Evangélikus Élet, 2014. július-december (79. évfolyam, 27-52. szám)
2014-12-21 / 51-52. szám
4 41 2014- december 21-28. KERESZTUTAK Evangélikus Élet lü 1» Jónak lenni jó! Több mint 167 millió forint gyűlt össze a közmédia Jónak lenni jó! elnevezésű, egész napos jótékonysági kampányában az Ökumenikus Segélyszervezet javára. Szabó László Zsolt, a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap (MTVA) vezérigazgatója a vasárnap esti műsorban azt mondta: ismét bebizonyosodott, hogy a magyar emberekben megvan a szolidaritás. Lehel László evangélikus lelkész, az Ökumenikus Segélyszervezet elnök-igazgatója kiemelte: számukra az is fontos volt, hogy bemutathatták az adományozás kultúráját és a segélyszervezet munkáját. A vasárnapi műsorfolyam végén Schwab Richárd, a Demján Sándor Alapítvány kuratóriumi elnöke bejelentette, hogy az alapítvány a 22 óráig összegyűlt adomány felével támogatja a segélyszervezet munkáját. Lévai Anikó, a segélyszervezet jószolgálati nagykövete előre felvett interjúban szakszerűnek és segítőkésznek jellemezte munkatársait, akiket mély hit motivál, de - mint mondta - ez a szellemiség a támogatói körre és a segélyezettekre is átragad. A közmédia harmadik alkalommal indított gyűjtést: 2012- ben a Böjté Csaba szerzetes által létrehozott alapítványt mintegy 100 millió forinttal, tavaly pedig a Katolikus Karitászt csaknem 120 millió forinttal sikerült támogatni a befolyt adományokból. ■ MTI Ünnepi felekezetváltás Advent idején, karácsony előtt ünnepi díszbe öltözik Újpest főtere. Ilyenkor a városháza gyönyörű épülete és körülötte a karácsonyi vásár kis faházai színes fényfüzérektől ragyognak. A városháza mellett óriási boltíves színpad emelkedik, közepén a város adventi koszorújával, amelynek gyertyáit minden vasárnap más és más egyház képviselője gyújtja meg. Előtte egyházi programmal kedveskednek mindazoknak, akik a hideg ellenére is megtöltik a teret. A harmadik adventi vasárnapnak, az öröm vasárnapjának előestéjén az evangélikus egyházközség és a baptista gyülekezet osztozott a színpadon. A szónokok advent és karácsony jelentőségét hangsúlyozták. Először Hetényi Levente, a Baptista Teológiai Akadémia Újpestre beosztott hallgatója köszöntötte a téren összegyűltek közül azokat, akik a színpadra figyeltek, majd a baptista fúvóskar játszott karácsonyi dallamokat. A zeneszó sokakat odavonzott a színpad köré. Volt, aki meleg kürtőskaláccsal vagy forralt borral a kézben figyelte a karácsonyi dallamokat és az ünnep üzenetét. Érdekes interjú készült a gyülekezet egy Ghánából származó fekete tagjával, akit arról is faggattak, vajon hallottak-e Afrikában Boldizsárról, a magyar hagyomány szerinti fekete királyról, aki a csillagot követve elzarándokolt a betlehemi jászolhoz. Egy másik bizonyságtétel ezt a címet viselte: „Eljövök hamar — Legyünk tehát készen!” A baptista programot magyar karácsonyi énekek zárták, amelyeket az érdeklődők láthatóan-hallhatóan együtt dúdoltak a fúvósokkal: „Dicsőség mennyben az Istennek! (...) Békesség földön az embernek!” Ezt követően lépett a színpadra Újpest evangélikus lelkésze, Solymár Péter, aki így konferálta fel az evangélikus programot: „Most felekezetváltás következik” - és gyülekezete négy hittanosát szólította a színpadra. Előadásukban Ady Endre és Túrmezei Erzsébet versei visszhangoztak a téren. Sokan megálltak és figyelemmel követték az Evangélikus Hittudományi Egyetem hallgatóinak programját is. Újpest főterét ezen az órán a gyertyák fénye mellett a keresztyén hit fénye világította be, amelyet testvéri egységben baptisták és evangélikusok szólaltattak meg a színpadon. S miközben sokféleképpen hangzott az ünnep evangéliuma, a szomszédos katolikus templom harangja is megkondult, csatlakozva a karácsony örömhíréhez. ■ Marosi Nagy Lajos Mozgalmas advent A pásztói és sámsonházai evangélikusság pár hétre nélkülözni volt kénytelen pásztorolását szeptemberben megkezdő lelkészének igehirdetési szolgálatát. Az adventi időszakban ugyanis sorra vendégszolgálók álltak a pulpitusra. Advent első vasárnapján Adámi László nyíregyházi lelkész, a rá következő héten dr. Fabiny Tamás püspök, majd Bence Imre esperes, egy háromalkalmas adventi esti sorozaton pedig Györfi Mihály, a Sámsonházáról származó nyírteleki lelkész szólt egykori lakhelyének lutheránusaihoz. A kicsiny nógrádi gyülekezetekbe december 14-én a három éve megalakult Budavári gospelkórus látogatott el, amelynek nemrég még a helyi lelkész felesége is tagja volt. A délelőtti istentisztelet keretében végzett szolgálatuknak köszönhetően különleges légkör uralkodott el a hideg templomokon. A vendégek vidám és lelkes éneklése melegséggel töltötte el az adventi gyülekezeteket, melyek megtapasztalhatták: Isten dicsőítésének e - legalábbis Magyarországon - szokatlan formája sok-sok áldást és életvidámságot hordoz magában. Igével Bence Imre esperes szolgált, aki maga is oszlopos tagja a kórusnak. A lelkesedés a közösen elfogyasztott, igen bőséges ebéd közben sem lankadt. Spontán módon sorra hangoztak fel újabb és újabb dalok - a vendégek jókedvéből a vendéglátók örömére. ■ Horváth-Hegyi Áron felvételei Balassi megkerült lovai Interjú Dinnyés József előadóművésszel börtönmissziós szolgálatáról ► Dinnyés József,, daltulajdonos” több évtizede járja a fővárosi és vidéki börtönöket évről évre változó, versmegzenésítésekre épülő műsoraival. A legendás énekes a Magyar Testvéri Börtöntársaság alapító tagjaként volt jelen a Börtönlelkészek Magyarországi Szervezetével együtt tartott, november 6-i börtönmissziós konferencián. A Magyarországi Református Egyház Zsinati Hivatalának dísztermében kérdeztük.- Mi motiválta arra, hogy dalait a szokásos helyszínek mellett börtönökben is bemutassa?- Amikor elkezdtem, akkor még kötelező volt a börtönben a nyolc általánost elvégezniük azoknak, akiknek nem volt meg. Persze börtöne válogatta, hogy biztosított-e erre lehetőséget. Egy tanár barátom kédezte, aki tudott erről a börtönbeli kötelezettségről, hogy lenne-e kedvem elmenni egy irodalmi előadással. Volt kedvem, előkerült a gitár, meglett a műsor, sikere is volt, és egy nevelőtiszt szólt, hogy ha úgy gondolom, jöjjek be máskor is. És egyszer csak rájöttem a kapcsolatteremtés lehetőségére. Mert ők ott bent nem bűnözők, hanem csak fogvatartottak! Köztük tanultam meg, hogy ugyan van bűnöző, aki bűnözik- de mennyi ideig bűnözik egy bűnöző? Addig a tíz vagy húsz percig, amíg elkövet valamit. Előtte és utána nem bűnöző. Esetleg rossz életű alak, vagy nem szereti a feleségét vagy a barátait, vagy éppen nincsen senkije, és azért kényszerül valamilyen gaztettre. De tulajdonképpen ugyanolyan ember, mint te meg én és a többi járókelő ebben a kis hazában. Úgyhogy ha Roszík Gábor (evangélikus lelkész, a börtöntársaság elnöke-a szerk.) csettint egyet, én rögtön ott termek, és nagy örömmel találkozom velük. Sőt arra is rászoktam, hogy egyedül, önszántamból járjam a különböző fegyházakat.- Mi a különbség egy rendhagyó irodalomóra vagy egy művelődési házban tartott est és egy ilyen börtönbeli előadás között?- Ugyanolyan mindegyik, nincs semmi különbség. Az, hogy egy diákcsapatnak, középiskolásoknak vagy egyetemistáknak énekelek, vagy éppen vegyes közönségnek egy művelődési ház termében, teljességgel mindegy. Hiszen ott ugyanazok az emberek ülnek, mint a börtönben. Hogy homogénebb egy osztály, mint a rácsok mögötti, mindenhonnan jött emberek társasága, az az előadót ne izgassa! Neki az a feladata, hogy amit el akar mondani, azt tegye közérthetővé, hisz ezért előadóművész. Hogyha ráadásul művész is - legalábbis megkísérli maximálisan elvégezni a művészi feladatot -, akkor át tudja adni azt a mondanivalót, azt a gondolatiságot, amelyet szeretne. Szóval semmi különbség nincsen, sőt néha kisebb élmény köznapi kulturális közegben lenni, mint egy börtönben, mert azért ott egy sors köti össze a közönség tagjait, nem úgy, mint a szabadlábon lévőket.- És mi lenne az említett mondanivaló vagy üzenet, amelyet a dalokon keresztül közvetít?- A szeretet mindenekelőtt. Az első előadás-sorozatomnak, amelyet egy éven át vittem - mert minden esztendőben más a programom -, az volt a címe: A szeretet mindenkié. Ezzel be is írtam a nevem a „hosszú lejáratú” fogvatartottak emlékezetébe; valaki hat-nyolc év múlva is emlékezett az előadásra. Nyilván szabadulnak is sorra, akiknek letelik az idejük, nemi tudnak meghallgatni minden műsort - szerencsére. Amikor Balassi-évforduló volt, az első magyar költőről beszéltem nekik, illetve az ő zenés verseit adtam elő. A hazaszeretet és a szerelem, ez a két erő, ez a kétféle szeretet, ami az ő életművére jellemző, nagyon megfogta az embereket. Amikor a költő életmódjáról beszéltem, egy cigány fiú, egy lókupec kicsit megkeveredett, nem tudta elhelyezni a történelem viharában Balassi Bálintot. Közbeszólt: „Hát ez is ide kerül közénk, annyi lovat lopott!” „Ez négyszáz éve volt, öcsém, és egy katonának akkor is szüksége volt lóra!” - mondtam neki, úgyhogy „megkerültek" azok a lovak utólag is. Vannak ilyen mulatságos esetek, de én azért vagyok ott, hogy segítsek az efféle tájékozódásban is. De bármi más apropóból is el lehet velük beszélgetni az előadás során. Különösen akkor, ha azt a fajta igazságot akarom kifejezni, hogy az elrejtett bűnök előbb-utóbb napfényre kerülnek. Mindig előjönnek az elfojtott bajok, amelyektől meg lehet szabadulni. Volt olyan ember - egyébként már nem fiatal, mert tizenhat évet kapott -, akitől megkérdeztem, hogy hányszor kért harmadolást. Az volt a válasz, hogy egyszer se, mert amikor a bűnesetet vizsgálták, ő „letagadott egy csomót”. Közben viszont megtért, és úgy döntött, hogy nem kér kegyelmi csökkentést. Le is húzta a tizenhat évet.- A repertoár mely részét helyezi előtérbe a misszió során? Vagy nincs speciális műsorterv?- Azok az előadók, akik úgy állnak hozzá, hogy a műveletlen vagy tanulatlan embereknek - direkt nem kultúrálatlant akartam mondani - „egyszerűbb dalokat” fognak játszani, rossz úton járnak. Mert „csak” emberséges előadást kell tartani. A legmagasabb szintű művészeti produkciót is be lehet mutatni megfelelő csomagolásban, megfelelő ízléssel. Egy Babits Mihály-, Illyés Gyula- vagy József Attila-verset ugyanúgy megértenek, mert az alapkultúrájukhoz hozzátartozik a befogadás. És ha képes vagyok befogadóvá tenni a hallgatót, akkor mindent oda lehet neki adni. Az, hogy meddig fog rajta rágódni, milyen hosszú ideig törődik azzal az anyaggal, amit kapott, milyen élményt őriz meg az adott műről - Pilinszky János költeményeitől kezdve egészen a népdaladaptációkig -, az már az ő dolga.- Milyen különleges élményeket, visszajelzéseket őrzött meg a „börtönben eltöltött” évekből?- A legszebb élmény akkor ér, amikor utazom valahová, vagy járok valahol, városban vagy községben, és odajön hozzám valaki a büntetésüket már letöltött egykori fogvatartottak közül, megszólít: „Megismer, művész úr?” Én meg: „Honnan ismernélek, most látlak először.” És kiderül például, hogy a baracskai börtönben találkoztunk, és elmondja még, mikor szabadult, az asszony és a gyerekek hogy vannak... Ilyenkor visszaigazolódik az az emberséges viszonyulás és szeretetteljes odafigyelés és odaadás, amit együtt megéltünk. Ennél többet egy magamfajta országjáró dalnok nem is kívánhat. ■ Papp Máté