Evangélikus Élet, 2014. július-december (79. évfolyam, 27-52. szám)
2014-10-05 / 40. szám
4 ◄( 2014- október 5. EVANGÉLIKUS ÉLET Evangélikus Élet A diakónia napja, avagy a cselekvő szeretet ünnepe !► Folytatás az 1. oldalról Az igehirdetés után a Sarepta lakói kedveskedtek zenével-tánccal-énekkel az egybegyűlteknek, majd Molnár lagokkal. Az összefogás újabb bizonyítékaként üdvözölte a Szarvasi Ótemplomi Szeretetszolgálat tagjait, akik bőséges ebéddel készültek a résztvevők számára. fél év. A jövőbeli ünnep, amikor a lakók birtokba vehetik új, kényelmes és modern otthonukat, már átvitt értelemben is csúcspontja lehet a cselekvő szeretet építkezésének... Ferenc egyik novelláját olvasták fel. (Nem véletlenül, hiszen Molnár unokái - Fíorváth Ádám rendező és Sárközi Mátyás író, műfordító - Sztehlo-gyerekekként a Gaudiopolis polgárai voltak.) Bence Imre esperes imádsága után a II. kerület polgármestere, Láng Zsolt fejezte ki büszkeségét, hogy a Sarepta éppen Hűvösvölgyben kezdte meg szeretetszolgálatát, és hogy a sztehlói örökséget most tovább bővítik. Egyházunk országos irodája diakóniai osztályának vezetője, Buda Annamária is Sztehlo Gábor tovább élő szellemiségét, valamint a hazai és külföldi összefogás erejét hangsúlyozta. Megköszönve a sok támogatónak, hogy a Sarepta nincs egyedül, bejelentette, hogy nemcsak bokrétafa került az otthon kertjébe, hanem - a piliscsabai Fébé ajándékaként - egy kis fát is elültetnek majd, melyet az otthon lakói díszítettek fel tarka szaA Bajor Evangélikus Egyház küldöttségének vezetője, Fritz Glancz Isten áldását kérte a fogyatékkal élőket gondozó ápolókra. Hans Klein a Johannita Lovagrend képviseletében a rend és a Magyarországi Evangélikus Egyház diakóniai szolgálatának hosszú és eredményes - már tizennégy éve tartó - együttműködését emelte ki, amely néhai id. Fabiny Tibor professzor közbenjárására indult. (Hans Klein egyébként mint egykori betegápoló tűzött szalagot a bokrétára.) Krámer György, egyházunk országos irodájának igazgatója megköszönte mindazok munkáját, akik ötlettel, szervezéssel, koordinálással segítették a Sarepta bővítését, Isten áldását kérve a munkára. Fabiny Tamás püspök búcsúzójában emlékeztetett arra, hogy az új otthon alapkőletétele másfél éve volt, és reményét fejezte ki, hogy a felszenteléséig nem telik el újabb más-Hiteles és vonzó diakónia - a szó és a tett egysége Idén a Johannita Segítőszolgálat zászlaja vezette a Deák téri templomba vonulókat a diakónia napjának hagyományos ünnepségére. Igehirdetésében Gáncs Péter elnök-püspök a bibliaolvasó Útmutató aznapra kijelölt igéje (4MÓZ 23,19b) alapján jelentette ki, hogy Isten nem mond olyat, amit ne tenne meg, és nem ígér olyat, amit nem teljesít. A szó és a tett, az ígéret és a megvalósulás Istennél együtt létezik, de ha magunkra vetítjük ezt a párhuzamot, bennünk komoly zavar, torzulás van. A diakónia azt éli és hirdeti, hogy újra együtt lehet a szó és a tett, az ígéret és a megvalósulás. Az Útmutató újszövetségi igéjéhez kapcsolódva szólította meg a gyülekezetei a püspök: „Jézus Krisztus ígéretei, szava, teremtő és gyógyító igéje általatok, drága szolgatestvéreim a diakóniában, lesz valóság.” Czibere Károly, az Emberi Erőforrások Minisztériumának szociális ügyekért és társadalmi felzárkózásért felelős államtitkára köszöntőjét egy János evangéliumából származó igével kezdte, amely őt, amikor még a Református Szeretszolgálati Iroda vezetőjeként tevékenykedett, végig vezérelte a diakóniában: „Bizony, bizony, mondom nektek: ha a földbe vetett búzaszem nem hal meg, egymaga marad; de ha meghal, sokszoros termést hoz’.’ (Jn 12,24) Amikor az Úr egyszülött fiát feláldozta, összezúzta a mi vétkeinkért; ez bennünket nemcsak kötelez, de hálára szabadít fel, és ez az igazi diakónia kiindulópontja, ezért hiteles és vonzó példa az egész társadalom előtt - jelentette ki. Végül Isten áldását kérte a diakóniában dolgozókra, hogy még sokáig legyen élő, Krisztusra alapozott és befogadó szeretetszolgálat, amely Sztehlo Gábor születésnapján és a holokauszt hetvenedik évfordulóján különös jelentőséggel bír. Miután az év diakóniai díjazottjai átvették kitüntetésüket, az ünnep 2013 óta van rá lehetőség, hogy az intézmények támogatást, anyagi segítséget kapjanak továbbképzésre vagy közösségfejlesztésre, ha részt vettek a diakóniai szolgálat által szervezett felnőttképzés minden alkalmán. Idén két intézmény mutatott példát: a nyíregyházi Emmaus Evangélikus Szeretetotthon és a Békéscsabai Evangélikus Szeretetszolgálat. hagyományos záróprogramja Sztehlo Gábor szobrának megkoszorúzása volt. Az egyházi és világi vezetők mellett - többek között - a gyermekmentő lelkész nevét viselő evangélikus oktatási intézmény, a Sztehlo Alapítvány, illetve a még élő Sztehlo-gyerekek képviselői is lerótták tiszteletüket. A Himnusz és a Sztehlo-gyerekek dalának eléneklése - a Lajoskomáromi fúvószenekar kíséretében - élénk érdeklődést váltott ki a csütörtök délután pezsgő belvárosi forgatagában. ■ Walkó Ádám Az okleveleket és az ajándékokat Czibere Károly, Gáncs Péter és Gregersen- Labossa György, egyházunk diakóniai bizottságának elnöke adta át Az Év Diakóniai Munkatársa Díj idei kitüntetettjei: Szvitán Erika, a Sarepta Budai Evangélikus Szeretetotthon gazdasági igazgatója. Mészáros Attiláné, a Kistarcsai Szeretetotthon gondozónője. Bódi Erika, a Tessedik Sámuel Evangélikus Szeretetszolgálat intézményvezető-helyettese. Az Év Önkéntese Díjat kapta: Gebri István, a nyíregyházi Oltalom Szeretszolgálat önkéntese, aki a hajléktalanokat segítő intézmény ellátottja volt 2006-ig, de rendezett életmódja és példamutató munkaszeretete miatt már nem szorul az intézményre mint lakóhelyre. Hans Klein, a Bodensee Johannita Segítőszolgálat önkéntese, aki a diakóniai együttműködés szervezője, kapcsolattartója, raktárosa, szállítója, munkása és személyes jó barátja is egyben. Az Év Szponzora Díjat vehette át: Ábelovszky László, aki tíz éve rendszeresen természetbeni adományokkal járul hozzá a Békéscsabai Evangélikus Szeretetotthon működéséhez (fürdőszoba-felújítás, bútorok, lépcsőn járó lift), a helyi gyülekezet vezetője. Imró Zoltán és Sztancsik László többéves segítő és kivitelező munkája mellett a Sarepta-szeretetotthonnak nyújtott segítségért: az augsburgi diakonisszakórház Sareptának adományozott felszerelését szakszerűen lebontották, elszállították és felszerelték. Tar Huba, a Tar és Társa Kft. tulajdonosa; az Oltalom Szeretszolgálat számára rendszeres ételadományokat juttat; 2013-ig ellátta az intézmény népkonyháját. Tízéves a kaposszekcsői Evangélikus Diakóniai Otthon ► A kaposszekcsői evangélikus templomban szeptember 24-én ünnepi hálaadó istentiszteleten adtak hálát az Evangélikus Diakóniai Otthon lakói és dolgozói meghívott vendégeikkel együtt az intézmény megalapítása óta eltelt tíz évért. Az istentisztelet liturgiái szolgálatát az otthon lelkésze, Szűcs Eszter vezette Szabó Vilmos Bélával, a Tolna- Baranyai Egyházmegye esperesével együtt. Az ünnepi alkalmon Gáncs Péter püspök hirdette Isten igéjét, prédikációjában hangsúlyozva: van miért hálát adni a kegyelmes Istennek, hiszen az elmúlt tíz esztendőben az otthon nagyon sok megfáradt, az élet terheitől roskadozó idős embernek nyújtott támaszt és biztonságot. Az otthon lakói ünnepi műsorral köszöntötték a megjelenteket, majd e sorok írója intézményvezető lelkészként köszöntötte azokat az idős testvéreket, akik a kezdetektől, azaz 2004 óta lakói az otthonnak. Hasonlóképpen került sor a dolgozók a köszöntésére, hiszen jó páran az intézmény megalapítása óta tagjai a munkatársi közösségnek. Ünnepi köszöntőt mondott Radosné Lengyel Anna egyházkerületi felügyelő, Krámer György, az országos iroda igazgatója, Csapó Gyuláné kaposszekcsői polgármester, Aradi András, az otthon igazgatótanácsának elnöke, valamint Wolf János, az egyházközség felügyelője. Az országos iroda diakóniai osztályát Buda Annamária osztályvezető képviselte. A Tolna-Baranyai Egyházmegye nevében Andorka Árpád egyházmegyei felügyelő köszöntötte az ünneplő gyülekezetét. Az istentiszteletet követően került sor a helyszínen, kemencében sült malacok és szárnyasok elfogyasztására. A kötetlen, testvéri együttlét keretében az ünneplők az otthon zárókövénél koszorút helyeztek el, majd felszeletelték az intézmény születésnapi tortáját. A tortán lévő tíz szikraszökőkútgyertya emlékeztetett: eltelt tíz év, amely egy intézmény életében nem hosszú idő, ám egy emberi életút léptékével mérve nem is rövid időszak. Köszönet a mindenható Istennek, hogy - idézve Krámer Györgyöt - elw köteleződött irántunk. Válaszunk £ nem lehet más, mint továbbra is elkötelezetten és hűségesen helytállni szolgálatunkban, hivatásunkban azokért az idős testvérekért fáradozva, akiket életük utolsó szakaszában ránk bízott az Isten. ■ Szabó Szilárd
