Evangélikus Élet, 2014. július-december (79. évfolyam, 27-52. szám)
2014-07-27 / 30. szám
„Az elmúlt vasárnapon, az istentiszteletünk után figyelmeztettek: elfelejtettem imádkozni az Ukrajna fölött lelőtt repülőgép áldozataiért, a hozzátartozókért. ...hol, mikor kezdődött a fásultságunk? Miért szokjuk meg, hogy itt vagy ott, közel vagy távol a világban, de valahol mindig pokollá tesszük a létet?” Ki énekelhet gregoriánt? ► 3. oldal „Légitársaságunknál, a Lutheran Airnél nincs fapados részleg és businessosztály sem, mindenkinek ugyanaz jár: az örök élet ígérete és távlata a miénk.” Kétezren az idei Szélrózsán W- 4. oldal „...óvta a tényfeltáró egyházakat attól, hogy »már megtért Zákeusok« ajtaját verjék indulatosan, azt kiabálva: »Itt bűnös ember lakik!« Most felső nyomás nélkül néha sokkal kíméletlenebb döntéseket hozunk." Kamerák kereszttüzében !► 5. oldal Árva kávéscsésze... !► 6. oldal Tánc a tóban !► 9. oldal Álmaim egyházában !► 10. oldal A cigány asszony tánca !► 11. oldal Kántorképző tanfolyam !► 13. oldal Hálakötet a johannitákról !► 15. oldal Több mint kétezren a tizedik Szélrózsán Leszállt Soltvadkertevi a Lutheran Air repülőjárat HäiMWi ► „Isten hozott mindenkit a Lutheran Air légitársaság 2014-es soltvadkerti járatán!” - kezdte a 10. Szélrózsa megnyitóünnepségét Gáncs Péter elnök-püspök. A frappáns felütés nem véletlen: a jubileumi országos evangélikus ifjúsági találkozó mottójául a szervezők - ézsaiási ige alapján - ezt választották: „Szárnyalj!” A július 16-20. között a Vadkerti-tó partján tartott nagyszabású találkozóra a szervezők összegzése szerint Nagykorú lett a Szélrózsa! (A programfüzet borítójának grafikája) 2328-án regisztráltak. A legtöbben elejétől a végéig jelen voltak. Ők egészen pontosan 199 különféle programból - közötte mintegy negyven koncertből - választhattak, nem számítva a kánikula miatt méltán népszerű fürdőzést, valamint a több - szervezett vagy spontán - sporteseményt. A nyitóáhítaton a találkozó résztvevőit köszöntötte Lehoczki Ferenc soltvadkerti polgármester is, valamint a helyet adó egyházközség aprajanagyja. Homoki Pál lelkész vezetésével szíwel-lélekkel igyekeztek településük gyökereit, mezőgazdasági kincseit, hitéletét és az evangélikusság jelenét-jövőjét bemutatni. A megnyitón születésnapi parti is zajlott. Az egész találkozó egyik legfelemelőbb pillanataként - miközben a résztvevők az eddigi tíz Szélrózsa mottóira írt dalt énekelték - a színpadra szólították az egyes találkozók főbb szervezőit, és fotókon elevenítették fel a legemlékezetesebb pillanatokat. Meglepetésről gondoskodott a fagylaltjáról nevezetes Szent Korona cukrászda: több száz szeletes óriástortáiból mindenkinek bőven jutott. A tortaparti annak szólt, hogy éppen tizennyolc éve, 1996-ban rendezték meg Váralján az első Szélrózsát, melyet aztán - kétévente - a bodajki, a debreceni, a kismarosi, a tatai, a szolnoki, a kőszegi, a szarvasi, a fonyódligeti és most a soltvadkerti követett. A találkozó állandóan visszatérő elemei voltak a „szárnyalások”, azaz a reggeli és esti áhítatok, melyeket a korábban kialakult szokás szerint mindig más és más egyházközség ifjúsága tartott - Ágfalvától Mezőberényig, Kaposvártól Budahegyvidékig - lelkésze vezetésével. Ez biztosította a sokszínű megközelítést, az eltérő igehirdetői stílust, a fiatalok bevonása ugyanakkor a lendületességet és a hitelességet adta. Az igehirdetők a keresztyén élet teljességéről, Isten mindenkit átfogó szeretetéről, végső soron a szárnyalás szabadságának átéléséről szóltak. Mondanivalójuk nyilvánvaló missziós célt szolgált, és bizonyosan sok tizen-huszonéves szívét elérte. A szervezők a záróestén még rátettek egy lapáttal: hét helyszínen hétféle jellegű áhítat közül lehetett választani a Tamás-misétől a taizéi, a retró-, a diakóniai és más áhítatokig. * * * A korábbiakhoz képest jelentősebbnek bizonyult a Szélrózsa nemzetközisége: úton-útfélen német, angol és finn nyelvű beszélgetésekbe lehetett botlani. A határon túlról érkezettek közül legtöbben mégis az erdélyiek voltak: mintegy százhetven fős küldöttség érkezett Koszta István esperes vezetésével. Folytatás a 4■ oldalon Soltvadkerti Christival ■ Gáncs Péter Igazán nem panaszkodhatom: egyházi fesztiválokban gazdag nyaram van. Néhány hét leforgása alatt részt vehettem a szlovák egyházi napokon, a wroctawi közép-európai keresztény találkozón s végül, de nem utolsósorban a tizedik Szélrózsán Soltvadkerten. A Szélrózsa nem egy a nyár számtalan könnyűzenei fesztiválja között, hanem valami más! Németországból kölcsönzött szóval: „Christival”. Külön élmény volt, hogy mindhárom fesztivál zárónapján igét hirdethettem: a felvidéki Szepesváralján, a lengyelországi Swidnicában (mindkét helyen magyar nyelven!), valamint a Vadkerti-tó partján tartott úrvacsorái istentisztelet keretében, amely el a Magyar Televízió jóvoltából most vasárnap (július 27-én) felvételről láthatunk az Mi csatornán. Tehát ha úgy tetszik: nemzetközi összehasonlítási alapom van, hogy frissiben értékeljem a hazai jubileumi ifjúsági találkozót. Köztudottan immár tizennyolc esztendeje lelkes Szélrózsatámogató vagyok, de minden elfogultság nélkül, tárgyüagosan megállapíthatom, hogy a legnagyobb élményt, lelki gazdagodást Soltvadkerten élhettem át. Nem csak azért, mert itthon, hazai pályán viszonylag kevés nyelvi problémám akadt, bár „érett” korom miatt már nem minden könnyűzenei formációt értettem jól... Nem a hangerő volt a kevés, ellenkezőleg. Akinek volt füle a hallásra, az is megsüketülhetett a végére. No, de így jár, aki hat.vanon túl még ifjúsági találkozókon akar fiatalodni... Komolyra fordítva a szót: valóban tanulságos a három fesztivál összehasonlítása. Szlovák testvéreink, tiszteletre méltó módon, ezreket mozdítanak meg kétévenként egy nyári hétvégére. A szlovák egyházi napok valójában egy teljes szombatot jelentenek péntek esti felvezetéssel és vasárnapi, több helyszínes záró istentiszteletekkel. Seregszemle jellege van a rendezvénynek, ahol felvonultatják a különböző oktatási intézmények csapatait az óvodásoktól a gimnazistákig, valamint szép számmal gyülekezeti énekkarokat is. Az úgynevezett Lehetőségek piacán pedig a különböző egyházi munkaágak és gyülekezeti szolgálatok mutatkoznak be. Mindez az idén Igló város szívében, a gyönyörű főtéren jelent meg szabadtéri színpaddal, óriás kivetítővel, sátrakkal. A wroctawi találkozóról részletesen olvashattunk már lapunkban. E rendezvény erőssége, de egyben gyengesége is volt a többnyelvűség, mert az állandó tolmácsolás emberfeletti feladat volt a szervezőknek - és az lesz nekünk is majd 2016-ban, amikor mi lehetünk a házigazdák. Komoly értékeket villantott fel ez a fesztivál is, amely azonban ugyancsak időhiánnyal küszködött, hiszen a távolabbról érkezők, köztük mi magyarok is, szinte több időt töltöttünk el az utazással, mint az ottléttel... Úgy érzem, a mi tizennyolc éves Szélrózsánk viszont, kinőve a gyermekbetegségeket, egyre inkább nagykorúvá érik. Négy napban szédítően gazdag lelki, szellemi és testi felfrissülést, töltekezést kínál. Mindezt imponálóan illusztrálják a számok is, hiszen szerda délutántól vasárnap délig közel kétszáz programból választhattunk, és ezeknek csupán húsz százaléka koncert. Ezt fontos hangsúlyozni, mert a Szélrózsa nem egy a nyár számtalan könnyűzenei fesztiválja között, hanem valami más! Németországból kölcsönzött szóval: „Christival” Olyan ünnepi találkozás, melynek Krisztus a házigazdája. Ez különösen látványosan kifejeződött a záró istentisztelet úrvacsorái csúcspontján, amikor az árnyas fák alatt ülő hatalmas, többgenerációs gyülekezet elindult a tópart felé, ahol a Mester asztalt terített: testével és vérével táplált minket. A hatalmas kivetítőn felülről kamerázva fantasztikus kép tárult elénk: emberek sokasága özönlött az élet forrása felé! Bizarr gondolattársítással egy megkapó kép ugrott be, amelyet egy természetfilmben láttam: a tojásból éppen csak kibújt kis tengeri teknősök a Teremtőtől kapott csodálatos életösztönnel igyekeznek a védelmet, táplálékot kínáló víz felé, amely az életet jelenti számukra... S végül itt az ideje, hogy a Szélrózsa gyökereiről is szóljunk. A programfüzet borítóján látható grafika remekül szemlélteti a „Szélrózsa-fa” szárba szökkenését, kiterebélyesedését, a képzavart fokozva: a Szélrózsa-fa évgyűrűit és a belevésett mottókat Váraljától Soltvadkertig. De a gyökerek messze túlnyúlnak 1996-on, egészen a nyolcvanas évek hajnaláig. Az idén sok szó esik (a vadkerti találkozón is esett) a rendszerváltás, a határnyitás negyed évszázados jubileumáról. Meggyőződésem, hogy a rendszerváltás „adventje” a határok feszegetése egyházunkban már a gyenesdiási ifjúsági konferenciákon elkezdődött. Majd pedig folytatódott a Lutheránus Világszövetség éppen harminc éve, 1984 nyarán Budapesten rendezett ifjúsági találkozójával és nagygyűlésével. Ezek mottói - „Krisztusban most van a jövő” illetve „Krisztusban reménységgel a világéit” - máig aktuális, bátor prófétai üzenetet hordoznak. Hála legyen a történelem Urának, hogy ezek a próféciák megvalósulóban vannak! S köszönet mindazoknak (a tizedik Szélrózsán több mint négyszázharmincan voltak!), akik ebben Isten önkéntes munkatársaiként dolgoztak a Vadkerti-tó partján is. A szerző a Magyarországi Evangélikus Egyház elnök-püspöke
