Evangélikus Élet, 2014. július-december (79. évfolyam, 27-52. szám)
2014-11-30 / 48. szám
Evangélikus Élet EVANGÉLIKUS ÉLET 2014. november 30. *■ 3 Közös felelősséghordozás Közgyűlés az Északi- és a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerületben ► A Budahegyvidéki Evangélikus Egyházközség látta vendégül november 21-én az Északi Egyházkerület közgyűlésének őszi ülését. A dr. Fábri György kerületi felügyelő által vezetett tanácskozásra - az egyik fő napirendi pontnak megfelelően - a szavazati joggal rendelkező tagokon kívül a Borsod-Hevesi Egyházmegye lelkészei és gyülekezeti felügyelői is meghívást kaptak, valamint rajtuk kívül számos érdeklődő is jelen volt. ► Közös énekléssel, majd Szemerei János püspök rövid imádságával vette kezdetét a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület őszi közgyűlése november 21-én a győri kerületi székházban. Nyitóáhítatában Török Anett erdőkertes! lelkész Zsid 11,1.27 alapján arról beszélt, hogy az előttünk álló feladatokkal kapcsolatban a legtöbben azt szeretnénk, ha előre a kezünkben lennének a megvalósításhoz szükséges eszközök és valamiféle biztosíték a sikerre. Rámutatott, hogy bár sokszor így vagyunk a hitünkkel is, ilyen biztosítékot nem kapunk. Mózes példáján szemléltette, hogy az ismeretlen körülményeket is vállalva bíznunk kell Isten ígéretében, hinnünk kell, hogy rá hagyatkozva elérjük a célt, és menet közben megkapjuk a szükséges eszközöket is. Az egybegyűltek ezután dr. Fabiny Tamás püspök vezetésével rövid csenddel és közös imádsággal emlékeztek meg Gyuris Miklósról, a Borsod-Hevesi Egyházmegye, valamint a miskolc-belvárosi gyülekezet nemrég elhunyt felügyelőjéről, aki világi munkáját és egyházi szolgálatát is évtizedeken át hűségesen végezte. A közgyűlés megnyitása és a határozatképesség megállapítása után a jelenlévők első napirendi pontként a kerületet is érintő országos, közegyházi ügyekről tájékozódhattak Fabiny Tamás püspök és Fábri György felügyelő előadásából. Szó volt többek között a hit- és erkölcstan iskolai bevezetéséről, az országos irodában és az evangélikus médiában lezajlott személyi és strukturális változásokról, a 2017-es reformációi jubileum előkészületeiről, a közelmúltban létrejött pályázati bizottság munkájáról, valamint az Evangélikus Hittudományi Egyetem megújulási folyamatáról is. Következő napirendi pontként a közgyűlés megtárgyalta és szavazás után jóváhagyta három különböző gyülekezet egyházmegyei szinten korábban már elfogadott kérelmét. Ennek értelmében a testület támogatta az erdőkertesi, illetve a budakeszi gyülekezet önállósulási szándékát. Győri Péter Benjámin szolnoki esperes előterjesztése után határozat született a nyáregyházi egyházközség átalakulásával kapcsolatban is, melynek lényege, hogy a szolgálat ellátása szempontjából már jelenleg is fennálló gyakorlatot elfogadva a nyáregyházi gyülekezetrész Monor, a dánszentmiklósi gyülekezetrész Alberti, az újlengyeli pedig Gyón leánygyülekezete lesz. A grémium ezután a Borsod-Hevesi Egyházmegye 2012-ben elfogadott megújulási programjáról tárgyalt. Buday Barnabás esperes előadásában ismertette a sikeres kezdeményezéseket, az eddig megvalósult programokat csakúgy, mint a további közös gondolkodást, erőfeszítéseket igénylő feladatokat. Köszönetét mondott a különböző forrásokból eddig kapott segítségért, támogatásért. Az elnökség tájékoztatást adott az egyházkerület fegyelmi tanácsának és az országos bíróságnak a Molnár József diósgyőri és diósgyőrvasgyári lelkész fegyelmi ügyével kapcsolatos határozatairól és a levonható fontos tanulságokról. A miskoci Kossuth Lajos Evangélikus Óvoda, Általános Iskola, Gimnázium és Pedagógiai Szakközépiskolában kialakult helyzetet ismertette Varga Márta, az országos iroda nevelési és oktatási osztályának vezetője, megbízott igazgató. Mindezen ügyeket az elnökség szándéka szerint nem szervezeti kérdésként vitte a közgyűlés elé, hanem testvéri szempontból, a nyilvánosság és a transzparencia jegyében. Ennek fontosságát jól mutatja, hogy a hozzászólások döntő többsége ezekkel kapcsola- j tos'an született. A napirendi pont végén Fábri György egyházkerületi felügyelő az egyházmegye megújulási programjához visszatérve hangsúlyozta, hogy az továbbra is az elnökség teljes támogatását élvezi. Néhány egyházkerületi bizottsági jelölt, zsinati küldött és zsinati póttag időközi megválasztásával folytatódott a közgyűlés munkája, majd a püspök előterjesztette az egyházkerület 2015-ös munkatervét. Új programként szerepel az április 18-i kerületi pedagógustalálkozó Aszódon - amelyet majd a más felekezeti, illetve a világi iskolákban tanító evangélikus pedagógusoknak szerveznek -, valamint a lelkésznők férjeinek találkozója május 8-án a püspöki hivatalban. Fabiny Tamás záró gondolataiban a közös felelősséghordozás és az Isten előtti megállás fontosságát hangsúlyozta, majd az ülés során már korábban is megfogal- j mazódott javaslatnak megfelelően imaközösségben voltak együtt a testület tagjai. A következő egyházkerületi közgyűlést 2015. április 24-ére hívják össze, a vendéglátó az Alberti Evangélikus Egyházközség lesz. ■ BaliczaMáté Fekete-Dombi Éva jegyzőkönyvvezető felolvasta az előző gyűlésen hozott határozatokat, majd az elnökségi beszámolókra került sor. Szemerei János a határ és a határtalanság ellentétpárjára építve arról beszélt, hogy az egyházkerület az ország és a felekezet határain belül, ugyanakkor azokat át is lépve keresi az útját. A lényeg az, hogy minden az Isten határtalan szeretetének hirdetését szolgálja. Mészáros Tamás kerületi felügyelő szomorúsággal említette meg, hogy a kerület vezetősége még nem tudta megkezdeni az esperesek meglátogatását. Ennek okát - mint mondta - „az országos egyházi struktúrában” látja, amely sajnos a kerületi munkától veszi el az időt. Ezek után a hévízi német ajkú evangélikus gyülekezet ügye került napirendre. A közösség hivatalosan felvételét kérte a Magyarországi Evangélikus Egyház egyházközségeinek sorába. A közgyűlés tagjai támogatták a német testvérek kérését. A pénzügyi egyenleget Szemerei János ismertette, majd döntést kellett hozni a beérkezett, építési vagy működési támogatást igénylő gyülekezeti kérvényekről így segítséget kapott a felpéci, a kissomlyói, illetve a sárvári közösség is. A közgyűlés egyik fő témáját az egyházkerületi lapról, a Dunántúli Flarangszóról szóló beszámolók képezték, mivel most zárult le az újraindított újság megbízott főszerkesztőjének próbaidőszaka. A terjesztéssel megbízott Koczor György zalaistvándi lelkész az előfizetői adatokat ismertette. A kialakult vita során szó esett a kiadás jogi kérdéseiről is. Kovács László főszerkesztő az elmúlt másfél év során végzett munkájáról beszélt, melynek köszönhetően hat lapszám jelent meg. Említette a lap tartalmának bővítését érintő terveit is a következő évre vonatkozóan. Szemerei János püspök a kerület vezetőségével való együttműködést kért a lap munkatársaitól, mivel a Dunántúli Harangszónak az egész kerület lapjának kell lennie. Ezt követően a közgyűlés felkérte Kovács Lászlót a szerkesztői teendők folytatására, és megszavazta a jövő év első félévére szóló támogatást. Az ülés végén megtörtént a 2015-ös programtervek ismertetése, majd zárásként Smidéliusz Zoltán leköszönő somogy-zalai esperes tartott áhítatot. Aktív szolgálata befejeztének alkalmából a kerületi elnökség az esperesnek, valamint a szintén nyugdíjba vonuló dr. Gimesi Szabolcs soproni egyházmegyei felügyelőnek a kerület hűségérmét adta át, megköszönve az elmúlt évtizedekben végzett hűséges munkájukat. ■ Adámi Mária Habemus Johannem! Az elmúlt hetekben elnökválasztási lázban égett Románia, amolyan „politikai adventben” Az államfőválasztás második, november 16-i fordulója nem kis meglepetést okozott. Az esélyesnek tartott szociáldemokrata Victor Ponta miniszterelnökkel szemben a jobboldali keresztény-liberális Klaus Werner Johannis közel tízszázalékos különbséggel győzött. Hogy ez miként történhetett? - ezt a nagy talányt a jelölt és önjelölt, hívott és hívatlan szakértők hada töméntelen mennyiségben kielemezte. Nos, néhány hétig bőven akadt puskapor a média ágyújába. Jól érzékelhető volt, ahogy politikai földrajzilag kettészakad az ország a történelmi határok mentén, a huntingtoni „félelmetes” törésvonalakon. Sajátos utat járt be a főváros, Moldva hajdani fejedelemségének székvárosa, s nagyon egyedi színezetű volt a progresszív utat, Európa útját választó Erdély. Én most nem kívánnék rátromfolni a töméntelen szakértői véleményre - ez sem nem tisztem, sem nem feladatom. Pontosan azt sem tudnám megmondani, hogy nekünk, erdélyi magyaroknak végül is mitől jobb egyik vagy másik jelölt győzelme. Egy azonban biztos: bárki legyen is Románia elnöke, nagyon hosszú még az út a tejjel-mézzel folyó Kánaánig - feltéve, ha abba az irányba indultunk el egyáltalán. Azonban aggaszt engem ezzel az egész elnökválasztási históriával kapcsolatban egy egészen egyedi jelenség, amelyre nem figyelt fel kellő intenzitással a közvélemény. Arra a szomorú tényre gondolok, hogy az elmúlt hetekben valamennyi eddigi romániai kampánynak - enyhén szólva - a legocsmányabbikát éltük meg. Volt itt bőven sértés, rágalmazás, közhelyes sárdobálás, ostoba ígérgetés, aljasság, hazugság, népbutítás olyan mélységekben, amilyeneket a vén Európa sem igazán láthatott története során. És ha eddig, minden egyéb mellett, fontos szerepet játszott a jelölt nemzetiségi hovatartozása - azért nem lehet magyar elnöke Romániának, mert hát az bizonyára idegen érdekeket szolgálna -, most egy olyan aspektus is felszínre került Johannis kapcsán, amely mindig is ott volt a mélyben, csak eddig visszafojtották. Ez pedig a vallás. Egy szász atyafinak el lehet azt nézni, hogy nem éppen román, mert a rebellis magyarokhoz képest legalább lojális. Nem kíván semmiféle autonómiát, jobban tud románul, mint németül, ideális vegyes házasságban él, nem rajong annyira a magyarokért, vonzza a német tőkét, s amilyen kitartó, más helyett is dolgozik odaadó, pontos szorgalommal. Szépen, csendesen integrálódik, balkanizálódik a román társadalomban, s a drámaian megfogyatkozott német kisebbségnek javítgathatja is a komfortérzetét, múzeumformáló jövőképét, ez már nem oszt, nem szoroz. Johannisnak mégis van egy fő bűne a sok egyéb apróság mellett: az, hogy nem igazhitű ortodox. Avagy más, még radikálisabb olvasat szerint; nem keresztény - mert nem ortodox, hanem valami furcsa szekta tagja. A korábbi kampányokban ez nem kapott nyilvánosságot, ám most kimondva is, leírva is megjelent. Ortodox keresztény klerikusok, szerzetesek, világi ügybuzgók írták és hirdették: az evangélikus Klaus Johannis nem ortodox, s vele a történelemben páratlan változás veszélyezteti államunk nemzeti és igazhitű létét. így aztán mindenféle összeesküvéselmélet látott napvilágot arról, hogy Románia feldarabolódik: már fogukat fenik a nyugati határnál a területéhes magyarok, keleten az oroszok, délen a törökök s még ki tudja, milyen szabadkőműves, zsidó, protestáns, neoprotestáns és idegen körök vetettek szemet veretes kincseinkre. Nagy veszély lettünk így hirtelen mi, evangélikusok. Fő hibánk, hogy nem vagyunk ortodoxok. Mert aki nem ortodox keresztény, az nem jó román, az nem jó hazafi, az nem is teljes értékű ember, az amolyan másodrendű, megtűrt polgár, aki mindig, minden körülmények között idegen, sőt ellenséges érdekeket szolgál. Ha ezt ilyen sarkítva és nyíltan nem mondják is ki, de léptennyomon éreztetik velünk. Most pedig nem is burkoltan kimondták: Johannis Románia első nem ortodox elnöke, ami még érdekes következményekkel járhat. Hogy ez milyen mélyen be van ivódva a lakosság jelentős részének évszázadok óta tompított tudatába, azt mi sem bizonyítja jobban, mint Románia egyik legnépszerűbb kolos-, tora, a Neamt megyei Petru Voda szerzetesközösségének novemberi nyilatkozata. Látszólag semmi köze az elnökválasztási históriához, nemzetiségi vagy pártpolitikai villongásokhoz. Tiltakozásnak ad hangot a nyilatkozat a szervátültetést szabályozó kormányrendelettel szemben, amely október 22-én jelent meg a Hivatalos Közlönyben. A miniszteri rendelet tulajdonképpen alkalmazkodik az európai gyakorlathoz, a Petru Voda kolostor szerzetesi kollégiuma azonban vallásos alapon elutasítja a törvényt. Érvelésükben megdöbbentő, hogy a gyógyítást összekeverik a szervkereskedelem bűnével, hogy a törvényben a román nép kiszolgáltatottságát, rabszolgasorsát vizionálják. A hab a tortán pedig az, amikor kimondják, leírják, élő „szentbeszédben” megerősítik: ha a donor ortodox, akkor a befogadó is csak hithű ortodox keresztény lehet. Nem ortodox beteg számára nem transzplantálható ortodox szerv, mert abban Krisztus valóságos teste és vére van, ami csak igazhitű ortodox keresztény sajátja, másban az nincs meg. A szervátültetést pedig csakis papi, gyóntató atyai jóváhagyás után ajánlják végrehajtatni. Elég, ha egy képzeletbeli betegre, netán kisgyerekre gondolunk Európa valamely kórházában, akinek az élete függ egy szív- vagy veseátültetéstől, és aki már-már esélytelenül várakozik egy hosszú várólista egyik sorszáma alatt. Akiért fájó szívvel imádkoznak szülei, testvérei, barátai, kezelőorvosai, akit meg lehetne men-ÉGTÁJOLÓ teni - de nem kaphatja meg az életet jelentő szervet, mert nem ortodox. Ha ebbe belegondolunk, belénk hasít a keserű felismerés: ezek az emberek ennyire letértek Krisztus útjáról, a feltétel nélküli szeretet és irgalom ösvényéről?! Hát igen, itt élünk mi, a 21. századi ígéret földjén, a mennyei boldogság szigetén. S aki ezt a román valóságot ismeri, az igazán beláthatja, hogy Klaus Johannis választási győzelmével mégiscsak csoda történt. Hisz ha nehezen is, köpve, nyögve, de elismerték: egy idegen samáriai is lehet igaz ember. Habemus Johannem! A jég, ha nem törött is meg, de már jócskán megrepedt... Adorjáni Dezső Zoltán püspök Romániai Evangélikus-Lutheránus , , . . Egyház .
