Evangélikus Élet, 2014. július-december (79. évfolyam, 27-52. szám)

2014-12-21 / 51-52. szám

Evangélikus Élet MOZAIK 2014. december 21-28. »> 11 A karácsonyi fenyők Csodák pedig történnek Karácsony ünnepének fontos kelléke, jelképe a feldíszített fenyőfa, a kará­csonyfa. Illata betölti a lakást, a díszek fénye melegséget és meghitt hangu­latot varázsol otthonunkba. (A kará­csonyfa-állítás eredetéről az EvÉlet december 7-i számának az Üzenet az Ararátról rovatában olvashattunk Jerabek- Cserepes Csilla tollából.) Magyarországon Brunszvik Teréz, az első magyarországi óvoda megalapító­ja állított először fenyőfát karácsonykor 1824-ben. Podmaniczky Frigyes Naplótöredé­keiben ezt olvashatjuk: „Midőn szüle­im Pestre jöttek első ízben (1826 körül) telelni, még sehol karácsonyfa nem volt kapható, s szüleim maguk papirosból állították össze...” A karácsonyfa-állítás eleinte csak az arisztokrácia körében volt szokás, de az 1840-es évektől már a módosabb pol­gároknál is divatba jött. Érdekesség, hogy a reformkorban még minden gyermek külön-külön kapott kará­csonyfát, később a lányok és a fiúk együtt kaptak egy-egy külön fát. A földművesek sokáig fölöslegesnek és értelmetlennek tartották, hogy fenyőt áldozzanak fel az ünnepek miatt, így so­kuknál csak 1945 után honosodott meg a fenyőfaállítás. A magyar karácsonyfa szó kétszáz éve még a földesúr részére karácsonyi adóként szállítandó tűzifát jelentette. Mai jelentését a német Weihnachtsba­um tükörfordításaként nyerte. A tőlünk északra eső országokban mindig nagy becsben tartották a fenyőt. Örökzöld ágaira úgy tekintettek, mint az élet folytonosságának jelképére, amely azt sugallja, hogy az élet úrrá tud lenni a halálon, s a természet téli tetsz­halálát az újjászületés, a tavasz követi. A karácsony előtt kivágott fák szá­mára azonban nem lesz új tavasz. Ak­kor is nehéz szívvel gondolunk erre, ha tudjuk, hogy ma már elsősorban nem az erdőkből vágják ki a karácsonyfának szánt fenyőket, hanem a kifejezetten az erre a célra telepítetett ültetvényekből. Magyarországon főleg a Nyugat- Dunántúlon, elsősorban Zala megyé­ben van hagyománya a fenyőtermesz­tésnek. Legjobb termőterületei a csa­padékos, savanyú talajú vidékek. A fenyőültetvényeket jellemzően csa­ládi keretek közt művelik, de erdésze­tek, ritkábban nagyobb mezőgazdasá­gi vállalkozások is termesztenek fenyőt. A családi vállalkozások az értékesítést legtöbb esetben maguk végzik. A fővárosban eladott karácsonyfa­mennyiség jelentős részét négy Zala megyei falu: Belezna, Liszó, Nemespát­­ró és Surd biztosítja. Az ott élőknek ne­héz, de tisztes megélhetést ad a fenyő, már mintegy negyven-ötven éve. Sur­­don szülte az egész lakosság fenyőter­mesztéssel foglalkozik. Bencze lmréné írta 2006-ban, az Evangélikus Élet december 10-i szá­mában, az Üzenet az Ararátról rovat­ban megjelent cikkében: „A nyáron Surdon töltöttem néhány napot. Ez a régi evangélikus falu és a környé­kén több gazdaság is évtizedek óta a karácsonyfák értékesítéséből él a délnyugati határszélen. Biztosan ha­zánk más vidékein is ismert a fenyő­fa-gazdálkodás. Itt nem erdőkből vágják ki a növendék fákat, nem ká­ÜZENET AZ ARARÁTRÓL Rovatgazda: Sánta Anikó ararat@lutheran.hu rosítják a természetet rablógazdálko­dással. Tervszerűen, évről évre tele­pítik a maguk keltette kis fenyőket jól megdolgozott szántóföldjükre; kapál­ják, permetezik, gondozzák az ültet­vényt évről évre, míg a fák el nem érik a megfelelő nagyságot. Négy-öt-hat évesen veszik ki őket novemberben, hogy örömet szerezzenek vele a ka­rácsonyt ünneplő városiaknak, és hogy visszakapják azt a földbe fekte­tett pénzt, amelyet mások búza­vagy kukoricatermeléssel egy év alatt megkeresnek.” A „zöld gondolkodás” jegyében ma már egyre többen ragaszkodnak ahhoz, hogy gyökeres fenyőt állítsanak a szo­bába karácsonykor, amelyet az ünnep elmúltával ki lehet ültetni a kertbe, ud­varba. Gondos odafigyeléssel valóban életben lehet tartani a gyökeres fenyő­ket, amelyek aztán kiültetve még éve­kig, évtizedekig megörvendeztethetnek bennünket. A kertben élő fenyőfákat is fel lehet díszíteni - ekkor gondoljunk a mada­rakra is! A számukra ehető díszeknek nagy nyüzsgéssel fognak örvendezni, és az élelemnél tolongó madárhad a mi szívünket is örömmel tölti el; meg az­zal a jó érzéssel, hogy sikerült tenni va­lamit környezetünk és a környeze­tünkben élők védelméért. „Ki gondolta volna?” - tette fel a kér­dést egy ismerősöm, amikor a ma­gyarkeresztúri kis evangélikus temp­lomért tett törekvéseinkről meséltem neki. „Ki gondolta volna, hogy egy ilyen reménytelennek látszó »ügyet« ilyen sokan felkarolnak?” És szinte még be sem fejezte a mondatát, amikor a fejemben már megszólalt a zsoltáros hangja: „Még nyelvemen sincs a szó, te már ponto­san tudod, Uram. Minden oldalról körülfogtál, kezedet rajtam tartod. Csodálatos nekem ez a tudás, igen magas, nem tudom felfogni.” (Zsolt 139.4-6) És azon nyomban elszégyell­tem magam. Egyrészt eszembe jutott az előttünk járó nemzedék, amelynek tagjai 1966-ban, a kommunizmus idején is képesek voltak templomot építeni, másrészt a saját kishitűségem miatt szégyelltem magam. Mert őszintén bevallom: amikor el­kezdtük a gyűjtést, csak azt éreztem biztosan, hogy meg kell próbálnunk, de a tény, hogy ilyen rövid idő alatt ilyen sokan csatlakoztak hozzánk, so­kak mellett engem is meglepett. Mint hitetlen Tamásoknak mindig újabb és újabb „jelekre” van szükségünk. De hiszen ha igaz, akkor minde­nütt és mindenkor igaz! Mert megtörtént a csoda: egy hir­telen szemléletváltás - a tehetet­lenség és reménytelenség érzését magunk mögött hagyva ismeretlen ismerősökből közösséggé verbuvá­lódva már képesnek érezzük ma­gunkat arra, hogy akár egy „lehetet­lennek” tűnő feladattal is megbirkóz­zunk. Természetesen csak nagyon óvatosan, épp ahogyan egy gyer­mek az első lépéseit megteszi. Azt azonban már bizton állíthat­juk, hogy az Evangélikus Élet ez év augusztus 24-31-i, ünnepi számában megjelent felhívásunk óta a Győr- Moson-Sopron megyei Vadosfai Evangélikus Egyházközséghez tarto­zó magyarkeresztúri templom felújí­tásához több mint harmincán csat­lakoztak, mostanáig közel egymillió forintot összegyűjtve. Ángyán Csil­la csornai fazekas népi iparművész pedig szolgálatként elkészítette az új keresztelőmedencét (képünkön). Hála és köszönet mindazoknak, akik eddig hozzájárultak, és a jövő­ben is hozzá kívánnak járulni a temp­lom felújításához! Isten gondoskodó szeretete a leg­váratlanabb helyzetekben is megen­gedi, hogy részesüljünk az örök ha­gyományban. Akár egyetlen pillanat is elég ahhoz, hogy mint amikor a szikra lángra lobban, bennünk is fel­ébredjen az érzés: „Hagyd a tétlensé­get másra!” - és hirtelen kirajzolódik a valóság, amely mindannyiunk szí­ve mélyén ott lakozik. Nem egysze­rűen házat építünk, üres falakat... A mi Atyánk, aki húz és vonz ma­gához, terelget minket, és irányítja a cselekedeteinket, nem hagyja ma­gára a világi élet látszólagos kápráza­­tától távol élőket sem. Isten háza a lé­lek otthona. Minden egyes lélek szá­mít. Aki ezt egyszer megérzi, az nem tud többé úgy elmenni egy felújítás­ra szoruló templom mellett, hogy ne szorulna össze a szíve. Hiszen lelki szemeink előtt megjelennek az imád­kozok, az előttünk járók. Az ő hitü­ket hordozzuk tovább. Általuk is emlékezünk, nemzedékről nemze­dékre. Nem kitörölhető módon. A felhívás hatására sokak érdeklő­dése fordult az alig négyszáz lelkes Magyarkeresztúr felé. Eszünkbe jut­hat a páli ige: „...mert amikor erőtlen vagyok, akkor vagyok erős” (2Kor 12,10) Az eddigi gyűjtés eredménye is megmutatja, hogy a csüggedésnek nincs helye a szótárunkban, a kétel­kedést pedig hátra kell hagynunk. Valójában nincs is más felada­tunk, mint hogy leboruljunk az iste­ni jóakarat, szeretet és gondviselés előtt. Isten nem engedi el még a ' legkisebb gyermekének sem a kezét. Ilyenek vagyunk mi is ezzel az ap­rócska rábaközi templommal. Isten odaterelte a figyelmünket. Már fog­lalkozunk vele, már nem mindegy a sorsa, már minden jót kívánunk ne­ki, már azt szeretnénk, hogy megújult fényben ragyogjon, mert már meg­szerettük, a szívünkben él. És isme­retlenül is összeköt bennünket az ér­zés: „A te házad iránt érzettféltő sze­retet emészt engem’.’ (Jn 2,17) ■ Büky Anna ■ -s. A.­VASÁRNAPTÓL VASÁRNAPIG Ajánló a rádió és a televízió műsoraiból december 21-étől december 28-áig VASÁRNAP HÉTFŐ KEDD SZERDA 9.00 / Pax Tv 5.25 / Mi 12.05 / Bartók rádió 11.07 / Kossuth rádió Evangélikus istentisztelet Hajnali gondolatok A Tátrai Vonósnégyes A Hely a budavári templomból 13.06 / Kossuth rádió hangversenye Emlékek kicsiny boltja 9.30 / ZDF (német) Rádiószínház 16.20 / M3 13.04 / Kossuth rádió Evangélikus istentisztelet A kőszívű ember fiai Csendes éj Rádiószínház 11.10 / Mi 15.05 / Duna World (magyar-osztrák Áldott karácsony Kérdések a Bibliában Református ifjúsági műsor dokumentumfilm, 1987) 14.15 / Duna Tv Faragó Csaba református 16.55 / Mi 17.45 / Duna World A Biblia a magyar lelkész Gordon csodás karácsonya Család-barát költészetben 11.20 / Mi (gasztronómiai műsor) (magazinműsor) Karácsonyi versek Református magazin 17-35 / Duna World 20.55 / Duna World 15.40 / Duna Tv 16.00 / Bartók rádió Virtuózok Szekeres Adrienn Szelek szárnyán - Karácsonyi Közvetítés Helsinkiből, (komolyzenei karácsonyi szimfonikus történet a Kallio-templomból tehetségkutató műsor) koncertje (kanadai A Lumen Való énekegyüttes 19.38 / Kossuth rádió 21.00 / Viasat 3 tévéfilm, 2000) (86’) hangversenye Karácsonyi album Igazából szerelem 18.00 / Kossuth rádió 18.00 / Bartók rádió Részletek az Új Bojtorján (amerikai romantikus . A hosszútávfutó karácsonya Közvetítés a prágai együttes lemezéről vígjáték, 2003) (129’) 22.30 / ZDF (német) Betlehem-kápolnából 23.11 / Kossuth rádió 1.10 / Duna Tv Evangélikus istentisztelet A Cseh Rádió Arcvonások Mennyből az angyal 23 35 / Duna Tv gyermekkórusának Tőkés László református (magyar ismeretterjesztő A teljesség felé hangversenye püspök film) (magyar tévéfilm, 2014) (18’) CSÜTÖRTÖK PÉNTEK SZOMBAT VASÁRNAP 10.03 / Kossuth rádió 6.35 / Duna Tv 7.10 / Duna Tv 6.00 / Bartók rádió Református istentisztelet Magyar elsők Isten kezében Muzsikáló reggel a cinkota-mátyásföldi (ismeretterjesztő sorozat) 9.00 / Pax Tv Benne: Vasárnapi templomból Az első magyar alapítású Evangélikus istentisztelet orgonamuzsika 10.30 / Mi szerzetesrend a budavári templomból 9.30 / Bartók rádió Parlamenti 10.06 / Kossuth rádió 9.30 / Kossuth rádió Musica sacra gyermekkarácsony A Hely Szellem a fazékból (egyházzenei magazin) 11.00 / Mi Sztehlo Gábor, (gasztronómiai magazin) 13.05 / Duna Tv Karácsonyi evangélikus az embermentő 12.05 / Bartók rádió Csárdáskirálynő istentisztelet 11.03 / Kossuth rádió A Bajor Rádió szimfonikus (magyar játékfilm, 1971) a budahegyvidékí templomból Evangélikus istentisztelet zenekarának hangversenye 18.00 / Credo Evangélikus Igét hirdet: Keczkó Pál a Deák téri templomból 13.03 / Petőfi rádió Rádió (Szombathely) és Keczkó Szilvia 14.10 / Duna Tv Harmincak társasága -Evangélikus istentisztelet 11.40 / Pax Tv Angyalhaj Petőfi TOP 30 (credoradio.hu) Karácsonyi dallamok (karácsonyi versösszeállítás) 14.40 / Pax Tv 18.30 / Kossuth rádió (koncertfilm) 19.05 / Kossuth rádió Evangélikus flashmob Regényes történelem 19.38 / Kossuth rádió Klasszikus karácsony 19-45 / Kossuth rádió 19.00 / Credo Evangélikus Karácsonyi angyalok 19.35 / Bartók rádió Karácsonyi dallamok népi Rádió (Szombathely) Gryllus Vilmos és barátai Orientale lumen - Kelet hangszereken - Szokolay Kantáták felvételeiből világossága Dongó Balázs előadásában (credoradio.hu) Segíts te is a templomfelújításban! „...Isten temploma szent, és ez a templom ti vagytok” (íKor 3,17) Még kilencmillió forintot szeretnénk összegyűjteni a magyarkereszt­úri evangélikus templom mennyezetének, külső vakolatának és lépcső­jének renoválására. Célunk, hogy 2016-ban, felszentelésének ötvenedik évfordulóján már régi-új pompájában ragyoghasson az épület. A magyarkeresztúri templom a Vadosfai Evangélikus Egyházközség­hez (vadosfa.lutheran.hu) tartozik. Az egyházközség számláját a Raj­ka és Vidéke Takarékszövetkezet vezeti. Számlaszám: 59500186- 11095952, erre várjuk szíves adományaikat. Kérjük, a közleményben tün­tessék föl: „Magyarkeresztúri templomfelújítás”. Az adományozók között kisorsolunk egy hétvégi nyaralást Zamár­­diban, a vízparttól kétszáz méterre fekvő apartmanban.

Next

/
Thumbnails
Contents