Evangélikus Élet, 2014. július-december (79. évfolyam, 27-52. szám)
2014-07-27 / 30. szám
Evangélikus Élet SZÉLRÓZSA 2014. július 27. *• 7 Szervezés: örömök és kérdőjelek Interjú Cselovszkyné dr. Tarr Klárával ► Azé hónap elején Wroclawban megrendezett közép-európai keresztyén találkozó előtt ő egyeztette a vendéglátó lengyelekkel a magyar programokat, több panelbeszélgetést szervezett, a találkozón előadásokon tolmácsolt, illetve egy vita moderátora is volt. Soltvadkerten szerepet vállalt a mintegy százhetven erdélyi fiatal programjainak lebonyolításában. Az előadásokban bővelkedő Szélrózsán nem volt egyszerű időt szakítani az interjúra: a Vadkerti-tó strandjának egyik tisztásán egy reggeli áhítat után, Balog Zoltán miniszter előadása előtt egy szűk negyedórában tudtam beszélgetni Cselovszkyné dr. Tarr Klárával, a Magyarországi Evangélikus Egyház Országos Irodája Ökumenikus és Külügyi Osztályának vezetőjével. Nagyon kíváncsi voltam, hogy miként tudta rávenni a katolikus Németh Miklóst, a rendszerváltás előtti utolsó miniszterelnököt, hogy eljöjjön egy evangélikus rendezvényre.- Németh Miklós rendszerváltás előtti tevékenységét sokan bírálják, a fiatalok pedig nemigen tudják, hogy milyen szerepet töltött be mint miniszterelnök. A középkorúak részéről kemény kérdésekre is számíthatott, a fiatalok között pedig sokan nem is tudják, kinek az előadására invitálják őket. Mivel tudta meggyőzni Németh Miklóst?- Első szóra szívesen jött Soltvadkertre, a legendás határkerítés-bontás huszonötödik évfordulójára is, és öt évvel ezelőtt is, amikor a határnyitás huszadik évfordulójára Sopronban emlékeztek az evangélikusok. Az egy jól sikerült bajor-magyar rendezvény volt, s Németh Miklós akkor is felelevenítette a határnyitás valós történetét, s jó tapasztalatai voltak az egyházunkkal. Nem akartuk sarokba szorítani, hanem az ő olvasatában kívántuk hallani a történetet. Talán ezért jött most is szívesen. A kerítésbontás egyik érdekes előzménye volt, hogy akkoriban a Budapesten „kempingező” keletnémetek tömegesen keresztelkedtek meg, mielőtt nyugatra indultak volna. Azt gondolták, a keresztlevél - mint a párttagsági igazolvány - hasznos dokumentum lesz majd nyugaton. Balog Zoltán akkori református lelkész, jelenlegi miniszter, szombati vendégünk, aki akkoriban nagyon komoly lelkigondozói munkát végzett a menekültek között, viccesen úgy szokott fogalmazni, hogy a lelkészek Csillebércen 1989-ben szinte „slaggal” kereszteltek, olyan sokan kérték a keresztséget a keletnémetek között. De nem szeretném az ő szájába adni mindezt, egyszer régen hallottam tőle egy előadáson.-A közép-európai találkozón programdömping várta a több mint háromezer vendéget. Wroclawban milyen nehézségekkel kellett megküzdenie?- A kezdeti lelkesedés után a nyolc magyar énekkar közül négy maradt, több kórus meggondolta magát, nem vállalkozott a szereplésre. A jelentkezés véghajrájában pedig - ahogy lenni szokott - nagyon sok volt a lemondás és a csere. Volt, hogy a lengyel vendéglátók két programot szerveztek egy helyre, s amikor erre rájöttek, nem szóltak. Ezért szintén át kellett szervezni a szerepléseket. Én tolmácsolást és moderálást vállaltam, és persze két éven keresztül készítettük elő a találkozót. Jártam ki Wroclawba előkészítő ülésekre, közösen raktuk össze az egyes programokat. Meg szeretném említeni azonban még dr. László Virgil kollégámat, aki a helyszíni és az előregisztrációban oroszlánrészt vállalt. Végig segítve a lengyel kollégákat, késő estig várta a magyar résztvevőket.- Soltvadkerten szintén gazdag a kínálat, 199 programot számoltunk össze. Milyennek tartja a szervezést, lebonyolítást?- Nagyon jó munkát végeztek idén is. Fonyódliget és Soltvadkert szerintem kiemelkedik a Szélrózsák közül, talán a mostani volt a legjobb. Laza és fiatalos ez a Szélrózsa, s tartalmilag nagyon érdekes keretet adott a rendszerváltás huszonötödik évfordulója. Hívtunk külföldi előadókat. Ari lahkäpää finn, Robert Maier olaszországi német és Oie Schenk kanadai meghívott előadó bibliatanulmányát hallgathatták az érdeklődők. Itt voltak a német johannita segítőszolgálat önkéntesei, az ágfalvai gyülekezet testvérgyülekezeteinek ifjúsága Ausztriából és Németországból, egy finn csoport Balicza Klára vezetésével s a négy amerikai diakóniai önkéntes is.- Erdélyből sokan jöttek Soltvadkertre, nekik milyen programot állítottak össze?- Több helyről érkeztek, összesen mintegy százhetven fiatal és a kísérőik. Nem ismerték egymást mind, zömmel tizenévesek voltak, már konfirmáltak. Olyan összetartó jellegű drámapedagógiai programokat szerveztünk, amelyek során játékosan megismerkedhettek egymással. Oláh Orsolya erdélyi Szélrózsa-munkatársunk vezette és tervezte a játékokat. Volt sport, voltak vetélkedők, sőt kergetőzés játékok is. De természetesen ők is alapvetően a Szélrózsa programjain vettek részt. Apácáról, Kolozsvárról, Kiskapusról, Székelyzsomborról, Sepsiszentgyörgyről, a hétfalusi településekről és Brassóból érkeztek a fiatalok lelkészeikkel együtt. Koszta István, a Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyház ifjúsági referense, brassói lelkész vezette a csoportot, Kóródi Levente, Kóródi Ildikó és férje, Károly, Simonné Nagy Ilona, valamint további lelkészek és számos teológus kísérte őket.- Milyen feladatokra készül Soltvadkert után?- Már vasárnap megyünk Sopronba, a Deák téri gyülekezet családos táborába, aztán szabadság. Ősszel már gondolkoznunk kell a 2016-os budapesti közép-európai találkozó szervezéséről is: hány napig tartson, pontosan hol legyen, s hogy milyen programokat állítsunk össze. Nem fogok unatkozni. ■ - bwgy -Szárnyalás kétféleképp Hajnali áhítatra keltem pénteken, nem tudtam tovább aludni az emeletes ágyon. Nem bántam meg csak lézengtek a plázson, ahol előző nap nyüzsgött a tömeg. Kom reggeli imát hirdettek a Csendsátorba - furamód énekkel. Nem volt egy lélek sem a környéken, a csend teljes volt. Korán volt, mégis késtem. Fél hatig tartott hivatalosan a hajnali csend, már csak mécsesek nyomát és imazsámolyokat találtam. Az igazak álmát alhatták az igazi csendesek - egy késő estig tartó buli után ez természetes. Az esti Ocho Macho-koncert sokakat próbára tett, felülírta a hajnali áhítatot. A tó is csendes volt, egyetlen fodrot sem vetett, tiszta időt ígért az égbolt, de a nap még a felhők mögé rejtőzött. * # # Az Ocho Macho sokak kedvence. Honlapjukon írják, hogy helyesebben Ocho Machos lenne, vagyis a Nyolc Macsó, hiszen nyolcán zenélnek együtt. Már megszokták a laza fogalmazású elnevezést, nem változtatnak. A csütörtök esti koncertig sosem hallgattam őket, pedig már bő tíz éve a popzene élvonalában vannak. Most én sem tudtam elszakadni zenéjüktől, szüntelenül hullámzott a lelkes közönség a színpad előtt. Furcsa volt látni az átváltozást, amint az esti áhítat összefogódzva imádkozó fiataljai egy pillanat alatt táncos, szárnyat bontogató, önfeledt tömeggé alakultak. néhány. A legtöbben csápoltak, szökdécseltek, kívülről tudták a dalokat: Csak dúdoltam azt, hogy „jó, jó, jó, de jó nekem...” Sok lány ült párja nyakába, hogy jobban lásson. Tapsvihar, sikítás - ritmusra szökellt sok száz táncos láb, a színpadon hatalmas zászlót lengetett Gergő. Sokak szerint playback volt a zene. A kemény zenélésben azonban elszakadt a basszusgitár húrja - mondták, ez az élő zenélés átka. Bedecs Réka rögna kézen fogták egymást a fiatalok, az Úrtól tanult imát mondták - majd elindultak a koncertre. Az esti áhítat emelkedett lelkülete igazi lelki szárnyalás volt, a késő esti woodstocki hangulat már táncos szökellés: itt is, ott is szárnyaltak a fiatalok. Az áhítaton a vallomás röpítette őket az égbe, az éjszakába nyúló koncerten a trombitások ritmikus felszólításaira magasba, az ég felé lendültek a kezek. ■ B. Walkó György A zenekar sodró zenéje, a trombitaszólók, a szólóénekes, Kirchknopf Gergő pergő nyelvű szövege és latin dallamai magukkal ragadták őket. Ősz hajammal valószínűleg korelnök voltam a tömegben. Voltak persze egyházi vezetők is, nálam jóval fiatalabbak, a közönség soraiban - de a túlnyomó többség tizenéves volt vagy maximum húsz-egytön intézkedett, hamar kaptak egy másik gitárt. Már szinte mindenki csápolt, majd elindult az emeletes vonatozás. Legelöl a masiniszta ment, játéktrombitával a szájában, utána a nairobi lányok jöttek, röpködtek a hajfonataik, majd lányokkal a nyakukban erős iíjak. A színpadon Gergő megszabadult a trikójától, és sok fiú is félmeztelenre vetkőzött. A lányok persze nem követték őket, így csak részben jártak a woodstocki nyomvonalon, pedig nyilván nekik is melegük volt. A zenészeket nem engedték le a színpadról, Gergő többször próbált búcsúzni, de újabb és újabb ráadás következett. Az esti áhítat egy másik nagyszínpadon volt. Zömmel ugyanazok a fiatalok hallgatták Sztojanovics András lelkész megrendítő önvallomását, azt, hogy sok éve miként tudott elszakadni a teljes lelkét béklyózó haragos indulattól, s hogy miként döbbent rá arra, hogy Krisztus őt is szereti. UtáHangos Biblia, Braille-énekek A Lehetőségek piacára belépőket sok érdekesség mellett különleges asztal fogadta. Rajta furcsa küllemű brosúrák, magnókazettákat tartalmazó mappa, írógépre emlékeztető szerkezet, az asztal mellett pedig vakok ültek segítőikkel. Időnként felbukkant egy vagy két vakvezető kutya is, amelyek nagyon jól tűrték a vásári sokadalmat. Az asztal felett tábla hirdette, hogy itt az Evangélikus Országos Vakmisszió munkatársai várják a megszólítást. Hack János, a misszió vezetője és Tóth Vivien teológushallgató válaszolt kérdéseinkre.- Az evangélikus vakmisszió gyakorlatilag két éve létezik - mondta Hack János. - A szarvasi Szélrózsán gondoltam arra, hogy egyházunknak nincs olyan missziója, ahol a látássérültek úgy tudnak együtt lenni, hogy hitéletükben megerősítést kapjanak akár általunk vagy más segítők által. Már régóta voltak úgynevezett vaktáborok, amelyek fokozatosan átkerültek az egyház szervezésébe. Úgy éreztem, hogy ez nem elég. Szeverényi János országos missziói lelkész és Skorka Katalin mezőberényi lelkész segített a szervezésben, Fonyódligeten már szervezetként lehettünk jelen. Bár tulajdonképpen mindenkit várunk itt, de elsősorban látók állnak meg asztalunknál kíváncsian, hogy kik vagyunk, és mik ezek a különleges eszközök.- Én annak örülök - folytatja Tóth Vivien - hogy itt, a Lehetőségek piacán kaptunk helyet, mert éppen azt mutathatjuk meg, hogy mi hogyan férhetünk hozzá Isten igéjéhez. Ezért hoztunk el néhány, Braille-írással készült könyvet a Bibliából, látható a „hangos Bibliát” őrző kazettagyűjtemény, és kipróbálható a Braille-írógép. Számot adhatunk arról, hogyan éljük meg és fogadjuk el korlátáinkat, milyen lehetőségeink vannak.- A Mezőberényben tartott vaktábor záró istentiszteletén döbbentem rá - emlékezik vissza Hack János -, hogy mi, látássérültek alig ismerjük az ifjúsági énekeket, és nem tudunk bekapcsolódni a közös éneklésbe. Nekiálltunk, és megjelentettük az ifjúsági énekeket Braille-írással. Hasonlóképpen jártunk el az Evangélikus énekeskönyvvel is. Ezek az énekgyűjtemények természetesen csak a szöveget tartalmazzák, használatukkal már tanulhatók az énekek. Szeretnénk minél szélesebb körben megismertetni életünket és tevékenységünket, közelebb hozni a látássérülteket a látókhoz. Ehhez kihasználjuk az olyan alkalmakat, mint a Szélrózsa. Idén a vaktábort is itt tartottuk - mondta az evangélikus vakmisszió vezetője. Beszélgetésünk végén Braille-írással készült igés lapot kaptam: „Rám törhetnek a veszedelem napján, de az Úr az én támaszom’.’ (2Sám 22,19) ■ Dr. Sramó András A SZERZŐ FELVÉTELE _______________________________________________________________________________SZEMEREY BENCE FELVÉTELE
