Evangélikus Élet, 2014. július-december (79. évfolyam, 27-52. szám)
2014-07-20 / 29. szám
Evangélikus Élet EVANGÉLIKUS ÉLET 2014. július 20. » 3 Lelkészavatás ötven év után Brunner Beatrix ordinációja Rákoskeresztúron ► A rákoskeresztúri evangélikus gyülekezetben ötven év . után tartottak ismét lelkészavató istentiszteletet. Brunner Beatrix abból a templomból indult a lelkészi szolgálatba július 12-én, ahol keresztelték, és ahol konfirmációja is volt. Mivel konfirmációi igéje meghatározó volt számára, ez a zsoltárvers került a meghívóra: „Kezed legyen segítségemre, mert utasításaidat választottam” (Zsolt 119,173) Gáncs Péter püspök erre az igére alapozva hangsúlyozta prédikációjában: ez a mondat kérés és tanúságtétel egyszerre. A bibliaolvasó Útmutató napi igéjére utalva - „Kész a szívem, Istenem, arra, hogy énekeljek és zengedezzek lelkesen!” (Zsolt 108,2) - aláhúzta, hogy nem elég a tudás, a diploma, a Luther-kabát: az elsődleges az, készen áll-e a szív, hogy lelkesen hirdesse Isten igéjét. De hosszabb távon csupán az emberi lelkesedés nem elegendő. Több kell: a Lélek tüze, ajándéka. Ezért piros az oltárterítő az ordináció ünnepén, amely a szolgálatba induló személyes pünkösdje lehet. Az igehirdető kiemelte: külön ajándék, hogy Bea nem egyedül indul a szolgálatba, vőlegénye, Laci okleveles kántorként mint szolgatárs is mellette lesz majd. Az Evangélikus Hittudományi Egyetem képviseletében Korányi András egyetemi tanár, a helyi gyülekezet részéről pedig Nagy né Szeker Éva igazgató lelkész vett részt az ordinációi liturgiában. Az úrvacsorát a felavatott lelkész mentorával - akinek irányítása alatt a hatodévét végezte -, iß. Cserháti Sándor szegedi lelkésszel együtt osztotta. A templomi szertatás végén a frissen ordinált szolgatársat Nagyné Szeker Éva, Korányi András, ifj. Cserháti Sándor, valamint a Déli Egyházkerület elnöksége, Gáncs Péter püspök és Radosné Lengyel Anna felügyelő köszöntötte. Brunner Beatrix augusztustól a pécsi gyülekezetben kezdi meg beosztott lelkészi szolgálatát. ■ Kovács Áron Brunner Beatrix Budapesten született 1989. december 31-én. Gyerekkorát Rákoskeresztúron töltötte Kása László lelkész lelki vezetése alatt, konfirmációja (2003) óta aktív tagja volt a gyülekezetnek. A Pál Apostol Katolikus Általános Iskola és Gimnáziumban tett érettségi után tanulmányait 2008-ban az Evangélikus Hittudományi Egyetemen folytatta. Nagyon szeret fiatalokkal foglalkozni, kisgimnazistaként már táborvezető volt a gyülekezeti táborokban, illetve gyermekbibliakört vezetett vasárnaponként. Közel áll hozzá a zene is, gitározni tanult, aktív tagja volt gyüle■■■■■■■BBniMMHiPismaBanEanaBi kezete énekkarának. Különösen is hálát ad azért, hogy hatodévét Szegeden tölthette. Amint fogalmazott, egy nagyon vidám, tanulságos év van mögötte és egy szerető, kedves közösség. „Szívügyemnek tartom az ökumenét. Igyekszem majd törekedni arra, hogy a felekezetek tudjanak együtt ünnepelni, hogy párbeszéd alakulhasson ki, és közelebb kerüljenek egymáshoz az egyházak, különösen is a katolikus és az evangélikus. Remélem, hogy ehhez a törekvésemhez idővel mások is csatlakoznak majd” — mondta. Újra lelkészt adott az ezeréves templom Szlaukó Orsolya ordinációja Cinkotán ► A cinkotai evangélikus templomban avatták lelkésszé július 13-án Szlaukó Orsolyát. Keresztelőjének és konfirmációjának is az ősi templom volt a helyszíne, amelyet ez alkalommal zsúfolásig megtöltött gyülekezete, családja, barátai és tanárai, s ahonnan a meghatottság könnyeivel küszködve indult a lelkészi szolgálatba. Orsolya a meghívóra a Zsidókhoz írt levél 6,19. versét választotta egy nem szokványos fordításban: „Ez a reménység olyan a lelkünk számára, mint a csónak számára az erős és biztonságos horgony.” Az ige alapján Gáncs Péter püspök prédikációjában a fogódzók, kapaszkodók és a reménység horgonyának fontosságáról beszélt. A legfontosabb, amibe, illetve akibe reménységünk horgonya belekapaszkodhat: a szolgálatban előttünk járó, feltámadott Jézus Krisztus. Ugyanakkor fontos felismerni a horgony felhúzásának idejét. Eloldani a köteleket, felvonni a vitorlát és imádkozni a szél mozdulásáért - idézte az igehirdető Püski Lajos Érdeklődéstől elköteleződésig című könyvének egyik alapgondolatát, amelyet útravalóként adott legifjabb szolgatársának. A püspök a Szentlélek megmozdító erejére utalva adta át az ordinációi liturgia végén a pünkösdi piros színű stólát, annak az újpesti gyülekezetnek az ajándékát, ahol Orsolya a hatodévét töltötte. Az ünnepi liturgiában Szabóné Mátrai Marianna, az Evangélikus Hittudományi Egyetem Gyakorlati Intézetének vezetője, Solymár Péter újpesti lelkész - ő volt Orsolya mentora a hatodéve alatt -, illetve Vétó' István helyi lelkész szolgált. Szlaukó Orsolya augusztustól a szegedi gyülekezetben kezdi meg szolgálatát. Az úrvacsorái istentiszteletet követően köszöntőt mondott Krizsán Zoltán egyházmegyei és gyülekezeti felügyelő, Szabóné Mátrai Marianna, Solymár Péter, Gáncs Péter, Radosné Lengyel Anna egyházkerületi felügyelő, Vető István, valamint énekkel szolgált az újpesti énekkar és a cinkotai ifjúság. ■ Kiss Tamás Szlaukó Orsolya 1989-ben született Budapesten. Gyermekkorát a cinkotai evangélikus gyülekezetben töltötte, itt keresztelték és konfirmálták. Középiskolai tanulmányait a nagy múltú Budapest-Fasori Evangélikus Gimnázium falai között végezte, itt döntött a teológia mellett. A gimnáziumi évek után rögtön az Evangélikus Hittudományi Egyetem teológus-lelkész szakának hallgatója lett. A fasori évek alatt megszerette a latin nyelvet és a római kultúrát, így a teológia második évében megkezdte tanulmányait az Eötvös Loránd Tudományegyetem klasszika-filológia szakán. Ugyancsak az ELTE-n végzett - minor szakon - néprajzot is. A teológia befejező évében két szemeszteren át Németországban, Heidelbergben tanult. Gyakorlati évét az Újpesti Evangélikus Egyházközségben töltötte, Solymár Péter lelkész volt a mentora. „Minden lépcső, minden akadály és esemény meghatározó volt az életemben, hogy ma itt állhassak Isten előtt, és kész legyek az ő szolgálatára!” - mondta. Hárombetűs A címben jelzett játék esős napokon, hosszú utazáson vagy akár sátor rejtekében űzheti unalmunkat. Már ketten is játszhatják, négyen-öten a legélvezetesebb, de még tizenketten is élesíthetik vele az elméjüket. A játék szabálya, hogy valaki kimond egy hárombetűs szót - mondjuk: ház -, a következő megváltoztatja egyik betűjét úgy, hogy értelmes legyen az új szó is. A könnyebb változatban az új szót adja közre - láz -, a nehezebb változatban az új szót nem szabad kiejteni, hanem csak a meghatározását adja meg a játékos - példánkban: betegség esetén jelentkezik. A játék így folytatódik tovább: a következő sem mondja ki az új szót, hanem változtat egy betűt benne, s az új szónak a meghatározását adja tovább. A sorban így hangozhat: szemével észlel. S így megy tovább, míg valaki el nem veszíti a fonalat, vagy meg nem unják a játékot. Ezt a játékot játszottuk Nagyvelegen, a Grünfeld Pál Evangélikus Vendégházban, amelyet felújítása után Szemerei János püspök adott át a konferenciákra, táborokra készülődőknek. „Mikor jóra fordította Sión sorsát az Úr, olyanok voltunk, mint az álmodok” - idézte a püspök a 126. zsoltárt (1. v.). S akik a kastély sorsát szívükön viselik, azok valóban álomként élték meg a csodát, hogy ez az épület megmenekült az enyészettől. Hiszen már-már tönkrement tetőzete, több helyen beázott, a vakolat omladozott. Most pedig felújított, a mozgássérültek számára is megközelíthető és használható vendégházként működhet a két és fél évtizede birtokba vett épület. Magam is hálás vagyok ezért a kastélyért. Sorra jutnak eszembe emberek, akiknek köszönhet® ez a kastély, a fenntartás és a felújítás. Sorra jutnak eszembe azok, akikkel egyházmegyei ifjúsági táborban vagy gyülekezetek közös szervezésű hittantáborában voltunk együtt. Ezekben az emberekben, fiatalokban - a játék harmadik szava szerint - Isten munkatársait és ajándékait látom. Akik nem látták előre, mi történik kezük nyomán, nem tervezték meg a jövőt, hanem azt tették, amit a maguk helyzetében tenni tudtak. (Testrész, amelyen csak a tanároknak van szemük - bizodalom.) Mert ugyan ki merte volna végiggondolni, honnan kerül pénz arra, hogy az azelőtt tanácsházként, ifjúsági klubként működő épületből táborközpont legyen, és ki mert volna előretekinteni a felújításra. Nem a „majd lesz valahogy” felületessége vezette őket, hanem a hit, hogy a Mindenható nemcsak a kezdet lehetőségét adta kezükbe, hanem mindenkor megadja, amire szükség van. Nem láttak, ám hittek. S hitük szerint cselekedtek. Ennek a hitnek gyümölcse az is, hogy a csákvári és székesfehérvári gyülekezet már tizennégy éve közösen szervez hittanosainak tábort. Évente ötven-hatvan gyerek érkezik a táborba, és már negyedik esztendeje a második, sőt harmadik generáció is bekapcsolódik a hét szervezésébe és vezetésébe. Isten nagy csodája, hogy visszatekinthetünk az előttünk hittel cselekvőkre, és láthatjuk azokat is, akik utánunk ugyanazzal a hittel, elkötelezettséggel végzik a megkezdett munkát. (Fél tucat - vízi állat - mohón eszik - retteg.) Azért említem a hitnek ezt az örömét, mert átéltem annak ellenkezőjét is, amikor a féle lem határoz meg. Talán észre sem vesszük, hogy amikor kicsinyesen ragaszkodunk elképzeléseinkhez, tradíciónkhoz, tekintélyünkhöz, elveinkhez, akkor a félelem irányít. A gonosz elhiteti velünk, hogy ezekkel együtt önmagunkat és jövőnket is elveszítjük. Jézus arra tanít, hogy aki hajlandó elveszíteni értékeit, az nyeri meg életét. Jézus arra hív minket, hogy egyedül benne bízzunk, mert ő tart meg. Nemcsak egyéneket, hanem gyülekezeteket - ő tartja meg egyházát. A reformáció kezdetének ötszázadik évfordulójára készülve fontos volna újratanulnunk, mit jelent az a mondat, amellyel Luther az első parancsolatot magyarázza: „Mindennél jobban kell Istent félnünk, szeretnünk és benne bíznunk.” Minden más félelem elveszi örömünket, megtöri kapcsolatainkat. Amikor azonban Istent féljük és szeretjük, akkor az őtőle kapott szeretet kiűzi a félelmet. (Hideg évszak - konyhai edény - fekszik, alszik - épület.) Márk evangéliumának jellegzetes fordulata, hogy Jézus bemegy a házba. Márk evangéliumában a ház az a hely, ahol Jézus tanítványaihoz fordul. A ház az a hely, ahol nem nyilvánosan tanít, ahol a kereszt titkaira tanítja övéit. Arra az evangéliumra, amelyet nem ért meg az emberi elme, amely meghaladja az értelmet. A ház az a hely, ahol Jézus tanítványai - mindenkori tanítványai - szembesülnek Jézus dicsőségével és hatalmával: szenvedésének és halálának erejével. Még nem értik meg, hanem csak tanulják. Majd Jézus keresztje alatt, csak a Szentlélek bölcsességével értik meg. A ház, ahol az elrejtett kincset, Jézus evangéliumát tanulhatjuk. ÉGTÁJOLÓ A csákvári és székesfehérvári gyerekeknek ez a nagyvelegi kastély, a Grünfeld Pál Evangélikus Vendégház, másoknak a Kapernaum vagy a Mandák-villa Foton. S hála legyen Istennek, bőven folytathatnánk a sort a pusztaszabolcsi kis kerttel bezárólag, ahol havonta egyszer ötenhatan gyűlnek össze Bibliát olvasni. A ház - végtére is az egyház, a gyülekezet - az a hely, ahol Jézus egészen személyesen fordul hozzánk, hogy ne /e/jünk, hanem hittel és szeretettel cselekedjünk legjobb tudásunk szerint. Bencze András püspökhelyettes Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület