Evangélikus Élet, 2014. július-december (79. évfolyam, 27-52. szám)

2014-10-19 / 42. szám

8 4» 2014- október 19. PANORÁMA Evangélikus Élet Istennel szövetségben -Folytatás az 1. oldalról A vastapsot kiváltó, színvonalas és lelkes műsor után Gáncs Péter el­nök-püspök igehirdetése követke­zett (íMóz 6 alapján). A lelkészi ve­zető a középpontba állított igehely kulcsmondataként a következőt emelte ki: „De Nőé kegyelmet talált az Úr előtt” (íMóz 6,8) Vagyis a szö­vetség Isten kezdeményezésére jött létre közte és a vele együtt „járó” em­ber között - hogy aztán a kegyelem­teljes kapcsolat Mózessel, Ábra­hámmal, majd Jézus tanítványai­val újuljon meg ismét. a nap résztvevőit. Ki-ki az érkezése­kor húzott lapocskán feltüntetett terembe indulhatott elmélyedni a nap üzenetében, lelkészek és nem lel­kész lelki vezetők segítségével. A megbeszélésekről meg is uzson­názva visszatérő, ugyancsak „sokszí­nű” - katolikus, református, evangé­likus - gyülekezet ezután két tanú­ságtételt hallgathatott meg az ország templomában. Elsőként Berecz András ének- és mesemondó osztotta meg „teológi­ailag kikezdhető” istenélményét a hallgatósággal, népi humorral és ízes bölcsességgel fűszerezve mondandó­ié be Berecz András velős, szellemes és hite(le)s előadását, amelyben ő ma­ga mintegy „kívülről csodálkozott rá" saját öröklött vallásosságára. Dr. Solt Pál a Legfelsőbb Bíróság volt elnökeként (a nyugalmazott jo­gász szavaival élve: a hitélet „tanúja­ként") tett bizonyságot a történelem­nek és a politikai rendszereknek ki­szolgáltatott szellem szabadságáról. Belső derűt sugárzó vallomását A get­tótól a templomig elnevezéssel illet­te, majd főleg a családjához kötődő emlékein keresztül vázolta fel az 1968-as megkeresztelkedéséig tartó, Isten felé vezető útját. Szót ejtett töb­bek közt a szentendrei zsidó felme­nők második világháborús deportá­lásáról és az egyetemi hallgatótársától kapott Biblia viszontagságos, fenye­gető társadalmi körülmények közt is menedéket nyújtó, megtartó erejéről. Séf esik Zoltán lelkész Az új szövet­ség című (Róm 8 alapján tartott) pré­dikációjában szintén a vallásos gon­dolkodás megszabadító hatásáról be­szélt, személyes példákkal támasztva alá saját esendőségét, amellyel gyak­ran elfedi a benne élő Jézus-arcot. „Ugyanígy segít a Lélek is a mi erőt­lenségünkön. Mert amiért imádkoz­nunk kell, nem tudjuk úgy kérni, ahogyan kell, de maga a Lélek esede­zik értünk kimondhatatlan fohászko­dásokkal” - szól a felolvasott levél­­részlet (Róm 8,26) egyik páli monda­ta, amely a lelkész szerint nem ért­hető meg az eredendő bűnben fogant „Szövetség és szivárvány néktek a mi Istenünktől, aki Teremtőnk, Gond­viselőnk és szabadító Istenünk” - köszöntötte a szószékről az egybegyűl­teket a Magyarországi Evangélikus Egyház elnök-püspöke. Szemlélete­sen a szószéken vette fel Luther-kabátjára a Tízparancsolat kőtábláit jel­képező fehér gallért (Mózes-táblát), a püspöki keresztet, végül egy szi­­várványos stólát, amely - Colors of Grace (a kegyelem színei) felirattal - az Európai Protestáns Egyházak Szövetségének jelképe. Ezzel egyszerre mutatta fel Isten világgal kötött szövetségének ó- és újtestamentumi ré­tegeit, és utalt „a kegyelem színeinek” tiszta teológiai üzenetére. Gáncs Péter hangsúlyozta, hogy Nóé Istennel járt, és kegyelmet talált Isten előtt. „Hiszem és remélem, hogy azért vagyunk most itt - talán több mint ezren -, ebben a bárkában, a Deák téri templomban, hogy Isten szí­ne előtt mi is megtaláljuk újra azt a bizonyos kegyelmet és a kegyelem­nek csodálatosan kibomló színvilágát...- fogalmazott. - Ennek az evangélizációnak csak akkor van értelme ma itt, a Deák téren, ha a há­laadás jelei a bárkán kívül is épülnek. Hogy amit itt megtalálunk, ami­re rácsodálkozunk, az menjen ki ebből a templomból, menjen ki a világ­ba, és ott épüljenek a hálaoltárok, ott hangozzék föl az Istenre mutató, Isten nagyságát és irgalmát hirdető ének és élet” - hallották a szinte pa­rancsként zengő szavakat a jelenlévők a püspöktől. ■ T. F. A Nóé bárkája című gyermekkantáta a kiskőrösiek előadásában Az ebédszünet előtt bibliakörökre „oszlott” a templomi gyülekezet. A szervezők ötletességét dicséri, hogy élve az Insula Lutherana részét képező Deák Téri Evangélikus Gim­názium tantermei adta lehetőséggel is, huszonkét kis csoportba tervezték „sorolni” - helyesebben: sorsolni -ját. Az általa előadott, a pokol és a mennyország titkát kutató hadvezér­ről szóló mese, valamint a 17. század végéről származó, Verőce várme­gyében keletkezett népének való­ban „párájával függőleges”, Isten fe­lé szálló lelkiséget tükrözött. „Vala­ki a szelet jó irányból fújja” - fejez­„ádámi logika” felől. Hiszen csakis a megváltott lélek mélyéről fakadhat föl újra a kegyelmet kérő ima, és válhat ezáltal újból láthatóvá az ember el­homályosuló istenképűsége. Az igehirdetést követően úrvacso­ra vette kezdetét, a Deák téri gyüleke­zet lelkészei - Cselovszky Ferenc, Gáncs Péter és Gerőfiné dr. Brebovszky Éva - szolgálatával, illetve a pest­szentlőrinci evangélikus gyülekezetből érkezett Új Teremtés együttes zenei kí­séretével. Gáncs Péter délelőtti prédikáció­jában „a bárkán kívüli” Nóé-féle ol­tárépítésre ösztönözte az evangélizá­cióban részt vevő híveket, akik a nap végére megtapasztalhatták Istennel és egymással kötött szeretetszövetségü­­ket. Egy-egy színnel pedig akár tovább gazdagíthatják közvetlen és közvetett környezetüket is. Hiszen ugyanott áll­nak, ahol valaha Nóé is járt. Valahol a szivárvány alatt. ■ P. M. Kegyelmet találni A közös templomi alkalom után a Deák téri épületegyüttes első eme­leti gyülekezeti kistermében Gerőfi­né dr. Brebovszky Éva, a helyi egy­házközség egyik lelkésze volt kis csoportunk vezetője. Néhány szavas bemutatkozással szaladt körbe a szó, amelyből kiderült, hogy nemhi­ába nevezik országosnak az evangé­­lizációt, mert ugyan most csak tizen­négyen voltunk (11 nő és 3 férfi), de az ország nyolc különböző gyüleke­zetének képviseletében: az oroszlá­nyi, veszprémi, maglódi, csömöri, budapest-zuglói, VIII. kerületi, De­ák téri evangélikus gyülekezetből - és jómagam a Kelenföldi Reformá­tus Egyházközségből.- Kinek mit mond ez a kifejezés: „Nóé kegyelmet talált”? - tette fel a kérdést a lelkésznő.- Elkezd valami olyat hinni az ember, amit addig nem hitt - sum­mázta véleményét Józsi bácsi a zug­lói gyülekezetből, majd örömmel számolt be hatvan évvel ezelőtti megtéréséről. - Az ember abba­hagy mindent, amit addig csinált, és látatlanban engedelmeskedik Is­tennek. Ezt tette Nóé és Ábrahám is. Veszprémi testvérnőnknek a ki­választottság jutott eszébe ennek kapcsán, a következő hozzászóló pe­dig az ember bűnösségét hallotta ki, mert akkor van szükség a kegyelem­re, ha bűnös az ember. Ezek után tértünk át az „Istennel já­rás” fogalmára - mit is jelent ez? Dr. Brebovszky Éva az Istenre figye­lést hozta elénk, mert csak az tud vele járni, aki rá figyel. Az élénkülő beszélgetés később az Újszövetség tárgykörére terelődött, ahol Isten kegyelme kézzelfogható­vá vált mindenki számára.- Krisztusban nem egy kiválasz­tottnak hirdettetík az Isten ke­gyelme, szeretete immár az egész világ számára kiszélesedik - fog­lalta össze az elhangzottakat a lel­késznő. A hála témája következett (a bárkából kijőve Nóé is oltárt épí­tett az Úrnak), s ez átvezetett ben­nünket a szivárványnak, a szö­vetség jelének értelmezéséhez. Hi­szen a szövetség szimbólumára nézve mindannyiunkban tudato­sulhat Isten megbocsátó kegyel­me, amelyet Krisztus által kaphat­tunk. Mert ugyanaz az Isten, aki Noéval szövetséget kötött, nekünk is adott lehetőséget a vele való szövetségre - Jézus kereszten kiom­ló vére árán. A kiscsoportos beszélgetést közös imádság koronázta meg s hiszem, hogy - egymás hite, Isten szerete­te által - mindannyian épülhet­tünk a hitben ezen az országos csendesnapon. ■ Takács Ferenc A Verasztó János répcelaki lelkész vezette csoportban a beszélgetés két jól elkülöníthető részre vált. Az együttlét első fele volt a személyesebb. Ebben a csoporttagok az életükből hozhattak fel példákat arról, miként tapasztalták meg Isten kegyelmét. Megerősítő volt hallani a szövetségét minden körülmény közt, a legváltozatosabb életek mentén is megtartó Istenről. A beszélgetés második felében a résztvevők a párhuzamosságokat ke­resték Nóé kora és napjaink jelenségei között Jézus összehasonlítását ala­pul véve: „...amiképpen azokban a napokban, az özönvíz előtt, ettek, it­tak, házasodtak és férjhez mentek egészen addig a napig amelyen Nóé bement a bárkába, és semmit sem sejtettek, míg el nem jött az özönvíz, és mindnyájukat el nem sodorta, úgy lesz az Emberfiának eljövetele is’.’ (Mt 24,38-39) Találtak! ■ Bakay Péter országos cigány missziói referens (Sárszentlőrinc) Az óvodások jelenetében Gáncs Péter püspök is vállalt (néma) szerepet

Next

/
Thumbnails
Contents