Evangélikus Élet, 2014. július-december (79. évfolyam, 27-52. szám)

2014-12-14 / 50. szám

4 + 2014. december 14. KERESZTUTAK Evangélikus Élet Keressétek az Urat és egymás hasznát! ► „Krisztus szeretetének elébe semmit ne helyezzetek!” - így foglalta össze a bencés regula legfontosabb üzenetét a budavári evangélikus szabadegyetem legutóbbi, december í-jei alkalmának előadója. Vár­szegi Asztrik bencés szerzetes, püspök, pannonhalmi főapát szava­iból kiderült: az 5-6. század fordulóján Szent Benedek által papírra vetett s a szerzetesrend mindennapjait meghatározó szöveg egy vál­tozó korszak pillanatfelvételét rögzíti, ugyanakkor máig ható, érvé­nyes bölcsességek, a 21. században is hasznos életvezetési tanácsok gyűjteménye. Testvérkapcsolatok mentén Bajor-magyar konzultáció Budapesten Bajor vendégeink a Sarepta igazgató lelkészével. Balról jobbra: Ulrich Zenker, Sztojanovics András, Fritz Blanz, Birgit Löwe és Michael Martin ► Mikulás az idén bajor vendégeket is hozott Budapestre. Nem volt ez persze meglepetés, hiszen egy éve egyeztetett időpontot a Bajor Evan­gélikus Egyház és a Magyarországi Evangélikus Egyház vezetése, va­lamint számos munkatársa, azért, hogy az idén fővárosunkban talál­kozzanak. A rendszeresen év végén tartott bajor-magyar konzultá­ció helyszíne hol Bajor-, hol Magyarország. Ezek a találkozók min­dig a tervezés és a közös projektek fórumai, amelyeken az eltelt év ese­ményeiről és a következő terveiről egyaránt szó esik. Fabiny Tamás püspök, az est házi­gazdája bevezető áhítatában ószövet­ségi igét idézett: „Nefélj, Sión, ne lan­kadjon a kezed! Veled van az Úr, a te Istened.. ” (Zof 3,16-17; újonnan re­videált Károli-fordítás) Úgy tartsuk egymás kezét az imádságban, aho­gyan a bencések munkálkodnak, ta­nítanak fáradságot nem ismerve év­századok óta - adta meg a citátum alkalomhoz illő értelmezését az Északi Egyházkerület lelki vezetője, hozzátéve, hogy az „óra et labora”, vagyis az „imádkozzatok és dolgoz­zatok” buzdítás a mai napig végigve­zethet minden embert az üdvösség és a hasznosság felé vezető, amúgy nem mindig kitérőktől mentes, rö­gös úton. A magukban tévelygőkről, az Úr­ra figyelő, kóborló remetékről beszélt Várszegi Asztrik főapát is előadása elején, amikor azt fejtegette, mi­ként igyekezett Szent Benedek jól szervezett, működő- és életképes, egymást segítő, támogató közös­séggé, vagyis szerzetté szervezni a kö­zépkori remetéket, valamint a kez­detekben rendezetlen kis közössé­gekbe összeverődő elhivatottakat. A rend megteremtésének legfőbb és máig útmutatást adó fundamentuma a bencés regula lett, amely nem annyira spirituális, mint inkább a rendházak, a szerzetesi közösségek és persze az egyének mindennapi életében is biztos eligazodást kíná­ló útmutató. „Szeresd az Urat, és szeresd fele­barátodat, mint önmagadat” - idéz­te a bencés regulából a főapát a lu­theránus testvéreknek is ismerősen csengő, minden vasárnapi istentisz­teleten felhangzó, legfontosabb intel­meket, melyekre a keleti és a nyugati kereszténység hagyományait ötvöző, a két gondolatrendszer között szel­lemi hidat verő szerzetesi lét/életgya­­korlat máig épül. A regula mint az „Úr szolgálatá­nak iskolája” - sok egyéb mellett - rendelkezik arról, hogy milyen le­gyen a rend élén álló apát. Minde­nekelőtt az apát gondolja pontosan végig, milyen terhet vállalt, és min­denkor tartsa szem előtt azt is, hogy kinek tartozik számadással - fejte­gette a szöveget elemző Várszegi Asztrik. Az apát legyen tiszta életű és járatos a Szentírásban, kerülje a túlzott büntetéseket, és törekedjen arra, hogy inkább szeressék, mint­sem féljenek tőle. Ezeket az intelme­ket a mai vezetők is szem előtt tart­hatják - jelentette ki a pannonhal­mi főapát. Máig ható tanulságokkal szolgá­ló ízelítőt ad a bencés regula a közép­kori kolostorokban uralkodó döntés­­hozatali folyamatokról, a kollektív bölcsesség és az egyszemélyi dönté­si felelősség viszonyáról. A regula szerint az apát a közösség egészét érintő eldöntendő kérdéseket vitas­sa meg az egész közösséggel, hallgas­sa meg a véleményeket, majd dönt­sön legjobb belátása szerint. Tartsa szem előtt az apát azt, hogy az Úr gyakran a fiatalabbaknak nyilatkoz­tatja ki az igazságot, vagyis egy friss pillantás sokszor olyasmit is észre­vesz, amit a hétköznapok rutinjához szokott szem már régóta meg sem lát. Ugyanakkor a jámbor barátokat arra inti a regula, hogy alázattal fo­gadják el elöljárójuk döntéseit, ne makacskodjanak - fogadjanak szé­pen szót. Izgalmas, kényes és régóta firtatott ügyeket is szabályoz a regula. így pél­dául arra a kérdésre is választ kapha­tunk belőle, hogy ihatnak-e szerzete­sek. A válasz egyszerű: igen. Ugyan­akkor Szent Benedek ebben a fontos ügyben is pontos eligazítást ad a kö­zösségnek, amikor - egy ma már nem használt űrmértékhez igazodva - ki­jelenti, hogy naponta háromnegyed liter bornál többet ne igyon egyetlen barát sem. Ettől persze különleges esetekben, így például nagy nyári melegben el lehetett térni - persze fel­felé módosítva a porciót... „Különösen és mindenkor ügyel­jenek a szerzetesek arra, hogy meg ne részegedjenek!” - áll a regulában. A problémát reálisan megközelítő Szent Benedek rögzíti a szövegben azt is, hogy a bor fogyasztása nyil­vánvalóan nem tesz jót a szerzetesek­nek, ugyanakkor hozzáteszi, hogy er­ről teljességgel lehetetlen meggyőz­ni a rendházak lakóit. Vagyis marad a mértékletesség mint eligazodási pont mindaddig, amíg ez józanul kö­vethető. Részletesen szól az írás a rendházak­ban alkalmazott büntetésekről is, és - bármennyire furcsán is hangzik - Várszegi Asztrik szerint ez a regula egyik legszórakoztatóbb, legtöbb bölcsességet tartalmazó fejezete. A rendalapító arra biztatja a baráto­kat, hogy a megtévedt, bűnnel vias­kodó társukat titokban vigasztal­ják, így segítve őt az áhított kiengesz­teléshez. Az apát pedig törekedjen arra, hogy a rábízott nyáj juhaiból egyet se veszítsen el. Ez az egyik in­telem, melynek a mai napig talán a legnehezebb megfelelni - tette hoz­zá gyakorló közösségvezetőként a pannonhalmi főapát. Ha a bűnös lé­lek mégsem javul meg, akkor együtt forduljanak segítségül az Úrhoz, imádkozzanak a megtévedt lelki üd­véért. És ha a megátalkodotton az ima sem segít, akkor bizony ki kell őt közösíteni, mert az apát nem tűrheti, hogy egyetlen beteg juh az egész nyájat megfertőzze. A regula szerzője, Szent Benedek egyértelműen kijelenti, hogy van rossz és van jó buzgalom is. A jó buz­galom Istenhez, rajta keresztül pedig az örök élethez vezet el, és a szerze­teseknek a türelem erényével felvér­tezve mindenkor erre a buzgalomra kell törekedniük. A szerzetesek ke­ressék egymás hasznát, szeressék Krisztust és egymást - ez legyen a rendházak közösségének legfőbb összetartó ereje. Ha így élnek, és ha mi magunk is így éljük a mindennap­jainkat, sokkal több regulára már nincs is szükség - zárta csillogó humorral fűszerezett, bámulatos in­tellektuális mélységeket feltáró, a budavári evangélikus szabadegyete­men megtartott előadását Várszegi Asztrik pannonhalmi főapát. ■ Illisz László A vendégek december 5-i, pénteki ér­kezését csak az esős idő és a rengeteg autó nehezítette meg - utóbbi nem meglepő a hét utolsó munkanapján Bu­dapesten. Az út - a szállás gyors elfog­lalása után - egyenesen a Sarepta Bu­dai Evangélikus Szeretetotthonba ve­zetett. Itt az újonnan készülő épületet tekintették meg - a magyar egyházve­zetők társaságában - a bajor delegáció tagjai: Michael Martin egyházfőtaná­csos, Ulrich Zenker egyháztanácsos és a diakónia két képviselője, Birgit Löwe asszony, a Bajor Diakóniai Szolgálat el­nökségi tagja és Fritz Blanz Kelet- Közép-Európa-referens. A Sarepta új épülete már áll, rész­ben a nyílászárók is a helyükre kerül­tek, a tetőt szigetelték. Az ötven férő­helyes szeretetotthon jövő év augusz­tusának végére, szeptember elejére ké­szül el a legmodernebb formában, az európai uniós előírásoknak megfele­lően. Ide költöznek majd a fogyaték­kal élők, miáltal felszabadul a régi épü­let egy része, amely így idősotthonná alakítható át. Az elmúlt néhány évben ezt a beru­házást többször támogatta nagy össze­gekkel a bajor egyház, ezért folyt pén­tek délután a kihelyezett ülés éppen a Sarepta régi épületében. A bajor egy­házfőtanácsos, Michael Martin örömét fejezte ki az elkészült épületrész láttán, a bajor diakónia képviselői pedig elis­merésüknek adtak hangot. Az ülés Fabiny Tamás bizottsági el­nök áhítatával kezdődött, majd a je­lenlévők megemlékeztek Jermy Tibor akadémikusról, a testület szeptember 23-án elhunyt védnökéről. Az állami Reformáció Emlékbizott­ság október 16-i üléséről Fabiny Ta­más püspök adott rövid tájékoztatást. A reformáció és kultúra évének ün­nepi hangversenyén, november 29- én a Deák téri evangélikus templom­ban megszólaltak az idén meghirde­tett kórusműpályázat díjnyertes alko-A magyar egyház részéről Buda Annamária, az országos iroda diakó­niai osztályának vezetője és Gregersen- Labossa György lelkész, a diakóniai bi­zottság elnöke számolt be a testvérkap­csolat diakóniai munkaágat érintő idei eseményeiről. Dinamikusan fejlődik a nürnbergi Evangelische Hochschule és az Evangélikus Hittudományi Egyetem, valamint a rummelsbergi diakóniai intézet közötti kapcsolat: az ősz folya­mán kölcsönös látogatásokkal mélyí­tették el a két egyház diakóniai intéz­ményei közötti jó viszonyt. 2015-re is számos tervet tartogatnak a diakóniai felelősök a két egyház szá­mára. Első alkalommal rendeznek - a tervek szerint áprilisban magyar, bajor és finn részvétellel - diakóniai szemi­náriumot, melynek fő témája a vidéki régiók szociális ellátása lesz. Az év szép lezárásának - Deo volente - a koráb­ban említett Sarepta új épületének felavatását tervezik, amelyre várható­an a 2015. szeptember 20-i hétvégén kerül majd sor. A konzultáció péntek este az iskolák és óvodák testvérkapcsolati beszámo­lójával ért véget, amelyet Révész Rita, az oktatási osztály bajor partnerkapcso­lati referense tartott. A beszámoló egyik fontos pontja volt az a jövő évi to­vábbképzés, amelyet az iskolavezetők és tanárok számára terveznek a bajor és a magyar iskolai referensek. Ennek részletei még kidolgozás alatt vannak, tásai. A beérkezett harmincnégy műből a zsűri négyet díjazott - ezek csendültek fel a koncerten, a kottá­juk pedig megjelent (további tíz pá­lyaműével együtt) a Luther Kiadó gondozásában, Bence Gábor szer­kesztésében. A koncertről hangfelvé­tel készült - ismertette a fejleménye­ket Pap Kinga Marjatta. A tanácskozáson bemutatkozott a szeptember í-jétől működő Evangéli­kus Pedagógiai-szakmai Szolgáltató és Továbbképző Intézet (EPSZTI) ve­de mindenképpen fontos, hogy a diák­csere mellett a jövőben a tanári tovább­képzések és az ezeken feldogozott té­mák is szerephez juthassanak az isko­lai testvérkapcsolati programokban. Szombaton az északi egyházkerületi püspöki hivatalban folytatódott a kon­zultáció. A magyarul is remekül beszé­lő Floiger Mánké soproni lelkész rövid­filmben mutatta be, hogy mit jelent a soproni evangélikusoknak az ott élő né­met ajkú gyülekezeti közösség, mely­nek vezetője - ő maga is - a bajor egy­ház kiküldött lelkésze. (Holger Mán­ké Volker Menkét követte a gyülekezet élén mintegy másfél évvel ezelőtt, és nagy erővel vetette bele magát a gyü­lekezeti munkába. Szorgalmát dicséri a német gyülekezet és az az ifjúsági kö­zösség, amelyet nagy gonddal ápol, ahogyan a film is bemutatta.) Másnap a menekültek helyzetéről tartott előadások álltak a figyelem kö­zéppontjában: Lehel László, a Magyar Ökumenikus Segélyszervezet (MÖSZ) elnök-igazgatója az ukrajnai és a Szíri­ái menekültek helyzetéről számolt be, míg Michael Martin iraki útját ismer­tette, Ulrich Zenker pedig - aki koráb­ban öt évig szolgált lelkészként Odesszában - szintén az ukrajnai ta­pasztalatokról beszélt. A DELKU (Deu­tsche Evangelisch-Lutherische Kirche in der Ukraine), vagyis az Ukrajnai Né­met Evangélikus Egyház ugyanis 1989 után bajor támogatással alakult meg új­ra, így a két egyház a rendszerváltás óta szintén szoros kapcsolatban áll. A súlyos menekülthelyzet nagy gon­dot okoz mind a szíriai, mind az ukraj­nai területeken. Sokkal nagyobb segít­ségre van szükség, mint amekkorát ed­dig a világ és Európa biztosított - hangsúlyozta Lehel László -, kiemel­ve egyúttal, hogy a magyar evangélikus gyülekezetek a közelmúltban tizenhá­rommillió forintot gyűjtöttek össze a MÖSZ szíriai segélyakciójának támo­gatására. Szombaton a fóti Evangélikus Kán­torképző Intézetben is látogatást tett a bajor egyházvezetés. Az intézmény új épületének tavalyi megvásárlását szintén a bajor egyház támogatta. A konzultáció utolsó két témája szombat este a jövő évi közös projek­tek, valamint a 2015-ben - reménység szerint - meghosszabbítandó partner­­kapcsolati szerződés voltak. Az intézményi kapcsolatok mellett idén is nagyon fontos szerepük volt a gyülekezeti találkozásoknak. Többen megfogalmazták: fontos, hogy ápoljuk testvérkapcsolatainkat ezen a szinten is, hiszen az együttműködés alapját a gyülekezeti találkozások képezik. ■ ÖSELOVSZKYNÉ DR. TARR KLÁRA zetője, Majorosné Lasányi Ágnes és pe­dagógiai szakértője, Merényi Zsuzsan­na. Az EPSZTI koordinálja a reformá­ció és oktatás évéhez - 2015-höz - kö­tődő, evangélikus köznevelési intézmé­nyeket érintő programokat; ezek ter­veit ismertették a jelenlevőkkel. Újabb kiadványtervekről számolt be Kendeh K. Péter, a Luther Kiadó igazgatója. Négy év alatt négy Luther­­kötet készülhet el, a Luther váloga­tott művei sorozatban az igehirdeté­seket tartalmazó kötetet várhatóan jövő év tavaszán mutatják be. Kendeh K. Péter elmondta: a kiadó tervbe vette, hogy az eddig megjelent kötetek anyagának részleteit - a könnyebb olvashatóságot szem előtt tartva, gyülekezeti használatra - fü­zetekben adja közre. ■ Bállá Mária Ülésezett a reformációi emlékbizottság ► A Magyarországi Evangélikus Egyház Reformációi Emlékbizottságá­nak tagjai december 3-án többek között kiadványtervekről, a refor­máció és oktatás tematikus évben szervezendő iskolai, óvodai és kol­légiumi rendezvényekről értekeztek munkaülésükön az Északi Egy­házkerület Püspöki Hivatalában.

Next

/
Thumbnails
Contents