Evangélikus Élet, 2014. július-december (79. évfolyam, 27-52. szám)
2014-07-27 / 30. szám
8 -m 2014- július 27. SZÉLRÓZSA Evangélikus Élet Soltvadkert: Aki egyidős a Szélrózsával... Az éppen nagykorúvá vált Szélrózsán az Evangélikus Életnek sikerült felkutatnia azt a fesztiválozót, aki éppen 1996. július 24-én, az első találkozó nyitónapján látta meg a napvilágot. Matti Keskiniemi a finnországi Seinájoki városából érkezett, és hazautazása előtti este nyilatkozott lapunknak.- Gyülekezetünk, amely körülbelül négyszáz kilométerre található Helsinkitől, mintegy hatvanezer lelket számlál. Mivel a Soproni Evangélikus Egyházközség testvérgyülekezetünk, összesen tizenkilencen érkeztünk az idei Szélrózsára. Nekem ez volt az első magyarországi utam - avatott be Matti. A születésnapos elárulta, hogy Finnországban novemberben rendeznek nagyobb ifjúsági találkozót, amikor elsősorban a zenéé a főszerep, és minden alkalommal a világosság adja a program fő témáját.- Jól érezzük magunkat Soltvadkerten, és ugyan egy szót sem értünk a programokból, a zene tetszik. Jó tudni, hogy ugyanazon keresztény közösséghez tartozunk - mondta a finn diák, aki egy év múlva fejezi be a gimnáziumot, és pszichológuspályára készül. Ha esetleg nem vennék fel az egyetemre, szívesen lenne masszőr; mindenféleképpen olyan hivatást szeretne választani, amellyel segíthet az emberek testi vagy lelki problémáinak megoldásában. ■ Jenő Szülők szárnyán Hangulat- és kapcsolatjavító vándorszínházként definiálja magát a Pszichoszínház, amelynek társulata mintegy hatvan fiatal előtt mutatkozott be a soltvadkerti Szélrózsán. A teátrum alapítója, Bácskai Júlia pszichológus - igazodva a fesztivál témájához - Gyökerek és szárnyak címmel álmodott előadást. Bácskai Júlia az előadás előtt elmondta, hogy 2000-ben azzal a céllal hívta életre a színházat, hogy színészekkel mutasson be valóságban gyakran előforduló szituációkat. Az egyes „darabok” főbb fonalát a színházalapító fonja, ugyanakkor hogy végül milyen történet szövődik a szálakból, nagyban függ a színészek fantáziájától is, mivel jelentős szerephez jut a szereplők improvizációs képessége is. A Gyökerek és szárnyak főhősei házastársak. A feleséget Botos Éva szabadúszó színművész alakította, míg a férjet Szabó Simon játszotta, aki februárban a mozikban próbálta „megdönteni Hajnal Tímeát”. Ketten próbálják néhány éves kislányuk életét egyengetni, azonban hamar világossá válik: a gyerekneveléssel kapcsolatos elképzelésük nagyban különbözik egymástól. Ezért döntenek úgy, hogy pszichológushoz fordulnak, akit maga Bácskai Júlia személyesít meg. Később bepillantást nyerünk a két szülő gyerekkorába is. Éva egy híres orvosdinasztia sarja, dédszüleiről utcákat és gyógyítási módszereket neveztek el. Édesapja természetes módon ajándékoz tizennégy éves lányának sztetoszkópot és fehér köpenyt, bízva abban, hogy majd ő viszi tovább a praxist. A lánynak azonban esze ágában sincs a hippokratészi eskü szerint dolgozni, másra vágyik. Simonról kiderül, hogy apját nemcsak ő, hanem züllött életű anyja sem ismeri. A fiú tizenévesen kimarad az iskolából, de erről saját anyja is csak fél évvel később szerez tudomást. A Pszichoszínház előadásain az egyes jelenetek között maga a pszichológus faggatja a közönséget: mit gondolnak a látottakkal kapcsolatban? Ezúttal is feltette a kérdést, hogy vajon a szülőnek engednie kell gyermeke álmait megvalósítani, vagy gondosan el kell terveznie mindent utódja helyett. A nézők meglehetősen hamar megnyíltak a színházalapítónak. így például egy lány elmesélte, hogy a szülei már gyerekkorában szerették volna, ha a lelkészi pályát választja, ő azonban sokáig ellenállt, most viszont - nem sokkal ordinációja előtt - örül, hogy a lelkipásztori hivatást választotta. Az alkoholista édesanya története kapcsán egy lány a nézőtéren meglepő őszinteséggel mesélte el, hogy ő épp ilyen helyzetben nőtt fel, és hol sajnálatot, hol haragot érez őt elhanyagoló szülei iránt. A krónikás azon kérdésére, hogy lehet-e egyáltalán tökéletesen betölteni a szülői hivatást, Bácskai Júlia úgy nyilatkozott: „Ez a szakma az, amit nem oktatnak egyetemen. Álláspontom szerint nem lehet tökéletesen végezni, de igazán rosszul sem.” A pszichológus az előadás egy pontján a tizenévesek nevelésével kapcsolatban - egy egyházi találkozó szellemiségével némiképp össze nem férő módon - elmondta: „Én azt mondanám a fiataloknak, hogy szexeljetek nyugodtan éjjel-nappal, amikor és akivel jólesik, én csak osztogatnám nekik az óvszert éjjel-nappal." A színészek jelesre vizsgáztak a pódiumon, könnyedén hozták a számukra kiosztott karaktereket, nemegyszer humort csempészve a rideg valóságba. A drámai feszültséget többnyire növelte az előadás közben Bóna János hegedűjátéka, ugyanakkor néha azt érezhette a közönség, hogy a hangszer belépése öncélú, nem mindig segíti a történet megértését. Bizonyára az előadásra szánt idő sem teszi lehetővé az egyes karakterek, személyiségek árnyalását és a pódiumon bemutatott szituációk komolyabb kifejtését, időnként azonban túlságosan leegyszerűsítettnek tűntek a megjelenített személyek és helyzetek. Ennek ellenére tartalmas és elgondolkodtató délutánt szereztek a Pszichoszínház tagjai. Alapítója zárszóként kiemelte: „Akárhány évesen el lehet kezdeni repülni. Ameddig pedig lehetőség van rá, tessék kérdezni a nagyszülőket, tessék fellapozni a családi fotóalbumot!” A krónikás számára a másfél óra tanulsága elsősorban az volt, hogy a szülői szerep azért is komoly feladat, mert egy édesanya vagy édesapa magatartása nemcsak gyermekeire, hanem unokái és dédunokái szárnyalására is kihat, ezt pedig nem lehet az e hivatásra készülők számára elégszer hangsúlyozni. Ha pedig ennyit hazavisz hatvan fiatal, már nem volt haszontalan a fülledt ebédlőben eltöltött délután. ■ Jenő Szárnyalj hecsedlivel! Soltvadkert nem csupán a bor és a szőlő városa, ahogy erről a központtól nem messze a fahíd előtt látható, fiatal párt mintázó szoborcsoport, no és a Krämer Fülöp Borlovagrend meg a Szélrózsán is kóstolható nemes nedűk tanúskodnak. A soltvadkerti fagylalt messze földön híres. Az impozáns épület - melynek udvarán a leanderek mellett jeges fogadtatás vár - valószínűtlenül hosszú pultokban kínálja édes portékáját, az omlós pitéket, habosbabos süteményeket és a csak itt kapható egzotikus fagylaltkülönlegességeket. Ki hallott már narancsos gesztenye- vagy rumos csokis fügefagyiról? És mézes-diós hecsedliről?! Ez utóbbi 2014-ben az év fagylaltja lett. A hecsedli csipkebogyót jelent, de senki ne ijedjen meg! Nem keserű „le kell nyelned” gyógyírról van szó. Ellenkezőleg: oly mesés ez a jégbe fagyott finomság, mint amilyen a Gumimacik című Disney-mese gumibogyószörpje lehet. Tőle - ahogy a mesében az édesszájú medvék - a tábör lakói vidám ugrabugrába kezdenek; a boldogsághormonoknak köszönhetően: szárnyaló kedéllyel. ■ - KANYIKA -< CŰ
