Evangélikus Élet, 2014. július-december (79. évfolyam, 27-52. szám)
2014-08-03 / 31. szám
2 •« 2014. augusztus 3. FORRÁS Evangélikus Élet SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 7. VASARNAP - JN 6,67-69 A szivárvány, a pillangó és a víz A VASARNAP IGEJE Oratio oecumenica Szerető Urunk! Köszönjük neked életünket, családunkat, mindennapjainkat, a pihenés lehetőségét. Köszönjük, hogy számtalan áldással ajándékoztál és ajándékozol meg nap mint nap. De kérünk, bocsáss meg nekünk, ha mégsem tudunk hálás életet élni. Te változtass, te formálj át minket olyanná, amilyennek látni szeretnél minket! Teremtő Isten! Gyakran vesszük észre magunkon, hogy nem tudunk már gyönyörködni teremtésed csodáiban, nem halljuk meg hoz- - zánk szóló igédet, nem indulunk hívásodra. A te kegyelmes jelenléted hiányát pedig csak utólag vesszük észre, amikor már a mélyben vagyunk, teljesen el vagyunk veszve, és nem találjuk a kiutat. Kérünk téged, vonj magadhoz közelebb, és formáld át egész lényünket! Mennyei Atyánk! Nemcsak tőled kerülünk egyre messzebb, hanem a másik embertől is. Családtagjainktól, barátainktól, és még sorolhatnánk tovább. Elvakít bennünket saját lényünk tökéletességének illúziója. Elhisszük azt, hogy mi magunk képesek vagyunk megváltani önmagunkat és a világot, pedig egyedül veled van esélyünk a változásra. Kérünk téged, ne hagyd, hogy gőgösek legyünk, hanem formáld át szívünket! Mindentudó Isten! Kihez mehetnénk, hiszen örök élet beszéde van nálad. Nincs más rajtad kívül, aki képes lenne fájdalmainkat enyhíteni, szomorúságunkat derűre fordítani, elesettségünkben új erőt adni. Kérünk téged, lelki próbáinkbarTtcJ/így segítségünkre, és ha kell, formáin át Velkünket! Egyház Ura Jézus Krisztus! Kérünk téged, ne hagyd egyházadat, ne hagyd gyülekezeteidet elveszni. Ne hagyd, hogy a világ számos problémája, gondja elvonja a figyelmet megváltó munkád üdvösséget szerző öröméről! Oly sokszor megfeledkezünk arról, hogy nélküled nincs egyház, nélküled nincs gyülekezet. Kérünk téged, keresztedre tekintve formáld át gondolatainkat! Szentháromság Isten! Köszönjük, hogy eléd vihetjük örömeinket és bánatainkat. Köszönjük, hogy te meghallgatsz és formálsz minket. Köszönjük, hogy mindig a jóra akarod vezetni életünket. Add, hogy egyre kevesebb rossz legyen bennünk, életünkben, és az általad érkező jó növekedjen, hogy méltók legyünk hozzád és ahhoz az örömhírhez, amelyet ránk bíztál. Ámen. SEMPER REFORMANDA „Az egyház rendelésének talán eleget tettél, ám Isten így szól majd hozzád: »Ez a nép csak szájával közeledik hozzám, és ajkával dicsőít engem, de szíve távol van tőlem.« (Ézs 29,13) És félő, hogy mindig ilyen imádságokra hagyatkoznak, és egyetlen imát sem szánnak Istennek. Tehát azok, akik a legkevesebbet imádkoznak, úgy tűnik, mintha sokat imádkoznának, és ismét azok, akik a legtöbbet imádkoznak, úgy tűnik, mintha keveset imádkoznának.” M Luther Márton: A Miatyánk német magyarázata (Bellák Erzsébet fordítása)- Ez olyan - mondom -, mint a szivárvány. Az egyik oldalon fekete felhők, a másikon napsütés, aztán feltűnik a hatalmas ív, te pedig úgy érzed, legszívesebben rohannál oda, hogy még közelebbről láthasd, de tudod, hogy ez lehetetlen, mert éppen a távolság miatt látod. Ezért csak állsz, és gyönyörködsz ujjongva, és szívesen ugrálnál az örömtől, mert valami nagyszerű csoda az, ami a szemed elé tárul. Értetlenül néz rám.- A szivárványos hasonlattal azt akarod mondani, hogy ez olyan színes? * * * János evangéliumának ez a része nagyon érdekes beszélgetést idéz föl. Gondolatmenetét mindig egy nagy történettel indítja. A hatodik részben ez az ötezer ember megvendégelése. A nagy csodáról eszébe jut az ott levőknek, hogy ez olyan, mint a manna, amelyet Isten adott a pusztában vándorló népnek, tehát egyfajta jel, hogy Jézus Isten erejével mutatkozik meg. Erre Jézus azt mondja, hogy ő maga a mennyei kenyér, akiből élni lehet Azt mondja, hogy a manna oly^n kenyér volt, amely megment^-te halandó életüket az éhezéstől, de ő ennél többet ad. Aki megérti, mit jelent az Istennel »aló kapcsolat hétköznapi átélése, azaz képes őt, Jézust megérteni, az nem a halandóság, hanem az örökkévalóság összefüggésében lép előre. A hallgatóság kész arra, hogy elfogadja Jézustól ezt a kenyeret. „Add nekünk ezt” - kérik őt. De Jézus döbbenetes dolgot mond. Nem Korzenszky Richárd OSB, a Tihanyi Bencés Apátság perjele, a sokoldalú igehirdető, író, előadó, lelkipásztor (és még sorolhatnám azokat a területeket, amelyeken Isten gazdagon megajándékozta) számos imádságoskötetet írt a magyar kereszténység számára. Richárd atya sokat tett az ökumené testvéri közösségéért is. A keresztény egységért munkálkodik, s személyében meg is éli. Sokan és sokszor tapasztaltuk meg vele, mit is jelent a közös imádság felekezeti határokat nem ismerő ereje, lendülete, belső tüze. Három imádságos-meditációs kötete van íróasztalomnál kézközeiben, és amikor egyszerű, életszerű és igeszerű imádságot keresek - akár olvasni, akár személyes imádságomhoz, akár mások számára idézni -, mindig ezeket is fellapozom. A méltán népszerű bencés atya első imádságoskönyvének bevezetőjében ajánlásként összefoglalja a közreadott anyag célját. így ír az imádság lényegéről is vallva: „Megszólítani az Istent, az Ő színe elé állni, igéjét meghallgatni és szívünkbe fogadni, Jézus Krisztust Urunknak megvallani, a Lélek által köszönetét mondani, ember voltunk korlátáit elismerni, tekintetünket végtelen távlatokra nyitő adja nekik ezt a kenyeret, hanem ő maga az. „Én vagyok az élet kenyere” - mondja. * * %- Ez olyan - mondom -, mint amikor egy pillangó megmozdul a földön. Látod az apró kövecskék között a csodálatos fekete-piros szárnyát. Egy darabig mozdulatlan, mintha várakozna^ talán abban bízik, nem veszem észre, aztán hirtelen megmozdul, de e mozdulata is olyan törék eny, mint ő maga. Aztán gyors el'iíatározásra jut, felröppen. Mindien szárnycsapásával újabb és újabló színét mutatja meg a napfényben. Ebben a varázslatban mintha csak a menny üzenne. Értetlenül néz rám.- Nem vagyok egy rovarbarát, de a lepke nem káros? # * í& A mondat azért felháborító a hallgatók számára, mert úgy értik, mintha Jézust kellene elfogyasztaniuk, pedig ennél nehezebb dolgok várnak rájuk. Ugyanis a zsidóságnak meg kell emésztenie azt a botrányt, hogy Isten hús és vér, azaz ember. Jézus azt mondja, nektek valójában ez a legnagyobb akadály. Húsként és vérként látni Istent - nehéz falat. Ha nem nyelitek le ezt - mondja Jézus -, nem ni, társainkban testvért látni, lecsendesedni, imádkozni - ehhez segítsenek ezek a tihanyi bencés apátsági templomban elhangzott imádságok.” Két imádságát szeretném idézni annak folytatásaként, amit az élet-halál témakörben az elmúlt hetekben együtt tanultunk - az imádság iskolájában. Címük - érthető módon - nincs ezeknek az imádságoknak. Cím helyett hát egy-egy mondatot emelek ki: Hisszük, hogy az élet erősebb, mint a halál. A te szeretetedé az utolsó szó. „Istenünk, Atyánk: Te ajándékoztad nekünk az életet, amelyhez szeretet, szépség és öröm, de gond és fájdalom is tartozik. Hisszük, hogy mindezekben a Te szeretetedé az utolsó szó. Hisszük, hogy az élet erősebb, mint a halál. Jézusban, a te fiadban láthatóvá vált, hogy megkezdted bennünk a jót, és azt akarod, hogy be is teljesedjék. Őbenne nyer jövőt minden és mindenki, minden ember és minden, ami emberi. tudtok semmit megérteni ebből a csodából, és semmit nem tudtok megérteni Isten akaratából. A hallgatók ugyanúgy megakadnak itt, mint Nikodémus az újjászületésnél. Neki az volt a kérdés, hogy mehet be az ember újra anyja méhébe. Az itt levő zsidók pedig elszörnyednek, hogy Jézus emberhúst és embervért kínál nekik. Pedig számukra még az is könnyebben fogyasztható lenne, mint az, hogy Isten emberként lép közéjük. Nem értik azt a képi világot, amelyet Jézus kitár. Földhözragadtan megbotránkoznak. Mint történetünk beszélgetői, akik nem értik a szivárvány csodáját, nem rezdül a lelkűk az Atalanta-lepke mozdulatára, nem csodálják a forrni készülő víz feszültségét, úgy nem tárul ki szívük az emberként megszólaló Istenre, csak húst látnak és vért.- Ez olyan - mondom -, mint amikor látod a víz színét, éppen mielőtt felforr. Van valami sajátos feszültsége olyankor. Kis mozgások jelzik, hogy mindjárt forrásnak indul. Aztán a víz hirtelen eléri a megfelelő hőfokot, és mintha valami gát szakadna át, akkor minden megváltozik. Értetlenül néz rám. Kérünk, add meg nekünk, hogy erősségünk legyen ez a hit mindig és életünk miden napján.” (Korzenszky Richárd: Maradj velünk, Szemimpex Kiadó, Budapest, é. n„ 67. o.) A második imádság, amelyet a megtapasztalt áldásai nyomán továbbadok olvasóimnak, ezt a címet viselhetné: Halálunk új értelmet nyer Krisztus halálában. Ez az imádság ugyanis nagypéntek eseményéhez kapcsolódik, ahhoz a csodálatos cseréhez, amely a golgotái kereszten történt, amikor Jézus miattunk, helyettünk és értünk vállalta a halált: „Urunk, a mi helyünkre lépsz, oda állsz, ahol nekünk kellett volna állnunk. A mi haláltusánkat szenveded el. Helyettünk gyaláznak téged. Helyettünk felejtenek el a legjobb barátaid. A mi magányunkat viseled el, a mi halálunkat szenveded el. Add, hogy újra veled éljünk és a te szenvedéseddel, hogy életünk visszanyerje mélységét, és hogy mások mellé tudjunk állni,- Te szoktál főzni? - kérdezi végül. / * * * Jézus most a tizenkettőhöz fordul. Ő választotta ki ezeket az embereket, hátha többet értenek majd a sokaságnál azokból a titkokbóí, amelyekről beszél. Nem tudjuk, hogy akkor többet értettek-e, de János evangéliumának keletkezésekor János már érti, hogy Jézus beszéde nem a halandóság gondolatai szerint, hanem az örökkévalóság logikái mentén halad. Hogy lehetne ezután mást hallani? Hogy lehetne ezután máshogy gondolkozni? A szivárvány már mindig Isten szövetségének szépséges csodája lesz, a pillangó hírt hoz a menny világából, a gőz kirobbanni készülő ereje pedig a megújulásról beszél. Jézus emberi teste Isten lealázkodása közénk. Az ostya és a bor Isten jelenléte. Jézus arra biztat, „egyétek meg” ezt a csodát, hiszen így lesz a halandó testetek is az örökkévalóság csírája, életetek pedig így lesz a menny része. ■ Koczor Tamás Imádkozzunk! Szivárvány íve kápráztat el, szövetséged jele, valahányszor látom. Pillangó telepszik kabátom ujjára, hírt hoz mennyed érzékenységéről. A mérhetetlen feszültség forrásban lobban fel, ez erőd jele mától nekem. De hogy érthetném meg személyed titkát, hogy testté lettél, kenyérré és borrá, szóvá és simogatássá, megbocsátássá és irgalommá? Mutasd meg nekünk magad, Urunk, hogy az örök élet ízét érezhessük halandó testünkben. Ámen. amikor szoronganak, amikor megszégyenítik őket, amikor elfelejtik őket, amikor magányosak, és amikor a halállal tusakodnak. Urunk, kérünk téged: szenvedésed és halálod által alakítsd át a mi életünket. Alakítsd át az egész világot.” Krisztus élete átértelmezte a mi halálunkat, Krisztus halála megváltoztatta életünket. Mi, akik meg vagyunk keresztelve, „az ő halálába kereszteltettünk” - írja Pál apostol a Rómaiakhoz írt levél 6. fejezetében. Majd így fogalmaz az apostol: „A keresztség által ugyanis eltemettettünk vele a halálba, hogy amiképpen Krisztus feltámadt a halálból az Atya dicsősége által, úgy mi is új életben járjunk. Ha ugyanis eggyé lettünk vele halálának hasonlóságában, még inkább eggyé leszünk vele feltámadásának hasonlóságában is!’ Ez az, amit nem szabad szem elől vesztenünk, amikor az imádság vonalán megszólítjuk az élet-halál Urát, hogy múlandóságunkról, az élet titkairól és távlatairól beszélgessünk - őszintén, alázattal, fájdalmas sebeket hordozva, de reménységet kérve. ■ Hafenscher Károly A te szeretetedé az utolsó szó ► Hetilapunk előző két számában az Evangélikus énekeskönyv imádságos részének utolsó, Reménység a halál órájában című fejezetét ismertettük. Azóta szomorú aktualitások sorozata nyomán ismét elém kerültek nemcsak énekeskönyvünk ilyen témájú könyörgései, hanem olyanok is, amelyeket ezek folytatásaiként olvastam, imádkoztam. A hatalmas imádságirodalomból számomra kiemelkednek, és különösen is kedvesek Korzenszky Richárd idevágó imádságai. REGI-UJ LITURGIKUS SAROK
