Evangélikus Élet, 2014. július-december (79. évfolyam, 27-52. szám)
2014-07-20 / 29. szám
4 4i 2014- július 20. evangélikus élet Evangélikus Élet Megújult templomok Az elvégzett templomfelújítási munkákért adtak hálát az evangélikus hívek július 13-án, vasárnap délelőtt Nemeskocson, délután pedig Adorjánházán. A Vas, illetve Veszprém megyei kis gyülekezetekben a szolgálatot jelenleg a bobai egyházközség lelkészei, Rostáné Piri Magda esperes és Kendeh-Kirchknopf László látják el. Mindkét ünnepségen Szemerei János, a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület püspöke hirdette Isten igéjét. Nemeskocson (felső képünkön) Mt 28,20b alapján arról beszélt, hogy ez az épület is arról tanúskodik: közel van, velünk van az Isten. „Azért örülünk, mert Isten alkalmat ad nekünk arra, hogy összejöjjünk a nevében, hogy igéjére figyeljünk, hogy megtapasztaljuk az ő közelségét” - fogalmazott az egyházkerület lelkészi vezetője. A közgyűlésen köszöntőt mondott - többek között - Mészáros Tamás egyházkerületi felügyelő, Mórotz Zsolt, a Vasi Egyházmegye felügyelője, Jankovits Béla nyugalmazott lelkész, valamint MórotznéKiss Györgyi, a Lakos Ádám Evangélikus Szeretetszolgálat intézményvezetője. Adorjánházán (jobb oldali képünkön) a meghívón szereplő ige, Mk 9,5b alapján Szemerei János arra hívta fel a jelenlévők figyelmét, hogy egy templom renoválásakor többről van szó, mint a külső körülményekről. „Az egyház élete, fennmaradása azon múlt, hogy emberek megtapasztalták: jó nekik Jézus közelében. Nem halott hagyomány, hanem élő tapasztalat adódott át” - mondta el Szemerei János, majd az egybegyűltek szívére helyezte: „Legyen Isten jelenléte számunkra is belső, megélhető valóság!” Az úrvacsorái alkalmat közgyűlés követte, amelyen Kendeh-Kirchknopf László beszámolt a felújítás folyamatáról. Jókívánságait fejezte ki Polgárdi Sándor, a Veszprémi Egyházmegye esperese és Mészáros Tamás egyházkerületi felügyelő is. Dr. Reuss András, az Evangélikus Hittudományi Egyetem professor emeritusa köszöntőjében arra emlékezett, hogy ezen a környéken kezdhette meg ötven éve tartó lelkészi szolgálatát. Kovács Etelka nyugalmazott lelkész is örömmel idézte fel itt töltött éveit. ■ Adámi Mária MiiW Tanulni a missziót ► Egyházunk egyik legszínesebb konferenciája az Evangélikus Missziói Központ munkatársai által szervezett évenkénti nyári találkozó Piliscsabán, a Béthel Evangélikus Missziói Otthonban. Nem egyszerű meghatározni ennek az együttlétnek a műfaját, de ez nem is baj. Többek között a következő fogalmakkal szokták leírni a konferenciát: evangélizáció; bel- és külmisszió; bitmélyítés; működő missziói modellek bemutatása, tanulása; Kárpát-medencei evangélikusok nyitott, evangéliumi szellemiségű minifesztiválja lelkészek, művészek, médiamunkások, különböző nemzetiségű és felekezetű közreműködők szolgálatával. A Lutheránus Világszövetség (LVSZ) indonéziai tanácsülésére jelentette meg a különböző nemzedékek egyházi szervezeten belüli együttműködéséről szóló kiadványát, párhuzamosan a fiatalok egyházi döntéshozatalba való bevonásával kapcsolatos felmérés eredményeivel. A dokumentumok angol nyelven elérhetők a világszövetség honlapján (http://www.lutheranworld. org/). A világszervezet 1947-es alapítása óta prioritásnak tekinti az ifjúsági programokat: a fiatalok bekapcsolásának fő indoka az egyházi szervezet fenntarthatóságának biztosítása, a szervezeti kultúra továbbörökítése. Az 1984-es budapesti nagygyűlésen határoztak arról, hogy a fiatalság - az LVSZ értelmezésében a 18-30 év közötti korosztály - minden bizottságban képviseltesse magát, a nagygyűlési küldöttek közt pedig érje el arányuk a húsz százalékot. Az előremutató elvi döntés megvalósulását akadályozta, hogy a tagegyházak vezetőtestületeiben közel sem (volt) ekkora a fiatalok aránya, így azok vonakodtak teljesíteni a világszövetség ajánlását. Az egy test tagjaiból épülő egyház képe nyomán a generációkat átfogó világszövetség gondolata Vájta Vilmos professzornak az LVSZ fennállása harmincötödik évfordulója alkalmából mondott beszédében jelent meg elsőként. Ennek alapján indította el Caroline Richter, az LVSZ ifjúsági titkára a szóban forgó kiadványhoz vezető közös gondolkodást. A szerzők születési év alapján három nemzedékre osztották a világszövetség munkájában aktívan résztvevőket, és meghatározták az egyes csoportok jellemzőit. Az 1945-1963 között születettek - az úgynevezett idealista generáció tagjai - az LVSZ tanácstagjainak 54%át képezik: püspökök, egyházvezetők, többségében ordinált férfiak. Általánosságban spiritualitás és erős énkép jellemzi őket. Az 1964-1981 közt születettek - vagyis az X generáció tagjai - az LVSZ-tanácstagok 18%-át adják: nagy részük pénzügyi és humanitárius feladatkörökben dolgozó nő. Rendkívül individualisták, a tanulás, a tapasztalás vágya hajtja őket. Az 1982-2003 közt születettek - az Y generáció tagjai - 27%-ban vannak jelen a tanácsban: laikusok és lelkészek, férfiak és nők vegyesen. Jól képzettek, kedvelik a csapatmunkát. Egyszerre lelkesednek a világszövetség céljaiért, és aggódnak a jövő biztonságáért. A fiatalok bevonását vizsgáló globális felmérésből kiderül, hogy akkor van valódi értéke a fiatalok bekapcsolásának, ha a fiatal nem puszta dekoráció. Tekintsünk magunk is tükörbe: presbitériumainkban hány - nemhogy harminc, de - negyven év alatti tagot számlálunk? Bevonjuk-e a fiatalokat a valós döntésekbe, vagy csak abban számítunk rájuk, amit magunk nem tudunk vagy nem szeretnénk elvégezni? A felelősség fiatalabb testvérekre való átruházása olykor kockázatosnak tűnhet, de hosszabb távon a gyülekezeti tagságra nevelés, a gyülekezetépítés fontos eszköze lehet. ■ Pap Kinga Marjatta Az idei, július 6-9. között megrendezett program mottója a jól ismert jézusi mondat volt: „Az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és megtartsa az elveszetteket’.’ (Lk 19,10) Igehirdetések, előadások, tanúságtételek, zenei, verses összeállítások keresték és fejtették ki az evangéliumi üzenet korunkra is vonatkozó, szerteágazó, tartalmát. Szolgált közöttünk püspök (a Nyugati [Dunántúli] Egyházkerület lelkészi vezetője, Szemerei János), újságírók, médiamunkások (Kőháti Dorottya, egyházunk médiareferense, rádiószerkesztő, hírszerkesztő; a baptista Salyámosy Éva, a Magyar Evangéliumi Rádió szerkesztő-riportere), több misszionárius (Bálint Zoltán mérnök, a nyíregyházi gyülekezet felügyelője; egy indiai férfi, Philip, cinkotai feleségével; Orbán Attila, a szárazdi misszió vezetője), művészek (Nyakó Júlia színművész, Czipott Géza előadóművész, Banka Gabriella délvidéki színművész, Balogh Tibor cigány származású képzőművész és énekes, Simon András grafikus és író, egy japán zenész, aki hazánkban lett keresztyénné). Sokakat megmozgatott Czöndör István fiatal balatonboglári lelkész „távoliakat" is elérő gyülekezetépítéséről szóló beszámolója. A Magyar Keresztény Motorosok négy tagja a „világból” érkezett meg Isten országába - és közénk is. Ennek az alig négynapos konferenciának megkoronázása volt a záró úrvacsora Deák Bálint erdélyi evangélikus lelkész szolgálatával és a Kenyából néhány órával azelőtt érkezett Nairobi Girls kamaraegyüttes énekes tanúságtételével. Egyházunk évek óta keresi útjátmódját a hatékony, látható gyümölcsöket is hozó missziónak. Úgy tűnik, mintha olyasmit szeretnénk gyülekezeteinknek megtanítani, amit eddig nem gyakoroltak. És ebben van némi igazság. A történelmi népegyházakra nem volt jellemző a gyülekezeti tagokat is megmozgató, a szolgálatba bevonó elkötelezettség. Mindig voltak hittel, tűzzel szolgáló lelkészeink, nem lelkészi munkatársaink, de ők kivételeknek számítottak, hiszen „ment a szekér” különösebb erőlködés nélkül is. Az idők megváltoztak. A társadalom többsége eltávolodott a keresztyénségtől. Komoly kihívás ez az egész egyház számára. Missziói munkát csak misszionáriusok tudnak tanítani és végezni. Ennek két döntő előfeltétele van: a Szentlélektől égő, hívő, másokat az üdvösségre segítő tanítványság és a templom falait is átlépő, a világba (családba, munkahelyre, barátok, ismerősök, munkatársak z közé) kilépő kreatív, áldozatot is ho^ zó szolgálat: az Isten és az emberek n szeretete. Kell ennél több? Nyilván- S valóan nem. De ennél kevesebb mit cc sem ér. Ezt tanultuk meg idén is Piliscsabán. A legfiatalabb résztvevő kétéves volt, a legidősebb kilencven. Utóbbi testvérünk a távoli, Békés megyei Kardosról jött el, hogy életében először részt vegyen egy piliscsabai konferencián. ■ SzEVERÉNYI JÁNOS országos missziói lelkész Keresztény motorosok Piliscsabán Nemzedékről nemzedékre
