Evangélikus Élet, 2014. július-december (79. évfolyam, 27-52. szám)

2014-07-27 / 30. szám

6 * 2014- július 27. SZÉLRÓZSA Evangélikus Élet Árva kávéscsésze, kiszolgált lakókocsi és Papsajt-cetli árverésre ► Három püspök a szélrózsa három irányából, háromféle személyiség és „Bi-shop” Kipakolták filléres em­lékeiket, és árverezésre bocsátották őket a Szélrózsa találkozón az egyházkerületek lelkészi vezetői: a má­sodik napon Gáncs Péter elnök-püspök, a Déli, a harmadikon Szemerei János, a Nyugati (Dunántúli), a ne­gyediken pedig Fabiny Tamás, az Északi Egyházkerület püspöke. A közvetlen hangú, kézzelfoghatóságok­­ban és beszédes tárgyakban bővelkedő alkalmak a körhinták szomszédságában széles közönséget vonzot­tak. A Szélrózsa utolsó délutánján, a Magyar Ökumenikus Segélyszervezet (MÖS) sátrában és szervezé­sében pedig sor került a filléresek sorsát eldöntő licitálásra, ahol a nagyobb hangúak és „püspökrajongób­­bak” bezsebelhették az ereklyéket, támogatva ezzel a MÖS Esélyt az esélyteleneknek projektjét. A stólák és püspöki keresztek világá­ba kalauzolta el a hallgatóságot Gáncs Péter és az őt kérdező Románná Bolha Márta, a józsefvárosi evangé­likus gyülekezet lelkésze. Megtudhat­ta a közönség, hogy a vállat ékesítő díszes kelmék - a közhiedelemmel el­lentétben - voltaképpen a szolgálati iga szimbólumai. A sátor oldalára fel­akasztott, a szélrózsa különböző irá­nyaiból - például Koreából - a püs­pökhöz vándorolt stólákra is licitál­hattak szombaton. tóság előtt. Negyven éve ordinálták, ez idő tájt kaphatta egykori meny­asszonyától a kék alapon narancssár­ga - Bolba Márta meglátása szerint Fidesz-emblémára emlékeztető -, Jézus feliratú bolyhos térítőt. 1974 és ’76 között Budavárban szolgált, majd tizenhat éven át Nagy­­tarcsán. Innen indult egyébként a Szélrózsa találkozó egyik ősatyja, Ócsai Zoltán is. Az elnök-püspök megidézte a legelső, váraljai találko­zót, melyen még csak nyolcszázan képp ő és családja gyökértelenné vált. A három szélrózsányi időtar­tam alatt megismerte önnön korlá­táit, határait. 2003 szeptemberé­ben iktatták be déli kerületi püspö­ki tisztébe Békéscsabán. Az árverésre bocsátott kincsek között volt A labdarúgás játékszabá­lyai című kötet, amelyet Gáncs Péter Kiss-Rigó László szeged-csanádi ka­tolikus megyés püspöktől kapott, és előkerült a ládikából az az orosházi kolbásztartó alkalmatosság is, mely­be egy régi konfirmandustáborban igés lapokat rejtettek - az ezekért ke­véssé lelkesedő - gyerekeknek. De volt itt furmányos szovjet techniká­val kidolgozott leningrádi dugóhúzó, és új gazdáját várta egy magányos ká­véscsésze is, mely egy, a püspök által fölszerelt szekrény katasztrófája kö­vetkeztében lett árva. Néhány kereszt­jén is túladna - mondta Gáncs Péter, fölmutatva egy színes latin-amerikai keresztet. * * * Jól megpakolt bőrönddel érkezett a Fórum í-es sátorba Szemerei János püspök, akit filléres emlékeiről Ta­kács Eszter kérdezett. A tízgyerme­kes családból származó püspök édes­anyjának még arra is volt energiája, A Négyes Számú Általános Iskola egykori jó magaviseletű diákjának könyvjutalmát, a Gurulj, borsócska! című szovjet mesekönyvet is bizonyá­ra sokan már a beszélgetés alatt kinéz­ték maguknak. A püspök életpályá­ja a kérdező kíváncsiságának jóvoltá­ból szépen kirajzolódhatott a hallga­vettek részt, és elégedetten nyugtáz­ta az évek során tapasztalt gyarapo­dást. Nagytarcsa után hat éven át missziói lelkészként működött; e korszakot ironikusan „hatéves ke­resztes hadjáratnak” nevezte. A gyü­lekezetek fölötti mozgással valami­hogy rímbe szedje a családi élet ap­róságait. Egy egész könyvet szentelt csak a kis Jánosnak. Ez a valamikép­pen szent könyv is gazdára találha­tott később az árverésen. Hogy már az új Szemerei család­nak hogy lett Trabantból lakókocsi­ja, az is megér egy misét! Szemerei­­ék a horvátországi Rovinjban nyaral­va béreltek első ízben lakható négy­kerekűt, aztán azonmód bele is sze­rettek. Jól kiszolgált kocsijukat elad­va hamar hozzá is jutottak egyhez idehaza, mely még a legutóbbi, fo­­nyódligeti Szélrózsa találkozóra is hűségesen elszállította őket. Az öreg masina jelenleg a rábcakapi if­júságé, ha arra nem is, de kicsinyí­tett mására lehetett licitálni. Beszámolt a püspök a család cső­­vázashátizsák-csempésző akciójáról is; ezeknek a ma már kuriózumnak számító ősleleteknek az egyik darab­ja is megszerezhető volt az árverésen. Függőben volt még a sátor falán ló­gó, a püspököt egykor oly sokszor kellemes szunyókálásba ringató füg­gőágy sorsa is. Fabiny Tamás püspök maga szer­kesztette könyvekkel érkezett a Bi- Shopra, amelyeket dr. Kodácsy-Simon Eszter, az Evangélikus Hittudományi Egyetem Gyakorlati Teológiai Tanszé­kének adjunktusa segítségével muta­tott be. A jobbára ismert köteteken túl a közönség nagy örömére ismeretlen tárgyak is előkerültek. Például csalá­di ereklyék. Ötvenedik születésnap­megosztott a közönséggel. Mint el­mondta, titkolta családja előtt, hogy a bölcsészkar mellett a teológiai aka­démiára is felvételezik. Ha beléptek a szobájába, szemérmesen földrajz­atlaszt húzott a Bibliára. Miután fel­vették, a teológuslét sem volt számá­ra zökkenőmentes. Lelkes édesapja ugyanis, aki a teológia tanára volt, az intézményben nemigen tudott távol­jára például fiától, Marcitól egy ötven apai becenevet tartalmazó táblát ka­pott, melyről leolvashatók a püspök otthoni, néha nem túl hízelgő, de na­gyon ízes megnevezései is, például a Papsajt vagy a dr. Fater, de még a Tom Szájer is. Olyasféle információkat is meg­tudhatott a mindig nett püspökről a közönség, mint hogy tizenhat éves korában vállig érő rockerhajzata volt. Egyik igazolványának - talán az FTC pártoló tagságról tanúskodónak - körbeadására felszólítást kapva a püspök szabadkozott, mondván, „ci­ki”. Kamaszkora elején ugyanis el­mondása szerint még nagyon fé­lénk, visszahúzódó és a szerepléstől rettegő volt. Ez azóta megváltozott, vélekedése szerint „nagy feje” - amelyet megnevezésként is hasz­nált rá például egykori úszómeste­re - azonban nem lett kisebb az évek alatt. Püspök által fejtágított sipká­ra is lehetett licitálni szombaton. A teológiára jelentkezésével kap­csolatban is több kedves anekdotát ságot tartani „fiacskájától”, kínos perceket okozva ezzel az érzékeny lel­kületű hallgatónak. Az akadémia további meglepetése­ket is tartogatott. 1994-ben Fabiny Ta­más letette az asztalra dr. Reuss And­rás elé több mint háromszáz oldalas doktori disszertációját, mire a pro­fesszor empatikusán csak annyit mon­dott, teljesen fölösleges volt. (Akko­riban alakult át ugyanis az Evangéli­kus Teológiai Akadémia Evangélikus Hittudományi Egyetemmé, és az át­menetnek abban az évében az intéz­mény nem adhatott ki sem a régi rendszer szerinti „kisdoktori” sem az újnak megfelelő PhD-fokozatot...) Ezt a vaskos kötetet aztán a nagy han­gon licitáló Lázár Zsolt szarvasi espe­res kaparintotta meg. Hogy a Fabiny Tamás gerincéről készült röntgenfelvétel kit boldogít a jövőben, arról eddig nincs informá­ciója szerkesztőségünknek, de to­vábbra is keressük-kutatjuk a püspö­kök filléres emlékeit! ■ Kinyik Anita Jó hangulatban zajlott, és sikerrel zárult az evangélikus egyház püspökei által felajánlott emléktárgyakért rendezett jótékonysági árverés. A pén­teken délután tartott aukció alkalmával összegyűlt mintegy hatvanezer forinttal a vásárlók az Ökumenikus Segélyszervezet iskolakezdési akció­ját támogatták. Gáncs Kristóf kommunikációs igazgató elmondása sze­rint ez az összeg hat iskolatáska megtöltésére elegendő. Nagy érdeklődést váltott ki többek között a Gáncs Péter által adomá­nyozott szovjet mesekönyv, Fabiny Tamás doktori kalapja és disszertá­ciójának eredeti példánya, valamint a Szemerei János által hozott függő­ágy, illetve karóra. A licitálók között volt Mesterházy Balázs „Szélrózsa­atya”, illetve Lázár Zsolt nyugat-békési esperes, aki valóságos gyűjtőnek bizonyult. ■ AM

Next

/
Thumbnails
Contents