Evangélikus Élet, 2014. július-december (79. évfolyam, 27-52. szám)

2014-07-27 / 30. szám

„Az elmúlt vasárnapon, az istentiszteletünk után figyelmeztettek: elfelejtettem imádkozni az Ukrajna fölött lelőtt repülőgép áldozataiért, a hozzátartozókért. ...hol, mikor kezdődött a fásultságunk? Miért szokjuk meg, hogy itt vagy ott, közel vagy távol a világban, de valahol mindig pokollá tesszük a létet?” Ki énekelhet gregoriánt? ► 3. oldal „Légitársaságunknál, a Lutheran Airnél nincs fapados részleg és businessosztály sem, mindenkinek ugyanaz jár: az örök élet ígérete és távlata a miénk.” Kétezren az idei Szélrózsán W- 4. oldal „...óvta a tényfeltáró egyházakat attól, hogy »már megtért Zákeusok« ajtaját verjék indulatosan, azt kiabálva: »Itt bűnös ember lakik!« Most felső nyomás nélkül néha sokkal kíméletlenebb döntéseket hozunk." Kamerák kereszttüzében !► 5. oldal Árva kávéscsésze... !► 6. oldal Tánc a tóban !► 9. oldal Álmaim egyházában !► 10. oldal A cigány asszony tánca !► 11. oldal Kántorképző tanfolyam !► 13. oldal Hálakötet a johannitákról !► 15. oldal Több mint kétezren a tizedik Szélrózsán Leszállt Soltvadkertevi a Lutheran Air repülőjárat HäiMWi ► „Isten hozott mindenkit a Lutheran Air légitársaság 2014-es soltvad­­kerti járatán!” - kezdte a 10. Szélrózsa megnyitóünnepségét Gáncs Pé­ter elnök-püspök. A frappáns felütés nem véletlen: a jubileumi orszá­gos evangélikus ifjúsági találkozó mottójául a szervezők - ézsaiási ige alapján - ezt választották: „Szárnyalj!” A július 16-20. között a Vadkerti-tó partján tartott nagyszabású találko­zóra a szervezők összegzése szerint Nagykorú lett a Szélrózsa! (A prog­ramfüzet borítójának grafikája) 2328-án regisztráltak. A legtöbben elejétől a végéig jelen voltak. Ők egészen pontosan 199 különféle prog­ramból - közötte mintegy negyven koncertből - választhattak, nem számítva a kánikula miatt méltán népszerű fürdőzést, valamint a több - szervezett vagy spontán - sportese­ményt. A nyitóáhítaton a találkozó részt­vevőit köszöntötte Lehoczki Ferenc soltvadkerti polgármester is, valamint a helyet adó egyházközség apraja­­nagyja. Homoki Pál lelkész vezetésé­vel szíwel-lélekkel igyekeztek telepü­lésük gyökereit, mezőgazdasági kin­cseit, hitéletét és az evangélikusság jelenét-jövőjét bemutatni. A megnyitón születésnapi parti is zajlott. Az egész találkozó egyik leg­­felemelőbb pillanataként - miközben a résztvevők az eddigi tíz Szélrózsa mottóira írt dalt énekelték - a szín­padra szólították az egyes találkozók főbb szervezőit, és fotókon elevení­tették fel a legemlékezetesebb pilla­natokat. Meglepetésről gondoskodott a fagylaltjáról nevezetes Szent Korona cukrászda: több száz szeletes óriástor­táiból mindenkinek bőven jutott. A tortaparti annak szólt, hogy éppen ti­zennyolc éve, 1996-ban rendezték meg Váralján az első Szélrózsát, me­lyet aztán - kétévente - a bodajki, a debreceni, a kismarosi, a tatai, a szol­noki, a kőszegi, a szarvasi, a fonyód­­ligeti és most a soltvadkerti követett. A találkozó állandóan visszatérő ele­mei voltak a „szárnyalások”, azaz a reggeli és esti áhítatok, melyeket a ko­rábban kialakult szokás szerint min­dig más és más egyházközség ifjúsá­ga tartott - Ágfalvától Mezőberényig, Kaposvártól Budahegyvidékig - lel­késze vezetésével. Ez biztosította a sokszínű megközelítést, az eltérő igehirdetői stílust, a fiatalok bevoná­sa ugyanakkor a lendületességet és a hitelességet adta. Az igehirdetők a keresztyén élet teljességéről, Isten mindenkit átfogó szeretetéről, végső soron a szárnya­lás szabadságának átéléséről szóltak. Mondanivalójuk nyilvánvaló misszi­ós célt szolgált, és bizonyosan sok ti­­zen-huszonéves szívét elérte. A szer­vezők a záróestén még rátettek egy lapáttal: hét helyszínen hétféle jelle­gű áhítat közül lehetett választani a Tamás-misétől a taizéi, a retró-, a dia­­kóniai és más áhítatokig. * * * A korábbiakhoz képest jelentő­sebbnek bizonyult a Szélrózsa nem­zetközisége: úton-útfélen német, angol és finn nyelvű beszélgeté­sekbe lehetett botlani. A határon túlról érkezettek közül legtöbben mégis az erdélyiek voltak: mintegy százhetven fős küldöttség érkezett Koszta István esperes vezetésével. Folytatás a 4■ oldalon Soltvadkerti Christival ■ Gáncs Péter Igazán nem panaszkodhatom: egyhá­zi fesztiválokban gazdag nyaram van. Néhány hét leforgása alatt részt vehet­tem a szlovák egyházi napokon, a wroctawi közép-európai keresztény ta­lálkozón s végül, de nem utolsósorban a tizedik Szélrózsán Soltvadkerten. A Szélrózsa nem egy a nyár számtalan könnyűzenei fesztiválja között, hanem valami más! Németországból kölcsönzött szóval: „Christival”. Külön élmény volt, hogy mindhá­rom fesztivál zárónapján igét hirdet­hettem: a felvidéki Szepesváralján, a lengyelországi Swidnicában (mind­két helyen magyar nyelven!), vala­mint a Vadkerti-tó partján tartott úr­vacsorái istentisztelet keretében, ame­ly el a Magyar Televízió jóvoltából most vasárnap (július 27-én) felvétel­ről láthatunk az Mi csatornán. Tehát ha úgy tetszik: nemzetközi összehasonlítási alapom van, hogy frissiben értékeljem a hazai jubileumi ifjúsági találkozót. Köztudottan immár tizennyolc esztendeje lelkes Szélrózsa­támogató vagyok, de minden elfogult­ság nélkül, tárgyüagosan megállapít­hatom, hogy a legnagyobb élményt, lelki gazdagodást Soltvadkerten élhet­tem át. Nem csak azért, mert itthon, hazai pályán viszonylag kevés nyelvi problémám akadt, bár „érett” korom miatt már nem minden könnyűzenei formációt értettem jól... Nem a hang­erő volt a kevés, ellenkezőleg. Akinek volt füle a hallásra, az is megsüketül­­hetett a végére. No, de így jár, aki hat­­.vanon túl még ifjúsági találkozókon akar fiatalodni... Komolyra fordítva a szót: valóban tanulságos a három fesztivál összeha­sonlítása. Szlovák testvéreink, tiszte­letre méltó módon, ezreket mozdíta­nak meg kétévenként egy nyári hétvé­gére. A szlovák egyházi napok valójá­ban egy teljes szombatot jelentenek péntek esti felvezetéssel és vasárnapi, több helyszínes záró istentiszteletek­kel. Seregszemle jellege van a rendez­vénynek, ahol felvonultatják a külön­böző oktatási intézmények csapatait az óvodásoktól a gimnazistákig, vala­mint szép számmal gyülekezeti ének­karokat is. Az úgynevezett Lehetőségek piacán pedig a különböző egyházi munkaágak és gyülekezeti szolgálatok mutatkoznak be. Mindez az idén Igló város szívében, a gyönyörű főtéren je­lent meg szabadtéri színpaddal, óriás kivetítővel, sátrakkal. A wroctawi találkozóról részletesen olvashattunk már lapunkban. E ren­dezvény erőssége, de egyben gyenge­sége is volt a többnyelvűség, mert az állandó tolmácsolás emberfeletti fel­adat volt a szervezőknek - és az lesz nekünk is majd 2016-ban, amikor mi lehetünk a házigazdák. Komoly érté­keket villantott fel ez a fesztivál is, amely azonban ugyancsak időhiánnyal küszködött, hiszen a távolabbról érke­zők, köztük mi magyarok is, szinte több időt töltöttünk el az utazással, mint az ottléttel... Úgy érzem, a mi tizennyolc éves Szélrózsánk viszont, kinőve a gyermek­­betegségeket, egyre inkább nagykorú­vá érik. Négy napban szédítően gazdag lelki, szellemi és testi felfrissülést, töl­­tekezést kínál. Mindezt imponálóan il­lusztrálják a számok is, hiszen szerda délutántól vasárnap délig közel kétszáz programból választhattunk, és ezeknek csupán húsz százaléka koncert. Ezt fontos hangsúlyozni, mert a Szélrózsa nem egy a nyár számtalan könnyűzenei fesztiválja között, ha­nem valami más! Németországból kölcsönzött szóval: „Christival” Olyan ünnepi találkozás, melynek Krisztus a házigazdája. Ez különösen látványosan kifeje­ződött a záró istentisztelet úrvacso­rái csúcspontján, amikor az árnyas fák alatt ülő hatalmas, többgeneráci­ós gyülekezet elindult a tópart felé, ahol a Mester asztalt terített: testé­vel és vérével táplált minket. A hatal­mas kivetítőn felülről kamerázva fantasztikus kép tárult elénk: embe­rek sokasága özönlött az élet forrá­sa felé! Bizarr gondolattársítással egy megkapó kép ugrott be, amelyet egy természetfilmben láttam: a tojás­ból éppen csak kibújt kis tengeri teknősök a Teremtőtől kapott csodá­latos életösztönnel igyekeznek a vé­delmet, táplálékot kínáló víz felé, amely az életet jelenti számukra... S végül itt az ideje, hogy a Szélrózsa gyökereiről is szóljunk. A programfü­zet borítóján látható grafika remekül szemlélteti a „Szélrózsa-fa” szárba szökkenését, kiterebélyesedését, a kép­zavart fokozva: a Szélrózsa-fa évgyű­rűit és a belevésett mottókat Váraljá­tól Soltvadkertig. De a gyökerek messze túlnyúlnak 1996-on, egészen a nyolcvanas évek hajnaláig. Az idén sok szó esik (a vad­kerti találkozón is esett) a rendszervál­tás, a határnyitás negyed évszázados jubileumáról. Meggyőződésem, hogy a rendszerváltás „adventje” a határok feszegetése egyházunkban már a gye­­nesdiási ifjúsági konferenciákon elkez­dődött. Majd pedig folytatódott a Lu­theránus Világszövetség éppen har­minc éve, 1984 nyarán Budapesten ren­dezett ifjúsági találkozójával és nagy­gyűlésével. Ezek mottói - „Krisztusban most van a jövő” illetve „Krisztusban reménységgel a világéit” - máig aktu­ális, bátor prófétai üzenetet hordoznak. Hála legyen a történelem Urának, hogy ezek a próféciák megvalósulóban vannak! S köszönet mindazoknak (a ti­zedik Szélrózsán több mint négyszáz­­harmincan voltak!), akik ebben Isten önkéntes munkatársaiként dolgoztak a Vadkerti-tó partján is. A szerző a Magyarországi Evangélikus Egyház elnök-püspöke

Next

/
Thumbnails
Contents