Evangélikus Élet, 2014. július-december (79. évfolyam, 27-52. szám)
2014-10-19 / 42. szám
4 4« 2014. október 19. KERESZTUTAK Evangélikus Élet 1^ Krisztus örömét sugározták Ökumenikus missziói nap Albertirsán egyenként is megtehetnek az evangélium terjedése érdekében. Fischl Vilmos MEÖT-főtitkár rövid előadásában az ökumenikus tanács munkájának sokrétűségét tárta fel a gyülekezet előtt. A záró istentisztelet liturgiájában a missziói bizottság tagjai is részt vettek. Az istentisztelet után szeretetvendégségen, személyes beszélgetéseken folytathatták a közösségépítést az alkalmi gyülekezet tagjai. ■ Nemeshegyi Zoltán 1517 óta frissebben Lezajlott a reformációi emlékfutás > Hatodik alkalommal rendezték meg múlt szombaton a reformációi emlékfutást. Mivel a korábbi években október végén az időjárás már nem nagyon kedvezett a szabadtéri programnak, ezért a szervezők - Aradi György, GrendorfPéter és Pelikán András evangélikus lelkészek - úgy döntöttek, hogy idén október 11. lenne alkalmas időpont arra, hogy a résztvevők lefussák a távot. Arra azonban nem számítottak, hogy ezen a napon rendezik meg a 29. SPAR Budapest Maratont is. A konkurencia ellenére a korábbi évek megszokott futólétszáma jött el az evangélikus alkalomra. Ötszáz évvel ezelőtt Luther Márton nyilvánvalóan nem gondolta volna, hogy 95 tétele kifüggesztésének dátuma (1517. október 31.) valamikor egyszer futóverseny métereit és napját (is) fogja jelenteni. Ez azonban így van immár hat éve. Egy szép októberi napon a Budapest-Fasori Evangélikus Gimnázium előtt gyülekeznek a futni vágyók, majd rövid igemagyarázat és Novotny Zoltán sportriporter lelkesítő szavai után irány a Városliget, Idén is állandónak mondható, mintegy negyvenfős csapat jött el. A futók megtéve a távot - teljesítményüknek megfelelően - oklevelet, igés lapot, kitűzőt vehettek át. Az alkalom a Miatyánk közös elmondásával és Grendorf Péter áldásával ért véget. Pár száz méterrel arrébb pedig éppen akkor indult el sokezernyi futó, akik a klasszikus maratoni táv lefutásával még sportosabbá tették ezt a napot a 29. SPAR Budapest Mara-Biblikus „bemelegítés” - Grendorf Péter szolgálatával ahol Winston Churchill szobra előtt körözve teszik meg az 1517 méteres távot. Fricska ez az egykori államférfinak, aki híres volt „No sports, just whisky and cigars” (Semmi sport, csak whisky és szivar) mondásáról. tonon. És hogy milyen kicsi a világ: a nevezők között Laczi Roland lelkésszel és családjával is összefutottunk. Mert tudjuk: 1517 óta frissebben! ■ Horváth-Bolla Zsuzsanna ^ Szerényen húzódik meg a reformáció hónapjának rendezvényei között az ökumenikus missziói nap, pedig évről évre visszatérő nagyszerű alkalom ez, melyet a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának (MEÖT) Missziói Bizottsága szervez. Minden évben más településen rendezik, tavaly Szóládon volt, ebben az évben október 12- én pedig Albertirsán tartották meg. Délelőtt öt albertirsai és két pilisi gyülekezet fogadta a vendég igehirdetőket. Az alberti evangélikus templomban Hajdú Zoltán Levente szóládi református lelkész, az irsai evangélikus templomban Dani Eszter református lelkész, a zsinat missziói osztályának vezetője, az irsai református templomban Gyurkó József pécsi metodista lelkipásztor hirdette az igét. Az irsai baptista gyülekezetben Pintér Imre lelkipásztor, a Magyar Pünkösdi Egyház alelnöke, az irsai római katolikus templomban dr. Fischl Vilmos evangélikus lelkész, a MEÖT főtitkára, a pilisi református templomban Durkó István, a Magyarországi Baptista Egyház missziói igazgatója, a pilisi baptista imaházban Szeverényi János, a Magyarországi Evangélikus Egyház országos missziói lelkésze, az Evangéliumi Aliansz elnöke prédikált. Mindig nagyon áldásosak ezek az istentiszteletek, amelyeken más keresztyén felekezetek igehirdetői szolgálnak. Lelki élmény ez az igehirdetőknek és az igehallgatóknak egyaránt, hiszen ugyanarról a teremtő és megváltó Istenről szólhatnak, illetve hallhatnak, mint saját gyülekezetükben, de megtapasztalhatják az egyetemes egyház gazdagságát, színességét. Ebédre Kiszel Mihály római katolikus prépost, plébános látta vendégül a missziói bizottság tagjait és a helyi lelkipásztorokat, finom ebédet és szeretetteljes légkört biztosítva. Kora délután az irsai baptista imaházban különleges egyházzenei áhítatra került sor. E sorok írója, a házigazda gyülekezet lelkipásztora, a bizottság elnöke köszöntötte az ökumenikus gyülekezetei. Ezután a város felekezeteinek énekszolgálata következett. A baptista gyülekezet énekkarát Czibula Istvánné, az albertirsai ökumenikus gospelkórust Iker Borbála, a katolikus fiatalok ének-zeIzlandi vendégek az elnök-püspöknél Gáncs Péter, a Magyarországi Evangélikus Egyház elnök-püspöke október 10-én hivatalában fogadta a reykjavíki Árbaejarkirkja templom munkatársaiból, valamint az Árbae Egyházkerület vezetőségéből álló izlandi delegációt. A néhány napos látogatásra érkező csoport tagjai egyházunk működéséről érdeklődtek. A delegációt Magyarország tiszteletbeli konzulja, Szklenár-Kalló Krisztina vezette, aki tizenöt éve kántorként szolgál az Árbaejarkirkja gyülekezetében. A csoport szombaton érdeklődéssel vett részt a Deák téri templomban megrendezett országos evangélizáció nyitó istentiszteletén. ■ Kiss Tamás felvétele Híd Izland és Magyarország között nei együttesét Oltfán Zsolt vezette. Ez utóbbi szolgáló csoport a KÖSZ nevet választotta - a betűszó feloldása Krisztus Örömét Sugározzuk Zenével. Az Istent dicsőítő énekek között a MEÖT tagegyházainak missziói vezetői szóltak egyházaik küldetéséről és közös feladatainkról. A záró istentisztelet az alberti evangélikus templomban volt. Steinbach József református püspök, a MEÖT elnöke igehirdetésében Lk 1,1-4 alapján lelkesítőén mutatott rá arra, hogy mi az, amit a keresztyének Izlanddal kapcsolatban szeretnék egy olyan élményről beszámolni, amely valószínűleg minden kedves olvasónak ismerős. Annak az élményéről van szó, hogy nemzeti hovatartozásunk szív-, illetve torokszorító módon történő megtapasztalásához általában ki kell lépnünk országunk határain túlra. Ha valaki bele akar borzongani a lábujja hegyétől a feje búbjáig a „mit jelent magyarnak lenni” érzésébe, az látogasson el Felvidékre, Kárpátaljára, Erdélybe... Más hatásmechanizmussal ugyan, de legalább annyira működik ugyanez, amikor egészen távoli helyeken - amelyekhez elképzelésünk szerint semmiféle kapcsolódásunk nem lehet - valami magyar vonatkozás üveggolyószerűen adja kezünkbe a végtelent. Természetesen a hatás akkor lett volna katartikus, ha nem tudtam volna előre, már utazásunk előtt, hogy van kapcsolódási pont - akár hídnak, átjárónak is nevezhetjük - a magyar és az izlandi evangélikusság között. Nekem Hallgrímur Pétursson Passió-énekek című kötete Ordass Lajos fordításában, az 1974-es reykjavíki kiadásban van meg, ami már önmagában megható. Ők adják, adták ki nekünk magyarul. Segítségképpen egy olyan nemzet^zámára, amely nem meríthet szabadon a lelki és szellemi élet forrásaiból, és hálából azért a megbecsülésért, amellyel megítélésük szerint Ordass illette őket. Nem csupán Hallgrímur Péturssont, hanem az egész izlandi nemzetet. Egy szó, mint száz, nemcsak tudtam erről a több ezer kilométeren átívelő hídról, de az említett kötettel a táskámban érkeztem böjt idején Izlandra, azzal a különös belső izgatottsággal, hogy a minden böjti időszakhoz hozzátartozó olvasmányomat most visszavihetem szülőföldjére, és ott merülhetek el benne. Olyan jó Izland kapcsán nem a vulkánokról, gejzírekről, gleccserekről, északi fényről írni. Nem mintha nem lett volna mindez lenyűgöző. De olyan jó a rengeteg és egyre több turista között azon kevesek közé tartozni, akiknek - magyar evangélikusként - az érintődéstől és érintettségtől talán még könny is szökik a szemébe, megpillantva a Hallgrímur-templom bejáratától balra a Passió-énekek fordításaiból való, állandóan ott látható, különböző nyelvű idézetek között a magyar szöveget (képünkön): Én Istenem, Jézus által légy kegyelmes jó Atyám, hadd járhassak sok áldással hü megváltóm nyomdokán. ■ Németh Zoltán
