondást, miközben koronákat készítettünk, és bejártuk a Dávid által választott utat, az alázat útját. A közös imádság, éneklés, beszélgetés, játék, kézműves-foglalkozás és persze a közös étkezések meleg, meghitt hangulata igazi hitépítő napokat varázsolt az együtt töltött időből. A hét a vasárnapi istentisztelettel zárult, melynek keretében a gyerekek rövid műsorral kedveskedtek szüleiknek, bemutatva mindazt, amit az ÉGTÁJOLÓ t> elmúlt napokon tanultak. A jelenlevők egy rövid vetítéses bemutatót is megnézhettek, majd megcsodálhatták a kézműves-kiállítást is, melyet a gyerekek munkáiból állítottunk össze. Hálás szívvel mondok köszönetét az Úrnak a bibliahét minden áldásáért, pillanatáért. János evangéliumában olvassuk: „Arról fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást’.’ (13,35) Erre a szeretetre, egymás elfogadására, megbecsülésére van szüksége a világnak. Ennek apró magvait ültettük el a gyerekek szívébe azzal a hittel, hogy Isten ad majd gazdag termést az ő életükben. Mi csak vetjük a magot, a növekedést az Isten adja. Zelenák Józsefpüspökhelyettes Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyház
