Evangélikus Élet, 2014. július-december (79. évfolyam, 27-52. szám)
2014-10-05 / 40. szám
Evangélikus Élet EVANGÉLIKUS ÉLET 2014. október 5. w- 3 Otthonra találva Lelkésziktatás Szákszenden ► Népes családja jelenlétében ünnepelte első önálló gyülekezeti szolgálatba lépését Széli Éva Anna. A lelkésznőt Szarka István fejér-komáromi esperes szeptember 28-án, vasárnap délután iktatta be a Szák-Szendi Társult Evangélikus Egyházközség parókusi hivatalába. Az ünnepi alkalmon a beiktatott lelkész mellett Szemerei János, a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület püspöke hirdette Isten igéjét. Isten gondviselését hangsúlyozta íPt 5,7 alapján tartott prédikációjában a püspök. Rámutatott, hogy a beiktatási ünnepen keresztül is tanúi lehetünk annak, hogy Isten gondoskodik itt élő népéről, és ehhez embereket használ föl. Széli Éva Ef 2,19 alapján arról beszélt a templomot megtöltő híveknek, hogy Isten ígéretet adott nekünk arra, hogy idegenekből háza népének tagjaivá válhatunk. Őbenne találhatunk otthonra és lelki közösségre - mondta el személyes megtapasztalását. Sokan adták át jókívánságaikat a frissen beiktatott lelkésznőnek. A korábban Szákszenden szolgáló pásztorok közül köszöntőt mondott Selmeczi Lajos nyugalmazott lelkész, illetve Deme Károly salgótarjáni, Veres József komáromi és Kása Gergely bokodi lelkipásztor is. A Fejér-Komáromi Egyházmegye lelkészei és gyülekezetei nevében Vancsai /ózse/bakonyszombathelyi lelkész és Molnár István egyházmegyei felügyelő üdvözölte az új szolgatársat. Az egyházkerület elnöksége részéről Mészáros Tamás kerületi felügyelő szólt. Örömét fejezte ki László Kálmán, a település polgármestere, valamint Adorján István, az egyházközséghez tartozó vérteskethelyi filia gondnoka is. Megható pillanatokat jelentett az édesapa, Széli Bulcsú nyugalmazott lelkész megszólalása, aki egyben az egész család áldáskívánását adta át leányának. Széli Évát a számára az utóbbi években otthont jelentő kispesti gyülekezet nevében Deák László lelkész meleg szavakkal, a hívek delegációja pedig énekkel köszöntötte. A családias hangulatú, örömteli istentiszteletet szeretetvendégség zárta a helyi faluházban. ■ AM Széli Éva édesapja, Széli Bulcsú nyugalmazott lelkész jobbján Széli Éva Anna Lucfalván nőtt fel. Tízévesen adta át életét Jézus Krisztusnak. 1994-ben kántor lett Orosházán, majd jelentkezett az Evangélikus Hittudományi Egyetem hittanár szakára, ahol 1998-ban kapott oklevelet. 2001-ben ének-zene szakos tanári diplomát is szerzett a Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Tanárképző Főiskolai Karán. Ezután ösztöndíjjal Németországban, a herfordi egyházzenei főiskolán tanult. Az ösztöndíjas év letelte után orgonistaként és karvezetőként vállalt állást, hogy folytathassa tanulmányait. 2006-ban tért haza Magyarországra, amikor világossá vált számára, hogy Isten a lelkészi szolgálatra hívja. Ezt követően sikerült az ötéves elméleti képzést négy év alatt befejeznie. Hatodéves gyakorlatát a vanyarci evangélikus gyülekezetben töltötte Szabó András mentor mellett. Lelkésszé avatása után édesapja, Széli Bulcsú mellett segédkezett a kispesti gyülekezetben. A parókusi alkalmassági vizsgálat sikeres megállását követően lelkészéül hívta a szákszendi gyülekezet. 230 éves az alsószeli gyülekezet ► Kétnyelvű istentiszteleten ünnepelte fennállásának kétszázharmincadik évfordulóját a szlovákiai Alsószeli (Dőlné Saliby) gyülekezete. A szeptember 27-én, szombaton tartott alkalmon Milan Krivda, a Szlovákiai Ágostai Hitvallású Evangélikus Egyház Nyugati Egyházkerületének püspöke, valamint Szemerei János, a Magyarországi Evangélikus Egyház Nyugati (Dunántúli) Egyházkerületének püspöke hirdette Isten igéjét. A liturgiában Nagy Olivér helyi lelkész mellett dr. Andrea Lukacovská pozsonyi egyházmegyei espereshelyettes és Zora Tuláková deáki lelkész működött közre. Énekkel szolgált Saróka Liliána verséneklő művész, illetve a felsőszeli gyülekezeti kórus és az alsószeli dalkör. Az Alsószeli Evangélikus Egyházközség a hivatalos feljegyzések szerint 1784-ben alakult. Első lelkészét Szűcs Jánosnak hívták, templomát 1878-ban szentelték fel. A gyülekezetnek jelenleg több mint ötszáz tagja van. A közösség számára fontos a kétnyelvűség megőrzése és az örökség gyarapítása. Milan Krivda püspök a kősziklára épített ház (Mt 7,24-25) példázatát bontotta ki a hívek számára. Szemerei János pedig Zsid 13,7 alapján arra hívta fel a hallgatóság figyelmét, hogy szükséges emlékezni Isten csodáira. Azért, hogy a jelent jobban megbecsüljük, hogy az identitásunk, a hitünk erősödjön - tette hozzá a lelkészi vezető. A két prédikációt követően köszöntések hangzottak el. Dr. Andrea Lukacovská espereshelyettes mellett Zuzana Slíziková, a szomszédos felsőszeli egyházközség lelkésze, Pintér György, a zombai gyülekezet felügyelője, valamint dr. Erdélyi Pál vágfarkasdi református lelkész mondta el jókívánságait. Az istentisztelet után a jelenlévők megkoszorúzták a templom előtt található, az első világháború áldozatainak tiszteletére állított emlékművet. Ez alkalomból beszédet mondott Seres Lajos helyi polgármester és Szűcs Sándor, Zomba község polgármestere. Az ünnepség zárásaként a magyar és a szlovák püspök - a reformáció kezdetének ötszázadik évfordulójára való készülés jegyében - a templomkertben közösen elültettek egy tölgyfát. Végül mindenkit várt a szeretetvendégség a helyi kultúrházban. ■ Adámi Mária Újraszentelték Maglód legrégibb épületét: a haranglábat ► Maglód legrégibb épülete az Öregfalu fölött magasló evangélikus templomtól mintegy kétszáz méterre álló, 1720 körül épült harangtorony. Ahogy a helyiek nevezik: harangláb. Három harangja közül a legrégibb a Putere János által 1723-ban Budán öntött, füles koronás felfüggesztésű lélekharang. A felújított haranglábat szeptember utolsó szombatjának délutánján, a tizenhatodik maglódi szlovák nap keretében megtartott kétnyelvű hálaadó istentisztelet után szentelték újra. A harangok ma is hívják a híveket istentiszteletre. Napról napra jelzik az idő múlását. Megcsendülnek, amikor halottja van a gyülekezetnek. Máig élő népszokás Maglódon a karácsony szentesti harangozás és közös éneklés a haranglábnál. A tornyocska a város jelképe. A település címerében, az egyházközség pecsétjében, de még a maglódi Auchan áruház lógójában is szerepel. Nagyobb felújítást utoljára 1959-ben végeztek rajta. Akkor készíttette elé a gyülekezet az úgynevezett Luther-lépcsőt. Az Emberi Erőforrások Minisztériuma által kiírt, Egyházi épített örökség védelme és egyéb beruházások című pályázaton a Maglódi Evangélikus Egyházközség hárommillió forintot nyert. A felújítást Maglód Város Önkormányzata közel egymillió-háromszázezer forinttal támogatta. A gyülekezet tagjai másfél millió forint adománnyal és közösségi munkájukkal járultak hozzá a renováláshoz. A felújítás során elvégezték az épület falszigetelését, külső-belső vakolását és festését. Kovácsoltvas kerítés váltotta fel az eddigi drótkerítést. Új cserépfedést kapott a tetőzet, és megújult a Luther-lépcső burkolata is. A tizenhatodik maglódi szlovák nap keretében megtartott ünnepi istentiszteleten Gulácsiné Fabulya Hilda, az Országos Szlovák Lelkészi Szolgálat vezetője igehirdetésében a zsoltárost idézte: „Adjatok hálát az Úrnak, mert jó, mert örökké tart szeretete!" (Zsolt 118,1) Szólt arról, hogy a maglódi gyülekezet hálás lehet Isten nemzedékek során át megtapasztalt szeretetéért, azért, hogy számára valóban „erős torony az Úr neve” (Péld 18,10). Győri Péter Benjámin esperes köszöntésében emlékeztette az ünneplőket arra: amint a harang szava hívja a gyülekezetét, úgy az egyháztagok feladata az, hogy kilépve a templom falain kívülre, Jézushoz hívják az embereket az evangélium szolgálata által. Az istentisztelet végén kedves meglepetésként szolgált, hogy Pintér Tibor helyi festő egy - a haranglábat ábrázoló - festményt ajándékozott az egyházközségnek. A népes gyülekezet a templomból a haranglábhoz vonult, ahol dr. Cserhátiné Szabó Izabella, az Északi Egyházkerület püspökhelyettese szentelte újra a harangtornyot: „Áldott legyen a gyülekezet, amely megérti a harangok hívó szavát, hogy Isten kegyelmének gazdagságát magasztalja nemzedékről nemzedékre.” Tabányi Pál polgármester példaértékűnek nevezte az evangélikusság és a város összefogását, amellyel nemcsak a gyülekezetét, hanem az egész települést gazdagítják. Az ünnepség után nem sokkal megkondult az estharang. A dombvidék felett lágyan elszálló hangjából ezen a szép szeptemberi alkonyon mintha kihallatszott volna az a reménység, hogy a megújított torony harangjai még sok-sok nemzedéken keresztül fogják hívni az élőket, siratni a holtakat és megtörni a viharokat Maglód felett. ■ Németh Mihály
