Evangélikus Élet, 2014. július-december (79. évfolyam, 27-52. szám)
2014-11-30 / 48. szám
A Luther Kiadó adventi könyvvására !► 7-10. oldal „Egy szász atyafinak el lehet azt nézni, hogy nem éppen román, mert a rebellis magyarokhoz képest legalább lojális. Nem kíván semmiféle autonómiát, jobban tud románul, mint németül...” Habemus Johannem! !► 3. oldal „Nem volt sebezhetetlen, sőt súlyos sebeket is kapott, amelyeket a szeretetlenség, az igazságtalanság és a képmutatók magatartása ütött rajta. Földi életútja végén gyógyíthatatlan betegség tört rá.” In memóriám dr. Böröcz Enikő !► 14. oldal Egyházkerületi közgyűlések !► 3. oldal A kilencedik kompetencia !► 4■ oldal Korátok és genfi zsoltárok !► 6. oldal Adventi jegyzetlapok !► 6. oldal Igazi öröm - türelemmel !► 11. oldal Napos oldal !► 12. oldal Tárgyalás az egyházak vezetőivel Balog Zoltán november 20-án megbeszélést folytatott a négy történelmi egyház vezetőjével. Az Emberi Erőforrások Minisztériumának vezetője megerősítette, hogy a kormányhatározatokban rögzített egyházi fejlesztéseket a korábbi szándékokkal összhangban támogatják. A megbeszélésen részt vett Erdő Péter bíboros, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke, Bölcskei Gusztáv, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke, Gáncs Péter, a Magyarországi Evangélikus Egyház elnök-püspöke és Heisler András, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének elnöke. ■ Emmi a Kihalt alagsor helyén gyülekezeti központ ► Történelmi és örömteli fordulópontjához érkezett az Óbudai Evangélikus Egyházközség: a hányatott múltú gyülekezet november 23-án ünnepi istentisztelet és közgyűlés keretében vehette birtokba a templom háromszáznegyven négyzetméter összterületű, felújított alagsorát. Az új gyülekezeti központot az Északi Egyházkerület püspöke, Fabiny Tamás és a Budai Egyházmegye eperese, Bencéimre szentelte fel. Az ünnepségen részt vett Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter, a kerület országgyűlési képviselője, valamint az Emberi Erőforrások Minisztériumának és Óbuda-Békásmegyer Önkormányzatának több képviselője is. Több évtizedes áldatlan időszakot zárhatott le az Óbudai Evangélikus Egyházközség gyülekezete: a mintegy negyven évig kényszerből bérbe adott helyiség újra a hívők közösségét szolgálja. Az ünnepi közgyűlés rendhagyó módon megelőzte az istentiszteletet. Jakab Béla parókus lelkész köszöntése után a gyülekezet felügyelője, dr. Győrfi Károly tartott beszámolót a 2012-ben megkezdett felújítás munkálatairól. A templom alagsorát erősen leromlott állapotban találták, a falak nedvesedtek, a villamos hálózat, a fűtésrendszer és a nyílászárók cserére szorultak. Hogy a belső rekonstrukciót elkezdhessék, legelőször a templom csapadékvíz-elvezetését kellett megoldani, amely a templom körüli járda és a támfalak felújításával, alagcsövezéssel meg is valósult. A felújítási terveket a Benczúr Építésziroda készítette, a generálkivitelezést az A-Módul Zrt. végezte. A teljes költség 48 millió forint volt, a gyülekezet saját forrásból az összeg tíz százalékát tudta állni. Az Emberi Erőforrások Minisztériumának pályázatain összesen 18 millió forintot sikerült elnyerni, Óbuda-Békásmegyer Önkormányzata három év alatt 11 millió forinttal támogatta a felújítást.'A költségekből részt vállalt a Magyarországi Evangélikus Egyház és a Budai Evangélikus Egyházmegye (7,1 és 0,4 millió forinttal), illetve a lipcsei Gusztáv Adolf Segélyszervezet tízezer euróval. A rekonstrukció befejezéséhez és a helyiségek berendezéséhez a gyülekezet 6,6 millió forintnyi kölcsönt is kénytelen volt felvenni. !► Folytatás a 4. oldalon Evangélikus elnök Románia élén ► Negyed évszázaddal ezelőtt csodaként emlegették a megdönthetetlennek hitt Nicolae Ceau$escu elkergetését. Egy hónappal a temesvári forradalom kitörésének évfordulója előtt újabb csoda történt. Az evangélikus erdélyi szász Klaus Johannis fantasztikus hajrával legyőzte az ortodox román Victor Pontát, és Románia elnöke lett. Megválasztott államfőként egyik első útja a kilencvenharmadik születésnapját ünneplő Mihály volt királyhoz vezetett, aki történetesen a Hohenzollern-Sigmaringen-ház sarja. A nemzetiségét büszkén hirdető Johannis a nyolcvanas években pedagógusként, majd tanfelügyelőként és főtanfelügyelőként kezdte karrierjét az erdélyi szászok alapította Nagyszebenben. A halk szavú, a román politikusok többségével ellentétben közéleti megnyilvánulásaiban és szerepléseiben is visszafogott Johannis sokáig csupán a Romániai Németek Demokrata Fóruma keretében fejtett ki közéleti tevékenységet. Tizennégy évvel ezelőtt az akkor már általa irányított német fórum színeiben Nagyszeben - 1945 utáni első német - polgármesterévé választották, ami nagy meglepetésnek számított a 95 százalékban románok lakta megyeszékhelyen. Azóta valamennyi helyhatósági megméretésen újraválasztották, Nagyszeben a legsikeresebb romániai városok egyike lett. Innen vezetett az út a nagypolitikába: Johannist idén nyáron a legnagyobb ellenzéki erőnek számító jobbközép Nemzeti Liberális Párt elnökévé választották. Folytatás a 4. oldalon Gyermeket várok ■ Balicza Iván Advent van ismét. Akik az Evangélikus Életet olvassák, feltehetőleg jól tudják, mit jelent ez a szó. Advent: eljövetel. Sok mindennek az eljövetelére várunk, az emberi élet szüntelen várakozás. Várakozás a holnapra, egy szerelemre, gyógyulásra, munkahelyre, jobb jövőre, a boldogságra. Aki semmit nem vár, az lelkileg már halott. Nekünk, keresztényeknek ezért pontosítanunk kell az advent jelentését. Számunkra így hangzik: adventus Domini, vagyis az Úr eljövetele. Mi Isten ígéretének beteljesedésére várunk, arra, hogy az Úr eljön népéhez. Ezt az ígéretet Ézsaiás próféta hirdette meg: ,A nép, amely sötétségben jár, nagy világosságot lát. (...) Mert egy gyermek születik nekünk, fiú adatik nekünk. Az uralom az ő vállán lesz, és így fogják nevezni: Csodálatos Tanácsos, Erős Isten, Örökkévaló Atya, Békesség Fejedelme!” (Ézs 9,1.5) Gyermeket várunk. Istent várjuk, aki gyermekként születik közénk. Számomra az idén már korán elkezdődött az advent. Tavasz elején tudatta fiam és menyem az örömhírt: „Megint nagyapa leszel. Gyermeket várunk.” így lett nekem ez az egész év adventi idő, a várakozás, a kibontakozás, és október 31-én - milyen jóleső érzés ez a dátum egy evangélikus lelkész nagyapának - a beteljesedés, a megérkezés ideje. Ennek a várakozásnak az emléke él bennem, amikor most az adventus Domini napjai kezdődnek. Egy másik gyermeket várok, a próféta által ígért fiút, az Isten Fiát. Egy gyermek várása megváltoztatja az ember életét. Még meg sem született, de máris a középpontban áll. Reménység ébred, álmok, tervek születnek, imádságok kísérik jövetelét. Gyermeket várni áldott állapot, örömteli és szép, hiszen a gyermekben az élet megy tovább. Gyermeket várva egyúttal annak a csodáját élhetjük át, amit az indiai költő, Rabindranáth Tagore írt le: „Minden gyermek születése jele annak, hogy Isten még nem mondott le az emberről.” Van tehát reménység, van jövő. Ezért az advent a reménység ideje. Akit várunk, a bejelentett, felénk is elindult gyermek, Jézus. Őbenne ölt testet a világ reménye, az ember jövője. Bármennyire el lennénk is keseredve a magunk és világunk élete miatt, Jézus jövetelének várása arra biztat, hogy soha ne adjuk fel, soha ne mondjuk azt, hogy vége mindennek, hogy nincs remény. Hiszen Isten nem mondott le rólunk, a világról, azért küldte Jézust, hogy megmentse általa a világot. A vüág és benne a mi életünk nem gyógyíthatatlanul beteg, és van gyógyítónk is, mert itt van, eljön hozzánk az, aki tud rajtunk segíteni: Jézus. Az advent Isten biztatása is. Kiemel minket hétköznapjaink zűrzavarából, gondjaink, félelmeink sötétjéből, és azt mondja: Ne félj, nem vagy egyedül, ebben a gyermekben én veled járom majd életed útjait, és segítek neked. Nem kell elvesznünk a sötétben, ellentmondó vélemények áradatában, amikor már azt sem tudjuk, hogy mi a jó, és mi a rossz, amikor erény és bűn a szürke ötven árnyalatában mosódik össze. A gyermek, akit várunk, Csodálatos Tanácsos, aki fény a sötétben, és ez a fény sohasem alszik ki. Utat mutat, erőt ad, vigasztal. Ha egyszer világítani kezd életünkben, a társadalomban, nincs erő, amely elolthatná. Nem kell feladnunk a bűn elleni küzdelmet azzal, hogy úgysem tudjuk megváltoztatni magunkat, és nem túdjuk megváltani a világot. Nincs is erre szükség, mert a gyermek, akit várunk, Erős Isten. Ő győzi le a bűnt, ő ad tartást és kitartást, hogy ne alkudjunk meg a rosszal. Ő váltja meg a világot. Ereje a szeretet ereje. Ez a legnagyobb erő, semmi más nem képes megváltoztatni minket és a világot. Nem kell elfelejtettnek, elhagyottnak, elveszettnek, kiszolgáltatottnak, József Attila szavaival apátián árvának sem érezni magunkat. A gyermek, akit várunk, Örökkévaló Atya, aki név szerint ismer, aki megadja mindennapi kenyerünket, és akinek tudta nélkül egyetlen hajszál sem eshet le a fejünkről. Ebben a gyermekben a mi Atyánk jön el hozzánk. Nem kell békétlenül, belső feszültségekben vergődve, szorongva, a környezetünkkel háborúskodva és magunkat alkohollal, nyugtátokkal csillapítva élnünk. A gyermek, akit várunk, a Békesség Fejedelme. Ő mondta: „Békességet hagyok nektek: az én békességemet adom nektek... Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, ne is csüggedjen’.’ (Jn 14,27) Az ő békéje a hit, az Isten iránti teljes bizalom békéje. Az óceán békéje, amelynek a felszínén toronymagas hullámokat verhet a vihar, de a mélységben nyugalom van. Van hát remény, lehet és érdemes élni, lehet örülni. Jön Jézus gyermekként, üres kézzel, de nem üres szívvel - Isten szeretetével, jóságával, erejével, békéjével Erre vágyunk mindnyájan, ezt szeretnénk kapni Istentől és egymástól. Nézzünk az adventi koszorún egymás után fellobbanó gyertyák fényébe, és csendben imádkozzunk magunkban: Jöjj, Jézus! Jöjj, és légy nekem Csodálatos Tanácsos, Erős Isten, Örökkévalóság Atyja, Békesség Fejedelme! Áldd meg ezeket a napokat, add meg nekünk a szeretet, a megbocsátás, a megbékélés szent ajándékát! Advent van. Gyermeket várok. Az unokám már eljött, megszületett. Most várom, hogy az a másik, a próféta által bejelentett Gyermek is eljöjjön ezen a karácsonyon újra hozzám. Mert mi, keresztények mindannyian egy gyermek születésére várunk. így várom a Gyermeket, Jézust, hogy megszülessen nekem. Bennem. Közben Angelus Silesius verse jár az eszemben: „Hiába születik meg Krisztus ezerszer is Betlehemben, ha a szívedben nem él, örökre elvesztél." A szerző a Budavári Evangélikus Egyházközség lelkésze
