Evangélikus Élet, 2014. július-december (79. évfolyam, 27-52. szám)

2014-11-30 / 48. szám

Evangélikus Élet EVANGÉLIKUS ÉLET 2014. november 30. !► 5 A város kapuja előtt ► Egyházunk cigánymissziói referense, Bakay Péter szakmai napra hív­ta azokat a gyülekezeti vezetőket és munkatársakat, akik felelősséget éreznek a kisebbségben lévő, kirekesztett testvérek sorsáért, és elkö­telezettségükkel szeretnék felhívni felekezetűk figyelmét az elhatalma­sodó, ugyanakkor szőnyeg alá söpört problémára. A budapesti Evan­gélikus Középiskolai Kollégiumban november 22-én megrendezett prog­ram nem csupán előadásokat kínált, hanem műhelybeszélgetést is. Az utóbbin az általános szervezeti konzultáción túl tapasztalatcsere is el­indult az egyházi vezetők, a gyülekezeti, missziói és oktatási osztályok képviselői, valamint a romák körében szolgáló lelkészek között. A bevezető áhítatot Kari Jánosné Csepregi Erzsébet, a Sárszentlőrinci Evangélikus Egyházközség lelkésze tartotta Mt 20,30-34 alapján. A két vak meggyógyításáról szóló igei sza­kasz szereplői közül a lelkész először nem a látásukat visszanyerni kívánó elesetteket helyezte középpontba, hanem azt a „sokaságot” amely meg­­feddte őket. A Jézus felé kiáltok - köz­tük a megvetett népcsoportok - sza­va mégis meghallgatásra találhat, ha szánakozó szeretettel, nem pedig előítéletekkel fordulunk hozzájuk. Bakay Péter a szakmai nap felveze­téseként „csapongó gondolatokat” fogalmazott meg a cigánykérdéssel kapcsolatban. Meglátása szerint a ci­gány szó a közösségi kommunikáció terébe mindig egyfajta vízbe dobott kőként kerül be, hogy aztán rögtön - úgymond - cigányútra menjen, vagy­is azon nyomban feszültséget teremt­sen. Ez a feszültség Bakay szerint el­sősorban a félelemből fakad, amely a többségi társadalom - tulajdonát, testi épségét vagy épp a gyermekét fél­tő - tagjait fogja el e szó hallatán. A lelkész utalt arra a „nyelvi libe­rális diktatúrára” is, melyben sokan félnek megszólalni, esetleg kénysze­resen próbálnak politikailag korrek­tek lenni, hogy aztán pontosan azzal ellentétes, diszkrimináló hatást érje­nek el. Ezután az áhítat témájához is kötődve utalt a keresztény szemlélet­­módra, az úgynevezett bibliai látás­ra, felidézve az evangélium egyik szimbolikus jelenetét (Mk 8,24), melyben egy másik vak kapja vissza Jézustól a szeme világát. Látása azon­ban nem azonnal, hanem fokról fok­ra tisztul ki: először „járkáló fák­nak” tűnnek fel előtte a körülötte lé­vő emberek. Bakay Péter már azt is nagy eredménynek tartaná, ha min­denki legalább ilyen homályosan, mégis jelenlétüket érzékelve és léte­zésüket elismerve tekintene a cigá­nyokra. Az előszószerű előadás után Do­mokos Tibor, a Fancsal-Hernádvécsei Evangélikus Egyházközség beosz­tott lelkésze és Györfi Mihály, a nyír­teleki Filadelfia Evangélikus Egyház­­község lelkipásztora osztotta meg ci­gánymissziós tapasztalatait a jelen­lévőkkel. Domokos Tibor a Kedves­ház elnevezésű esélyteremtési prog­ram jövőbeli terveiről, nevezetesen a remélhetőleg nemsokára megvalósu­ló újabb közösségi épülethez kapcso­lódó előkészületekről, illetve ennek anyagi nehézségeiről beszélt. Györfi Mihály egyrészt reflektált arra az elgondolkodtató tényre, hogy a szakmai napra meghívottak közül sokan lemondták a részvételt, más­részt Nehémiás prófétát idézve szá­molt be saját kételyeiről is. „Hogyne volna szomorú az arcom, hiszen az a város, ahol őseim sírja van, romhal­mazzá vált, és kapuit tűz emésztet­te meg!” (Neh 2,3) Bár említett pozi­tív példákat is (például két nyírtele­ki, cigány származású lány gimnázi­umi felvételét, sikeresnek tűnő fel­­emelkedését), elmondása alapján olyan áldatlan állapotok uralkod­nak az elszegényedett rétegek világá­ban, hogy nem elég siránkoznunk a helyzeten, hanem Nehémiáshoz ha­sonlóan leborulva kell sírnunk, hogy aztán teljesen odaszentelhessük ma­gunkat annak, amire meghívást kap­tunk. A program második részében Sze­­verényi János,. egyházunk országos missziói lelkésze tartotta meg Külde­téssel! című, személyes élményeken alapuló előadását. Többek közt kitért a tiszadobi állami gondozott gyere­kek közt megélt élményeire, illetve azokra az áthidalhatatlannak tűnő társadalmi különbségekre, amelyek elválasztják egymástól a kisebbségi és a többségi társadalom tagjait. Szem­léletesen illusztrálta mindezt az ősi gyökerű afrikai közösségekben hasz­nálatos voodoo-halál kifejezéssel, amely az adott törzs kirekesztettje­ire vonatkozott. E szerint a hagyo­mány szerint, akit kivet magából a közösség, az rövid időn belül meghal. Az országos missziói lelkész után Szemerei János, a Nyugati (Dunántú­li) Egyházkerület püspöke és Fábri György, az Északi Egyházkerület fel­ügyelője kapott szót. Előbbi szintén szubjektív benyomásairól számolt be, melyeket például börtönmisszi­­ós szolgálata alatt szerzett, utóbbi pe­dig tágabb kontextusba próbálta he­lyezni a cigánykérdést, diagramok se­gítségével mutatva be a kisebb­ségiekbe vonatkozó népszámlálási adatokat. Többek között megosz­totta hallgatóságával azt a megdöb­bentő - kérdőíves felmérés alapján levonható - konklúziót is, hogy az evangélikus felekezetre „inkább nem jellemző” a cigányokkal való szolida­ritás és elfogadás... „Azt hiszitek, hogy csak én / ácsor­gók fényért, szeretetért / a város ka­puja előtt, / én korbácsolom a zihá­ló szél / hátát átkaimmal és üvöltöm az égig / kivetettségem siralmait: / ti­zenhat évem nem elég / arra, hogy befogadjatok, / nem elég arra, hogy fejemről letépjétek / a megaláztatás pókhálóit? // Sokan várjuk a kapukon kívül, hogy bizalmatok rézkrajcárjá­val megajándékozzatok!” - szól a Bakay Péter által felolvasott Bari Károly-vers. Nehémiás sír, mert a ka­puk előtt szeretetért és fényért ácso­­rognak. És nem nyernek bebocsátást? ■ PappMáté Az erő, a szeretet és a józanság leikével Románná Bolba Márta iktatása Józsefvárosban Nikodémus látogatása Jézusnál (Jn 3,1-13) volt a vezérmotívuma Ro­mánná Bolba Márta igehirdetésének, amely a lelkész november 22-i ikta­tásán hangzott el a józsefvárosi evan­gélikus templomban. Az egybegyűl­teket Molnár Ilona, a gyülekezet fel­ügyelője köszöntötte, az ünnepi isten­tiszteleten Győri Gábor, a Pesti Egy­házmegye esperese szolgált. Jelen volt Gáncs Péter elnök-püspök, va­lamint számos lelkész. Az istentisz­telet alatt Kotsis András kántor, illet­ve a Közel zenekar végzett zenei szolgálatot. A Nikodémus-történet mellett a fő ige Pál apostol Timóteushoz írt má­sodik leveléből származott: „...nem a félelem lelkét adta nekünk az Isten, hanem az erő, a szeretet és a józan­ság lelkét’.’ (2Tim 1,7) Románné Bol­ba Márta azt hangsúlyozta, hogy mindenkinek újjá kell születnie, aki félelemben fogant döntéseket hoz. A tehetős farizeusként Jézushoz lá­togató Nikodémus nem könnyű, mégis üdvözítő választásáról be­szélt, majd felhívta a figyelmet arra, hogy a jézusi tanítás mellett való el­kötelezettség még a lelkészi szolgá­lat idején is olykor meginoghat. De minden elbizonytalanodás ellenére újra és újra az Isten által kijelölt utat kell választanunk bizonyos döntő élethelyzetekben. A szociális elkötelezettséggel tevé­kenykedő lelkész elhivatottságáról tett tanúbizonyságot az igehirdetés. „Bi­zony, bizony, mondom neked: amit tudunk, azt szóljuk, és amit láttunk, ar­ról teszünk bizonyságot, de nem fogad­játok el a mi bizonyságtételünket’.’ (Jn 3,11) A szociális problémáktól érintett józsefvárosi közösséget Románné Bol­ba Márta minden bizonnyal hit(el)esen fogja szolgálni, az erő, a szeretet és a józanság leikével. „A szél fúj, amerre akar; hallod a zúgását, de nem tudod, honnan jön, és hová megy: így van min­denki, aki a Lélektől született” (Jn 3,8) - szól Jézus az őt hallgató Nikodémus­­hoz, aki megérti az éjszakai beszélge­tés üzenetét, és gyökeresen megváltoz­tatja az életét, bízva a Szentlélek köz­benjárásában. A záróimádság alatt a józsefvárosi egyházközség tagjai félkörben állva Ro­mánné Bolba Márta vezetésével fo­hászkodtak a kerületért és benne az evangélikus gyülekezet szolgálatáért. A könyörgést mondók között volt lel­kipásztor, presbiter, hitoktató, hajlék­talan aktivista és szociális munkás is. A közös ünneplés közgyűléssel, kö­szöntésekkel folytatódott, majd szere­­tetvendégséggel zárult. ■ PappMáté Bolba Márta 1986-ban született Sopronban. A Berzsenyi Dániel Evangélikus (Líceum) Gimnázi­umban érettségizett 2004-ben, majd párhuzamosan az Eötvös Loránd Tudományegyetem ma­gyar szakán és az Evangélikus Hittudományi Egyetemen foly­tatta tanulmányait. Hatodévét Bu­davárban végezte, mentora Bence Imre volt. Lelkésszé 2011-ben avat­ták. Ferencvárosban, majd József­városban szolgált beosztott lel­készként. Jelenleg gyesen van, a szolgálatban Gombkötő Beáta gyü­lekezeti munkatárs helyettesíti. Evangélikus Hurkagyár Bócsán Jubileumi verseny Egy keresztyén gyülekezetnek több­fajta megnyilvánulása lehet a hitéle­ten, vallásgyakorláson kívül: csendes­napok, hangverseny, közös kirán­dulás, temetőtakarítás stb. A marok­nyi bócsai evangélikusnak immár második esztendeje saját, helyben la­kó lelkésze van. Ez a tény, no meg László Lajos személye sokat mozdí­tott a lutheránus közösségen. Emel­kedett a templomba járók száma, megkezdődtek a házi bibliaórák, és az idén nyári táborban is voltak a gye­rekek. Aztán Vida György, az új gyüleke­zeti felügyelő a nyár végén gondolt egy nagyot: miért ne jelenhetne meg az evangélikusság a helyi, hagyo­mányos böllérfesztiválon, melyet minden évben november közepén rendeznek a községi parkerdőben. Az ötletgazdához lelkes asszonyok is társultak, összehordták a szükséges eszközöket és a hozzávalókat, sőt még saját egyenkötényt is varrattak. Ahogy a felügyelő meséli, sem a csa­pattagokon, sem a csapat nevén nem kellett gondolkodni. Merthogy ilyenkor Bócsán ver­seny van: idén nyolc csapat nevezett, köztük az „Evangélikus Hurkagyár”. Tizennyolc kötény talált gazdára ezzel a felirattal, de csaknem har­minc ember gyúrta, sütötte a húst a stílszerűen szalmabálákkal körülke­rített standon, mégpedig többnyire evangélikusok. Mint Tóth Márta presbiter el­mondta, reggel hagymás vér készült, délelőtt sült hús, oldalas, csípős és csemegekolbász, végül különböző hurkafajták. Az estebédre megfőtt a leves, a töltött káposzta, illetve kisült a sütemény és a kalács. Díszvendégeket is asztalhoz ültet­hetett a gyülekezet a novemberi szikrázó napsütésben: Gáncs Péter püspök feleségével és Lupták György esperessel, kiskőrösi lelkésszel érke­zett. Amint kóstolgatták az „evangé­likus termékeket” átélhették azt a sze­­retetet, amelyet egy ilyen kis közös­ség nyújthat. Másnap, a vasárnapi istentiszte­leten László Lajos lelkész büszkén jelentette, hogy a testi-lelki feltöl­­tődésen túl az is nagy eredmény, hogy a kóstolási díjakból és adomá­nyokból százezer forint folyt be. Ez pedig nagy összeg egy ekkora gyü­lekezet kasszájában. Legyen rajta ál­dás és öröm! ■ Ifj. Káposzta Lajos Schola nostra, azaz A mi iskolánk címmel rendezték meg az evangéli­kus iskolák történelmi vetélkedőjét, melyet az evangélikus oktatás újra­indulásának huszonöt éves jubileu­ma alkalmából hirdetett meg a Bu­­dapest-Fasori Evangélikus Gimnázi­um mint egyházunk elsőként újrain­dított oktatási intézménye. A versenyfelhívás szerint három­fős csapatok jelentkezhettek két ka­tegóriában: az 5-8. osztályosoknak is­kolájuk történetét kellett bemutatni­uk nyolc-tíz perces prezentációban, a 9-13. évfolyamosoktól pedig ugyan­ilyen időtartamú kisfilmet vártak a szervezők Az evangélikus oktatás története; benne iskolánk története címmel. A felhívásra tíz iskola tizen­nyolc csapattal jelentkezett, a bekül­dött prezentációkat és a kisfilmeket november 21-én mutatták be a ver­senyzők. A vetélkedő a következő ered­ménnyel zárult: 5-8. évfolyam, prezentáció: I. Remé­­nyik Sándor Evangélikus Általános Is­kola és Művészeti Iskola, Szombathely; II. Benka Gyula Evangélikus Angol Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola és Óvoda, Szarvas; III. Aszódi Evangéli­kus Petőfi Gimnázium és Kollégium. 9-13. évfolyam, kisfilm: I. Nyíregy­házi Evangélikus Kossuth Lajos Gim­názium; II. Budapest-Fasori Evangéli­kus Gimnázium; III. Aszódi Evangé­likus Petőfi Gimnázium és Kollégium. Közönségdíjban részesült a szom­bathelyi 7.-es fiúcsapat és a Berzsenyi Dániel Evangélikus (Líceum) Gim­názium felsős fiúcsapata. ■ I. Sz. HIRDETÉS Várszegi Asztrik a budavári evangélikus szabadegyetemen December í-jén, hétfőn 19 órai kezdettel tartjuk a budavári evangé­likus szabadegyetem következő alkalmát a Bécsi kapu téri evangéli­kus templom kápolnájában (1014 Budapest, Táncsics Mihály u. 28.). Fabiny Tamás püspök áhítatát követően dr. Várszegi Imre Asztrik ben­cés szerzetes, püspök, pannonhalmi főapát tart előadást, amelynek cí­me: Az evangélium vezetésével járjuk az ő útjait... (Bencés regula, Pro­lógus) - A bencés lelkiség időszerűsége. A belépés ingyenes, minden érdeklődőt szeretettel várunk! Az evangélikus asztal, balról jobbra: Kőhegy iné, Erzsiké gyülekezeti tag Gáncs­áé Hafenscher Márta, Lupták György, Gáncs Péter, László Lajos és Vida György

Next

/
Thumbnails
Contents