Evangélikus Élet, 2014. július-december (79. évfolyam, 27-52. szám)
2014-11-16 / 46. szám
„Krisztus csak látszólag nézi tétlenül, ami egyházában történik. Szentlelke által időről időre gondoskodik róla, hogy a tiszta és hamisítatlan lelki eledel és ital eljusson azokhoz a bárányaihoz, akik arra valóban vágyakoznak.” Lesz igazságtétel! !► 2. oldal „A templom helyét a Garam folyó mellett úgy jelölték ki, hogy az addig rakoncádan folyó egy áradás alkalmával előbbutóbb úgyis elsodorja... A folyó azonban soha nem tett kárt a templomban...” Evangélikus világörökség I*- 3. oldal „Legyen hát vége hiábavaló és veszedelmes álmodozásunknak, hogy milyen más volna az életünk, ha másvalakinek a helyzetében volnánk. Térjen vissza ki-ki a magáéra. Talál ott mindig elég dolgot, és nem kell attól félnie, hogy üres lesz az élete.” Egytalentumos emberek... W- 11. oldal Vezetni az imádságot... w 2. oldal Kőbányai körben w 3■ oldal Barabbás vagy Jézus? W- 4. oldal Az emlékezés problematikája ^ 5. oldal Beszélgetés az 1956-os forradalomról ^ 6. oldal Repedések a falon W 8. oldal un 3 Írásaink a 7. oldalon A reformátori reform útján Országos felügyelői konferencia ► November második hétvégéjén Révfülöpön, az Ordass Lajos Evangélikus Oktatási Központban tartották egyházunk felügyelőinek országos konferenciáját, amelyen az előadók főként a reformáció kezdete ötszázadik évfordulójának előkészületeiről számoltak be. A legnagyobb érdeklődés Ittzés János nyugalmazott püspöknek az Örök érvényű felismerés vagy csupán korhoz kötött ismeret? - Valóban a reformáció örökösei vagyunk? című nyitó előadását kísérte: a konferencia vitáiban hivatkoztak rá, s a többi előadó is a püspök több megállapítására alapozta gondolatait. Ittzés János javasolta, hogy a gyülekezetek indítsanak Luther-olvasóköröket, amelyeket bibliaórákon, szokásos és rendkívüli alkalmakként szervezhetnének meg. Szeretetvendégségeken szakemberek tarthatnának előadásokat Luther teológiájának tételeiről. Ha megvan a szándék, a szervezés is megoldható lesz - mondta a nyugalmazott püspök. Elhibázottnak és megtévesztőnek nevezte lapunk egyik állandó, Luther arcképével megjelenő rovatának - Semper reformanda - címét. Hangsúlyozta, hogy sem Luther, sem más 16. századi reíormáior nem beszélt az egyház reformjáról, ez először a 17. században jelent meg. „Hitem és meggyőződésem szerint az egyház megújulása immár mindig ugyanazt jelenti: naponként abból és azáltal élni, amit a reformációban a Szentlélek Úristen újból napvilágra hozott. Nem valami új tudományra van szükségünk, hanem megtérésre és új életre! Másképp fogalmazva: nem valami végtelen reformra, nem is a reformáció reformjára van szükségünk, hanem igazi reformátori reformra. Ez pedig a következőt jelenti: mindig új visszatérés a megfeszített és feltámadott Úrhoz, ígéreteihez és parancsához” - szögezte le Ittzés János. Folytatás a 13. oldalon Átadták a Sztehlo-ösztöndíjakat ► Luther Márton születésnapján, azaz november 10-én osztották ki a Deák Téri Evangélikus Gimnázium dísztermében az idei év Sztehlo-ösztöndíjait. A Magyarországi Evangélikus Egyház Országos Presbitériuma által hat éve alapított ösztöndíjjal egyházi középiskoláinkban tanuló tehetséges - szociálisan ugyanakkor rászoruló - evangélikus diákok kaphatnak támogatást tanulmányaikhoz. Minden évben tízmillió forintot oszthat ki az illetékes Sztehlo-ösztöndíjbizottság a diákok között, az idén összesen 7 millió 534 ezer forintot nyertek el a pályázók. Bencze András bizottsági elnök vezetésével a testület tagjai - dr. Fabiny Tamás, Fatalin Helga, Lázár Zsolt, Radosné Lengyel Anna, Rostáné Piri Magdolna és Szabó György - tizennégy evangélikus középiskola nyolcvanhat pályázója közül hatvanöt diákot hirdettek nyertesnek. Az ünnepség Makán Hargita bonyhádi iskolalelkész áhítatával vette kezdetét, aki Jak 4,17 és Mt 6,33 alapján hirdette Isten igéjét. Bencze András köszöntője után a Deák téri gimnazisták mutattak be verses-zenés darabot. Dr. Fabiny Tamás püspök Nikodémus, Luther Márton, Albert Schweitzer és Sztehlo Gábor emberi példáit állítva a gyerekek elé ecsetelte, milyennek kellene lennie az értelmiségnek a 21. században. Ezután Bencze András adta át a diákoknak az ösztöndíjakat. (A díjazottak listája az Evangélikus.hu oldalon olvasható.) ■ Horváth-Bolla Zsuzsanna Több mint népünnepély ■ Prőhle Gergely A felügyelők országos konferenciájának az utóbbi években elengedhetetlen része volt, hogy különböző szakterületekről vagy akár a politikai életből jövő külső előadók szavaiból merítsünk inspirációt. Az elmúlt időszakban az egyházi közéletben felmerült súlyos kérdések és az előttünk álló években ránk váró jelentős évfordulók, események ismeretében azonban a megyei felügyelőkkel való nyári találkozáskor úgy döntöttünk, hogy ezúttal saját körben maradunk. A júliusi összejövetelen abban maradtunk, hogy a reformáció kezdetének ötszázadik évfordulójára való felkészülést, az előttünk álló alig három évet ne pusztán egy gazdag eseménynaptár összeállítására fordítsuk. Ahhoz, hogy méltók legyünk az öt évszázados gondolathoz, elengedhetetlen a lutheránus teológiai alapvetések újbóli tudatosítása, széles körben való megismertetése. Fontos ugyanakkor, hogy ne pusztán az országos egyház szintjén foglalkozzunk az ünnepléssel, legyen elérhető gyülekezeti szinten mindaz, ami segítheti a helyi közösség megszólítását, templomaink falain innen és túl. Tekintsük ugyanakkor a 2017-es évet a következő tisztújítás előtti utolsó lehetséges esztendőnek a szükséges egyházszervezeti módosítások megtételére. E három kérdéskör mentén alakult ki a felügyelők konferenciájának idei programja. Ittzés János nyugalmazott püspök szigorú teológiai okfejtése visszavezetett minket a lutheri gondolatok forrásához. Biztos vagyok benne, hogy az előadás hamarosan írásban is megjelenik, ugyanis a mondanivalója kulcsfontosságú, ráadásul az egyház mostani lelkiállapotában kimondottan gyógyító erejű. Ittzés püspök szavaiban hajlamosak vagyunk mindig csak a szigort észrevenni, pedig ez a szigor nem szolgál más célt, mint hogy minél biztosabban jussunk el az igazi örömforráshoz, az evangélium tiszta üzenetéhez. Ha a teológiai mismásolás, esetlegesség, a korszellemnek való megfelelni vágyás helyett az alapvető tanítás dolgában következetesek tudunk lenni, akkor erősebb lutheránus öntudattal tudjuk megszólítani környezetünket is. Nem véletlen, hogy ez az üzenet a hétvége során újra és újra megjelent a legkülönbözőbb, olykor apró-cseprő ügyek megbeszélésekor is. A nyugalmazott püspök szavai persze rávilágítottak arra is, hogy milyen óriási szükség van a világi tisztségviselők és a lelkészek szoros együttműködésére. Az országos irodában újonnan létrejött gyülekezeti és missziói osztály munkájáról beszélgetve Németh Zoltán osztályvezetőtől elhangzott megállapítást, mely szerint mindennapi gondjai közt a lelkészi karnak is nagyon nagy szüksége van a lelkesítésre, arra, hogy a 2017-es évet lehetőségnek és semmiképp se szervezési tehernek tekintse, szintén többször felidéztük. Nem kétséges, hogy e mondatoktól kicsit megrettentünk, felzúdultunk. A feszültséget Hafenscher Károly nemcsak a jó házigazdához, hanem a zsinat lelkészi elnökéhez is méltó, lélekből jövő, biblikus mon-Ahhoz, hogy méltók legyünk az öt évszázados gondolathoz, elengedhetetlen a lutheránus teológiai alapvetések újbóli tudatosítása, széles körben való megismertetése. datai tudták feloldani: a Római levél alapján az evangéliumot mint Isten erejét, az együttműködés támaszát helyezte a szívünkre, újabb perspektívát adva ezzel a beszélgetés folytatásához. A lelkészek munkájának segítése, az egyház működési kereteinek javítása állt Hári Tibor és Gimesi Szabolcs felügyelő testvéreink előadásának középpontjában, amikor az egyházkormányzás diszciplináris vonatkozásait és a nyugdíjkorhatár kérdését tették elemzésük tárgyává. Ittzés János előadásának szellemében arról folyt a beszélgetés, hogy miként lehetne püspökeinket, lelkészeinket „felszabadítani” a teológiai gondolkodásra, munkára, hogyan lehetne más feladatok alól mentesíteni őket annak érdekében, hogy valóban a bibliai tanítás állhasson tevékenységük középpontjában. Ennek kapcsán beszámoltunk az országos elnökség és az Evangélikus Hittudományi Egyetem között zajló dialógusról, és felmerült az egyházmegyei struktúra, valamint az esperesek tevékenységi körének lehetséges módosítása is. A minden eddiginél nagyobb érdeklődés világossá tette, hogy milyen nagy igény van a már jól bevált felügyelői körben az informális önreflexióra, mennyi lelkesedés, tenni akarás jellemzi a világi tisztségviselők nem is oly kicsiny seregét. S miközben imádsággal gondoltunk betegségük miatt távol maradni kényszerült testvéreinkre, örültünk az őszinte tapasztalatcserének, a parázs vitáknak, az éjszakába nyúló beszélgetéseknek. Reméljük, hogy 2017 felé közeledve egyre inkább átérezzük majd az ünnep felemelő voltát, azt a ritka lehetőséget, amikor mi, lutheránusok a világi közvélemény előtt is világossá tehetjük: nem népünnepélyt rendezünk, hanem arról az örömhírről beszélünk, amelyre Luther Márton hívta s hívja fel ma is a világ figyelmét. A szerző egyházunk országos felügyelője, az Emberi Erőforrások Minisztériumának helyettes államtitkára
