Evangélikus Élet, 2014. július-december (79. évfolyam, 27-52. szám)
2014-11-02 / 44. szám
2 ■m 2014. november 2. FORRÁS Evangélikus Élet SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 20. VASÁRNAP - 1PT 1,13-16 Szentek legyetek! Oratio oecumenica [Lelkész:] Szentlélek Isten! Gyermeki bizalommal keressük pártfogásodat, és irgalmas szeretetedbe kapaszkodva visszük most eléd kéréseinket. [Lektor:] Kérünk, formálj bennünket kegyelmeddel a te akaratod szerint, hogy minden emberi erőtlenségünk ellenére is a keresztségünkben kapott elhívásunkhoz méltó élettel tehessünk bizonyságot szeretetedről. Jézus Krisztusért kérünk... [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Őrizd meg egyházadat, hogy tanítványaid közössége lámpásként mindenkor a te világosságoddal ragyogjon! Szenteld meg gyülekezeteinket, hogy hozzád vonzzák a téged keresőket! Jézus Krisztusért kérünk... [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Könyörgünk a teremtett világért. Adj bölcsességet, és nevelj mértékletességre bennünket, hogy ne visszaéljünk ajándékaiddal, hanem megőrizhessük azokat gyermekeink számára is sokszínűségükben és gazdagságukban. Jézus Krisztusért kérünk... [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Könyörgünk az országért is. Vezetőinknek adj bölcsességet és józanságot, hogy a sokuk által vallott benned való hit és keresztyén értékrend ne csak szavak maradjanak. Jézus Krisztusért kérünk... [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Könyörgünk a családokért. Add, hogy a benned megtapasztalt szeretet és békesség hassa át otthonainkat! A szülők élete hozzád vonzza a gyermekeket és a fiatalokat! Jézus Krisztusért kérünk... [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Könyörgünk a nélkülözőkért, a szenvedőkért, a betegséggel küzdőkért és mindazokért, akik a te hazahívó szavadtól várják megkönnyebbülésüket. Őriző angyalaid vigyázzanak ránk, és vezessenek életünk minden napján. Jézus Krisztusért kérünk... [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lelkész:] Köszönjük, Atyánk, hogy gondot viselsz rólunk. Kérünk, add, hogy gondviselő kegyelmedet hálás gyermeki szeretettel viszonozzuk a te szent Fiadért, az Úr Jézus Krisztusért. [Gyülekezet:] Ámen. SEMPER REFORMANDA „Üdvözöllek, Mintha annyira bővölködnénk itt, hogy akiket te gazdagabbként nem tudsz eltartani, azokat én szegény létemre eltarthatnám! Hiszen a télen, ha a pestis közbe nem lép, harminchatan leszünk itt, vagy talán negyvenen is, ha mind megérkeznek, akiknek jöttét jelezted. Úgy látom, már átitatott téged a hagyományos erfurti kishitűség, mintha Isten képes volna rá, hogy ne táplálja a hálátlanokat is, és ne védje meg azokat, akik nem kérnek oltalmából." M Luther levele Johannes Lángnak (Erfurtba), 1516. október közepe (Csepregi Zoltán fordítása) „Szentek legyetek, mert én szent vagyok!” Istennek ez a népéhez intézett felszólítása a Léviták könyvében négy alkalommal is elhangzik (3MÓZ 11,44; 3MÓZ 19,2; 3MÓZ 20,7; 3MÓZ 20,26). Mégis egyedül 3MÓZ 20,26-ban találkozunk a kiválasztásra és az Istenhez való tartozásra történő hivatkozással: „Legyetek előttem szentek, mert én, az Úr szent vagyok, és elkülönítettelek benneteket a népektől, hogy az enyéim legyetek] Ennek fényében meglehetősen egyoldalú az a gépiesen ismételgetett, „protestáns típusú” magyarázat, hogy a szentség nem más, mint az Isten számára való elkülönítettség. Annál is inkább, mert az Istennek való elkülönítettség ezen a helyen sem a szentség tartalmát jelöli, hanem a szentségre való felszólítás indoka. A népnek azért kell szentnek lennie, mert Isten magának különítette el. Az ószövetségi nép számára a többi néptől való elkülönítettség — más szóval kiválasztottság - Isten ajándéka volt. A szentség viszont Istennek a népével szemben támasztott követelménye, amelyet a nép nemritkán tehernek, rá nehezedő súlyos igának érzett. Az ajándéknak az ajándék féjében támasztott követelménytől való meg nem különböztetése semmiképpen sem vall bölcsességre. Hogy Isten szentségre szóló felhívásának az ószövetségi nép milyen mértékben tudott, illetve nem tudott eleget tenni, az Péter apostol mondanivalója szempontjából közömbös. Péter nem azért hivatkozik az Ószövetségre, hogy a zsidóságot elmarasztalja, hanem mert a fokozás szándéka vezeti: ha Isten már az Uram, mindig megragadnak a nagy ünnepek. A karácsonyi öröm, a húsvéti evangélium, a pünkösdi lendület. A jeles napok árnyékában nagy kísértés, hogy nem vesszük észre a kisebb ünnepeket, és nem mélyülünk el bennük. Idén szeretnék jobban odafigyelni ezekre. Segíts ebben, Uram! Az ősz nemcsak a gyümölcsöket, a termést takarítja be éléstárunkba, hanem tartogat olyan pillanatokat és időszakokat, amelyekkel a fogyó világosságban és a növekvő sötétségben te adsz lehetőséget arra, hogy csendesebbé váljunk, felfelé és befelé figyeljünk. Felfelé terád és befelé, hogy meglássuk, mit szeretnél bennünk, a szívünkben és lelkűnkben elvégezni. Adj nekünk nyitottságot, akadálymentes figyelmet rád, aki kész vagy megújítani engem, minket, egyházadat. Uram, bár sokat tanítottál már életünk folyamán arra, hogy mi minden történt az üdvösségünkért, s hogyan formáltad a történelmet azért, hogy végül javunkra váljék, sokszor mégsem vesszük észre, hogy nagy események mögött te állandóan kézben tartasz és alakítgatsz minket. A reformáció nagy eseményeit évről évre felidézzük és megünnepeljük, de az ünnepi programok és naószövetségi néptől is szigorúan megkövetelte a szentséget, akkor mennyivel inkább megköveteli újszövetségi népétől, amelynek Krisztusban a tökéletes szentség példáját is megmutatta. Mert miben is áll a Krisztusban kinyilatkoztatott szentség? Péter erre a levél folytatásában adja meg a választ: „...«u/yen dicsőség az, ha kitartóan tűritek a hibátok miatt kapott verést? Ellenben ha kitartóan cselekszitek a jót, és tűritek érte a szenvedést, az kedves az Isten szemében. Hiszen erre hívattatok el, mivel Krisztus is szenvedett értetek, és példát hagyott rátok, hogy az ő nyomdokait kövessétek: ő nem tett bűnt, álnokság sem hagyta el a száját, mikor gyalázták, nem viszonozta a gyalázást; amikor szenvedett, nem fenyegetőzött, hanem rábízta ezt arra, aki igazságosan ítél.” (íPt 2,20-23) Mert Krisztus - bármennyire provokálták is - utolsó leheletéig kísértésként utasította el, és tartózkodott tőle, hogy olyasmit tegyen vagy mondjon, ami összeegyeztethetetlen a szent Istennel való tökéletes egységével. A kivégzés lebonyolításáért felelős római százados ezért állapíthatta meg joggal: „Bizony, Isten Fia volt ez” (Mt 27.54), illetve: „Ez az ember valóban igaz volt” (Lk 23,47). Akár ezt is mondhatta volna: „Ez az ember valóban szent volt” - hiszen annak elismerése, hogy Isten Fia és igaz, kimondatlanul magában foglalja annak elismerését is, hogy egy a szent Istennel. Péter tehát megtanulta, hogy Krisztus szentségét a kereszt gyalázatábap, a kereszt gyalázata alatt kell meglátnia. Nem mástól, mint pok múltával eltűnik az a tudat is, hogy te szüntelen újítod a világot, egyházadat s benne egyenként minket. Szeretnénk formáló, újító kezeid közt maradni, ezért kérünk, újítsd meg Szentlelkeddel egyházadat s benne minket mindannyiunkat. Ha nem erősödik és épül naponként a hitünk, akkor leépülünk, megkövesedünk, kihullanak kezünkből a tőled kapott ajándékok, s visszakerülünk a tőled távoli élet zsákutcájába. Akkor újra csak máról holnapra fogunk élni, akkor csupán e világban fogunk boldogságot keresni, akkor kizárólag a túlélésre törekszünk még azzal is, ha ezt szépen, hangulatosan és látszólag emberhez méltóan próbáljuk berendezni. Megpróbálunk megfelelni emberi mércéknek, de az élet igazi titkát és a lét kiteljesedését nem tudjuk elérni. Pedig te többre teremtettél minket. Éppen egyházújító csodádban, a reformációban mutattad meg nekünk, hogy minden azon múlik, Jézus Krisztusban megismerünk-e téged, és felismerjük-e benned az élet egyedüli útját. Éppen a reformációban tártad elénk, hogy az egyedül használható iránytű a Szentírás, amely megadja számunkra az emberhez egyedül méltó örök élet koordinátáit. De azt is nyilvánvalóvá tetted, hogy az út jár-Mesterétől tanulta ezt, aki szenvedése óráiban maradéktalanul megélte és megvalósította mindazt, amit a Hegyi beszédben követői lelkére kötött: „Mert mondom nektek, ha a ti igazságotok messze felül nem múlja az írástudókét és farizeusokét, akkor semmiképpen sem mentek be a mennyek országába. (...) Hallottátok, hogy megmondatott: Szemet szemért, fogatfogért. Én pedig azt mondom nektek, hogy ne szállj átok szembe a gonosszal, hanem annak, aki arcul üt jobb felől, tartsd oda másik arcodat is. Ha valaki pereskedni akar veled, és el akarja venni az alsóruhádat, engedd át neki a felsőt is. Ha pedig valaki egy mérfóldnyi útra kényszerít, menj el vele kettőre. (...) Hallottátok, hogy megmondatott: Szeresd felebarátodat, és gyűlöld ellenségedet. Én pedig azt mondom nektek: Szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok azokért, akik üldöznek titeket, hogy legyetek mennyei Atyátoknak fiai, aki felhozza napját gonoszokra és jókra, és esőt ad igazaknak és hamisaknak. Mert ha azokat szeretitek, akik titeketszeretnek, mi a jutalmatok? Nem ugyanezt teszik-e a vámszedők is?És ha csak atyátokfiait köszöntitek, mennyivel tesztek többet másoknál? Nem ugyanezt teszik-e a pogányok is? Ti azért legyetek tökéletesek, mint ahogy mennyei Atyátok tökéletes’.’ (Mt 5,20.38-41.43-48) „Szentek legyetek, mert én szent vagyok!” - Péter apostol semmi mást, csakis ezt a szentséget követeli az új szövetég népétől! A világ szemében és a világi módon gondolkodó hívők szemében ez persze minden, csak nem szentség. Valljuk meg, hogy az ható, a célhoz nem magunknak kell odaerőlködni magunkat, hanem hittel kegyelmedre bízva életünket juthatunk el a veled való élet földi és mennyei ajándékához. Áldott légy az élet, a megújulás, az újrakezdés, a jó út és a távlatos lét ajándékáért! Kérünk hát, ne engedd, hogy más hangokra, látszatmegoldást kínáló ötletekre, csábító programokra figyelve elszakadjunk tőled. Adj nekünk lehetőséget, időt, bátorságot, hogy naponként visszatérjünk hozzád. Tartsd úgy teremtő, áldó és mentő kezedet, hogy újra meg újra belekapaszkodhassunk. Add, hogy munkánkban észrevegyük a tőled kapott hivatást. Láttasd meg velünk, hogy a családunkban te ajándékozol meg örömökkel, felelősséggel, lehetőséggel, áldásokkal. Köszönjük, hogy a kultúrában, művészetekben, tudományban olyan értékeket lelhetünk, amelyek rád figyelve áldássá válhatnak számunkra s rajtunk keresztül sokaknak. Köszönjük, hogy engedsz szabadon gondolkodni, s hogy veled bérezhetünk a hozzád kötött szabadságunk biztonságos voltára. A közeledben való szabadság nem hordozza az eltévedés veszélyét, ellenkezőleg, felszabadít arra, hogy tegyük mindazt a jót, ami kedves neked, egyensúlyt ad nekünk, és segít másoknak. Újítsd meg egyházadat és életünket úgy, hogy ismét Krisztus lehessen a középpontban, hisz így kerülnek a helyükre a dolgok bennünk és körülöttünk. A megújult élet azonban nem csak időre szól, hiszen felvillantottad halandó gyermekeid előtt az örökkévalóság reménységét. Uram, te Ezékiel A VASÁRNAP IGÉJE elmúlt ötszáz esztendőben kialakult emberi tradíciókat követő kultúrprotestánsokként nekünk is egész más elképzeléseink vannak a szentségről. Talán nem olyan giccsesek, mint a középkor festőinek és szobrászainak, hiszen mi nem keresünk fényes glóriát a szentek feje fölött vagy földöntúli mosolyt az arcukon. Mégis sokkal „spirituálisabb” elképzelésünk van a szentségről, mint amit a kereszt véres valóságában elrejtve a szent Isten kinyilatkoztat. Ezért Péter apostol intelmére figyelve ideje lenne belátnunk, hogy ez hamis spiritualitás. Éppen olyan hamis, mint az a Luthertől teljesen idegen, úgymond „protestáns” felfogás, hogy a szentségnek nincs etikai tartalma, az csupán Isten számára való elkülönítettséget jelent. Bár a Krisztusban való hit kétségtelenül Isten számára különít el bennünket a kárhozatot érdemlő bűnösök sorában, de ez az elkülönítettség az apostol szerint nem kis követelményt támaszt: „mivel ő, a Szent hívott el titeket - magatok is szentek legyetek egész magatartásotokban”. A magatartásbeli szentség pedig nem más, mint az a világ elől rejtett szentség, amely Krisztusnak a passió során tanúsított magatartásában nyilvánult meg, és amelyet csak a hit képeis szentségként felismerni és követni. ■ Véghelyi Antal Imádkozzunk! Istenünk, ajándékozd nekünk a te szentségedet, amely a világ előtt nem szerez tisztességet, előtted mégis általa lehetünk Szent Fiad képét hordozó gyermekeiddé. Ámen. RÉGI-ÚJ LITURGIKUS SAROK prófétának olyat engedtél látni, amit mi, halandók ámulattal olvasunk, mert elképzelhetetlen, hogy a földbe visszatért por, az élettelen csontok újra éljenek. Ámulattal olvasunk arról az Igében, hogy amikor a Lélek fúj, akkor valóságos új élet támad. Most a temetőt járva látjuk, hogy az életből csupán emlék marad. Mi hisszük, hogy te újjáteremtő emlékezetedben hordozod azokat, akik már nincsenek. Ne engedd, hogy a Szentírástól idegen tévtanítások adjanak olcsó, de becsapós vigasztalást gyászunkban. Szembesíts minket azzal a szinte elviselhetetlen ténnyel, hogy a halállal vége mindennek. Vége testnek és léleknek egyaránt. A halál teljes elmúlás. De add tudtunkra naponként, hogy a te egykor teremtő, ma gondviselő szereteted képes arra, hogy a semmiből ismét életre, sőt örök életre támasszon fel minket. Bátoríts minket azzal, hogy az út végén nem a semmi, hanem az élet ura, a feltámadott Jézus vár ránk. Segíts úgy élni, hogy ezt az egyetlen életlehetőséget el ne szalasszuk rossz döntéseinkkel vagy azzal, hogy elszakadva tőled hátat fordítunk neked. Hitet adj, Urunk, irántad való feltétlen bizalmat, hogy rád bízva életünket, meg tudjunk újulni, és készülhessünk a kiteljesedő életre. Ámen. ■ Hafenscher Károly ______________1___________________________ Uram, újítsd egyházadat, teremtsd újjá az életet! ► Reformáció ünnepén és halottak napjának közeledtével most nem az imádságról írunk, hanem - ahogyan korábbi cikkünk segítségével is - együtt próbálunk imádkozni. Sok mindent tudunk az egyházújítás ünnepéről, és gyakoroljuk a temetőjárás megemlékező szokását október-november fordulóján. Jó lenne mindkettőt imádságos lelkülettel átélni. Ehhez válhat - láthatatlan szálon összekapcsolódva - együttes imádságunkká az alábbi könyörgés.
