Evangélikus Élet, 2014. július-december (79. évfolyam, 27-52. szám)

2014-08-03 / 31. szám

2 •« 2014. augusztus 3. FORRÁS Evangélikus Élet SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 7. VASARNAP - JN 6,67-69 A szivárvány, a pillangó és a víz A VASARNAP IGEJE Oratio oecumenica Szerető Urunk! Köszönjük neked életünket, családunkat, minden­napjainkat, a pihenés lehetőségét. Köszönjük, hogy számtalan áldás­sal ajándékoztál és ajándékozol meg nap mint nap. De kérünk, bo­csáss meg nekünk, ha mégsem tu­dunk hálás életet élni. Te változtass, te formálj át minket olyanná, ami­lyennek látni szeretnél minket! Teremtő Isten! Gyakran vesszük észre magunkon, hogy nem tu­dunk már gyönyörködni teremtésed csodáiban, nem halljuk meg hoz- - zánk szóló igédet, nem indulunk hí­vásodra. A te kegyelmes jelenléted hiányát pedig csak utólag vesszük észre, amikor már a mélyben va­gyunk, teljesen el vagyunk veszve, és nem találjuk a kiutat. Kérünk té­ged, vonj magadhoz közelebb, és formáld át egész lényünket! Mennyei Atyánk! Nemcsak tőled kerülünk egyre messzebb, hanem a másik embertől is. Családtagjaink­tól, barátainktól, és még sorolhat­nánk tovább. Elvakít bennünket saját lényünk tökéletességének illúziója. Elhisszük azt, hogy mi magunk képesek vagyunk megvál­tani önmagunkat és a világot, pedig egyedül veled van esélyünk a válto­zásra. Kérünk téged, ne hagyd, hogy gőgösek legyünk, hanem for­máld át szívünket! Mindentudó Isten! Kihez me­hetnénk, hiszen örök élet beszéde van nálad. Nincs más rajtad kívül, aki képes lenne fájdalmainkat eny­híteni, szomorúságunkat derűre fordítani, elesettségünkben új erőt adni. Kérünk téged, lelki próbá­­inkbarTtcJ/így segítségünkre, és ha kell, formáin át Velkünket! Egyház Ura Jézus Krisztus! Ké­rünk téged, ne hagyd egyházadat, ne hagyd gyülekezeteidet elveszni. Ne hagyd, hogy a világ számos problé­mája, gondja elvonja a figyelmet megváltó munkád üdvösséget szer­ző öröméről! Oly sokszor megfeled­kezünk arról, hogy nélküled nincs egyház, nélküled nincs gyülekezet. Kérünk téged, keresztedre tekintve formáld át gondolatainkat! Szentháromság Isten! Köszön­jük, hogy eléd vihetjük örömeinket és bánatainkat. Köszönjük, hogy te meghallgatsz és formálsz minket. Köszönjük, hogy mindig a jóra aka­rod vezetni életünket. Add, hogy egyre kevesebb rossz legyen ben­nünk, életünkben, és az általad ér­kező jó növekedjen, hogy méltók le­gyünk hozzád és ahhoz az örömhír­hez, amelyet ránk bíztál. Ámen. SEMPER REFORMANDA „Az egyház rendelésének talán eleget tettél, ám Isten így szól majd hozzád: »Ez a nép csak szájával közeledik hoz­zám, és ajkával dicsőít engem, de szí­ve távol van tőlem.« (Ézs 29,13) És fé­lő, hogy mindig ilyen imádságokra hagyatkoznak, és egyetlen imát sem szánnak Istennek. Tehát azok, akik a legkevesebbet imádkoznak, úgy tű­nik, mintha sokat imádkoznának, és ismét azok, akik a legtöbbet imád­koznak, úgy tűnik, mintha keveset imádkoznának.” M Luther Márton: A Miatyánk német magyarázata (Bellák Erzsébet fordítása)- Ez olyan - mondom -, mint a szi­várvány. Az egyik oldalon fekete fel­hők, a másikon napsütés, aztán fel­tűnik a hatalmas ív, te pedig úgy ér­zed, legszívesebben rohannál oda, hogy még közelebbről láthasd, de tudod, hogy ez lehetetlen, mert éppen a távolság miatt látod. Ezért csak állsz, és gyönyörködsz ujjong­va, és szívesen ugrálnál az örömtől, mert valami nagyszerű csoda az, ami a szemed elé tárul. Értetlenül néz rám.- A szivárványos hasonlattal azt akarod mondani, hogy ez olyan színes? * * * János evangéliumának ez a része na­gyon érdekes beszélgetést idéz föl. Gondolatmenetét mindig egy nagy történettel indítja. A hatodik rész­ben ez az ötezer ember megvendé­­gelése. A nagy csodáról eszébe jut az ott levőknek, hogy ez olyan, mint a manna, amelyet Isten adott a pusz­tában vándorló népnek, tehát egy­fajta jel, hogy Jézus Isten erejével mutatkozik meg. Erre Jézus azt mondja, hogy ő maga a mennyei ke­nyér, akiből élni lehet Azt mondja, hogy a manna oly^n kenyér volt, amely megment^-te halandó életü­ket az éhezéstől, de ő ennél többet ad. Aki megérti, mit jelent az Isten­nel »aló kapcsolat hétköznapi átélé­se, azaz képes őt, Jézust megérteni, az nem a halandóság, hanem az örökkévalóság összefüggésében lép előre. A hallgatóság kész arra, hogy el­fogadja Jézustól ezt a kenyeret. „Add nekünk ezt” - kérik őt. De Jé­zus döbbenetes dolgot mond. Nem Korzenszky Richárd OSB, a Tihanyi Bencés Apátság perjele, a sokoldalú igehirdető, író, előadó, lelkipásztor (és még sorolhatnám azokat a területeket, amelyeken Isten gazdagon megaján­dékozta) számos imádságoskötetet írt a magyar kereszténység számára. Richárd atya sokat tett az ökumené testvéri közösségéért is. A keresztény egységért munkálkodik, s személyé­ben meg is éli. Sokan és sokszor ta­pasztaltuk meg vele, mit is jelent a kö­zös imádság felekezeti határokat nem ismerő ereje, lendülete, belső tüze. Három imádságos-meditációs kö­tete van íróasztalomnál kézközei­ben, és amikor egyszerű, életszerű és igeszerű imádságot keresek - akár ol­vasni, akár személyes imádságomhoz, akár mások számára idézni -, min­dig ezeket is fellapozom. A méltán népszerű bencés atya első imádságoskönyvének bevezető­jében ajánlásként összefoglalja a köz­readott anyag célját. így ír az imádság lényegéről is vallva: „Megszólítani az Istent, az Ő színe elé állni, igéjét meghallgatni és szívünkbe fogadni, Jé­zus Krisztust Urunknak megvallani, a Lélek által köszönetét mondani, ember voltunk korlátáit elismerni, tekintetünket végtelen távlatokra nyit­ő adja nekik ezt a kenyeret, hanem ő maga az. „Én vagyok az élet kenye­re” - mondja. * * %- Ez olyan - mondom -, mint amikor egy pillangó megmozdul a földön. Látod az apró kövecskék kö­zött a csodálatos fekete-piros szár­nyát. Egy darabig mozdulatlan, mintha várakozna^ talán abban bí­zik, nem veszem észre, aztán hirte­len megmozdul, de e mozdulata is olyan törék eny, mint ő maga. Aztán gyors el'iíatározásra jut, felröppen. Mindien szárnycsapásával újabb és újabló színét mutatja meg a napfény­ben. Ebben a varázslatban mintha csak a menny üzenne. Értetlenül néz rám.- Nem vagyok egy rovarbarát, de a lepke nem káros? # * í& A mondat azért felháborító a hall­gatók számára, mert úgy értik, mintha Jézust kellene elfogyaszta­niuk, pedig ennél nehezebb dolgok várnak rájuk. Ugyanis a zsidóságnak meg kell emésztenie azt a botrányt, hogy Is­ten hús és vér, azaz ember. Jézus azt mondja, nektek valójában ez a leg­nagyobb akadály. Húsként és vérként látni Istent - nehéz falat. Ha nem nyelitek le ezt - mondja Jézus -, nem ni, társainkban testvért látni, lecsen­desedni, imádkozni - ehhez segítse­nek ezek a tihanyi bencés apátsági templomban elhangzott imádságok.” Két imádságát szeretném idézni an­nak folytatásaként, amit az élet-halál témakörben az elmúlt hetekben együtt tanultunk - az imádság isko­lájában. Címük - érthető módon - nincs ezeknek az imádságoknak. Cím helyett hát egy-egy mondatot emelek ki: Hisszük, hogy az élet erősebb, mint a halál. A te szeretetedé az utolsó szó. „Istenünk, Atyánk: Te ajándékoztad nekünk az életet, amelyhez szeretet, szépség és öröm, de gond és fájdalom is tartozik. Hisszük, hogy mindezekben a Te szeretetedé az utolsó szó. Hisszük, hogy az élet erősebb, mint a halál. Jézusban, a te fiadban láthatóvá vált, hogy megkezdted bennünk a jót, és azt akarod, hogy be is teljesedjék. Őbenne nyer jövőt minden és mindenki, minden ember és minden, ami emberi. tudtok semmit megérteni ebből a csodából, és semmit nem tudtok megérteni Isten akaratából. A hallgatók ugyanúgy megakad­nak itt, mint Nikodémus az újjászü­letésnél. Neki az volt a kérdés, hogy mehet be az ember újra anyja mé­­hébe. Az itt levő zsidók pedig el­­szörnyednek, hogy Jézus ember­húst és embervért kínál nekik. Pe­dig számukra még az is könnyebben fogyasztható lenne, mint az, hogy Isten emberként lép közéjük. Nem értik azt a képi világot, amelyet Jé­zus kitár. Földhözragadtan meg­­botránkoznak. Mint történetünk beszélgetői, akik nem értik a szivárvány csodá­ját, nem rezdül a lelkűk az Atalan­­ta-lepke mozdulatára, nem csodál­ják a forrni készülő víz feszültségét, úgy nem tárul ki szívük az ember­ként megszólaló Istenre, csak húst látnak és vért.- Ez olyan - mondom -, mint amikor látod a víz színét, éppen mi­előtt felforr. Van valami sajátos fe­szültsége olyankor. Kis mozgások jelzik, hogy mindjárt forrásnak in­dul. Aztán a víz hirtelen eléri a megfelelő hőfokot, és mintha vala­mi gát szakadna át, akkor minden megváltozik. Értetlenül néz rám. Kérünk, add meg nekünk, hogy erősségünk legyen ez a hit mindig és életünk miden napján.” (Korzenszky Richárd: Maradj ve­lünk, Szemimpex Kiadó, Budapest, é. n„ 67. o.) A második imádság, amelyet a megtapasztalt áldásai nyomán to­vábbadok olvasóimnak, ezt a címet viselhetné: Halálunk új értelmet nyer Krisztus halálában. Ez az imádság ugyanis nagypéntek eseményéhez kapcsolódik, ahhoz a csodálatos cse­réhez, amely a golgotái kereszten tör­tént, amikor Jézus miattunk, helyet­tünk és értünk vállalta a halált: „Urunk, a mi helyünkre lépsz, oda állsz, ahol nekünk kellett volna állnunk. A mi haláltusánkat szenveded el. Helyettünk gyaláznak téged. Helyettünk felejtenek el a legjobb barátaid. A mi magányunkat viseled el, a mi halálunkat szenveded el. Add, hogy újra veled éljünk és a te szenvedéseddel, hogy életünk visszanyerje mélységét, és hogy mások mellé tudjunk állni,- Te szoktál főzni? - kérdezi vé­gül. / * * * Jézus most a tizenkettőhöz fordul. Ő választotta ki ezeket az embere­ket, hátha többet értenek majd a so­kaságnál azokból a titkokbóí, ame­lyekről beszél. Nem tudjuk, hogy akkor többet értettek-e, de János evangéliumának keletkezésekor Já­nos már érti, hogy Jézus beszéde nem a halandóság gondolatai sze­rint, hanem az örökkévalóság logi­kái mentén halad. Hogy lehetne ezután mást hallani? Hogy lehetne ezután máshogy gondolkozni? A szivárvány már mindig Isten szövet­ségének szépséges csodája lesz, a pillangó hírt hoz a menny világából, a gőz kirobbanni készülő ereje pe­dig a megújulásról beszél. Jézus emberi teste Isten lealázko­­dása közénk. Az ostya és a bor Is­ten jelenléte. Jézus arra biztat, „egyétek meg” ezt a csodát, hiszen így lesz a halandó testetek is az örökkévalóság csírája, életetek pedig így lesz a menny része. ■ Koczor Tamás Imádkozzunk! Szivárvány íve káp­ráztat el, szövetséged jele, vala­hányszor látom. Pillangó telepszik kabátom ujjára, hírt hoz mennyed érzékenységéről. A mérhetetlen fe­szültség forrásban lobban fel, ez erőd jele mától nekem. De hogy ért­hetném meg személyed titkát, hogy testté lettél, kenyérré és borrá, szó­vá és simogatássá, megbocsátássá és irgalommá? Mutasd meg nekünk magad, Urunk, hogy az örök élet ízét érezhessük halandó testünkben. Ámen. amikor szoronganak, amikor megszégyenítik őket, amikor elfelejtik őket, amikor magányosak, és amikor a halállal tusakodnak. Urunk, kérünk téged: szenvedésed és halálod által alakítsd át a mi életünket. Alakítsd át az egész világot.” Krisztus élete átértelmezte a mi halálunkat, Krisztus halála megvál­toztatta életünket. Mi, akik meg va­gyunk keresztelve, „az ő halálába ke­­reszteltettünk” - írja Pál apostol a Ró­maiakhoz írt levél 6. fejezetében. Majd így fogalmaz az apostol: „A ke­­resztség által ugyanis eltemettettünk vele a halálba, hogy amiképpen Krisztus feltámadt a halálból az Atya dicsősége által, úgy mi is új élet­ben járjunk. Ha ugyanis eggyé lettünk vele halálának hasonlóságában, még inkább eggyé leszünk vele feltámadá­sának hasonlóságában is!’ Ez az, amit nem szabad szem elől vesztenünk, amikor az imádság vona­lán megszólítjuk az élet-halál Urát, hogy múlandóságunkról, az élet titka­iról és távlatairól beszélgessünk - őszintén, alázattal, fájdalmas sebeket hordozva, de reménységet kérve. ■ Hafenscher Károly A te szeretetedé az utolsó szó ► Hetilapunk előző két számában az Evangélikus énekeskönyv imádsá­­gos részének utolsó, Reménység a halál órájában című fejezetét ismer­tettük. Azóta szomorú aktualitások sorozata nyomán ismét elém ke­rültek nemcsak énekeskönyvünk ilyen témájú könyörgései, hanem olyanok is, amelyeket ezek folytatásaiként olvastam, imádkoztam. A hatalmas imádságirodalomból számomra kiemelkednek, és különö­sen is kedvesek Korzenszky Richárd idevágó imádságai. REGI-UJ LITURGIKUS SAROK

Next

/
Thumbnails
Contents