Evangélikus Élet, 2014. július-december (79. évfolyam, 27-52. szám)
2014-12-21 / 51-52. szám
14 ◄! 2014- december 21-28. FORRÁS Evangélikus Élet Oratio oecumenica Mindenható Istenünk, kegyelmes mennyei Atyánk! Karácsony ünnepének elmúltával is zenghetjük, hogy nem feledkezel meg rólunk. Hálás a szívünk, mert te naponként képes vagy megújítani bennünk az ünnep üzenetét. Erre kérünk most is. Add, hogy ne múljék el karácsony fényessége! Kérünk, őrizd meg bennünk az elmúlt napok világosságát. Add, hogy ami karácsonykor megszületett bennünk a Gyermekkel együtt, az növekedni is tudjon. így növeld és erősítsd hitünket, rád hagyatkozásunkat, szolgálni akarásunkat. Add, hogy ne múljék el karácsony egyetértése! Kérünk, ahogy pár napig közelebb vezettél egymáshoz emberi szíveket, ezt cselekedd meg egyházadban is. Add, hogy ne széthúzás legyen közöttünk, hanem próbáljuk meg egymást szeretetben elhordozni! így engedd megélnünk mindenkor a te testedhez való tartozás összetartó erejét! Láttasd meg velünk feladatainkat, melyekkel egyházunkban és gyülekezeteinkben szolgálhatunk téged. Add, hogy ne múljék el karácsony békessége! Az isteni szeretet megmutatkozásának ünnepén csendesebbek voltak talán a békéden felek is. Add ezután is, hogy senki ne azt vegye észre a másikban, ami vitába, veszekedésbe, háborúba torkollhat, hanem azt, ami a békességet munkálja a világban. így oltalmazz meg minden népet az összecsapásoktól, az ember okozta katasztrófáktól és minden bajtól. Add, hogy ne múljék el karácsony szeretete! Karácsonykor jó erősebben megélni családjainkban a szeretet kötelékét. Kérünk, az ünnepek elmúltával is adj időt szeretni egymást. Adj lehetőséget, hogy ne maradjon bennünk egy mondat sem, amelyet egymásnak szánunk. Add a megbocsátás lelkét, ha fakulna bennünk a szeretet fénye. Az összetört családokat pedig tanítsd meg újra szeretni. Add, hogy ne múljék el karácsony vigasztalása! Kérünk, oltalmazd azokat, akiknek ilyenkor is éles kard járja át a szívét. Adj csüggedt testüknek és lelkűknek enyhülést. Mutasd meg nekik, hogy te felemeled és bekötözöd a megtört szíveket. Légy a betegek orvosa, a magányosok társa, az aggódók megnyugtatója, az éhezők kenyere. Add, hogy ne múljék el karácsony öröme! Ahogy angyalokkal hirdetted az örömhírt, hogy Megváltó született, úgy hirdettesd általunk is: velünk az Isten! Add, hogy a mennyek országának öröme már most a miénk legyen, és ez mutatkozzék meg mindennapjainkon is. így vezess az igazi boldogság felé, amelyet örökségül akarsz adni minden embernek. Karácsony után így könyörgünk hozzád: ne feledkezz meg rólunk a betlehemi Gyermekért, Szabadítónkért, Megváltónkért, Szent Fiadért, Jézus Krisztusért! Ámen. KARÁCSONY UTÁNI VASÁRNAP - GÁL 4,1-7 Szolgák és fiák Ez a szakasz a keresztyénség egyik központi gondolatátjárja körül. Pál azt mondja, hogy az Istennel való kapcsolatunkat Jézusig ugyanaz jellemezte, mint egy kiskorú jogi helyzetét. Igaz, hogy az övé minden, de nem cselekvőképes, olyan, mintha nem is lenne semmije. Ez a törvény időszaka. Hiába örökös valaki, ha parancsolnak neki, semmiben nem különbözik a szolgáktól. Viszont eljön az az időszak, amikor kiteljesedik a joga. Végre valóságosan élhet azzal, hogy ő a fiú. Innen már nem parancsol neki senki. Önálló felelőssége van, és mindenhez szabadon hozzáférhet. Pál ezt a fordulatot hozza párhuzamba az evangélium megjelenésével. Amikor Jézus mondanivalója elérte az embereket, ez egyidejűleg azt is jelentette, hogy ráébredtünk valódi helyünkre. Szabadok vagyunk, a szeretet belső korlátozása szab csak cselekedeteinknek határt. Nem a törvény szerint élünk, önálló döntéseink vannak. Fiák vagyunk, nem szolgák. A fiakat senki nem téveszti össze a szolgákkal. * # * „Kivettem a kis iratcsomót. Levertem róla a port. Fölbontottam, és olvastam hangosan: Reggel a császár hívatott magához. Hosszan tanácskoztunk a margusi békekötésen. A hunok királyára ugyan nem kötés, csak ránk, mireánk! Jaj, ennek az országnak, ha az a barbár felénk fordítja a lova fejét! Délután Maksziminoszhoz mentem. Ott egy kis rabszolgát találtam. Embertelenül bántak vele. Magamhoz váltottam. A neve Teofil. A hangom elhalkult az utolsó sorokon. Zavarodottan néztem a gazdámra.- Ma nyolc éve ennek - nézett rám Priszkosz nedves szemmel -, szabad vagy.” * # * Fiúnak lenni olykor nehezebb, mint szolgának. Sokkal könnyebb, ha valaki megmondja nekünk, mit kell tennünk, ha nem nekünk kell döntenünk, hanem mások döntenek helyettünk. Szolgának lenni egyszerűbb, törvényeket teljesíteni jó. Igaza van Dosztojevszkijnek, amikor azt mondja, hogy az emberek szívesen hozzák és teszik le az inkvizíció lába elé szabadságukat, ha cserébe kenyeret kapnak, és megmondják nekik, kit kell imádniuk. A VASÁRNAP IGÉJE Igaza van Gárdonyi Zétájának, amikor azt mondja gazdájának, Priszkosz rétomak, hogy ne szabadítsa fel őt a rabszolgaságból, hiszen az a gyámság, amely alatt egy szolga él, átláthatóbbá teszi az életet. * * * „A hangom elhalkult'az utolsó sorokon. Zavarodottan néztem a gazdámra.- Ma nyolc éve ennek - nézett rám Priszkosz nedves szemmel -, szabad vagy. Mintha mellbe vágtak volna - de angyal kezével. Csak néztem, nyitogattam a szememet: ébren vagyok-e? Priszkosz fölvette a bőrzacskót:- íme, ezt neked raktam félre. Mától fogva süveget viselhetsz, házasodhatok magad ura lehetsz, vagy beállhatsz katonának. Mától fogva csak annak köszönsz, akinek akarsz. A szemem könnybe lábadt.- Ó, jó uram - rebegtem térdre esve -, ne küldj el engem! Ne adj nekem pénzt! Hadd maradjak, ahogyan voltunk!” % # * Jézus mondanivalója ezért válik sorsfordítóvá. Ha az ő útján járunk, valami sajátos aktivitásra hívatunk el. Az életünk nem állhat a törvény latolgatásából, a betartás és a be nem tartás kezelhető relációjából. A fiák sorsa más. Döntéseinkért felelősséggel tartozunk. Nincsenek kőbe vésett szabályok, nincsenek előre rögzített utak. Marad a személyesség, a jelenlét, a Krisztusra való érzékeny ráhangolódás. És marad a kiáltás: Abbá, Atyám! % * * Ó, jó uram - rebegtem térdre esve -, ne küldj el engem! Ne adj nekem pénzt! Hadd maradjak, ahogyan voltunk!- Kelj föl - pillogott az öreg elérzékenyülten. - Jól van, no... Valami szépet akart mondani, láttam a szeméről meg az ajka mozgásáról, de csak mosolygott és pislogott, és a fejét csóválgatta:- Hát ilyen bolond ember vagy te?” % * # Ez a kiáltás - Abbá, Atyám! - adja meg fiúságunk stabilitását, hogy döntéseink nem válnak önzővé, nem szabunk a magunk arcára törvényt, nem élünk vissza szabadságunkkal. A fiúság ugyanis minden pillanatában számon tartja azt, hogy ő nem egyszerűen fiú, hanem az Atya fia. Ez nem a számonkéréstől való félelmet jelenti, hiszen milyen fiúi kapcsolat az, amelyet félelem jár át? Sokkal inkább annak a biztonságérzete, hogy nyugodtan lehet választani a különböző utak között, hiszen végül is nincs rossz döntés, mert az Atya őrködik mindenen. Heinz Zähmt erre mondja azt: „mint a játékban” A fiúság hallatlan lehetősége, hogy úgy él, „mint a játékban” A játékban - mondja ő - ugyanis az ember teljes személyisége, küldetése úgy bontakozik ki, hogy nem kell félnie a szabadságtól, bátran alakíthatja a világot és saját sorsát, hiszen a végén minden annak a kezében van, aki ezt a szabadságot rábízta. # * # Hát ilyen bolond ember vagy te? Könnyezve feleltem:- Neked köszönhetem, uram, hogy kiemeltél az állati sorból! Neked köszönhetem, hogy világossága van az értelmemnek. Nem korbáccsal neveltél, hanem jó szívvel. Szép ruhában járattál, asztalodhoz ültettél. S nem te tanítottál-e arra, hogy az ember csak a szívével érdemelheti meg az ember nevet? Bólogatott:- Jó, jó, kedves fiam. - Aztán elmosolyodott.” * * * A keresztyénség története során folyton azzal a kísértéssel küzdött és küzd, hogy közösségeiben újra a szolgaság útján járjon, hiszen sokkal könnyebb egy szervezetet törvényekkel irányítani. Amikor a keresztyénség szervezeti formát kap, úgy tűnik, szükségszerűen válik a törvény közösségévé, legyen az család vagy gyülekezet. Még személyes életünk is elbizonytalanodik olykor. Pál viszont kíméletlen: választanunk kell a fiúság és a szolgaság között, Krisztus és a természetes halandóság meghatározta élet között. Ezért már nem mi kiáltunk, maga a Lélek kiált, hogy végre ne szolgák, hanem fiák legyünk. Az ő kiáltását visszhangozza szívünk: Abbá, Atyám! ■ Koczor Tamás „Énekeljünk az angyalokkal! ► Idén egy különlegesen szép egyházzenei alkotás bemutatásával szeretnénk segíteni rovatunk olvasóinak karácsonyi ünneplését. Heinrich Schütz (1585-1672)» a kora barokk legjelentősebb német evangélikus zeneszerzője a história műfaját vette alapul ahhoz, hogy Jézus születésének történetét megelevenítse. A kompozíció címe História der Geburt Christi, SWV 435 (röviden Weihnachtshistorie), a szövege szinte kizárólag a karácsonyhoz kapcsolódó történetek megzenésítése Lukács (Lk 2,1-21) és Máté (Mt 2,1-23) evangéliuma alapján; ezt két kórustétel keretezi (négy ének- és öt hangszeres szólammal). A barokkos bővebb cím már önmagában keresztény hitvallás: Jézus Krisztus - Isten és Mária Fia - örömteli és kegyelemteljes születésének története; ő a mi egyetlen Közbenjárónk, Megváltónk és Üdvözítőnk. A művet a korabeli gyakorlat és Schütz szándéka szerint az istentiszteleten az evangéliumolvasás helyén kell megszólaltatni. Első előadása valószínűleg 1660-ban volt Drezdában; 1664-ben jelent meg nyomtatásban. A történetet a tenor hangfekvésű evangélista mondja el recitativo formájában; a cselekmény egyéb szereplői a concertáló szerkesztésmódú Intermedium (Sinfonia) tételekben jelennek meg. 1. „Az angyal pedig ezt mondta nekik [a pásztoroknak]: »Ne féljetek, mert íme, hirdetek nektek nagy örömet, amely az egész nép öröme lesz: Üdvözítő született ma nektek, aki az Úr Krisztus, a Dávid városában. A jel pedig ez lesz számotokra: találtok egy kisgyermeket, aki bepólyálva fekszik a jászolban.«” (Lk 2,10-12) Az angyal CANTATE cgsisaSEÍte^ Eged Klen diczeríinc, szoprán szólista, őt két hegedű támogatja az elmaradhatatlan basso continuo mellett. A zene ringató ritmusa a szöveget is lefesti, és arra is utal, hogy olykor ezalatt hozták be a templomba a betlehem jászolbölcsőjét. 2. „És hirtelen mennyei seregek sokasága jelent meg az angyallal, akik dicsérték az Istent, és ezt mondták: »Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség és az emberekhez jóakarat.«” (Lk 2,13-14) Az angyalsereget hatszólamú kórus jeleníti meg, két hegedű kíséretében. 3. „Miután elmentek tőlük az angyalok a mennybe, a pásztorok így szóltak egymáshoz: »Menjünk el egészen Betlehemig és nézzük meg: hogyan is történt mindaz, amiről üzent nekünk az Úr.«” (Lk 2,15) Három alt szólista alakítja a pásztorokat, hozzájuk két furulya (jellegzetes pásztorhangszer) és egy fagott társul. 4. „Amikor Jézus megszületett a júdeai Betlehemben Heródes király idejében, íme, bölcsek érkeztek napkeletről Jeruzsálembe, és ezt kérdezték: »Hol van a zsidók királya, aki most született? Mert láttuk az ő csillagát, amikor feltűnt, és eljöttünk, hogy imádjuk őt.«” (Mt 2,1-2) Bár a bölcsek létszámáról a Biblia nem ír, a hagyomány szerint hárman voltak, akik szimbolizálhatják az akkor ismert három földrészt: Európát, Ázsiát és Afrikát. A három tenor szólistát két hegedű és fagott veszi körül. 5. „[Heródes király] Összehívatta a nép valamennyifőpapját és írástudóját, és megkérdezte tőlük, hol kell megszületnie a Krisztusnak. Azok ezt mondták neki: »A júdeai Betlehemben, mert így írta meg a próféta: Te pedig Betlehem, Júda földje, semmiképpen sem vagy a legjelentéktelenebb Júda fejedelmi városai között, mert fejedelem származik belőled, aki legeltetni fogja népemet, Izráelt.«”(Mt 2,4-6) A főpapok és írástudók négy basszus hangján szólalnak meg, és két harsona csatlakozik hozzájuk. 6. „Ekkor Heródes titokban hívatta a bölcseket, pontosan megkérdezte tőlük a csillagfeltűnésének idejét, majd elküldte őket Betlehembe, és ezt mondta: »Menjetekel, szerezzetek pontos értesüléseket a gyermekről; mihelyt pedig megtaláljátok, adjátok tudtomra, hogy én is elmenjek, és imádjam őt!«” (Mt 2,7-8) Heródes basszus szólista, és királyként két trombita adatik neki szólamtársként. 7. „Miután eltávoztak [a bölcsek], íme, az Úr angyala megjelent Józsefiek álmában, és így szólt: »Kelj fel, vedd a gyermeket és anyját, menekülj Egyiptomba, és maradj ott, amíg nem szólok neked, mert Heródes halálra fogja kerestetni a gyermeket.«” (Mt 2,13) 8. „Amikor Heródes meghalt, íme, az Úr angyala megjelent Józsefnek ál-11 mában Egyiptomban, és ezt mondta: »Kelj fel vedd a gyermeket és anyját, és menj Izráel földjére, mert meghaltak azok, akik a gyermek életére törtek.«" (Mt 2,19-20) A 7-8. tétel hangszerelése - mivel itt is az angyal szól - megegyezik az első Intermediuméval. Schütz Karácsonyi története az első história, amely egyenértékűen és egységben alkalmaz két, látszólag nagyon különböző célú műfajt: az ősi gregorián olvasmánytónust (karácsony ünnepéhez az ötödik tónus kapcsolódik) és az Itáliában, az opera műfajának kialakulásakor létrejött recitativót. A harmóniai fordulatok, modulációk érzékenyen követik a szöveget. „Mária pedig mindezeket a dolgokat megőrizte, és forgatta a szívében.” (Lk 2,19) Itt ellágyulva F-dúrból d-mollba fordul a zene. „Hang hallatszott Rámában, nagy sírás és jajgatás. Ráhel siratta gyermekeit, és nem akart megvigasztalódni, hogy már nincsenek’.’ (Mt 2,18) Itt a gyász fájdalmát a mollba sötétülő hangnem (minőre), a sóhajszerű hangpárok és a kromatikusán ereszkedő basszus érzékeltetik. A zárókórus örömét pedig a táncos ritmus közvetíti: „Hálát adjunk mindnyájan az Úr Istennek, ki minket születésével megszabadított ördögnek hatalmasságából. Azért illik, hogy énekeljünk az angyalokkal: Dicsőség a magasságban Istennek.” (Grates nunc omnes karácsonyi szekvencia - Protestáns graduálí) Adjunk hálát mi is, és hallgassuk Schütz remekművét (YouTube:MonteverdiChor, Würzburg öt részletben)! ■ Dr. Ecsedi Zsuzsa
