Evangélikus Élet, 2014. július-december (79. évfolyam, 27-52. szám)
2014-12-21 / 51-52. szám
12 4t 2014. december 21-28. Evangélikus Élet SZENTESTE - MT l,20B-23 Jön, aki kegyelmével érkezik hozzánk... Babits Mihály gyönyörűséges karácsonyi énekének (Csillag után) zárósorai az ünnep lényegére, valódi üzenetére irányítják figyelmünket. „Jaj és mire odaérnék, / hova a csillag vezet, / te már függnél a kereszten / és a lábad csupa seb, / s ahelyett hogy bölcsőd köré / szórjak tömjént, aranyat, / megmaradt szegény mirrhámmal / keserüszagú mirrhámmal / kenném véres lábadat.” A vers elején a költő - kitekintve szobája ablakán - megpillant egy „ígéretes csillagot”. Elképzeli, hogy milyen jó volna elindulni, mint tették egykor a háromkirályok: kizökkenni a négy fal bezártságából, az életunt tespedésből, a „fájás-félés ködhálója” által szőtt szomorú valóságból. Csak menne-menne száz országon át, miközben - amint írja - a Jézusnak szánt ajándékok közül a vámosok először az aranyát veszik el tőle, a tömjént pedig földi hatalmasságok dicsőítésére sajátítják ki. De a lényeg nem ez! A költő, aki elindult a betlehemi csillag után, végül üres kézzel, értékes ajándékok nélkül, szegényen és megtörtén a golgotái kereszthez érkezik. Tanítását kívánatos volna megszívlelnünk, hisz az ünnep forgatagában sokszor mi magunk is csak arra figyelünk, hogy mit adhatunk egymásnak vagy épp Istennek, megfeledkezve arról, amit ő, a fenséges Úr szent Fia által miértünk cselekedett. Nekünk is, akik az egyházi esztendő körforgásában évről évre magunk is elindulunk - lélekben - a csillag után, ha igazi és valóban az Isten kegyelmével teljes karácsonyt szeretnénk, akkor a költőhöz hasonlóan a kereszthez kell megérkeznünk. Hiszen nem emberi szándék és szeretet a karácsonyi örömhír mozgatója, hanem Isten szeretete, hatalmas és tökéletes terve, amely a Szentlélek által vált valóra. A jászolbölcső szegénységében fekvő kisgyermek - a világ Megváltója. Máté az egész Krisztus-eseményt Isten ígéretének beteljesüléseként látja és láttatja. „Mindezpedig azért történt.. ’.’ Isten pedig nem ad teret a véletlennek, mindent, amit tesz, tudatosan, gondosan már előre eltervezett - miértünk. Vigyáznunk kell tehát, nehogy a lényeg kicsússzon a kezünkből, illetve a szívünkből. Segítségünkre siet Máté mellett János apostol is, aki fenséges logoszhimnuszában a legrövidebb karácsonyi történetet ekképp hagyományozta ránk: „Az Ige testté lett..’.’ (Jn 1,14) Pál apostol éneke pedig így tanúskodik Krisztusról: „... megüresítette önmagát, szolgai formát vett fel..., és magatartásában is embernek bizonyult. .. engedelmeskedett mindhalálig mégpedig a kereszthalálig'.' (Fii 2,7-8) A halhatatlan és örökkévaló Isten halandó testben jött a világba, hogy minket megszabadítson a múlandóság átkától, a bűntől, a haláltól, és örök életet adjon. Vajon ebből a karácsonyból, az igazi karácsonyból mennyit lát ma a világ, s mennyit látnak gyülekezeteink? AZ ÜNNEP IGÉJE Nincs még egy olyan időszak az év folyamán, mint a karácsonyi, amikor ennyire átélhető és megtapasztalható, hogy a bűnös, elveszett és megtört emberekért, vagyis értünk alázkodik meg és hajol le a féltőn szerető, irgalmas Isten. Ugyanakkor nincs még egy olyan időszak az évben, mint a karácsonyi, amikor gyarló módon ennyi mindent elkölt és elkövet az ember, hogy sokszor konok pogányságát, bűnös voltát leplezze, elrejtse, vagy épp felékesítse, önmaga jóságát megszépítse. Éppen ezért oly gyakran előfordul, hogy nem látva a valóságot önmagunk elveszettségéről, a sok-sok apró csoda közepette - amelyeket átélünk családi körben, vásárok forgatagában, akár a nemegyszer az e világi trendekhez és elvárásokhoz hozzáigazított gyülekezeti alkalmakon is - a legnagyobb csoda meglátásáról mégis lemaradunk. Máté arról tanúskodik, hogy Jézus azért jön, hogy megszabadítsa népét bűneiből. Mégis oly sokakat elvakít ilyenkor „a hunyorgató jóság, amely úgy számon tudja tartani önmagát” (Hamvas Béla). Pedig Luther arról beszél, hogy a mai igénkben is felhangzó karácsonyi üzenetet - „ne félj” - a megrettent és megszomorodott szívű emberek értik igazán. Ha megszépítjük a valóságot, ha az emberi szeretet erejét állítjuk a középpontba, amely ilyenkor legalább látható és érzékelhető a világban, akkor kiüresedik ünnepünk. A karácsony nem csupán a szeretet, hanem Isten szeretetének ünnepe, aki lehajolt a bűnei nyomasztó terhe alatt összeroppant, megszomorodott emberért. Mi azért szeretünk, mert ő előbb szeretett minket (íjn 4,19). Pál apostol így tanúskodik erről a csodáról: „... megjelent az Isten üdvözítő kegyelme minden embernek..!’ (Tit 2,11) Krisztusban Isten kegyelme érkezett hozzánk. Luther így ír erről: „Az első eljövetelekor Isten sűrű fekete felhőben érkezett. Izráel fiai rémült félelemmel mondták Mózesnek: Te beszélj velünk, és mi hallgatunk, de Isten ne beszéljen velünk, hogy meg ne haljunk. Ekkor a törvényt adta...” Valóban igaz: Isten dicsőségét nem tudnánk elviselni. Nem véletlenül félt tőle egykor tulajdon népe is. Aztán a reformátor így folytatja: „De volt Istennek második eljövetele is: a Krisztusé. Nem félelmetes, hanem szelíd. Nem döbbenetes, hanem irgalommal teljes. Nem magasban dördül meg a szava, hanem emberré alázkodik. A Sínai-hegyen rettegni kellett tőle, karácsonykor örülni lehetett neki. Ott mennydörgés kísérte, itt angyalének. Ott harsonaszóval jött, itt szánakozással. Ott rémület, itt vigasztalás, öröm és szeretet.” Isten elrejtette dicsőségét a jászolbölcső és a keresztfa kínja alá, hogy minket így szabadítson meg. Mert ami karácsonykor elkezdődött, az a golgotái kereszten teljesedett be, amikor a mi Urunk így lehelte ki lelkét: „Elvégeztetett!” Jézuson mint egy „szűrőn” át látjuk Isten fenségét és dicsőségét. így az nem felemészt, nem megítél minket, hanem megment és megtart kegyelmesen. Vigyázzunk, hogy a sok-sok külsőség és hagyomány közepette, amelyet erre az ünnepre is rákentek a századok, a lényeget ne veszítsük szem elől! Ő értünk lett emberré. Jézus a János írása szerinti evangélium tanúságtétele alapján a lombsátor - nagyon látványos és nem kevés külsőséggel tarkított - ünnepéhez kapcsolódva mondja: „Én vagyok a világ világossága..!’ (Jn 8,12) Karácsony sokféle földi fénye, tündöklése és csillogása közepette akkor válik igazán keresztyén ünneppé, ha a középpontban az élet világossága áll. Hiszen Krisztusért és Krisztus által - most és mindörökké - velünk az Isten. Nekünk pedig csak őrá van szükségünk. S ha ő velünk, ki lehet ellenünk? ■ Weltler Gábor Úr Jézus Krisztus, te megüresítetted önmagadat, hogy minket irgalmaddal és bűnbocsátó szereteteddel meggazdagíts. Úr Jézus Krisztus, te halandó testben érkeztél közénk, hogy a múlandóság átkától megszabadíts minket. Úr Jézus Krisztus, te szolga lettél értünk, hogy mi Isten fiainak szabadságában élhessünk. Úr Jézus Krisztus, te bűnnel, ördöggel és halállal is harcoltál, hogy mi Isten békességében élhessünk. Hála legyen tenéked végtelen kegyelmedért. Uram, irgalmazz! Krisztus, kegyelmezz! Uram, irgalmazz! Ámen. Oratio oecumenica [Lelkész:] Mennyei Atyánk, aki a betlehemi jászol Gyermekében mutattad meg a te kegyelmedet, hallgasd meg könyörgéseinket, amikor mindazt eléd visszük, ami szívünkön van. [Lektor:] Magasztalunk, Urunk, hogy nemcsak fenn, a mennyben vagy Isten, de itt a földön is. Nemcsak nagy és hatalmas Isten vagy, de hozzánk hasonlóvá lettél. Nemcsak uralkodni akarsz felettünk, de Jézusban szolgává lettél, hogy közöttünk élj, és értünk vállald a halált. Add, hogy meglássuk karácsony csodájában a te szeretetedet. Jézus Krisztusért kérünk... [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Imádkozunk az egész világért és a világ békéjéért. Add, hogy ne csak erre a pár napra némuljanak el a fegyverek, hanem a te békességed töltse be ezt a Fiad által megváltott világot. Segíts, hogy magunk is megszabaduljunk az ítélkezés és gyűlölködés lelkületétől. Hadd legyünk a te békéd követei és szereteted eszközei mindnyájan ott, ahová állítottál minket. Jézus Krisztusért kérünk... [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Imádkozunk, Urunk, azokért, akiknek ünnepére a gyász és a fájdalom vet árnyat. Betegekért, a halál révén állókért, elesett és nélkülöző embertársainkért; azokért is, akik célt tévesztettek, és nem találják életük értelmét. Add nekik is a te békességedet. Jézus Krisztusért kérünk... [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Imádkozunk azokért, akik ezekben a napokban munkában állnak. Akik azért végzik szolgálatukat, hogy mások ünnepe szép és meghitt lehessen. Adj erőt és kitartást nekik, hogy ne kényszeredetten, hanem a neked és egymásnak való szolgálat örömében lássák el hivatásukat. Jézus Krisztusért kérünk... [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lelkész:] Urunk, segíts bennünket józanul, igazságosan és kegyesen élni ebben a világban. Mutasd meg a te erődet és hatalmadat minden téged követő ember életében, hogy örömmel várjuk a mi boldog reménységünket, a mi nagy Istenünk és üdvözítőnk, Jézus Krisztus dicsőségének megjelenését. [Gyülekezet:] Ámen. Új nap - új kegyelem Vasárnap (december 21.) Kegyelem néktek és békesség attól, aki van, és aki volt, és aki eljövendő. Jel 1,4 (Zsolt 103,11; Lk 1,739-45/46-55/56/; Fii 4,4-7; Zsolt 58) Földi, emberi találkozásaink köszöntéssel kezdődnek. Egy pillantás az érkezőre, kézfogás vagy meghajlás, és a napszaknak, alkalomnak megfelelő, jól ismert szavakat hallunk. A nagy találkozás ünnepére készülve a közöttünk járt, a jelen lévő, velünk küzdő és az eljövendő Úr köszönt minket. Az üdvözlésben ott van, amit ajándékképpen hoz nekünk. Kegyelmet a mindenség Urától ebben a sok kegyetlenséggel terhes világban. Békességet magunkkal, másokkal és Istennel a békességet nem találó embereknek. „Jövel, Uram Jézus!” Hétfő (december 22.) Tiéd a nappal, az éjjel is tiéd, te tetted helyükre a csillagokat s a napot. Zsolt 74,16 (Róm I3,iib-i2a; Jel 22,16-17.20-21; Ézs 35,1-10) Várakozásaink közepette türelmetlenség és keserű reménytelenség vehet erőt rajtunk. S ha számba vesszük embervilágunk sötét, nyomasztó árnyait, életünk próbás, mélységektől, bukásoktól sem mentes hétköznapjait, akkor még kilátástalanabbnak láthatjuk helyzetünket. A zsoltáros ilyen nyomorúságos állapotok közt is felfelé, az Úrra tekint. Őrá, aki a világmindenség teremtője, napszakok, évszakok, idő, világosság és sötétség ura, a kozmosz rendjének fenntartója. Jó ilyen szemmel látni, vizsgálni a világot. Jó ezzel a lélekkel várakozni a Szabadítóra! Kedd (december 23.) Zakariás mondta: „Isten meglátogatta népét, és váltságot szerzett neki, hogy félelem nélkül szolgáljunk neki, szentségben és igazságban őelőtte életünk minden napján’.’Lk 1,68.75 (íSám 7,3b; Róm 15,8-13; Mt 1,1-17) A prófétai szóra, tanúskodásra, a jövőre reménységgel tekintő lelkületre Isten népének mindenkor szüksége van. Mögöttünk a nagy találkozás, a meglátogatás napja. Megváltásunk bizonyossága ott él szívünkben, de „üdvösségünkreménységre szól”. A teljesség, az Úrral való visszavonhatatlan közösség még előttünk van. így elengedhetetlen mindennapi szolgálatunk Istennek odaszentelt élettel. Hirdetve az ő igazságát minden embernek, hogy „ráigazítsa lábunkat a békesség útjára”. Szerda (december 24.) Nagy félelem vett erőt a pásztorokon. Az angyal pedig ezt mondta nekik: „Ne féljetek, mert íme, hirdetek nagy örömet, amely az egész nép öröme lesz: Üdvözítő született ma nektek’.’ Lk 2,9-11 (Zsolt 19,8b; Mt 1/1-17/18-21/22-25/; Róm 1,1-7; Mt 1,18-25) Mi lehet a legfényesebb karácsonyeste? Amit a pásztorok láttak Betlehem mezején? Az utcák, terek, üzletközpontok hivalkodó fényözöne? A szobánkban feldíszített karácsonyfa díszei, a viliódzó égők vagy a gyertya fénye? A megajándékozott gyermekek, felnőttek sugárzó arca? Mindegyik az lehet. De a legragyogóbb az örömhír: Ember, nem vagy elhagyott, hanem meglátogatott! Nem kell félned, hanem felszabadultan örvendezhetsz! Most nem elvesznek valamit, hanem Krisztusban megajándékozott vagy. Nem kell elveszned! Üdvözítő Jézusod azért jött, hogy megtaláljon! Csütörtök (december 25.) Az Ige testté lett, közöttünk lakott, és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal. Jn 1,14 (5MÓZ 33,27; Lk 2,/i-i4/i5-2o; Tit 3,4-7; Mt 2,1-12) Rövid, tömör, veretes szakasz. Mi van mögötte, miként lehet közel hozni hozzánk, szinkronizálni velünk? Lehet a végtelen végessé, a mindenség egyedivé, a megismerhetetlen megismerhetővé, a teljesen más közülünk való? Lehet érintkezési pont Isten elrejtett országa és a vajúdó, hiábavalóságnak alávetett világ? Igen, Jézusban, az Atya egyszülöttjében, aki közöttünk élt, aki a leghitelesebb információt hozta közénk a mennyei Atyáról, aki magában hordozta az Isten országát. János, az evangélista és a többiek látták kegyelemmel és igazsággal teljes lényét, Isten dicsőségét. Ő közöttünk van, így mi is láthatjuk. Péntek (december 26.) Ti szomjazok mind, jöjjetek vízért!Ézs 55,1 (Jel 21,5-6; Jn 1,1-5/6-8/9-14; Zsid 14-3/4-6/; Mt 2,13-23) A víz élet. Nemcsak a bibliai tájakon, a sivatagtól körülölelt oázisban, de mindenütt a földön és az univerzumban. Hiánya rövid idő alatt halálra ítéli az élőlényeket. A gyötrő, kínzó szomjúság nálunk elképzelhetetlen. Mégis adódik alkalom, amikor ez a drága kincs életeket menthet. Ivóvíz a tiszta forrásból, az élet vize Jézustól, aki azt ígéri a samáriai asszonynak, hogy az a víz, amelyet ő ad, „örök életre buzgó forrássá lesz benne”. Jézus szólít meg a karácsonyi ünnepkör minden alkalmán. Ő hív magához mindenkit, akinek lelke szomjúhozik, hogy igyék az élő, életadó vízből, és felüdüljön. Szombat (december 27.) Fogj munkához, az Úr legyen veled! iKrón 22,16b (Mt 2,13; 2jn 1,1-6/7/; Mt 3,1-12) Királyi feladat a templomépítés. Dávid Salamont biztatja az egy igaz Isten tiszteletére készülő első templom felépítésére Jeruzsálemben. Templomok milliói emelkedtek azóta Isten dicsőségére, az imádság házaként. Jó, hogy értékesnek tartjuk a gyülekezet lelki házát. De Péter apostol szerint még csodálatosabb, ha mi magunk mint élő kövek épülünk lelki házzá. Ez önerőből nem megy. Csak ha az Úr velünk van, és megáldja fáradozásunkat az ő Lelke által. Kérjük ezért mennyei Atyánkat, hogy ő adjon elszánást, erőt az élő kövekből épülő templom szüntelen építéséhez! ■ Smidéliusz Zoltán Az Evangélikus Élet minden olvasójának áldott karácsonyt kívánunk!
