Evangélikus Élet, 2014. július-december (79. évfolyam, 27-52. szám)

2014-11-02 / 44. szám

„A Mindenható, akinek képére és hasonlatosságára lettünk teremtve, nem fogja-e felülvizsgálni ezt a hit-kegyelem reláción alapuló üdvösséget, és - átértékelve a dolgokat, korunk hasonlatosságára - nem vezeti-e be a pályázat általi megigazulás üdvtanát?”

Égtájoló !► 3. oldal

„Félreértjük a reformáció üzenetét, ha lényegét a tiltakozásban ragadjuk meg. A latin szónak korántsem volt mindig ilyen tagadó jelentése! A »pro-testo« eredetileg a valami melletti tanúskodást jelentette.”

Minden keresztény protestáns !► 9. oldal

„Magam azt mondom - a családi múltamban tapasztalt történés alapján (is) az őszi hullás előtti faleveleket nem lenne természetes ragasztóval odaerősíteni az ágakhoz. Az élet természetes, jó rendje az életből való kilépés, az Isten hazahívó szavaira való engedelmes rábólintás.”

Az esti kérdés W- 10. oldal

Lutherék asztalánál !► 7. oldal A reformáció kultúrája Wittenberg ünnepi hétköznapjaiban 8-9. oldal Erasmus és Luther vitájához ► 11. oldal Német és szlovák oldal 5., 6. oldal Az „evangélikus” Gárdonyi !► 15. oldal

Lutherfeszt Balatonszárszón

► Sörkóstolóval egybekötött irodalmi esttel vette kezdetét október 23- án Balatonszárszón az első Lutherfeszt. A vasárnapig tartó rendezvénysorozat csúcspontja szombaton volt, amikor az Evangélikus Konferencia- és Missziói Otthonban sor került a Luther válogatott műveit közreadó könyvsorozat legújabb kötetének, az Asztali beszélgetéseknek a bemutatójára is.

Tiszta forrás

A magyarhertelendi Kapucinus sörfőzde söreivel ismerkedhettek meg az első napon a fesztivál résztvevői, akik a sörök kóstolása között Kaprielian Alexa színművész felolvasásait hallgathatták meg.

Péntek reggel Kovács Áron, az alkalom lelkiatyja és egyik szervezője a kánai menyegző története alapján hirdette az igét. Délelőtt sörfőzésre került sor Németh Antallal, a Hedon sörfőzde mesterével, aki már több hazai és külföldi sorversenyen előkelő helyezést ért el termékeivel. Alternatív programként a gyerekeket arcfestés és kreatív foglalkozás várta.

Délután Némethné Tóth Szilvia tartott élménybeszámolót az El Camino zarándokútról. A lelkigondozó korábban a pécsi gyermekonkológián dolgozott, és a karjai között elhunyt gyerekek miatt érezte azt, hogy neki

A téli időszámítás kezdete egyrészt több pihenésre adott lehetőséget, másrészt csak meteorológiai vagy naptári értelemben utal a télre, hiszen a keresztyén egység (és azon belül különösen a protestáns együttműködés) terén az együttes emlékezések után - reménységünk szerint - nem téli álom következik...

Közlekedési nehézségek, betegséghullámok, terminusütközések okoztak némi izgalmat október 26-án a szervezők és az Óbudai Metodista Gyülekezet mint házigazda számára. Ez azonban a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa (MEÖT) által vasárnap 17 órára meghirdetett reformációi istentisztelet légkörén már nem volt észlelhető.

végig kell mennie az úton... Utána Kőszeghy Miklós ókortörténész, egyetemi docens avatta be az érdeklődőket abba, vajon mit ettek és ittak a Biblia korának emberei a Szentföldön.

A szombati fesztiválnapon Végh ■Szabolcs, a missziói otthon intéz-Papp János baptista egyházelnök, a MEÖT alelnöke az Ószövetség utolsó verseiről (Mai 3,22-24) prédikált. Megemlítette a nemzedéki feszültségeket, a tapasztaltabbak felelősségét, az egyházak pozícióvesztését. Szerinte ma Luther az apák számítógépén, az anyák munkaasztalán, az ifjak ajtaján jelentetné meg tételeit.

A közösség - mint a reformáció havi záróalkalmak általában - múlt vasárnap sem csak a közös igehallgatásban fejeződött ki, hanem az úrvacsora vételében is.

A metodista liturgia elemei sok esetben egyeznek az evangélikussal, több helyen azonban tartalmilag vagy szóhasználatban eltérnek attól. A házigazdák lelkésze (egyben az egyményvezetője és a szervezésben neki segítő Kovács Áron lelkész köszöntötte az érdeklődőket. Az ünneplés a Semper Refo’mad című zenés darabbal indult. A szolnoki evangélikus gyülekezet tagjai Luther Márton élettörténetét adták elő Győri Péter Benjámin esperes-lelkész vezetésével (képeinken).

Úgyszintén délelőtt mutatták be az Asztali beszélgetések című kötetet. Kendeh K. Péternek, a Luther Kiadó vezetőjének felkonferálása után Margócsy István irodalomtörténész, kritikus méltatta a kiadványt.

!► Folytatás a 7. oldalon

ház szuperintendense), Csernák István vezette alkalmon a kenyér megtörésében, a kehely megáldásában az igehirdetőn kívül a Magyarországi Evangélikus Egyház képviseletében dr. Lackner Pál, illetve dr. Fischl Vilmos, az ökumenikus tanács főtitkára vett részt. (A Magyarországi Református Egyházat dr. Huszár Pál főgondnok, a zsinat világi elnöke és dr. Nagy Sándor korábbi kerületi főgondnok képviselte.)

A MEÖT szervezésében a hónap végérvényes zárására a reformáció emléknapján, október 31-én 17 órakor a fasori evangélikus templom melletti Reformációi emlékparkban kerül sor.

■ L.P.

■ Dr. Hafenscher Károly

Tegnap éjjel szépet álmodtam. Tavasz volt. A szellő nemcsak lágyan, de már érezhetően langyosan fújdogált. Budán sétáltam az egyik hegy oldalában - talán a Gellérthegy vagy a Várhegy lehetett? Már nem csak a legkorábbi virágok nyíltak. Már elfelejtettük a hóvirágot és az ibolyát, sőt elnyílt a jácint és a nárcisz is. Talán az orgonabokrok átható illata lengedezte körül a hegyoldalt. A keskeny út kiszélesedett, s egy elsőre nem túl jelentősnek látszó, kicsiny, kertszerű parkba érkeztem. Néhány pad vette körül a középen álló, sziklaszerű követ s az oldalán lévő csobogót. Több volt mint diszkót: kicsiny, hideg, de jóízű, iható forrás. Felette ott állt a felirat: 1517-2017 - ötszáz éve reformáció.

Vidáman ébredtem. Mintha már valóban ihattam volna a forrás vizéből.

Az álom mozaikképe valóságkockákból állt össze - most is, mint mindig. Történt ugyanis, hogy a Magyarország kormánya által létrehozott Reformáció Emlékbizottság kulturális munkacsoportja azt fogalmazta meg: ne építsünk drága pénzért kőből vagy nemesfémből egy újabb figurális - például a reformátorok alakjait megmintázó - reformációemlékművet az ötszáz éves jubileum alkalmából Budapesten. Inkább készüljön valami egyszerű, ami puszta létével, jelképértékével prédikál. Nem önmagát hirdeti, hanem a visszatérést a tisztához; jelképezze a megújulást, az újrakezdést, a feltöltekezést, az erőgyűjtést, minden (földi) vándor szolgálatát. Mi más alkalmasabb erre, mint egy iható, tiszta vizű kút vagy forrás?

Hiszem, vallom, dolgozunk rajta, hogy az álom valósággá legyen. Tudom, ez csupán kicsiny szelete annak a nagy készülődésnek, amellyel szeretnénk a reformáció értékeit nem csupán újra felfedezni, esetleg leporolni, netán a folyamatosság jegyében kiegészíteni, hanem meg is mutatni bizonytalankodó protestánsoknak, identitásukban megmegbiccenő evangélikusoknak, az olykor gyanakodva figyelő katolikus testvéreinknek, de a szélesebb közönségnek is: az egész társadalomnak. Ennek a szekularizált, sokszor saját hibáján kívül ismerethiányban szenvedő, értékeiben újra útkereső, sokféle, csillogó-villogó, de valójában látszatértékekkel konfrontálódó társadalomnak. Megmutatni azt, amit mi kaptunk - micsoda kiváltság a reformáció örököseinek lenni! -, de amit arra kaptunk, hogy szétosszuk, másokat gazdagítsunk, segítsünk vele. Van, bőven van mondanivalója a reformációnak 2014-ben: „belül” is, „kívül” is.

Szólnunk kell arról, hogy mit jelent részesévé, sőt érintettjévé válni az ötszáz éve tartó folyamatnak, azaz a megújulás valós lehetőségének. Jelzést kell adni, hogy mindaz, ami a gazdasági életben, a családi vonatkozásban, a munka etikájában a reformációban történt, az nemcsak érdekes fél évezred után is, hanem aktuális is! El kell mondani, hogy mindaz, amit reformátor őseink mondtak, tettek, vagy utat mutatva elénk éltek, járható út lehet a 21. században.

Az örökség kötelez, de azt sem feledhetjük, hogy az egész világ számára érvényes, értékes. Hátterében ott van a legnagyobb felismerés Isten és az ember kapcsolatáról, a Krisztusban kapott kegyelemről, a hit egyedül üdvözítő voltáról, a Szentírás életet (és életre) vezető mondanivalójáról.

Nem ezt a hátteret kell reklámoznunk a társadalom széles körében. Ez nekünk szól, keresztény embereknek, Isten gyermekeinek, Krisztus népének.

Igen, a mi titkunk Jézus Krisztus maga, aki a reformációban újra a középpontba került.

A mi dolgunk, hogy szívünkkel az evangéliumon csüngve, életünk minden percében Krisztust hordozva és tartva mindenek középpontjának, úgy éljünk, hogy az feltűnjön az utat kereső embereknek.

Vajon az egyháztól távoli embereknél, mi jut eszükbe a protestantizmusról? Kulturális értékek, a könyvnyomtatás, gazdaságelméletek, néhány szokatlan, fehérre meszelt templom, esetleg monumentális Luther-szobrok? Vagy az, hogy vannak olyan emberek, akik nem csupán nevükben, de életükben is hordozzák a megújulást, az örömhír-orientáltságot, a befogadó nyitottságot? Azaz van bennük valami vonzó, valami pozitív kisugárzás, valami érdeklődésre méltó. Netán érdemes keresni a titkukat.

Igen, a mi titkunk Jézus Krisztus maga, aki a reformációban újra a középpontba került. Aki miatt érdemes ötszáz év után ünnepelni. A vele való találkozás, a hozzá való viszony rendezése az a páratlan nagy esemény, amelyet az egyház ünnepel, de remélhetőleg úgy, hogy közben nem frontális támadással, hanem a hitelesség missziójával mutatja meg fél évezred kincseit.

Maga az emlékezés is folyamat. Része ennek az egyházunkban már évek óta - programokkal, eseményekkel, témafelvetésekkel és nagyszerű könyvkiadással - zajló emlékbizottsági munka. Része a református testvéregyház Kálvinévek sorozata, amely fél évtizeden át tartott, és most ért véget. Része ennek a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának programsorozata, az Október a reformáció hónapja.

Az a koordináló, kanalizáló, motiváló, ötleteket adó munka, amelyet a Reformáció Emlékbizottság végez - meggyőződésem, minden igyekezetem szerint -, segítséget nyújthat ahhoz, hogy egyház és társadalom egyaránt megújulhasson.

Az egyházi évben kétszer piros az oltárterítő és a stóla: pünkösdkor és a reformáció ünnepén. Nem véletlen: ha ma s ebben a hosszú, ünnepre készülő folyamatban nem könyörgünk Szentlélekért, akkor a reformáció elmarad.

A szerző egyházunk zsinatának lelkészi elnöke, a kormányzati Reformáció Emlékbizottság miniszteri biztosa

Reformáció havát záró vasárnapi istentisztelet