Evangélikus Élet, 2014. július-december (79. évfolyam, 27-52. szám)
2014-07-27 / 30. szám
Evangélikus Élet SZÉLRÓZSA 2014. július 27. » 5 Miért volt álmatlan Németh Miklós? ► Aszófőről érkezett a Szélrózsára - napbarnítottan, a hosszú úttól kissé elgémberedve - a rendszerváltozás előtti utolsó miniszterelnök, aki a határnyitás huszonötödik évfordulójáról beszélt a nem kis számú érdeklődőnek. Németh Miklós rögtön kávét, majd elnézést kért, hogy állva beszél. Épp eleget ült az autóban - mondta. A beszélgetést Prőhle Gergely, egyházunk országos felügyelője vezette. Kérdéseivel többször visszatért arra, hogy a fiatalok keveset tudnak a nyolcvanas-kilencvenes évekről, ezért is fontos, hogy előtérbe került a téma. Az egykori miniszterelnök mondandójára kíváncsi volt a Magyar Távirati Iroda és az Index.hu hírportál is, vezető hír lett az ügynöklistákról szóló információ. „Egyedül Moszkvában van hiteles ügynöklista, a Magyarországon létező listákról sok nevet töröltek, sok nevet pedig betettek” - mondta Németh Miklós. Prőhle Gergely röviden utalt Németh Miklós pályafutására, hangsúlyozva, hogy nagyon fiatalon, negyvenévesen lett kormányfő, ő pedig válaszában kitért arra, hogy beiktatása után a pakisztáni nagykövetségtől kapott gratulációt, de közölték, hogy csak rövid ideig volt a legfiatalabb a miniszterelnökök között, mert akkor már megelőzte a néhány nappal később hivatalba lépett pakisztáni kormányfő, Benazir Bhutto. A korszakról szólva hangsúlyozta, hogy bár 868 ezer tagja volt akkor a Magyar Szocialista Munkáspártnak (MSZMP), csak kis hányaduk, százszázötvenezer ember volt hithű kommunista. Ő 1968-ban lett párttag, mégpedig azért, mert Szabó Kálmán, a közgazdaság-tudományi egyetem reformszellemű rektora kérte őt és még huszonegy társát arra, hogy lépjenek be a pártba, amelynek - mint mondta - ilyen fiatalokra van szüksége. Szabó Kálmánról szólva arról beszélt, hogy nyugati ösztöndíjakat kaptak a fiatalok a rektor közbenjárására, vezető nyugati egyetemekről hívott előadókat. Szabó Kálmán a koalíciós időket követően kiemelkedő „fényes szelek nemzedékének” tagja volt, aki rektorként elérte, hogy demokratikusan válasszák meg az egyetemi tanács tagjait. Miután Németh Miklós családjában elmondta, hogy belépett a pártba, édesapja megdöbbent, s hat hónapig a kezét sem adta, átnézett rajta. Megjárta a Don-kanyart, hívő katolikus ember volt. A háborúban végig egy fakeresztet viselt, szilárdan hitte, hogy az védte meg a bajtól. Németh Miklós röviden vázolta, milyen idők jártak. Emlékeztetett arra, hogy nagyon is létezett hatásköri lista, csak a párt jóváhagyásával léphettek előre a ranglétrán az emberek. A párttagkönyv önmagában azonban ekkor már nem volt elég - mondta. Hozzáfűzte, hogy már dolgozhattak kiváló szakemberek több területen. Név szerint említett két jogászprofesszort, Kilényi Gézát és Sárközy Tamást. Németh Miklós Monokon született, s gyermekkorát a szocializmus nyomora jellemezte. Tizenkét éves volt, amikor először látott vonatot, 1961-ig petróleumlámpával világítottak, sárral tapasztották a házakat. Huszonkét évesen utazott először külföldre, dolláronként szedték össze a valutát a nyugati úthoz. A szabad utazás - tette hozzá - számára ma is élmény, még mindig összeszorul a gyomra, ha Hegyeshalomnál a régi ellenőrző fülkékhez érkezik. Prőhle Gergely óvott attól, hogy megdicsőüljön a szocialista átmenet, mire Németh Miklós úgy válaszolt, húsz-huszonkét embert. Ez nagy problémát jelentett - mondta Németh Miklós -, mert minden pártba, még a Magyar Szocialista Pártba is beépültek az ügynökök. Az ügynöklistáról tudta, hogy töredékes, hiszen nemcsak a szokásos selejtezés történt akkor, hanem be is zúztak rengeteg okmányt. A szovjeteknél szintén volt lista, ez ma hogy most összekeverednek a fogalmak, elmosódnak az értékek. Magát szociáldemokratának nevező párt a multikért száll síkra, jobboldali pártok egalitárius eszméket vallanak. Szerinte csak a hatalom megtartásáról szól az utóbbi időszak politikája, amiért az összes rendszerváltó párt felelős. A rendszerváltás - mint mondta - nem járt katarzissal, mint Romániában, s talán ezért nem ágyazódott be az új demokratikus rendszer. Ő mindig óvott attól, hogy túl gyors legyen az átmenet. Amikor Antall József demokratikusan megválasztott kormányfőnek átadta az ügynöklistát, megkérdezte, hogy hány képviselőjét ismeri személyesen. Antall azt válaszolta, hogy a százhatvannégy képviselőből talán is megvan: Moszkvában van az egyedüli hiteles névsor. Prőhle Gergely elmondta, hogy az evangélikus egyházban dicséretes módon tárják fel az ügynökproblémát, ami távolról sem igaz más szervezetekre. Ezzel kapcsolatban Németh Miklós elmesélte: ő Gál Zoltántól kapta a listát, úgy, hogy az akkori főbelügyér letett az asztalára egy paksamétát, mondván, ő sem tudja, hogy került az iratcsomag az irodájába. Kormányfőként Németh azt javasolta, hogy vagy darálják le az összesét, vagy adják át az új kormánynak. Ez utóbbi mellett döntöttek. Lelkiismereti válságként élte meg, amikor 1988 decemberében a Honvédelmi Minisztérium titkos pincehelyiségében megmutatták neki azt a térképet, amely a kormány kitelepülési helyeit rögzítette - Gödöllőt, Erdőbényét. Egyúttal közölték vele, hogy minden cáfolat ellenére van szovjet atomtámaszpont Magyarországon, méghozzá Tótvázsonyban, s az atomrakéták Észak-Olaszországot fenyegetik. így mesélt erről: „Berohantam az öreghez (Kádárhoz), s elmondtam, hogy nem tudok aludni e miatt a közlés miatt. Azt válaszolta, hogy ő már 1986 óta álmatlan.” Ettől kezdve Németh Miklós már a szovjet csapatkivonást szorgalmazta, így tett a Gorbacsowal ’89 márciusában folytatott tárgyalásán is. A kivonást a szovjet vezető meg is ígérte. Gorbacsov titoktartást kért, de már áprilisban megtörtént egy jelképes csapatkivonás. Amikor Orbán Viktor 1989 júniusában követelte a szovjet katonák távozását, már minden eldőlt - állította Németh Miklós. A kerítésbontást már 1989 tavaszán megkezdték, méghozzá a csehszlovákosztrák-magyar határnál. Megerősítette, hogy már teljesen elbontották a drótkerítést, amikor jött az öüet, hogy a sajtónak is mutassák a határbontást. Ő javasolta, hogy Horn Gyula legyen jelen a jelképes aktusnál. Fel kellett építeni egy új kerítésszakaszt a kameráknak - mondta a volt miniszterelnök. Ő tartotta a szavát, s nem érzi, hogy igazságtalanság érte volna Horn Gyula előtérbe kerülésével, hiszen számos német kitüntetést kapott. A legutóbb épp a napokban a Point Alpha volt amerikai támaszponton a bázisról elnevezett érdemrendet adták át neki, amely a legmagasabb német elismerések egyike. Igaz - fűzte hozzá -, hogy erről csak két napilap nem számolt be, a Népszabadság és a Népszava. ■ B. Walkó György Kamerák kereszttüzében Miniszter és püspök disputája múltról és jelenről ► Mire Balog Zoltán miniszter a soltvadkerti Szélrózsára érkezett, a nagy világi internetes híroldalak több órája címlapon tartották - egyházi eseményeknél nem megszokott módon - Németh Miklós egykori miniszterelnök előző napon elmondott gondolatait a ’89-es határnyitásról és a Moszkvában őrzött ügynöklistáról. Nem csoda, ha nagy érdeklődés előzte meg az emberi erőforrások miniszterének soltvadkerti látogatását. A nem mellékesen református lelkészként is szolgáló politikus és Fabiny Tamás evangélikus püspök mintegy hetvenperces beszélgetést folytatott. Fabiny Tamás püspök - régi ismeretségükre tekintettel tegeződve - arra kérte vendégét, hogy idézze fel, miként került 1989 forgatagába. Az ifjú Balog Zoltán a vasfüggöny lebontása előtt két évet töltött a Német Demokratikus Köztársaságban, ahol - az akkori felsőoktatási követelményeknek megfelelően - a teológián meg kellett ismerkednie a marxizmus-leninizmus alapjaival, ugyanakkor abszurd módon áthallgatott Lipcse Marxról elnevezett egyetemének híres ószövetségi kurzusára is. Fabiny Tamás arra emlékezett vissza, hogy 1982 és ’86 közötti siófoki lelkészsége idején a kettészakított Németországból érkező vendégek a Balaton-parti gyülekezet épületében táboroztak közösen. „Igen, tőlem mentek hozzátok, Siófokra és Kötcsére” - reagált a miniszter. Balog Zoltán Roszík Gábor és Donáth László evangélikus lelkészről is szólt mint a magyarországi ellenzéki politizálás emblematikus figuráiról, majd utalt arra is, hogy a reformátusoknál Tőkés László volt az, aki 1988 márciusától végzett tevékenységével megmentette az egyház becsületét. „Érdekes, hogy ma sem Roszík, sem Donáth nem tartozik sem a politika, sem az egyház »mainstream« alakjai közé, mint például Joachim Gauck, aki lelkészként lett Németország államelnöke” - mondta a püspök, mire a politikus kissé nevetve úgy reagált: „Azért Donáth Lászlót nem is tudnám köztársasági elnöknek elképzelni.” Balog Zoltán utalt arra, hogy 1989 után - saját kifejezésével élve - az „antiklerikális oldalra” állt. Nem érezte ugyanis magáénak azt az - elsősorban katolikus - törekvést, hogy az egyház mondja meg az élet minden területén, mit kellene tenni. Nem tartotta szerencsésnek az egyházak teljes kárpótlását sem. Az utóbbi kérdésben azonban később maga is belátta: ahhoz, hogy az egyház végezni tudja feladatát, „szószék kell, intézmény kell”. Az egyházak politikai szerepvállalásával kapcsolatban Fabiny Tamás püspök ezúttal is kifejtette sokat hangoztatott álláspontját: „Amikor időnként egy-egy jobboldali polgármester rám kacsint, és azt mondja, hogy mi természetes szövetségesek vagyunk, mindig ezt válaszolom: ti párt vagytok, mi pedig egyház vagyunk, ahová tartoznak jobboldali és baloldali emberek is.” Balog Zoltán miniszter ezzel kapcsolatban hozzátette, hogy amikor az egyházak több száz tanárnak, szociális szférában dolgozó szakembernek adnak munkát, igenis hatalmi tényezőként működnek. A miniszter fontosnak tartotta kiemelni azt is, hogy egyes ügyekben politikusként hiányolta az egyházak véleményének artikulálását. Példaként említette, hogy számított volna a történelmi egyházak megszólalására a vasárnapi munkavégzés tiltása kapcsán. A beszélgetés immár a negyvenedik percében járhatott, amikor a krónikással egy asztalnál ülő, egyik országos tévécsatornától érkezett tudósító kikapcsoltatta operatőr kollégájával a kamerát, mert a beszélgetés nem érte el az adott sajtóorgánum ingerküszöbét. Pedig olyan fontos kérdésekben alakult ki véleménykülönbség a beszélgetésben részt vevők között, mint az egyházi házasságkötés esetleges állami elismerése és az új egyházügyi törvény. Fabiny Tamás hangsúlyozta, hogy már az első Orbán-kormány idején sem tartotta jónak azt az ötletet, hogy a lelkész előtt megkötött házasság helyettesítse az anyakönyvvezető közreműködését. A miniszter ugyanakkor továbbra is helyesli a Svédországban már működő rendszer bevezetését (a lelkész a szertartást követően köteles lenne egy átirattal jelezni az illetékes állami szerv számára a házasságkötés tényét, így a keresztény pároknál nem lenne szükséges „két esküvőt” tartani). Az evangélikus püspök kitért arra is, hogy az egyházakról a közelmúltban elfogadott törvényi szabályozással elsősorban azért nem ért egyet, mert nem a törvényhozás feladata meghatározni, hogy mely közösség számít egyháznak. Balog Zoltán kiállt a törvény mellett. Álláspontja szerint a vallásszabadság, beleértve a szertartások végzéséhez való jogot, minden személyt és közösséget megillet, azonban a törvényhozás számára fenntartaná azt a jogot, hogy meghatározza, intézményi formában kivel kíván együttműködni, mely közösségek számára engedélyezi, hogy - állami forrásból - fontos közfeladatot lássanak el. Az állam és az egyház kapcsolatáról Balog felidézte, hogy Horn Gyula miniszterelnökké választásakor az egyik református püspök áldást kért a kormányfő munkájára, mire Fabiny Tamás viccesen hozzátette: „Ti csak megáldottátok, mi meg is kereszteltük Horn Gyulát.” „Zoli! Ezt vegyed már!” - szólt oda a szomszédos újságíró kolléga operatőrének, amikor a beszélgetés vége felé előkerült az ügynökkérdés. Fabiny hangsúlyozta, hogy a Magyarországi Evangélikus Egyház egyedülálló módon igyekszik elvégezni a tényfeltárás feladatát. A miniszter ehhez kapcsolódva a tényfeltáráson túl a megbocsátás fontosságát hangsúlyozta. „Szeretnénk megbocsátani, de előtte jó lenne tudni, hogy pontosan kinek” - tért vissza a püspök az akták kinyitásának jelentőségére. A miniszter felidézte, hogy három ember is elé állt a korábbi megfigyelői közül, és bocsánatot kértek a róla írt jelentések miatt. Egyikőjük történetesen Kocsis Elemér püspök volt, aki halála előtt két héttel követte meg lelkipásztor kollégáját. A miniszter óvta a tényfeltáró egyházakat attól, hogy „már megtért Zákeusok” ajtaját verjék indulatosan, azt kiabálva: „Itt bűnös ember lakik!” „Most felső nyomás nélkül néha sokkal kíméletlenebb döntéseket hozunk. Olyan, mintha az ügynökmúlt valami ősbűn lenne, mintha valami szimbolikus ősbukás pillanata lett volna jelentést írni” - fejtette ki Balog. Visszaemlékezett egy magas rangú, korábban beszervezett katolikus pap reakciójára: miközben senki nem foglalkozik a kényszer nélkül paráználkodó, perselypénzt sikkasztó papokkal, előtérbe kerülnek azoknak a vétkei, akik felső nyomásra hálózati munkát végeztek. A beszélgetést Fabiny Tamás püspök Dietrich Bonhoeffer mártír német teológus, evangélikus lelkész kritikus, egyházáról féltő szeretettel írt gondolataival zárta. Ekkor azonban már becsukódtak az újságírók jegyzetfüzetei, és nem forgott a kamerák többsége sem. Kár... ■ -ó -ő -A
