Evangélikus Élet, 2014. július-december (79. évfolyam, 27-52. szám)
2014-11-23 / 47. szám
12 -m 2014. november 23. IFJÚSÁGI OLDAL Evangélikus Élet NOVEMBER 20. - A GYERMEKEK JOGAINAK VILÁGNAPJA Gyermekjogok gyerekcipőben Interjú Senkár Éva pszichológussal ► A gyermekbántalmazás elleni fellépés, a szakszerű segítségnyújtás az áldozatok számára mindannyiunk felelőssége. November 20. a gyermekek jogainak világnapja, ennek apropóján beszélgettünk Senkár Évával, az Ökumenikus Segélyszervezet pszichológusával.-A gyerekekre gyakran tekintünk úgy, mint a felnőtteknek alávetett lényekre. Miért fontos a gyerekek jogairól beszélni?- Magyarországon még, mondhatni, gyerekcipőben járunk abból a szempontból, hogy a gyermekjogok teljes körűen érvényesüljenek. Fontos ezekre felhívni a gyerekek és a fiatalok figyelmét, mert sokszor ők sincsenek tisztában azzal, hogy milyen jogaik vannak, és hogy azokat hogyan tudják érvényesíteni, vagy hogyan tudnak segítséget kérni, ha sérelem éri őket. A gyermekjogi világnap kapcsán fontos tudatosítani, hogy a gyerekeknek joguk van a védelemhez, ahhoz, hogy a bántalmazás minden típusa ellen védelmet biztosítsunk számukra, valamint hogy ez a felnőtt társadalom feladata és felelőssége.- Az Eurobarométer felmérése szerint Magyarországon háromból két gyerek nincs tisztában azzal, hogy milyen jogok illetik meg őket. Hogyan lehetne ezen változtatni?- Nagyon fontos, hogy a gyerekek kapjanak valamifajta információt, oktatást arról, hogy milyen jogaik vannak, és hogyan tudják ezeket érvényesíteni. Sok esetben ez sajnos nem történik meg, és tényleg nagyon keveset hallanak a gyerekek ezekről, az iskolai környezetben sem feltétlenül kerül erre nagy hangsúly. Személyes tapasztalatom, hogy sok esetben nem tudják, mi az a sérelem, amely ellen adott esetben jogilag is felléphetnek. A családon belüli bántalmazás talán a legkényesebb kérdés, hiszen nagyon sokszor a gyerekekben is az az elképzelés él, hogy ami a családon belül történik, annak ott is kell maradnia a négy fal között, hogy nem szabad szólni arról, ha valami rosszul működik. A családi élet szentsége miatt bármit el kell viselni, ami otthon történik. Fontos, hogy ezeket a tabukat megdöntsük, vagy abban segítsük a gyerekeket, hogy felismerjék: akkor is lehet segítséget kérni, ha a családon belül vannak problémák.- A jognak sajátos nyelvezete van, amely gyakran a felnőttek számára is nehezen emészthető. Hogyan lehet átültetni a gyermekjogokat az érintettek számára is érthető, hétköznapi formába?- Fontos szempont, hogy közelítsük a gyermekekhez ezt a nyelvezetet, hogy valóban megértsék, milyen jogok illetik meg őket. Az ENSZ gyermekjogi egyezményének például van gyermekbarát megfogalmazása, léteznek olyan kiadványok, amelyekben az egyes bekezdések és cikkelyek mellett különböző illusztrációk, piktogramok segítik a megértést.- Említetted a családi élet szentségét. E megfogalmazás mögött egy gyakran hangsúlyozott, keresztény értékekkel is megerősítettfelfogás áll. Az Ökumenikus Segélyszervezet munkatársaként hogy látod, van valamilyen sajátos keresztény felelősség vagy szempont, amelyet a munkád során szem előtt tartasz?- Azt gondolom, hogy ha a gyerekeket bántalmazás éri, akkor minden esetben, mindenfajta vallási meggyőződés hiányában is segítséget kell nyújtani. Nem szabad különbséget tenni, hogy a kliens, a bántalmazást elszenvedő fél milyen világnézeti háttérből jön. Főként a gyerekeket érintő erőszaknál fontos, hogy felülíródjon ez a szempont. Ezért is hangsúlyozzuk, hogy bárki, aki a bántalmazásról tudomást szerez, és akinek van lehetősége segítséget nyújtani vagy jelezni az illetékes szakembernek, az ne habozzon ezt megtenni.-A bántalmazás felderítésében tehát fontos szerepe lehet a gyermekkel napi kapcsolatban lévő kívülállónak - orvosnak, pedagógusnak noha a közvélekedés szerint a családon belüli erőszak még mindig inkább magánügy. Mit javasolsz, mit tegyenek azok, akikben erős a gyanú, hogy a környezetükben bántalmazott gyermek van?- A bántalmazásnak vannak egyértelmű jelei. Ha valaki ezeket észreveszi, vagy csak valami rossz érzés munkál benne, gyanakszik, hogy ilyesmi lehet a háttérben, inkább mindig kérjen segítséget, mint hogy a segítség elmulasztása miatt komolyabb baj történjen. Nem azt kérjük, hogy ő maga avatkozzon bele kényes családi ügyekbe, hanem hogy irányítsa megfelelő szakemberek látóterébe az ügyet, akik így ki tudják vizsgálni, hogy valóban bántalmazás történt-e. Nem győzzük hangsúlyozni, hogy milyen nagy szerepe van a jelzésnek. Jelzési kötelezettségük van egyébként az orvosoknak, a védőnőknek, a pedagógusoknak, a gyerekekkel hivatásszerűen foglalkozóknak, de bármelyik magyar állampolgár tud a szociális szervezeteknek jelezni. Fontos, hogy minden felnőtt felelősségét hangsúlyozzuk, hiszen akár névtelenül is lehet bejelentést tenni a gyermekjóléti intézményeknek, ha gyermekbántalmazás gyanúja merül fel. A gyermekjóléti szolgálat munkatársai, a családgondozók feladata, hogy ezt azután kivizsgálják. Természetesen ezek az esetek nagyon sokszor komoly dilemmát jelentenek, hiszen vékony a jég, kínos helyzetek adódhatnak abból, ha valakit kivizsgálnak úgy, hogy nem történt bántalmazás. Mégis, ha a gyerekek hosszú távú biztonságát és érdekeit nézzük, muszáj megtenni ezt a lépést, bármennyire nehéz is.- Melyek lehetnek azok az egyértelmű jelek, amelyekből tudható, hogy valaki családon belüli erőszak áldozata?- A fizikai bántalmazás csak egy formája a családon belüli erőszaknak. Ebben az esetben lehet konkrét bizonyítékot szerezni a bántalmazásról, például orvosi látlelet formájában. Vannak azonban olyan esetek, amikor nincsenek egyértelmű fizikai jelek, holott ezekre is legalább olyan fontos reagálnunk, akár érzelmi, lelki bántalmazásról - vagyis megalázásról, megfélemlítésről, fenyegetésről, az önbecsülés lerombolásáról, szeretetmegvonásról - van szó, akár szexuális visszaélésről vagy a gyermek súlyos elhanyagolásáról, amely szintén bántalmazásnak minősül. Ezek mind meghatározók lehetnek később, befolyásolhatják a gyermek olyan készségeinek kialakulását, amelyek a társas kapcsolatok működtetéséhez szükségesek. Hiszen ha az önbecsülésük alapvetően sérül, ha azt Hová fordulhatsz, ha baj van? Országos Kríziskezelő és Információs Telefonszolgálat: 06-80/20-55-20 Kék Vonal lelkisegély-vonal: 116-111 Rendőrség: 107 Telefontanú (bűncselekmények bejelentése): 06-80/555-111 Eszter Ambulancia (segítség szexuális erőszak áldozatainak): 06-1/466-9872 info@eszteralapitvany.hu 1525 Budapest, Pf. 41 élik meg a családban, hogy őket nem lehet szeretni, ők soha semmit nem csinálnak jól, ha folyamatos kudarcélmény éri őket, folyamatosan negatív visszajelzést kapnak a szülőktől, vagy büntetést és elmarasztalást, az alapvetően lebénítja őket, önértékelési zavart okoz. Bántalmazásra utaló jel, ha a gyermek viselkedésében beáll valamilyen látványos változás: a hangulata jelentősen megváltozik, elkezd szorongani, többször megijed, megretten, a külső ingerekre félelemmel reagál, változnak a társas kapcsolatai, esetleg elszigetelődik a többiektől, nem barátkozik, romlik az iskolai teljesítménye. Ezek azok a jelek, amelyekre elsősorban a pedagógusok figyelhetnek fel, akik meg tudják ítélni, hogy valószínűleg segítségre van szüksége a családnak.- Említetted a bántalmazás egyik legaljasabb és leginkább tabuként kezeltformáját, a szexuális visszaélést is. Van erre vonatkozóan valamilyen specifikus jelzés vagy tünet, amelyből tudható, hogy a gyermek veszélyeztetett?- Ez attól is függ, hogy hány éves áldozatról van szó. De minden esetben a gyerekek viselkedésében jelenik meg valamilyen egyértelmű, erre utaló jel. Óvodáskorban például észre lehet venni, hogy a szexualitás valamilyen formában megjelenik a témái között, vagy a játékaiban figyelhető meg valamifajta szexuális utalás, felhang, akár a szimbólumok szintjén, hiszen találkozott egy olyan élménnyel, amely számára nehezen feldolgozható. A gyerekek pedig legtöbbször a játék útján tudják megfogalmazni azt, ami foglalkoztatja őket. Főként a kisebbek mutatnak szomatikus tüneteket, hiszen a lelki trauma hatására kialakul náluk valamilyen testi betegség is. Az ehhez hasonló, elmondhatatlan helyzetekben ez nagyon gyakori. A gyerek ilyenkor azt érzi, hogy erről nem beszélhet senkinek, és ez sokszor olyan mély lelki törést okoz, hogy fizikai tünetekben kezd el manifesztálódni. Minden bántalmazott áldozatnál lehet látni, hogy félelemmel reagál az idegenekre. Ezek a gyerekek nagyon sokszor elmagányosodnak, mert ez az élmény teljesen elválasztja őket a környezetüktől - hiszen olyasmi történt velük, ami másokkal nem. Érzékeltetik, hogy ők mások lettek, kirekesztődtek a kortársaik közül. Gyakran látjuk azt is, hogy a gyerekekben feléled egyfajta szégyen és bűntudat, és saját maguk ellen fordulAz Ökumenikus Segélyszervezet munkájáról Az Ökumenikus Segélyszervezet sokféle módon segíti a bántalmazás áldozatait. Működtet krízisközpontokat, ahol a bántalmazás elől menekülő családok tudnak segítséget kérni, illetve egy titkos menedékházat, melynek célja, hogy azonnal befogadja azokat, akiknek a bántalmazó kapcsolatból elmenekülve lakhatásra van szükségük. Emellett prevenciós programok keretében igyekeznek felhívni a figyelmet a bántalmazásra, a családon belüli bántalmazásról, illetve a párkapcsolati erőszakról, prostitúcióról és emberkereskedelemről szóló foglalkozásokat tartanak az ország számos középiskolájában. Tavaly több mint ezerötszáz diákot értek el. A segélyszervezet Vedd észre! kampánya pedig arra hívja fel a figyelmet, hogy a tragédiák megelőzhetők, ha felismerjük a jeleket, és merünk segítséget kérni, valamint arról tájékoztat, hogy mit tehetünk mi mindannyian másokért. Erről bővebb információt a segelyszervezet.hu/veddeszre oldalon olvashatsz. nak, depresszió is kialakulhat, sőt a súlyos önvád a későbbiekben akár öngyilkossági veszélyhez is vezethet. Ha az áldozatok idejében nem kapnak segítséget ahhoz, hogy feldolgozzák ezt a traumát, akkor annak messzemenő következményei lesznek felnőttkorban, kihat a személyiségfejlődésükre is. E miatt a korai, durva határsértés miatt egész máshol lesznek az ő határaik, elsősorban a szexualitást illetően.- Arról beszéltünk, hogy a már bekövetkezett bántalmazás esetén mi a teendő, de az ideális az lenne, ha ezek az esetek meg se történnének. Lehet valamit tenni a megelőzés érdekében?- Nagyon sokat. Például amikor a szexuális életre nevelés történik a gyerekeknél, beemelhetjük témaként, hogy mi az a szexuális visszaélés. Amikor a testükről tanulnak, akkor azt is tanulják meg, hogy az ő testükről csak ők hozhatnak döntést. Tanulják meg, hogy mi az a közeledés, ami nem megengedett, és hogy szóljanak, ha ilyesmit tapasztalnak. Fontos a testhatárok tudatosítása: vannak bizonyos testrészei, amelyekhez nem érhetnek hozzá az engedélye nélkül. Nagyon pici kortól el lehet kezdeni megtanítani, hogy kinek szóljanak a gyerekek, ha kellemetlenség éri őket. Azt kell érezniük: ez nem olyan dolog, amelyről nem lehet beszélni, így ha mégis éri őket valamilyen rossz élmény, már tudnak mibe kapaszkodni, lesz tudásuk arról, hogy milyen testi közeledés engedhető meg, mi nem, és lesznek rá szavaik, hogy elmondják ezeket. Fontos azt is megtanítani, hogy milyen helyzetben kell és hogyan tudnak nemet mondani. Ez a tinédzserkori párkapcsolatok alakulásánál- is meghatározó erő lehet: hogyan álljak ellen, ha valami olyasmibe akarnak belerángatni, amit nem szeretnék? Az pedig a bántalmazás minden formájánál fontos, hogy á gyerekek minél előbb kapjanak információt arról, hogy mi minősül bántalmazásnak, milyen segítő helyek léteznek, hová fordulhatnak.- De hogyan merhet segítséget kérni valaki mástól, ha éppen az általa leginkább szeretett személy az, akitől óvni kell?- Segítséget kérni nagyon nehéz, ha a gyermek kicsi korától kezdve azt tapasztalta meg, hogy a szoros kapcsolatokon belül a bántalmazás elfogadott. A szülők sokszor azt kommunikálják, hogy a gyermek a felelős a bántalmazásért. így a család legitimizálja is az erőszakot, visszalökve a felelősséget a gyerekre, hogy miatta történik - „már megint nem viselkedtél rendesen, azért kaptad a pofont”. Ilyenkor a gyerekek azt élhetik meg, hogy ez a dolgok természetes velejárója. Ha pedig ezt tanulják meg, ebből nagyon nehéz kilépni. Ráadásul a gyerekekben alapvetően benne van a lojalitás a szüleik iránt, hiszen teljesen tőlük függenek, és akkor is szeretni fogják a szüleiket, ha azok történetesen bántalmazzák őket, hiszen biológiailag úgy vannak kódolva, hogy kötődnek az értük elsődlegesen felelőkhöz. így tehát valóban nagyon nehéz segítséget kérni, de megkönnyítheti, ha a gyermek azt tapasztalja, hogy van olyan megbízható felnőtt a közelében, aki észreveszi a problémáit és fájdalmát, és felvállalja, hogy segít neki. Ezért nagyon fontos, hogy a szakembereknek és mindenkinek rálátása legyen arra, mi minősül bántalmazásnak - hogy a veszélyben lévő vagy sérült gyermek idejében segítséget kapjon, és idejében elkezdődhessen a trauma feldolgozása. ■ Laborczi Dóra Az oldalt szerkesztette: Vitális Judit
