Evangélikus Élet, 2014. július-december (79. évfolyam, 27-52. szám)

2014-11-30 / 48. szám

4 ◄« 2014- november 30. msm — mmmmmmm ^ a—« EVANGÉLIKUS ELET Evangélikus Élet Kihalt alagsor helyén gyülekezeti központ tt- Folytatás az 1. oldalról A felújított tér két nagy és három ki­sebb helyiségből áll, mellettük két vi­zesblokk és egy teakonyha is helyet kapott. A felügyelő kiemelte, hogy az új közösségi teret most élettel kell megtölteni, és nemcsak az evangéli­kus hívőket, hanem az útkeresőket, szimpatizánsokat is várják a közös­ség építésében. A beszámoló után Bence Imre es­peres Péter apostol mondatával biz­tatta a gyülekezetét, hogy a lakótele­pek árnyékában „élő kövekként“ tel­jesítsék a missziós feladatokat (íPt 2,5). Köszöntőjében a nemzetgazda­sági miniszter, Varga Mihály a hívők áldozatkészségét és felelősségvállalá­sát méltatta. Ravasz László reformá­tus püspök és Hamvas Béla monda­taival a szellemi-lelki építkezés fon-Dévai Bíró Mátyás-oklevélben részesültek: az Emberi Erőforrá­sok Minisztériuma; Óbuda-Bé­­kásmegyer Önkormányzata; a Magyarországi Evangélikus Egy­ház; Kaposi Attila, az óbudai gyülekezet gondnoka; Petries Andorné, az óbudai gyülekezet pénzügyi vezetője; Böszörményi Éva, az óbudai gyülekezet szám­vevőszékének elnöke és pályázati felelőse; Bethlendi Erzsébet, az óbudai gyülekezet pénztárosa tosságát hangsúlyozta. Az üdvözlé­sek sorát az Emberi Erőforrások Mi­nisztériumának képviseletében az egyházi kapcsolatokért felelős helyet­tes államtitkár, Hegyi László, Óbuda- Békásmegyer Önkormányzatának részéről dr. Demeter Gellért Zsolt, va­lamint a tervező, Benczúr László Ybl-díjas építész folytatta. A gyülekezet Dévai Bíró Mátyás­oklevéllel hálálta meg a felújításban kulcsszerepet játszó személyeknek és intézményeknek a munkát. Jakab Béla hét elismerést nyújtott át. Az ünnepi közgyűlés után Fabiny Tamás püspök hirdetett igét Mt 11,28 alapján. Prédikációjában a jézusi kül­detés és elhívás jelentőségét emelte ki. A megújult gyülekezeti tér, mint egy „fészek” új lehetőségeket kínál az evangélium terjesztésére. Dévai Bíró Mátyás, a „magyar Luther” példáját követve kell tanúságot tenni Istenről a panelek és a luxusvillák lakói számá­ra egyaránt. A hit ápolása és terjesz­tése mellett a kultúrát is fontos szol­gálni, az új helyen a kulturális prog­ramok is új ajtókat nyithatnak. „Men­jetek, hogy sokan jöjjenek!” - üzen­te prédikációja végén a püspök. A gyülekezet énekszóval vonult át a templomból az alagsor bejárata elé, ahol Benczúr László átadta a gyüle­kezeti központ kulcsát. A szentelési szertartást Fabiny Tamás és Bence Imre mellett Jakab Béla parókus lel­kész, dr. Lászlóné dr. Agod Anett beosztott lelkész és Bálintné Varsá­nyi Vilma nyugalmazott óbudai lel­kész végezte. Az ünnepi eseményt szeretvendégség zárta az új termek­ben, amelyeket betöltött a boldog be­szélgetés hangja és a gyermekzsivaj. ■ Walkó Ádám Evangélikus elnök Románia élén Folytatás az 1. oldalról Jelenleg harminchatezer németet tartanak számon Erdélyben. A Nagy­szeben környékén élő mintegy tizen­kétezer német konzervatív, identitá­sát őrző tömeget képez. A még itt maradt szászok nem olvadtak be a románságba. Van olyan román vagy cigány többségű falu, ahol a százfős német közösség ma is szászként él, és szászul beszél. Nem ritka, hogy az evangélikus lelkészek kisbusszal kör­bejárják a falvakat, és összeszedik a még megmaradt híveket közös isten­­tiszteletre. A romániai szászok utóbbi fél év­százada nem volt diadalmenet. A má­sodik világháború után mintegy két­százezer német menekült el Német­ország nyugati megszállási övezeté­be. 1945 januárjában a bánsági és Szatmár környéki németeket - közel hetvenezer embert - a nácikkal va­ló kollaborálással vádolták meg, s kényszermunkára indították őket a Szovjetunióba. 1962-ben kezdődött meg a még Er­délyben maradt szászok hírhedt áru­ba bocsátása. Stefano Bottom törté­nész nemrég megjelent, A várva várt Nyugat című könyvében erre az év­re datálja a román hírszerzés és egy, a bonni kormány bizalmát élvező stuttgarti ügyvéd kapcsolatfelvéte­lét. A kivásárolt emberek nagy részét valamilyen kényszerintézkedés sújtot­ta: fegyház, kényszermunka, kény­szerlakhely vagy rendőri felügyelet. A pénzösszegek - 1965-ig összesen hétmillió dollár és körülbelül har­mincmillió márka - a bukaresti bel­ügyminisztérium egyik zürichi bank­számlájára érkeztek. 1968 elején írá­sos egyezmény is született Bukarest és Bonn között. A fizetendő összeget a következőképpen határozták meg: ezerhétszáz márka minden egyes személyért, tízezer márka az egyete­mi végzettséggel rendelkezőkért, öt­ezer márka az egyetemistákért. 1970-ben a tárgyalók megegyeztek a folyamat felgyorsításában: a követ­kező három évben Románia negy­venezer fő kiutazását engedélyezte. Helmut Schmidt nyugatnémet kan­cellár 1978. januári romániai látoga­tása tovább gyorsította a németek ki­vándorlását. Az 1980-as évek elején már évi tíz-tizenötezer fő hagyta el az országot, és az értük ajánlott összeg is folyamatosan nőtt. Az utolsónak bizonyult titkos egyezményt 1988-ban írták alá, ekkor már alig harmada maradt a korábban négyszázezres közösségnek. A nyu­gatnémet fél háromhavonta nyolc­millió márkát utalt a román külkeres­kedelmi bank számlájára. 1980-tól 1993-ig 223 ezer német hagyta el Romániát. A Bottoni által említett számítások szerint a kommunista rendszer bukásáig 1,4 milliárd már­neoprotestánsnak nevezte Nagysze­ben polgármesterét, amire a város evangélikus lelkésze reagált. A lu­theránus ősi, történelmi egyház, amely rövidesen ünnepli megalapításának ötszázadik évfordulóját - hívta fel rá a román miniszterelnök figyelmét Kilian Dörr. „Klaus Johannis az egy­házközségünk tagja, ágostai hitvallá­sú evangélikus, amely felekezet 1530- ban jött létre” - okította Pontát a lel­kész, aki a sajtóhoz eljuttatott nyilat­kozatában arra is kitért, hogy az 1310- ben épült templom, amelybe Johan­nis is jar, a legrégebbi szent hajlék Nagyszebenben. A támadások visszahullottak Vic­tor Pontára. Klaus Johannist elsősor­ban azok a fiatalok emelték az elnö­ki székbe, akik számára a nacionalis­kát hozott az államkasszába a néme­tek kiengedése. Klaus Johannis családja is a kite­lepültek sorát gyarapította, őt - sa­ját bevallása szerint - a szerelem tar­totta otthon. Carmennel, román fe­leségével huszonöt éve élnek együtt. Az elnökválasztási kampányban elsősorban vallása miatt érte támadás Johannist. A baloldali Victor Fonta ta szólamok a múltat jelentik. De ott álltak a német jelölt mögött a magya­rok is. Régen volt tapasztalható olyan eufória az erdélyi magyarság körében, mint e meglepő fordulatot hozó vá­lasztás után. Illúziókat ugyanakkor kár lenne táplálni. Johannis Románia elnöke lesz, nem a magyaroké vagy a németeké. ■ Pataky István Norvég vendég az EHE-n ► Egyházunk esperesei idei utolsó, negyedik tanácskozásukra gyűl­tek össze november 18-án az Evangélikus Hittudományi Egyetemen. Az esemény vendége volt Olav Gading norvég püspökhelyettes, aki rö­vid látogatáson tartózkodott hazánkban. A nyitóáhítatot Tóth Vivien teológushallgató tartotta. Az esperesi tanács ülésének első részé­ben Pángyánszky Ágnes egyetemi lel­kész - aki augusztus 1. óta tölti be ezt a tisztséget - az intézményben, illet­ve az egyetem kollégiumában folyó lel­ki életről számolt be az espereseknek. A kollégiumban hetvenketten lak­nak. Ötvenen az egyetem hallgatói, a többiek más felsőoktatási intézmény­ben tanulnak, de szoros evangélikus kötődésük van. Ahogy az ismertetésben elhang­zott, testvéri közösséget alkotnak a hallgatók. Rendszeresen tartanak áhí­tatokat az egyetemen, és gyülekezetek­ben is szolgálnak. Több szuplikációt is vállalnak, mint amennyi elő van írva, de így sem tudnak mindenhova eljutni. Ezért Pángyánszky Ágnes megértést és türelmet kért a gyülekezetektől. Olav Gading norvég püspökhelyet­tes a norvég egyház helyzetéről és a 2011-ben elindított liturgiái reformról adott tájékoztatást. Elmondta, hogy Norvégiában a népesség hetven-nyolc­­van százaléka evangélikus, bár az egy­háztagok többsége nem gyakorolja hi­tét. 2012-ben szűnt meg az evangélikus egyház államegyház lenni. A liturgiái reform 2011-ben indult. Elindítóit három fő szempont vezette: változatosság, kontextualitás és a gyü­lekezet aktív bevonása a liturgiába. Az új liturgia elindításával párhuzamosan új énekeskönyvet és új perikóparendet is bevezettek. Fontos szempont volt, hogy a híveknek lehetőleg minden va­sárnap legyen lehetőségük az úrvacso­ravételre. A kezdeti nehézségeket kö­vetően az egyház népe elfogadta és gya­korolj a az új liturgiái rendet. Szabó Lajos, a hittudományi egyetem rektora az intézmény jelenéről és jövő­képéről tájékoztatta az espereseket. Ezt követően dr. Joób Máté és Kendeh K. Péter lelkészek mutatták be az álta­luk elképzelt lelkészi életpályamodellt. Cservenák Anna főkönyvelő, az or­szágos iroda munkatársa azokat az új költségvetési és zárszámadási nyom­tatványokat mutatta be az esperesi karnak, amelyek 2015-től kiváltják az eddig használatosakat. A változtatás­ra az adott okot, hogy az egyházak és az egyházi jogi személyek az állami számviteli törvény hatálya alá tartoz­nak. Az esperesi tanácskozás végén Kovács Eleonóra, a Magyar Nemzeti Levéltár főlevéltárosa, egyházunk gyűjteményi tanácsának elnöke a gyülekezeti anyakönyvek digitali­zálásáról és az iratkezelés szabálya­iról szólt. ■ Kiss Miklós A kilencedik kompetencia Pedagógusok szakmai napjai ► Egyszerre két rendezvénynek adott otthont november 17-én a budapesti Sztehlo Gábor evangélikus óvoda és iskola. Az ország minden tájáról ér­keztek intézményvezetők és pedagógusok az alkalomra. Az óvodák szak­mai napja és az evangélikus tanítók szakmai napja áhítattal kezdődött. Dr. Kalina Katalin intézményvezető köszöntője után Győri Gábor Dávid is­kolalelkész tartott áhítatot, majd éne­keltette és mozgatta meg a mintegy két­száz fős gyülekezetét. A programok bevezetéseképpen Kalina Katalin arra hívta fel az evangé­likus intézményekből érkezett pedagó­gusok figyelmét, hogy a keresztény pedagógusoknak rendelkezniük kell a hivatalosan megállapított nyolc peda­góguskompetencia mellett még egy kilencedikkel, az egyházi kötődés kom­petenciájával is. Az óvodapedagógusok programja az egy esztendeje átadott Fecskefészek Evangélikus Óvodában folytatódott. A korszerű, dekoratív épületet e sorok írója mint intézményvezető-helyettes mutatta be a száz óvónőnek. A szakmai napot Révész Józsefné tantárgygondo­zó nyitotta meg a tornateremben. Ezután Ardó Mária énekművész, az opera nagykövete tartott nagy sikerű bemutató foglalkozást az óvodaveze­tőknek a Halacska csoportban. Ezzel egy időben mutatta be az Evangélikus Pedagógiai-Szakmai Szolgáltató és To­vábbképző Intézet (EPSZTI) munka­társait és tevékenységét Tarjánné Só­lyom Ildikó, a közelmúltban alakult in­tézmény vezetője. Az első szakmai előadást Lázárné Skorka Katalin lelkész tartotta Szituá­cióorientált nevelés a bibliai történetek segítségével címmel, majd Révész Rita külügyi referens ismertette a már év­tizedek óta eredményes bajor-ma­gyar óvodai együttműködést. Az alkalom mozgalmas, vidám elő­adással és közös énekléssel folytatódott: Győri Gábor esperes fia és lánya segít­ségével mutatta be a zene és a hangsze­rek szerepét az óvodai áhítatokon. Az általános iskola szakmai napja a kezdőáhítat után a református temp­lomban folytatódott: Zámbóné Kamer Anikó tantárgygondozó nyitotta meg az alkalmat a mintegy száz tanító és tanár számára. A tanfelügyelet új rendszeré­ről Kalina Katalin szakértő, mesterpe­dagógus tartott előadást. Ezt követően dr. Szőke-Milinte Enikő, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Vitéz János Ta­nárképző Központjának docense a pe­dagógusminősítés elméletét és gya­korlatát ismertette a hallgatósággal. A következő előadásra a Sztehlo Gábor Általános Iskolában került sor, ahol az EPSZTI munkatársai, Deák Varga Kinga és Gáspámé Vágási Juli­anna a szaktanácsadás, illetve a mérés­értékelés új rendszeréről adott tájékoz­tatást. Általános érdeklődésre tartott számot Bodor Eszter szakértő, mester­pedagógus előadása, melyet a portfó­­liókészítés gyakorlatáról tartott. Ebben kiemelt szerepet kapott az óratervezés. A sűrű, komoly programmal eltöl­tött szakmai napot Brebovszkyné Pintér Márta iskolalelkész áhítata zárta: „Ma a tanárok nyolc kompe­tenciájáról hallottunk, az egyházi intézményekben szolgálóknak azon­ban van egy kilencedik kompetenci­ája. Mégpedig az, hogy minden - co­­ram Deo - Isten színe előtt történik. Ez felelősség, de egyben lehetőség is, hiszen az Úristen minden mulasztá­sunkat, hibánkat elfedező szereteté­­re is számíthat a hívő tanár.” ■ Kákay István

Next

/
Thumbnails
Contents