Evangélikus Élet, 2014. július-december (79. évfolyam, 27-52. szám)

2014-11-02 / 44. szám

„A Mindenható, akinek képére és hasonlatosságá­ra lettünk teremtve, nem fogja-e felülvizsgálni ezt a hit-kegyelem reláción alapuló üdvösséget, és - át­értékelve a dolgokat, korunk hasonlatosságára - nem vezeti-e be a pályázat általi megigazulás üdvtanát?” Égtájoló !► 3. oldal „Félreértjük a reformáció üzenetét, ha lénye­gét a tiltakozásban ragadjuk meg. A latin szónak korántsem volt mindig ilyen tagadó jelentése! A »pro-testo« eredetileg a valami melletti tanúskodást jelentette.” Minden keresztény protestáns !► 9. oldal „Magam azt mondom - a családi múltamban tapasztalt történés alapján (is) az őszi hullás előtti faleveleket nem lenne természetes ragasztóval odaerősíteni az ágakhoz. Az élet természetes, jó rendje az életből való kilépés, az Isten hazahívó szavaira való engedelmes rábólintás.” Az esti kérdés W- 10. oldal Lutherék asztalánál !► 7. oldal A reformáció kultúrája Wittenberg ünnepi hétköznapjaiban 8-9. oldal Erasmus és Luther vitájához ► 11. oldal Német és szlovák oldal 5., 6. oldal Az „evangélikus” Gárdonyi !► 15. oldal Lutherfeszt Balatonszárszón ► Sörkóstolóval egybekötött irodalmi esttel vette kezdetét október 23- án Balatonszárszón az első Lutherfeszt. A vasárnapig tartó rendez­vénysorozat csúcspontja szombaton volt, amikor az Evangélikus Konferencia- és Missziói Otthonban sor került a Luther válogatott mű­veit közreadó könyvsorozat legújabb kötetének, az Asztali beszélge­téseknek a bemutatójára is. Tiszta forrás A magyarhertelendi Kapucinus sör­főzde söreivel ismerkedhettek meg az első napon a fesztivál résztvevői, akik a sörök kóstolása között Kapri­­elian Alexa színművész felolvasásait hallgathatták meg. Péntek reggel Kovács Áron, az al­kalom lelkiatyja és egyik szervezője a kánai menyegző története alapján hirdette az igét. Délelőtt sörfőzésre került sor Németh Antallal, a Hedon sörfőzde mesterével, aki már több ha­zai és külföldi sorversenyen előkelő helyezést ért el termékeivel. Alterna­tív programként a gyerekeket arcfes­tés és kreatív foglalkozás várta. Délután Némethné Tóth Szilvia tartott élménybeszámolót az El Cami­no zarándokútról. A lelkigondozó korábban a pécsi gyermekonkológi­án dolgozott, és a karjai között elhunyt gyerekek miatt érezte azt, hogy neki A téli időszámítás kezdete egyrészt több pihenésre adott lehetőséget, más­részt csak meteorológiai vagy naptári értelemben utal a télre, hiszen a keresz­tyén egység (és azon belül különösen a protestáns együttműködés) terén az együttes emlékezések után - re­ménységünk szerint - nem téli álom következik... Közlekedési nehézségek, betegség­hullámok, terminusütközések okoztak némi izgalmat október 26-án a szerve­zők és az Óbudai Metodista Gyüleke­zet mint házigazda számára. Ez azon­ban a Magyarországi Egyházak Öku­menikus Tanácsa (MEÖT) által vasár­nap 17 órára meghirdetett reformáci­ói istentisztelet légkörén már nem volt észlelhető. végig kell mennie az úton... Utána Kőszeghy Miklós ókortörténész, egye­temi docens avatta be az érdeklődő­ket abba, vajon mit ettek és ittak a Bib­lia korának emberei a Szentföldön. A szombati fesztiválnapon Végh ■Szabolcs, a missziói otthon intéz-Papp János baptista egyházelnök, a MEÖT alelnöke az Ószövetség utolsó verseiről (Mai 3,22-24) prédikált. Megemlítette a nemzedéki feszültsé­geket, a tapasztaltabbak felelősségét, az egyházak pozícióvesztését. Szerin­te ma Luther az apák számítógépén, az anyák munkaasztalán, az ifjak ajtaján jelentetné meg tételeit. A közösség - mint a reformáció havi záróalkalmak általában - múlt vasárnap sem csak a közös igehallga­tásban fejeződött ki, hanem az úrva­csora vételében is. A metodista liturgia elemei sok esetben egyeznek az evangélikus­sal, több helyen azonban tartalmilag vagy szóhasználatban eltérnek attól. A házigazdák lelkésze (egyben az egy­ményvezetője és a szervezésben ne­ki segítő Kovács Áron lelkész kö­szöntötte az érdeklődőket. Az ün­neplés a Semper Refo’mad című zenés darabbal indult. A szolnoki evangélikus gyülekezet tagjai Lu­ther Márton élettörténetét adták elő Győri Péter Benjámin esperes-lel­kész vezetésével (képeinken). Úgyszintén délelőtt mutatták be az Asztali beszélgetések című kötetet. Kendeh K. Péternek, a Luther Kiadó vezetőjének felkonferálása után Mar­­gócsy István irodalomtörténész, kri­tikus méltatta a kiadványt. !► Folytatás a 7. oldalon ház szuperintendense), Csernák Ist­ván vezette alkalmon a kenyér meg­törésében, a kehely megáldásában az igehirdetőn kívül a Magyarországi Evangélikus Egyház képviseletében dr. Lackner Pál, illetve dr. Fischl Vil­mos, az ökumenikus tanács főtitká­ra vett részt. (A Magyarországi Re­formátus Egyházat dr. Huszár Pál fő­gondnok, a zsinat világi elnöke és dr. Nagy Sándor korábbi kerületi fő­gondnok képviselte.) A MEÖT szervezésében a hónap végérvényes zárására a reformáció emléknapján, október 31-én 17 óra­kor a fasori evangélikus templom melletti Reformációi emlékparkban kerül sor. ■ L.P. ■ Dr. Hafenscher Károly Tegnap éjjel szépet álmodtam. Tavasz volt. A szellő nemcsak lágyan, de már érezhetően langyosan fújdogált. Budán sétáltam az egyik hegy oldalában - ta­lán a Gellérthegy vagy a Várhegy lehe­tett? Már nem csak a legkorábbi virágok nyíltak. Már elfelejtettük a hóvirágot és az ibolyát, sőt elnyílt a jácint és a nárcisz is. Talán az orgonabokrok átható illata lengedezte körül a hegyoldalt. A keskeny út kiszélesedett, s egy elsőre nem túl je­lentősnek látszó, kicsiny, kertszerű park­ba érkeztem. Néhány pad vette körül a középen álló, sziklaszerű követ s az ol­dalán lévő csobogót. Több volt mint disz­kót: kicsiny, hideg, de jóízű, iható forrás. Felette ott állt a felirat: 1517-2017 - ötszáz éve reformáció. Vidáman ébredtem. Mintha már va­lóban ihattam volna a forrás vizéből. Az álom mozaikképe valóságkoc­kákból állt össze - most is, mint mindig. Történt ugyanis, hogy a Magyarország kormánya által létrehozott Reformáció Emlékbizottság kulturális munkacso­portja azt fogalmazta meg: ne építsünk drága pénzért kőből vagy nemesfémből egy újabb figurális - például a reformá­torok alakjait megmintázó - reformáció­emlékművet az ötszáz éves jubileum al­kalmából Budapesten. Inkább készüljön valami egyszerű, ami puszta létével, jel­képértékével prédikál. Nem önmagát hirdeti, hanem a visszatérést a tisztához; jelképezze a megújulást, az újrakez­dést, a feltöltekezést, az erőgyűjtést, minden (földi) vándor szolgálatát. Mi más alkalmasabb erre, mint egy iható, tiszta vizű kút vagy forrás? Hiszem, vallom, dolgozunk rajta, hogy az álom valósággá legyen. Tudom, ez csupán kicsiny szelete annak a nagy készülődésnek, amellyel szeretnénk a re­formáció értékeit nem csupán újra fel­fedezni, esetleg leporolni, netán a folya­matosság jegyében kiegészíteni, ha­nem meg is mutatni bizonytalankodó protestánsoknak, identitásukban meg­­megbiccenő evangélikusoknak, az oly­kor gyanakodva figyelő katolikus test­véreinknek, de a szélesebb közönségnek is: az egész társadalomnak. Ennek a sze­kularizált, sokszor saját hibáján kívül is­merethiányban szenvedő, értékeiben újra útkereső, sokféle, csillogó-villogó, de valójában látszatértékekkel konfron­tálódó társadalomnak. Megmutatni azt, amit mi kaptunk - micsoda kiváltság a reformáció örököseinek lenni! -, de amit arra kaptunk, hogy szétosszuk, másokat gazdagítsunk, segítsünk vele. Van, bőven van mondanivalója a refor­mációnak 2014-ben: „belül” is, „kívül” is. Szólnunk kell arról, hogy mit jelent ré­szesévé, sőt érintettjévé válni az ötszáz éve tartó folyamatnak, azaz a megúju­lás valós lehetőségének. Jelzést kell ad­ni, hogy mindaz, ami a gazdasági élet­ben, a családi vonatkozásban, a munka etikájában a reformációban történt, az nemcsak érdekes fél évezred után is, ha­nem aktuális is! El kell mondani, hogy mindaz, amit reformátor őseink mond­tak, tettek, vagy utat mutatva elénk él­tek, járható út lehet a 21. században. Az örökség kötelez, de azt sem feled­hetjük, hogy az egész világ számára ér­vényes, értékes. Hátterében ott van a leg­nagyobb felismerés Isten és az ember kapcsolatáról, a Krisztusban kapott ke­gyelemről, a hit egyedül üdvözítő voltá­ról, a Szentírás életet (és életre) vezető mondanivalójáról. Nem ezt a hátteret kell reklámoz­nunk a társadalom széles körében. Ez nekünk szól, keresztény embereknek, Isten gyermekeinek, Krisztus népének. Igen, a mi titkunk Jézus Krisztus maga, aki a reformációban újra a középpontba került. A mi dolgunk, hogy szívünkkel az evangéliumon csüngve, életünk min­den percében Krisztust hordozva és tartva mindenek középpontjának, úgy éljünk, hogy az feltűnjön az utat kere­ső embereknek. Vajon az egyháztól távoli embereknél, mi jut eszükbe a protestantizmusról? Kulturális értékek, a könyvnyomtatás, gazdaságelméletek, néhány szokatlan, fe­hérre meszelt templom, esetleg monu­mentális Luther-szobrok? Vagy az, hogy vannak olyan emberek, akik nem csupán nevükben, de életükben is hordozzák a megújulást, az örömhír-orientáltságot, a befogadó nyitottságot? Azaz van ben­nük valami vonzó, valami pozitív kisu­gárzás, valami érdeklődésre méltó. Ne­tán érdemes keresni a titkukat. Igen, a mi titkunk Jézus Krisztus maga, aki a reformációban újra a közép­pontba került. Aki miatt érdemes ötszáz év után ünnepelni. A vele való találko­zás, a hozzá való viszony rendezése az a páratlan nagy esemény, amelyet az egy­ház ünnepel, de remélhetőleg úgy, hogy közben nem frontális támadással, hanem a hitelesség missziójával mutatja meg fél évezred kincseit. Maga az emlékezés is folyamat. Ré­sze ennek az egyházunkban már évek óta - programokkal, eseményekkel, téma­felvetésekkel és nagyszerű könyvkiadás­sal - zajló emlékbizottsági munka. Ré­sze a református testvéregyház Kálvin­­évek sorozata, amely fél évtizeden át tar­tott, és most ért véget. Része ennek a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának programsorozata, az Októ­ber a reformáció hónapja. Az a koordináló, kanalizáló, motivá­ló, ötleteket adó munka, amelyet a Re­formáció Emlékbizottság végez - meg­győződésem, minden igyekezetem sze­rint -, segítséget nyújthat ahhoz, hogy egyház és társadalom egyaránt megújul­hasson. Az egyházi évben kétszer piros az ol­tárterítő és a stóla: pünkösdkor és a re­formáció ünnepén. Nem véletlen: ha ma s ebben a hosszú, ünnepre készülő folya­matban nem könyörgünk Szentléle­kért, akkor a reformáció elmarad. A szerző egyházunk zsinatának lelké­­szi elnöke, a kormányzati Reformáció Emlékbizottság miniszteri biztosa Reformáció havát záró vasárnapi istentisztelet

Next

/
Thumbnails
Contents