Evangélikus Élet, 2014. július-december (79. évfolyam, 27-52. szám)
2014-10-26 / 43. szám
ÉLŐ VÍZ Evangélikus Élet 2014. október 26. » 7 REFORMÁCIÓ ÜNNEPE - MT 21,33-46 AZ ÜNNEP IGÉJE Nem történelmi lecke Sok gondjuk van az írásmagyarázóknak ezzel a példázattal, de gondot jelenthet az igehirdetőknek és az igehallgatóknak is. Az írásmagyarázók gondja az, hogy - eltérően sok más jézusi példázattól - ennek nemcsak egy „csattanója” van, hanem több eleme is konkrét utalásokat sejtet, szinte allegorizál. De hogy mi minek, kinek felel meg benne, az már nem is olyan egyszerű kérdés. Az igehirdetők és igehallgatók kísértése pedig az, hogy a gonosz szőlőművesekről szóló példázatot a kétezer, illetve - a reformáció ünnepén- az ötszáz évvel ezelőtti eseményeket értelmező történetnek tekintsék. így azonban csak történelmi lecke, de nem minket kereső, élő üzenet lesz. Pedig az! Isten nemcsak egykor, de ma is elveheti a hűtlen és gonosz szolgáktól „az országot". A szőlőskert jól ismert bibliai kép volt Izráelben. Jézus korában már évszázadok óta ismerték a dalt Isten szőlőskertjéről: „Dalt éneklek kedvesemről, szerelmesem szőlőjéről. Szőlője volt kedvesemnek kövér hegyoldalon. Fölásta és megtisztította a kövektől, beültette nemes vesszővel. Közepére tornyot emelt, sajtót is vágatott benne. Várta, hogy jó szőlőt teremjen, de az vadszőlőt termett!” (Ézs 5.1-2) S tudták azt is, milyen fenyegető próféciával zárul a szőlőjében csalódott gazda éneke. Ma azonban nem a szőlő, hanem a gonosz szőlőművesek feletti ítélet szava szól. De vigyázzunk, ma nem az egykori Izráel és nem is a középkori egyház vezetői kerülnek az ige „célkeresztjébe” hanem azok, akiknek ma kell az Úr szőlőjében munkálkodniuk, és akiknek ma kellene a gyümölcstermés idején beszolgáltatniuk a termést a gazdának. Mivel tény, hogy a reformáció idején bő termést hozott az Úr megtisztított és jól megmunkált szőlőskertje, nekünk- akik oly büszkén valljuk magunkat a reformáció örököseinek - ma arról kell számot adnunk, hogyan végezzük munkánkat a ránk bízott „kertben”, Jézus Krisztus egyházában, gyülekezetünkben. Az ifjabb Lucas Cranachnak van egy festménye a wittenbergi városi templomban. A kép címének - Der Weinberg des Herrn - megfelelően az Úr szőlőskertjét ábrázolja. A domboldalon elterülő szőlőskert két erősen különböző területre oszlik. Természetesen érthető, hogy az akkori körülmények között úgy húzta meg a festő a választóvonalat, hogy a régi, a középkori egyház, a Szentírással nem egyező teológia tétlenkedő képviselőinek oldalán láthatóan elhanyagolt, terméketlen, gazos a terület. A másik oldalon azonban virul a szőlő. És a szőlőskert bő termést érlelő részében Luther, Melanchthon és más reformátorok szorgoskodnak. Szorgalmuk és munkájuk eredménye is látható. Van, aki kapál, van, aki a hajtásokat gondozza, megint más vizet hord, de mindnyájan örömmel munkálkodnak az Úr szőlőjében. S látható, hogy munkájuk, fáradozásuk nem hiábavaló az Úrban (íKor 15,58). Most már magunkra nézve tegyük fel a kérdést: ki végzi jól a rábízott munkát, ki állt helyt a szolgálatban, amelyet a gazda rábízott? Igénk és a reformátoratyák tanúságtétele egybehangzó válaszokat ad erre a kérdésünkre. Csak az töltheti be tanítványi szolgálatát, aki felismerte és elismeri Isten feltétlen és teljes uralmát. Övé a teljhatalom. Szőlőskertjének, az egyháznak - de az egész teremtett világnak is - ő a teljes jogú Ura és Gazdája. Uralmát másnak nem engedi át, és nem hagyja büntetés és ítélet nélkül, ha visszaélnek türelmével, jóságával. Szívesen utalok itt is az angol metodista Luther-kutató, Philip S. Watson művére, aki a reformáció és Luther teológiájának, tanúságtételének nagyszerű összefoglalását adja már könyve címével is: Let God be God - Hadd legyen Isten Isten! Isten istenségét hirdeti Luther már azzal is, hogy a Kis káté minden evangélikus számára nélkülözhetetlen „tananyagát” az első parancsolattal kezdi: „Ne legyen más Istened!” Ahogy Jézus Urunk példázata is hirdeti: lehet esztelen kísérleteket tenni az Úr, a Gazda megrövidítésére; lehet próbálkozni a „hatalomátvétellel” még azzal is, hogy gyilkos indulattal a neki legdrágábbtól is megfosztják - de végül minden a helyére kerül: ő az Isten, az Úr, s ezt minden szem látni fogja. A jézusi példázat helyreigazítja a régi rabbinista mondást is, amely szerint „Ha a kő az edényre, jaj az edénynek; ha az edény a kőre, jaj az edénynek! így jár mindenki, aki szembeszáll Izraellel.” Mert a tanulság más: így jár mindenki, aki szembeszáll Istennek a Jézus Krisztusban kinyilatkoztatott akaratával! A példázat szerint Isten munkálkodó, dolgozó Isten. A példázat nem ott kezdődik, hogy egyszer csak ott van magától a szőlőskert. A Gazda maga plántálja, ülteti, fáradozik érte, s gondoskodik róla, amikor a munkásokra bízza. Isten munkálkodó Isten. Ő van mindenütt munkában, hirdette a reformáció, ahol az evangéliumot hirdetik, és a szentségeket Jézus Krisztus rendelése szerint szolgáltatják ki. Gondviselő jóságával pedig az egész teremtett világot hordozza. Luther a rá oly jellemző fordulattal egyszer azt mondja, hogy a mi Istenünk nem hortyogó öregúr, aki egy sarokba behúzódva (ahogy a régiek elképzelték) tétlenül tölti vénségének idejét. A mi Istenünk aktív, munkálkodó, szeretetben tevékeny Úr. És ő, aki szüntelenül munkálkodik (Jn 5,17), nem tűri, hogy népe tétlenkedjék. Isten rajtunk, a reformáció mai népén kéri számon szőlőjének állapotát. És kinek-kinek - képletesen szólva - ő maga adja kezébe a kapát, a metszőollót, a vízhordó dézsát vagy éppen a permetezőkészüléket. És minket is úgy akar látni, ahogy az említett képen az ifjabb Cranach mester ábrázolta a reformáció vezetőit. Hogy így dolgozzunk, így munkálkodjunk, és töltsük be hivatásunkat Isten nevének dicsőségére és felebarátaink javára. ■ Ittzés János Imádkozzunk! Dicsérjük szent nevedet, irgalmas Istenünk, hogy rossz útra tévedt, engedetlen népedet nem hagyod magára, hanem követeid tanúságtételével figyelmezteted, inted, megtérésre hívod. Könyörgünk, tedd számunkra is életújító hatalommá szent igédet, hogy hitünkben megújulva egészen a tieid lehessünk, és a hozzád való hűségben mindvégig meg is állhassunk a mi Urunk és Üdvözítőnk, Jézus Krisztus által. Ámen. SEMPER REFORMANDA „Valóban szánalmasan áll még az az ember az igazsággal, aki a többieket szüntelenül összehasonlítja magával, s ha rosszabbnak találja őket, nem akar velük közösséget vállalni, hanem menekülésre és magányra gondol, holott éppen velük kellene maradnia, hogy mint szószólójuk és példaadójuk szolgálatukra legyen: mert ez azt jelenti, hogy elássa az Úrtól kapott talentumot, és megvonja felebarátaitól azt, amivel tartozik nekik (Mt 18,28; 25,18). Ha tehát Krisztus rózsája vagy lilioma akarnál lenni, úgy tudnod kell, hogy tövisek között vezet az utad (Énekek 2,2). De nagyon vigyázz, nehogy tövissé válj magad is türelmetlenség által, elhamarkodott ítélet által vagy rejtett gőgödben. A zsoltár így szól: »Krisztus országa ott van az ő ellenségei között.« (Zsolt 110,2) Miért álmodol tehát arról, hogy csupa barát között telik életed? - Vesd magad inkább a mi Urunknak, Jézusnak lábaihoz, akkor elnyered mindazt, aminek híjával voltál: ő majd mindenre megtanít téged; csak gondolj rá, mit tett ő érted és mindnyájunkért! Akkor majd megtudod, mit kell tenned a többiekért. Mert ha csak jók között akart volna élni, és ha csak a barátaiért akart volna meghalni - kiért, azt kérdezem, kiért halt volna meg akkor, és kivel lehetett volna akkor együtt élnie? Cselekedj hát ezek szerint, kedves testvérem, s imádkozzál értem. Az Úr legyen veled!” M Luther levele Georg Spenleinnek, 1514. április 8. (Csepregi Zoltán, Hamvas Béla, Virág Jenőfordítása) HETI ÚTRAVALÓ „Gyógyíts meg Uram, akkor meggyógyulok, szabadíts meg akkor megszabadulok’.’ (Jer 17,14) Szentháromság ünnepe után a 19. héten az Útmutató reggeli s heti igéi Isten és az ember földi tetteiről szólnak. Jézus mondja: „Az én Atyám mind ez ideig munkálkodik, én is munkálkodom’.’ (Jn 5,17) Mi is járjunk elhívásunkhoz méltóan - a munkában. Bibliavasárnap Pál így tekint missziói munkájára: „Nem szégyellem az evangéliumot, hiszen Isten ereje az, minden hívőnek üdvösségére!" (Róm 1,16; LK) „Jó az Úr, örökké tart az ő kegyelme és hűsége nemzedékről nemzedékre.” (Zsolt 100,5; LK) Ő a mi gyógyítónk. Jézus látta a bénát leleményes szeretettel elé vivők hitét. „...így szólt a bénához: Fiam, megbocsáttattak a te bűneid. (...) Neked mondom, kelj fel, vedd az ágyadat, és menj haza!” (Mk 2,5.11) Csak az Emberfiának van hatalma a bűnöket megbocsátani, ezért így int Pál: „...legyetek egymáshoz jóságosak, irgalmasak, bocsássatok meg egymásnak, ahogyan Isten is megbocsátott nektek Krisztusban’.’ (Ef 4,32) A vak Bartimeustól ezt kérdezte az Úr: „Mit akarsz, mit tegyek veled? A vak ezt mondta: Mester, hogy újra lássak. Jézus pedig így szólt hozzá: Menj el, a te hited megtartott téged’.’ (Mk 10,51-52) A leprás ezt kérte tőle: „Uram, ha akarod, megtisztíthatsz engem. Jézus kinyújtva a kezét, megérintette őt, és így szólt: Akarom, tisztulj meg!” (Lk 5,12-13) A bölcs Prédikátor szerint az ember minden munkája igen nagy hiábavalóság, mert végül: „A por visszatér a földbe, olyan lesz, mint volt, a lélek pedig visszatér Istenhez, aki adta'.’ (Préd 12,7) Jézus a saját munkájába állította be övéit: „A tanítványok pedig elindultak, és hirdették az embereknek, hogy térjenek meg....... sok beteget megkentek olajjal, és meggyógyították őket!’ (Mk 6,12-13) Négyszázkilencvenhét éve ismerhetjük a reformáció tanítását: Solus Christus! Egyedül Krisztus érdeméért, ingyen kegyelemből, hit által igazulunk meg Isten előtt. „Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz.” (Zsid 13,8; LK) „Mert más alapot senki sem vethet a meglevőn kívül, aki Jézus Krisztus.” (íKor 3,11) „A fundamentum maradjon megingathatatlan! Hogy a hit engesztel ki Istennel, és igazít meg, minden emberi cselekedet vagy érdem nélkül. Isten áldott igéje felséges drága kincs; aki ezt hallgatja és hiszi, az ezzel megigazul” - vallja dr. Luther Pállal együtt. „Hiszen azt tartjuk, hogy hit által igazul meg az ember, a törvény cselekvésétőlfüggetlenül. (...) Isten ingyen igazít meg az ő kegyelméből a Krisztus Jézusban lett váltság által’.’ (Róm 3,28.24) Az Úr Jézus nyolcszoros üdvígérete után a kilencedik mindenkori tanítványainak szól: „Boldogok vagytok, ha énmiattamgyaláznak és üldöznek titeket... Örüljetek és ujjongjatok, mert jutalmatok bőséges a mennyekben...” (Mt 5,11-12) Lisztrában egy születésétől fogva sánta ember „hallgatta Pál beszédét, aki rátekintett, és látta, hogy van hite ahhoz, hogy meggyógyuljon”. S azt az evangéliumot hirdette az őt istenítő sokaságnak: „...ezekbőla hiábavaló dolgokból térjetek meg az élő Istenhez...” (ApCsel 14,9-15) Te is kérd: „Te örök evangéliom, / Te légy vezérem utamon!" (EÉ 287,4) ■ Garai András HIRDETÉS A múlt terhe - a jelen felelőssége Emlékezéskultúra és hitoktatás A magyar tudomány ünnepe alkalmából az Evangélikus Hittudományi Egyetem Ószövetségi Tanszéke november 6-án konferenciát rendez az egyetem dísztermében (1141 Budapest, Rózsavölgyi köz 3.). A rendezvény ideje alatt megtekinthető lesz a Zsidó iskolások Budán és Óbudán 1920- 1949 című vándorkiállítás. A részvételi szándékot az ebédigény megjelölésével november 3-ig kérjük jelezni a teologia@lutheran.hu e-mail címen vagy az 1/469-1050-es telefonszámon. Konferenciaprogram 9.30: Rektori köszöntés - dr. Szabó Lajos egyetemi tanár 9.40: „Amikor a gyereked kérdez tőled” - Úton a témához ószövetségi/biblikus perspektívából - dr. Hausmann Jutta egyetemi tanár 10.00: A múltfeldolgozás szociálpszichológiája: felelősségvállalás és megbékélés?! - dr. Kovács Mónika egyetemi docens 10.20- 10.40: Vita 11.20- 11.40: Keresztény teológia és tanítás - Megfontolások zsidó perspektívából - dr. Gábor György egyetemi tanár 12.00-12.20: Zsidó iskolások - Egy vándorkiállítás pedagógiai tanulságai - dr. Gombocz Eszter főiskolai tanár 12.20- 12.40: A holokauszt és a hozzá vezető út - Kihívás a mai evangélikus hitoktatás számára - dr. Csepregi András iskolalelkész 12.40-13.10: Vita Vándorkiállítás: Zsidó iskolások Budán és Óbudán 1920-1949 A konferencia napján a Zsidó iskolások Budán és Óbudán 1920-1949 című vándorkiállítás tekinthető meg az egyetemen. A tárlat az egykori iskolás gyerekek személyes történetein keresztül mutatja be a holokauszt előtti budai és óbudai zsidóság többségi társadalommal való békés együttélésének fokozatos megszűnését. A tárlat öt könnyen fölállítható tablóból áll, melyek oktatási célra is használhatók történelem-, magyar-, osztályfőnöki, illetve egyéb, akár fakultációs, felső tagozatos és gimnáziumi órákon. A tanároknak segédanyagként szolgál a Megkésett iskolai találkozó című CD-ROM, amely egy óbudai izraelita iskola történetét dolgozza fel. (Gombocz Eszter: Megkésett iskolai találkozó /Spätes Klassentreffen. Az Óbudai Izraelita Elemi Iskola története 1920-tól 1944-ig. Holokauszt Közalapítvány, Goethe Intézet, 2010.) A kiállításhoz feladatgyűjtemény is készül (a 14 és 18 év közötti korosztály számára), amely az órai munkát segíti majd az interaktív módszerek alkalmazásával. IX0YC
