Evangélikus Élet, 2014. július-december (79. évfolyam, 27-52. szám)

2014-10-26 / 43. szám

8 4t 2014. október 26. IFJÚSÁGI OLDAL Evangélikus Élet PALACKPOSTA Október, a sorsfordító hónap... Két fiatalember sorsa dőlt el október­ben, akik egészen hasonló adottsá­gokkal indultak. Mindketten Nyugat-Európában születtek. Mindketten óriási karrier előtt álltak már egészen fiatalon. Ta­nult, képzett, felkészült srácok voltak. Irigyelték is őket sokan: tehetségü­kért, karrierjükért, hírnevükért. Egyi­kük Forma-i-es pilótaként, másikuk egyetemi tanárként dolgozott. Épp e hónap volt az, amikor mindkettőjük élete végveszélybe került. És sorsuk ezen a ponton gyökeresen elvált. A pilóta... .. .versenyzői ülést kapott a szágul­dó cirkusz egyik csapatánál. S ő meg is hálálta a bizalmat: sikerült pontokat szereznie. Futamról futamra koncent­ráltan készült, motiváltán edzett és ver­senyzett, s mindig a tisztes helytállást messze túlszárnyaló reményekkel állt fel a rajtrácsra. így történt ez október 5-én is. A 22 versenyző közül a 18. hely­ről indulhatott. S rótta a köröket az egy­re erősödő esőben. A rossz látási viszo­nyok miatt a futamon kicsúszások is történtek. Őelőtte is a gumifalnak üt­között egy autó. S ugyanabban a ka­nyarban az ő autója is felúszott a víz­re, és irányíthatatlanná vált. Egy, kettő, hár... Csupán ennyi idő telhetett el a felúszás pillanata és a végzetes ütközés között. Alig há­rom másodperc - és egy ígéretes ver­senyzői karrier a végéhez ért, a pilóta azóta élet-halál között lebeg. A szó fennakadt, a lehelet mindenkiben bennszorult: „Uram, Atyám!" - kiál­tottak fel a csapattal és a családtagok­kal együtt a nézők milliói. Talán későn... Vajon nem kellett volna korábban e szavakkal megszó­lalni? Időben fohászkodni? Idejé­ben egymást Isten irgalmára bízni? A professzor... .. .október legvégén írta ki magából lüktető indulatokkal, feltüzelt lélek­kel észrevételeit, és tette nyilvánossá mindenki számára felismeréseit. A várva várt hatás nem is maradt el. Ám a számos egyetértő hang mellett azonnal megérkezett a rette­netes gépezet fenyegetése és a pa­rancs is: vonja vissza! Nemsokára kö­vetkezett a megbélyegzés, a lejáratás, sőt már nemcsak az egyházi, de az ál­lami halálos ítélfet is. Milyen kis semmiségért, sőt való­ban a semmiért is halálra ítéltek bárkit abban az időben - és végre is hajtották az ítéletet. Hogyan is történhetett meg az, hogy aki ellen a világ leghatalmasabb urai hajtóvadászatot hirdettek, az azután családot alapíthatott, hite és tudása szerint tovább munkálkodha­tott, és csak időskorában hunyta le szemét? Az egyik fiatalember a legmoder­nebb technika támogatása és védel­me ellenére három másodperc alatt elveszik, míg a másik a befolyásos iri­gyek és bosszúra éhes ellenségek gyűrűjéből is kimenekülhet... Vajon mi állhat a szörnyű tragédia és ez utóbbi, érthetetlen megmenekülés mögött? Tudom, lehet okos észérveket ujj­begyre szedni - ám úgy vélem, a va­lódi válasz gyökere sokkal mélyebb­re nyúlik. Meg vagyok róla győződ­ve, hogy Luther azért maradt életben, mert sokan imádkoztak érte! S attól tartok, nagy száguldozásunk köz­ben manapság mi olyan keveset imádkozunk egymásért! Én tudom, hogy én csak azért él­hetek mindmáig, mert voltak, akik imádkoztak értem - nem hiába. S meglehet, te is azért olvashatod e sorokat, mert volt, aki érted is imádkozott. S könnyen meglehet, vannak, akiknek a sorsa, életútja raj­tad is áll... Imádkozz értük! Mert ér­demes... „Zörgessetek, és megnyittatik nek­tek!” - így biztat feltámadott Krisz­tusunk október végén is. ■ Szigethy Szilárd Névjegy: Szigethy Szilárd 2001 óta vagyok lelkész. Két tatabányai segédlelkészi esztendő után Tabon végeztem a szórványlelkészi fel­adatokat tizenegy évig. Két hónapja költöztem csalá­dommal Orosházára iskolalelkésznek. Feleségem tör­ténelem- és hittantanár. Peti fiunk tizenhárom, Matyi kilencéves. Szeretetteljes fogadtatásban van részünk: sok-sok teendő várt és vár ránk a hétszáz fiatal között. OSZTOZÓ Építs (d) te is (a) gyülekezetét! Áll a templom - talán ráférne egy kis tatarozás, de áll. Hétről hétre hívek töltik meg - talán kevesebben, mint ahányan elférnének benne, de nem is kong az ürességtől. A szószékről Is­ten igéjét hirdetik - talán nem min­denki érti mindig pontosan-telje­­sen, a prédikáción keresztül mit is akar éppen mondani neki a Minden­ható, de elhangozni akkor is elhang­zik az üzenet. Van nyugdíjaskor, bibliaóra és ifjúsági kör - talán nem annyira aktívak ezek a közösségek, mint lehetnének, de legalább időről időre összegyűlnek. Működik a gyü­lekezet - talán nem úgy, mint aho­gyan a nagykönyvben meg van írva, de működik. Kritizálni könnyű - de te vajon ho­gyan kezdenél hozzá egy gyülekezet felépítéséhez, és miként boldogulnál a feladattal? Tedd próbára magad - ha nem akarod azonnal „élesben” ak­kor legalább a Magvető játéktáblája mellett! Ahogy a stratégiai játék leírásában olvasható: „Egy képzeletbeli tarto­mányban megváltásra várnak a föl­dek. Erre a gazzal, tövissel, sziklák­kal és útszéllel teli vidékre kell a já­tékosoknak, misszionáriusoknak ki­menniük szolgálni: előbb plántálni, majd felépíteni a saját gyülekezetü­ket. A misszionáriusoknak saját ka­rakterük van, egyikük számára az imádság a legfontosabb, másikuk számára az igeolvasás, a harmadik­nak áldott minden cselekedete. A gyülekezetépítés különböző szol­gálatok (imaszolgálat, bibliakör, diakó­­niai szolgálat) beindításával lehetséges. Ám a földek megváltása, a gyülekezet felépítése emberi erőből nem lehetsé­ges, ezért a misszionáriusok minden cselekedetét áldás kell, hogy kísérje...” ■ Judit Miklya Luzsányi Mónika: Magvető - Gyülekezetépítő stratégiai játék. Pa­­rakletos Könyvesház. Ára 8900forint. Az oldalt szerkesztette: Vitális Judit Gyümölcsöző gyűrni? Új korszak kezdődött egyházunk gyermek- és ifjúsági munkájában ► Ha valamelyikőtök mostanában a www.gyio.hu oldalra kattintott, az­zal az információval találkozott, hogy egyházunk országos irodájá­nak gyermek- és ifjúsági osztálya (GYIO) a továbbiakban a gyüleke­zeti és missziói osztály (gyűrni) részeként működik. Az augusztus 1- jén érvénybe lépett változásról, az új szervezeti egység működéséről, azon belül is kiemelten az ifjúsági munkát érintő kérdésekről Németh Zoltán osztályvezetővel beszélgettünk. Németh Zoltán az idei Szélrózsa találkozón- Július végén az Evangélikus.hu ol­dalnak adott interjúdban úgy fogal­maztál: azáltal, hogy a GYIO beolvad a gyümibe, a gyermek- és ifjúsági munka „presztízse országos egyházi értelemben emelkedni fog”. Elsőre ne­kem is nagyon szimpatikusnak tűnt ez az átalakítás, mert azáltal, hogy a gyülekezetek egészére koncentráltok, a gyermekek, a fiatalok közötti szol­gálat kevésbé elszigeteltfeladatként, inkább még hangsúlyosabban a jövő zálogaként jelenik meg. A második gondolatom ugyanakkor az volt, hogy ha a nagy egész részeként kezeljük ezt a területet, akkor az azt is jelenthe­ti, hogy kevésbé van szem előtt, adott esetben könnyebben meg is tud búj­ni az egyéb feladatok között - és mint­ha ebben az új felállásban kevesebb ember látná el a gyermek- és ifjúsá­gi munkával kapcsolatos tennivaló­kat, mint korábban...- Az, hogy kevesebb ember felel ezért a területért, inkább csak látszó­lagos, mert eddig is igazából ketten vagy esetleg hárman - de akkor a harmadik ember jellemzően félállás­ban - látták el ezeket a feladatokat. A jelenlegi felállásban Koltainé Somogyi Lilla személyében egy főál­lású gyermek- és ifjúsági referens dol­gozik az osztályon. Az ő munkáját se­gíti - fél-fél állásban - Galambos Ádám mint gyülekezeti és gyermek­referens és Mesterházy Balázs mint gyülekezeti és ifjúsági referens. Az osztály hét munkatársa közül háromnak elsőrendű és legmeghatá­rozóbb feladata ennek a területnek a lefedése, de ha van egy adott feladat, akkor a többiek is bevethetők, ők is arra koncentrálnak, és az osztály te­vékenységének súlypontja az idő alatt ide helyeződik. Aztán ha más jellegű munka van, akkor az kerül előtérbe, és esetleg a gyermek- és if­júsági munkáért felelős munkatársak is annak a végrehajtásában segítenek.- Szabad kezet kaptál a munkakö­zösség kialakításában. A GYIO ko­rábbi munkatársai közül senki nem jöhetett számításba? Már csak a folytonosság biztosítása végett is.- Az osztály indulásakor kész helyzet fogadott: egyvalaki marad, mindenki más megy. Bartos Mónika és Csizmadia Nóra már korábban je­lezték, hogy szeptembertől más irányt vesz az életük. Ők mindenkép­pen búcsút mondtak volna a GYIO- nak akkor is, ha megmarad az osztály. Horváthné Csoszánszky Márta az első napokat még közöttünk töltöt­te, és a jelenléte számomra nagyon megnyugtató volt, pontosan a foly­tonosság miatt, ő azonban egyéb magánéleti okok miatt végül ugyan­csak a távozás mellett döntött. A sajátos munkavégzési stílusú Huszák Zsolt (Maci) tevékenységi kö­re - ifjúsági rendezvények zenei biz­tosítása, hangosítása, zenekarok mű­ködésének segítése - annyira gyakor­latias, és annyira a „terepen” történik, hogy a munka jellegéből adódóan na­gyon nehezen illeszthető be az orszá­gos iroda működési struktúrájába. Ezért Krámer György országos iroda­igazgató úgy döntött, hogy őt meg­bízási szerződéssel foglalkoztatja. Ennek kidolgozása, megkötése folya­matban van.-Korábban már megnevezted, hogy kik felelnek elsősorban az ifjú­sági munkáért. De miért pont ők? Mi­ért jelenthet garanciát a személyük?- Az új csapat összeállításában - és ezt most senki ne tekintse köz­helynek - Isten keze van. Tulajdon­képpen senki nem az közülük, akik­re én eredetileg gondoltam, mégis minden posztot megfelelő ember tölt be. Lilla ajánlólevele a meviszes (Ma­gyarországi Evangélikus Ifjúsági Szö­vetség - a szerk.) múltja volt. Örül­tem, hogy van gyakorlata, rálátása, ta­pasztalata - de a hozzáállása legalább ilyen fontos volt. Ha valakinek az el­kötelezettségét, a motivációját akar­juk mérni, nézzük meg, miben vesz részt a szabad idejében. A mozgás­­sérültek táboroztatása és a velük va­ló passiózás, azt gondolom, egyhá­zunkban az egyik legjobb ajánlóle­vél... A félállásban harkai gyülekezeti lelkészi szolgálatot végző Balázs több­szörösen is érintett az ifjúsági mun­kában. Szélrózsa-atyaként, korábbi soproni líceumi iskolalelkészként, if­júsági bizottsági tagként a megszólítan­dó korosztály jó ismerője, aki a célcso­porthoz vezető utakat is jól ismeri. Ádám is több területen bizonyította már szenzációs szervező- és kommu­nikációs képességeit.- Azokra az emberekre, akik a ko­rábbi GYIO „holdudvaraként” - mondjuk, a táboroknál a szervezők mellett - vállukon vitték a feladato­kat, ugyanúgy számítotok?- Abszolút! A legértékesebb kin­cset a meglévő önkéntesek jelentik, elsőrendű feladat megtartani őket és a lelkesedésüket. Emellett más szervezetekkel - például a már említett Mevisszel, az Ökumenikus Ifjúsági Irodával vagy épp a KÖSZI-vel (Keresztény Önkén­tesek Szövetsége az Ifjúságért - a szerk.) - is fenn kívánjuk tartani a kapcsolatot, és párbeszédre törek­szünk velük.- A már említett interjúban arról is beszéltél, hogy elsősorban a lelké­szeken keresztül tervezitek a kapcso­lattartást a gyülekezetekkel. Az ifiú­sági körök vezetőit, mindazokat, akik­ből ifjúsági munkások lehetnek, ho­gyan akarjátok megszólítani, bevon­ni a munkába? Terveztek például a presbiterképzéshez hasonlóan ifiúsá-1 gi vezetőképzőt nekik? Tudom, hogy s egyházmegyei szinten van erre példa, I de országosan elképzelhető ilyesmi?- Még nem látjuk, hogy mi műkö­dik, és mi nem. Képezhetünk veze­tőket - de vannak-e működő közös­ségek, ifjúsági csoportok, amelyeket ők vezethetnek? Vagy eleve azzal a missziós igénnyel lépünk fel, hogy if­júsági vezetőket képzünk, akik aztán maguk köré gyűjtik az embereket, és életre hívják a közösséget? Hasonló kérdéseket kell végig­gondolnunk a táborok szervezésével kapcsolatban is. Nekünk kell érdek­lődővé tennünk a fiatalokat, vagy fe­lőlük jön az igény, amely aztán kije­löli számunkra a feladatot? A vála­szok még csak most körvonalazód­nak előttünk.-Egyházunk fiataloknak szánt legnagyobb programja a Szélrózsa. A szűk két év múlva esedékes 11. or­szágos evangélikus ifjúsági találkozó­ról még korai lenne beszélgetnünk. A Fraternet egyházi levelezőlistára küldött, az osztály működésének el­ső heteit összefoglaló beszámolódban azonban említettél egy másik szélró­zsás projektet is, egy bizonyos Szélró­zsa-klubot. Mit lehet erről tudni?- Az országos iroda - Üllői út 24. szám alatti - épületének közeljövő­ben történő felújítása, átalakítása ad­hat lehetőséget arra, hogy ezt a régi, stratégiailag is fontos álmot megva­lósítsuk. Olyan klubjellegű, klubhan­gulatú teret szeretnénk létrehozni, amely elsősorban az ifjúsági keresz­tyén könnyűzene köré szerveződne, színpaddal, koncertlehetőséggel, sőt stúdióval. Jelenleg azon fáradozunk - és ezzel kapcsolatban egy indítvány előterjesztésére készülünk -, hogy az országos presbitérium határozatban mondja ki: a Szélrózsa-klubra a stú­dióval együtt szükség van.-Ha már egyházunk legmaga­sabb szintű döntéshozó testületét, testületéit említed: az ifjúsági bi­zottság részéről fogalmaztak meg el­várásokat az új osztály számára?- Számomra fontos, hogy ne le­gyenek elvárásaink sem az ifjúsági bi­zottsággal, sem más bizottságokkal kapcsolatban, és ugyanígy mi sem el­várások mentén akarunk dolgozni. Sokkal inkább az álmaink, a lelkese­désünk, az elkötelezettségünk szerint kívánunk tevékenykedni, és azokat összhangba hozni a másokban, más grémiumokban megfogalmazódó ál­mokkal és elképzelésekkel. Reméljük, olyan lehetőségeket tudunk majd felkínálni, amelyek működőképesek lesznek. ■ V.J.

Next

/
Thumbnails
Contents