Evangélikus Élet, 2014. július-december (79. évfolyam, 27-52. szám)
2014-12-14 / 50. szám
Evangélikus Élet EVANGÉLIKUS ÉLET 2014. december 14. » 3 „Mindenre van erőm a Krisztusban” Beiktatták Szombathelyen Steindl-Papp Judit másodlelkészt ► Advent második vasárnapján iktatta be hivatalába Steindl-Papp Judit másodlelkészt Rostáné Piri Magda, a Vasi Egyházmegye esperese a nemrég felújított szombathelyi evangélikus templomban. Az ünnepi istentisztelet közgyűlésbe ágyazódott, melynek keretében a hívek leadták szavazatukat a gyülekezet második másodlelkészjelöltjére. A posztra a presbitérium Steindl-Papp Juditot jelölte, aki 2012. július í-jétől beosztott lelkészként szolgált az egyházközségben. Az ünnepi alkalmon Gregersen-Labossa György parókus lelkész köszöntötte a gyülekezeti tagokat. Az aktuális szentírási igéhez kapcsolódva a fiatal lelkésznő igehirdetésében arra hívta fel a figyelmet, hogy mind a lelkésznek, mind a gyülekezeti tagoknak folyamatosan szükségük van Isten vigasztaló, erőt adó szavára. Háláját fejezte ki azért, hogy olyan lelkésztársak környezetében élhet, akik között szüntelen hallhatja ezt a megújító, bátorító szót. „Fel a fejjel!” - hányszor mondjuk üresen ezeket a szavakat, csak hogy kitöltsük a kínos csendet. Holott ez az evangélium üzenete: emeljétek fel a fejeteket, tekintsetek előre reménységgel, mert az Emberfia már úton van, már közeledik a megváltásotok! Az igehirdetés után Mórocz Zsolt egyházmegyei felügyelő jelentette be, hogy a titkos szavazás eredményes volt, és a gyülekezet egyhangúlag megválasztotta Steindl-Papp Juditot, aki Bánfi Péter egyházközségi felügyelőtől vette át az egyházközség lelkészi megbízólevelét. A beiktatási liturgia során a Vasi Egyházmegye esperese meleg szavakkal szólt fiatal lelkésztársához: „Meghívódra Szent Páltól vett igét választottál: »Mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem.« (Fii 4,13) Látod, hogy hova, kihez kell fordulnod, ha meginog körülötted a világ. Egy életre szóló lelki eledel ez, hiszen a mi erőnk véges.” Rostáné Piri Magda hangsúlyozta: a lelkészi pálya tele van buktatókkal. „Egyedül Krisztus az, aki erőt adhat elfogadni utunkat és megharcolni az élet szép harcát. Általa van erőnk, hogy elfogadjuk magunkat és embertársainkat, hogy megtagadjuk a bűnt, hogy megbocsássunk, s hogy kövessük a szeretet parancsát még a legnehezebb élethelyzetekben is. Közelségét számtalan úton és módon éreztetheti velünk, nemritkán embertársaink által. Krisztus teáltalad is erősíteni akar másokat. Ne maradj ezzel soha adós! Választott igéd egy életre ellát eledellel. Adj belőle másoknak is ebben a hideg, téli világban!” - zárta bátorító szavait az esperes asszony, majd testvéri csókkal, a lelkésztársak pedig evangéliumi igékkel köszöntötték az új másodlelkészt. ■ Tersztyánszky Krisztina Steindl-Papp Judit 1984-ben született Celldömölkön. A család Vönöckről Szombathelyre költözése után is - családi és gyülekezeti kötődése miatt - visszajárt a kis falu közösségébe. Itt is konfirmált Kovácsáé Tóth Márta és Kovács Imre lelkészek felkészítése után. A soproni líceumban töltött évek során erősödött meg benne az elhatározás, hogy a lelkészi hivatást választja. 2003-ban kezdte meg tanulmányait az Evangélikus Hittudományi Egyetemen. A 2008/09-es tanévben két szemesztert Helsinkiben végzett a finn és a magyar evangélikus egyház közötti ösztöndíj program keretében. Gyakorlati évét Kőszegen töltötte. 2010 nyarán szentelték lelkésszé. Ebben az évben a kőszegi evangélikus szakképző iskola iskolalelkésze lett. Ezzel párhuzamosan már 2011-ben bekapcsolódott a szombathelyi gyülekezet életébe. Itt a gyülekezeti szolgálat mellett jelen van a Reményik Sándor Evangélikus Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskolában és a diakóniai munkában egyaránt. Ez év augusztusáig a diakóniai központ mentálhigiénés munkatársa volt, szeptembertől pedig teljes állású iskolalelkész. Szolgálata során - legyen az iskolában vagy szeretetintézményben - fontosnak tartja, hogy elsegítse az embereket a gyülekezet közösségébe. Augusztusban kötött házasságot Steindl Dániellel. Szarvasi orgonaszentelés ^ Folytatás az 1. oldalról Ilyen nagyszabású felújítási munka 1938 óta még nem zajlott a hangszeren. Az ötvenes évektől egészen a nyolcvanas évek végéig a javításokat, karbantartási munkákat és hangolásokat a templom orgonistája, dr. Tamási Mátyásné Kalavszky Olga mindig saját maga végezte. Mielőtt nyugdíjba ment volna, kezdeményezte az orgona teljes felújítását, azonban a szűkös anyagi lehetőségek csak részleges munkálatokat engedtek, s ezek nem is jártak mindig kellő eredménnyel. Azóta egy emberöltő is eltelt, s éppen esedékessé vált egy nagy karbantartás, hiszen a pneumatikus működtető berendezés elemei szinte teljesen elhasználódtak hét és fél évtized alatt, és egy „egérinvázió” is súlyos károkat okozott... Felismerve az egyre súlyosbodó helyzetet, Lázár Zsolt igazgató lelkész 2013-ban határozott e nemes hagyományú orgona felújításáról. A megvalósításhoz egy nagy összegű adomány adta meg az első lökést, majd a szarvasi evangélikus bál bevételét is erre a célra fordították. A múlt vasárnapi istentiszteleten a gyülekezet oklevelekkel fejezte ki köszönetét a nagylelkű adományozóknak, illetőleg a Magyarországi Evangélikus Egyháznak, amiért támogatásukkal lehetővé vált az orgona teljes felújítása. Minthogy a hangszer eredeti szekrénye őrzi az éppen kétszáztíz éve készült Heroteck-orgona szinte minden sípját, december 7-én a szarvasi gyülekezet e két évszázados örökség megújulását is ünnepelte. ■ Dr. Kormos Gyula, a Magyarországi Evangélikus Egyház orgonaszakértője Közösségi ház lett a régi iskolából Folytatás az 1. oldalról „Az ige üzenete - kezdte a püspök - , hogy az Úr törődött, törődik és reménység szerint törődni fog övéivel.” „Ezt az is bizonyítja, hogy nyitott ajtót ad elénk, hogy találkozhassunk ővele. Indulj bátran advent ünnepén - biztatta az egyházkerület lelkészi vezetője a ménfőcsanakiakat -, mert az ő ajtaja nyitva áll, hogy békét lelj, és a reménység forrását megtaláld.” Az istentiszteletet ünnepi díszközgyűlés követte, ahol Percze Sándor beszámolt a felújítási munkákról. Ahogy fogalmazott, „a régi iskolából közösségi ház lett, azért, hogy benne épüljön a közösség” Szavai után megajándékozták azokat, akik kivették a részüket a felújítási munkákból. Ezután a gyülekezet átvonult a felújított épülethez. Itt először leleplezték Garan Jánosnak, a gyülekezet egykori kántortanítójának, majd iskolaigazgatónak az emléktábláját (képünkön), amelyet a tanító születésének százharmincadik évfordulója alkalmából helyezett el a gyülekezet az egykori iskola falán. Végül Szemerei János felszentelte a megújult gyülekezeti házat. Az ünnepség szeretetvendégséggel fejeződött be. ■ K.M. Várakozás... E cikk születésekor az egyházi naptár szerint advent második vasárnapját ünnepeljük. Az adventi koszorún meggyújtottuk a második gyertyát is. Eközben az üzletekben hömpölyög a vásárlók tömege. A kereskedők dicsérik a bronzvasárnapi forgalmat. A korábban december 6-ra ütemezett Mikulás-járás idén valahogy kiszélesedett. A Télapók napokkal előbb felbukkantak már, és még 7-én is lehetett látni belőlük néhányat az utcákon, a tereken és az üzletekben. Ugyanezen a napon a női kézilabdázás magyar fővárosában, Győrben megnyitják a magyar-horvát közös szervezésű női kézilabda-Európa-bajnokságot. A pár hete átadott, vadonatúj Audi Arénában, amely az immár kétszeres Bajnokok Ligája-győztes Győri ETO új otthona, több ezer magyar szurkoló szorít honfitársaink sikeréért. Az egyik szektorban több tucat Mikulás tűnik fel piros ruhában, fehér szakállal és feltehetőleg zöld csizmában (ezt nem láttam, de így lenne stílszerű). Várakozás... Mindannyian érezzük, hogy a decemberi kavalkádban a várakozásoknak sokféle síkja és fajtája keveredik. Például a lélek, a kereskedelem és a sport területén megfogalmazódó várakozások. Lehet, hogy ezek nemcsak úgy vannak egymás mellett, hogy ki erre, ki arra vár, hanem feltételezhetően úgy is, hogy mindezek - ha eltérő mértékben és arányban is - együttesen is hatnak ránk. Gyönyörű adventi énekünkben énekeljük: „Ádventi csendben téged várunk. / Jöjj, Urunk Jézus, maradj nálunk!” (EÉ148) Azt hiszem, az adventi időszakban a legnagyobb hiánycikk éppen a csendből van. Szép időszak ez, hiszen annyi dísz, annyi dekoráció, annyi csillogó-villogó fényforrás soha máskor nem kerül elő az otthonokban, az utcákon vagy az üzletekben, mint éppen ebben az időben. Rengeteg a program is. Falvak és városok központi terein, színpadokon, templomokban, zeneiskolákban, kultúrházakban és idősek otthonában műsorok és koncertek ezreit rendezik meg. Az advent az egyik leggazdagabb, de egyben a leghangosabb időszak is. Nem csak kívülről hangos. Bennünk is zakatolnak a zajok. Az ünnepek, a várakozások és elvárások kényszere. Meg kell felelni. Nem okozhatunk csalódást. Ki kell találni a meglepetéseket, ezeket el kell készíteni, be kell szerezni. És máris ott vagyunk a zajos forgatagban. Ott tolongunk a vásárokban, a teli áruházakban. Egyik helyen a legszebb adventi és karácsonyi dallamok csendülnek fel különböző feldolgozásokban, pár lépéssel arrébb pedig gagyi, lüktető tuc-tuc szól, valami semmitmondó szöveggel. Várakozunk és vágyakozunk. Van, aki a csendre. Más meg talán annyira elszokott a csendtől, hogy már fél is tőle. Van, aki a kényszerek alóli felszabadulásra vágyik. Vannak, akik élvezik a zakatoló, zajos sokféleséget, a forralt bor, a fenyő és a narancsos fahéj illatát, a kirakodóvásárokat, a nézelődést, a tervezgetést, a piaci alkudozást. Nem vagyunk egyformák. Életünk bizonyos fázisaiban is mást és mást vagy akár több dolgot egyszerre találunk érdekesnek, szépnek, helyesnek vagy éppen fontosnak. Talán még egy időszakon belül is. Egy közeli ismerősöm mondta - amit azóta magamon is észrevettem -, hogy addig tart a feszültség állapota, amíg az elvégzendő teendőket letudjuk, utána eljöhet a felszabadulás. A pályán, a szurkolástól hangos lelátón és a tévé előtt is jelen van a várakozás és a vágyakozás. Jó eredményt szeretnének elérni a sportolók. A hazai közönség előtt játszó magyar lányok is bizonyítani szeretnének, és sikerekkel szeretnék megajándékozni a nekik szorítókat. A szurkolói várakozás rájuk is nagy hatással lehet. Még nem tudni, hogy szárnyakat kapnak-e tőle, vagy rájuk nehezedik. Az bizonyos, hogy keményen fognak küzdeni, mert a sport nem a passzív várakozásról szól. Pál apostol már kétezer éve példaként állította a hívők elé a sportolókat, akik a hervadó koszorúért folyó küzdelemben képesek teljes erejüket, idejüket, tehetségüket odaszánni. Sőt saját magát és lelki szolgálatát is a sportolókhoz hasonlítva írja: „Én tehát úgy futok, mint aki előtt nem bizonytalan a cél, úgy öklözök, mint aki nem a levegőbe vág...” (íKor 9,26) A sporttal kapcsolatban gyakran felmerülő kérdés, hogy megtérül-e a sok lemondás és a rengeteg befektetett munka. Célba ér-e az igyekezet, beteljesül-e az álom? Az elkötelezett sportoló természetesen azért küzd, mert tudja, hogy csak a teljes odaadással van esélye arra, hogy elérje a célt. Hisz abban, hogy van értelme. Decemberben több mindenre is várakozunk. Tudjuk, hogy ezeknek fontossága nem mérhető össze, hiszen várakozásaink tétje messze nem ugyanaz. Nem említhető egy napon a sportsiker a gazdasági eredménnyel vagy éppen az örök élettel. Természetesen én is szorítok a magyar lányok sikeréért, mint ahogy a megélhetésükért dolgozó vásárosoknak is jó forgalmat kívánok, de leginkább áldott, az Eljövendővei való személyes találkozást kívánok mindannyiunknak. Ünnepi egyházi naptárunk egy történelmünkben már megvalósult csodára irányítja a figyelmünket, amely nekünk, mai embereknek is esélyt jelent a mában és az eljövendőben. A teremtő Isten teremtményeihez hasonlóvá lett, és hozzánk, emberekhez hasonló testben földünkre jött. Eljött, hogy helyreállítsa a vele megromlott viszonyunkat. Kívánom, hogy kövessük figyelemmel értünk folytatott ÉGTÁJOLÓ t küzdelmét. Szerény érkezésében, egyszerű, de lényegre mutató életében, gyötrelmes halálában és győzelmes feltámadásában lássuk meg a hozzánk is elérkezett esélyt. Kívánom, hogy fedezzük fel, hogy a szeretet bizony sokszor kemény küzdelmet, áldozathozatalt jelent. Isten Jézus Krisztusban ezt vállalta értünk, hogy győzelme által mi is győztesek lehessünk! A mi várakozásaink körbejárása után lépjünk ki ebből a körből. Tegyük fel a kérdést megfordítva, és magunknak próbáljuk megválaszolni: az idei adventén az ő velünk kapcsolatos várakozásából mi válik valóra? Szemerei János püspök Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület
