Evangélikus Élet, 2014. július-december (79. évfolyam, 27-52. szám)

2014-09-21 / 38. szám

Evangélikus Élet PANORÁMA 2014. szeptember 21. » 9 Az ünnep egyben Csjernyik Maja keresztelője is volt Templom-újraszentelés Csanádalbertin ► Zsúfolásig telt szeptember 13-án a hányatott sorsú csanádalberti evangélikus templom, amikor a helyi gyülekezet hálát adott az elké­szült templomfelújításért. A hajdani tót gyülekezet a kitelepítések ide­jén még többségi evangélikus közösség volt, mára szinte csak a szebb napokat látott épületek emlékeztetnek az elmúlt jobb időkre. „Menjetek be kapuin hálaénekkel, ud­varaiba dicsérettel! Adjatok hálát ne­ki, áldjátok nevét! Mert jó az Úr, örök­ké tart szeretete és hűsége nemzedék­ről nemzedékre” (Zsolt 100,4-5) Ha az olvasó a Google térképén meg­keresi a kicsiny csongrádi községet, hamar rátalálhat az evangélikus temp­lom omladozó vakolatú, törött abla­­kú épületére. A Google Street View, vagyis Utcakép szolgáltatása Csa­nádalberti esetében a 2011. decembe­ri állapotokat mutatja. Valóban szo­morú látványt nyújt a 2010-es vihar nyomait is viselő templom. Ehhez ké­pest aki ma odalátogat, egy gyönyö­rű templomot talál a nemrég még omladozó helyén. Mi történt? A kicsiny közösség ve­zetése - élén Szőcs Istvánné presbi­terrel - mert nagyot álmodni, és ko­molyan vette a bejárat fölött az ősök nyelvén olvasható zsoltárt az Úr örökké tartó szeretetéről és hűségé­ről. Pályázati forrás után néztek, hátha megmenthető a súlyos vihar­károkat szenvedett épület. Kérdésünkre Szőcs Istvánné el­mondta, hogy a nagy károk enyhíté­sének egy részét - az ablakok javítá­sát és a belső festést - még a bizto­sítási összegből fedezte a gyülekezet, de a súlyos külső károk kijavítását csak a Darányi Ignác Terv pályázatán elnyert mintegy húszmillió forintnyi támogatás tette lehetővé. (A pályáza­tot a berettyóújfalui Gácsi József ír­Az oltár előtt Lászlóné Házi Magdolna, Gáncs Péter és id. Kutyej Pál ta. A tervező Molnár Zoltán volt Bé­késcsabáról, a kivitelezést pedig a Bé­kés Bau Kft. részéről Tóth András vé­gezte. A műszaki ellenőr Szuda György volt.) Sajnos a torony elérésekor a mun­kások további súlyos sérüléseket fe­deztek fel a toronysisak bádogozásá­ban, amelynek orvoslását a pályáza­ton elnyert összeg már nem fedezte. A Déli Evangélikus Egyházkerület, a Nyugat-békési Evangélikus Egyház­megye, Csanádalberti önkormány­zata, valamint a Négy-Határ 99 Kft. együttesen közel kétmillió forinttal egészítette ki a rendelkezésre álló forrásokat, hogy szeptember 13-án egy megnyugtatóan felújított templom fogadhassa az újraszentelésre egy­begyűlteket. A megvalósult felújítás újra a falu ékességévé tette az épületet. Az ünnepi alkalom bevezetője­ként Kutyej Pál helyettes lelkész kö­szöntötte a templomot teljesen meg­töltő gyülekezetét. A hálaadó istentiszteleten prédiká­ló Gáncs Péter püspök a 100. zsoltár alapján hangsúlyozta annak szimbo­likus jelentőségét is, hogy a templom­szentelési ünnepen keresztelőre is sor kerülhet. Az istentisztelet végén a Déli Egyházkerület lelkészi vezetője - a tótkomlósi gyülekezet ajándéka­ként - a 100. zsoltárnál kinyitott Bib­liát helyezett az újraszentelt templom oltárára. Csonka Zsuzsa beosztott lelkész hirdetéseit követően Kiss Boglárka szavalatával zárult az istentisztelet, melyet ünnepi közgyűlés követett Dé­nes Erzsébet egyházközségi felügye­lő vezetésével. Ezen felszólalt, illet­ve köszöntőt mondott Radosné Len­gyel Anna országosfelügyelő-helyet­­tes, Csjernyik Zoltán polgármester, Madarász Géza egyházmegyei fel­ügyelő és Szőcs Istvánné presbiter. ■ Kiss Tamás ■MM ■■MMMMMHM •< ’ samt?* ' Huszonöt éve hunyt el Ratkó József Ratkó József költő, drámaíró, könyv­tárigazgató volt. Mélyről indult. 1936. augusztus 9-én, Budapesten született. Szülei egyszerű munkásem­berek, apja lakatos, anyja pedig var­rónő. Gyermek- és ifjúkora Pesterzsé­bethez, Vámosmikolához, Sándorfal­­vához, Miskolchoz, Parasznyához, Erdőbényéhez, Hajdúhadházhoz, Ti­­szadobhoz és Nyíregyházához kötő­dött. Volt lelenc, „gyermekvárosi polgár” eltanácsolt egyetemista. Dol­gozott állami gazdaságban, borpin­cészetben, dolgozott segédmunkás­ként, pedagógusként, újságíróként Nyíregyházán, majd könyvtárosként Nagykállóban. Már ez a hosszú felsorolás is jelzi: nehéz, sokat próbált, küzdelmekkel tarkított és nehezített életpálya az övé. Helyzete, sorsa - főleg az indu­lásnál - nagyon hasonlított József At­tila és Makszim Gorkij „startjához”. A Hetek irodalmi csoport tagjaként indult, és eleinte főleg a Napjaink, a Tiszatáj, az Alföld és az Új írás közöl­te írásait. Mivel „mélyről” jött, „mély­ségekben” gondolkodott, távol maradt tőle az elnagyolt, felszínes látás. Mí­vesen megfogalmazott valóságisme­retét és őszinteségét, a szegények és szenvedők iránti szolidaritását saját életének nehézségei tették igazzá és hi­telessé, költészetét pedig a szegénység és a közösség költészetévé. A szegénység és a halál problémá­jával foglalkozva a megoldást a „ki­írásban” és a szolidaritásban látta: az egyes ember problémáiról, nehézsé­geiről nyíltan kell beszélni és írni - vallotta. A halál és mindenféle meg­próbáltatás, szenvedés ellen pedig a minél nagyobb emberi közösségek­ben kell felvenni a harcot, hadállása­iból visszaszorítani azt a minimális mértékűre. Egy interjúban így nyilatkozott: „A költő, amire vállalkozik, akármi­lyen sürgős munkára, nem térhet ki két feladat elvégzése elől: 1. Föl kell mérnie, honnan jön, milyen erőtar­talékai vannak. 2. Szembe kell néz­nie a halállal, hogy az ne zavarja munkájában.” (Márkus Béla: Ven­dégünk volt Ratkó József. Hajdú- Bihari Napló, 1970.) Ratkó József nem tanulta, hanem megélte, személyében szenvedte vé­gig költészetének, irodalmi működé­sének „alaptémáit” ezért vált tartal­massá, hitelessé munkássága már életében. „A személyes sorson túl a kor emberének sorsa is ez, ezzel emelkednek a csak vele történt dol­gok egy általánosabb érvényű gondo­lat kifejezésének lehetőségére.” (Ilia Mihály) Néhány alkotása, néhány verseskö­tete: Félelem nélkül (1966); Fegyver­telenül (1968); Egy kenyéren (1970). Külön kell megemlítenünk a Segítsd a királyt! című színművét, amelynek egyes részleteit a Nagykökényesen tá­borozó hatvani olvasótáborban írta, és itt mutatták be a készülő mű ke­resztmetszetét először. A darab könyv formájában 1985-ben jelent meg. Az események középpontjában I. Szent István áll az 1031. esztendőben, amikor már nem élt fia és kiszemelt utóda, Imre herceg. A király tragédi­ájában benne feszül a „Hogyan to­vább?!” kérdése. Ki lesz az utód, és mi lesz a magyarság sorsa? Mögötte pedig ott van Ratkó József személyes tragédiája: nem sokkal azelőtt kellett eltemetnie fiát, Attilát. Bőkezűen megajándékozott mind­nyájunkat eszméltető verseinek, iro­dalmi alkotásainak, megnyilatkozá­sainak sokaságával. Sajnálom, hogy személyesen nem ismerhettem. Elismerései: József Attila-díj (1969), Szabó Lőrinc-díj (1971), SZOT-díj (1975), Váci Mihály-díj (1979), Szép Ernő-díj (1985), illetve posztumusz Magyar Örökség díj (2006). 1989. szeptember 13-án hunyt el Debrecenben. Maradandót alkotott. Ratkó József „beírta magát” az iroda­Nyelvelés Nem tudom, ki hogy van vele, én egyre nehezebben igazodom el az újabb és újabb betű- meg mozaikszavak, szakkifejezések világában. S most nem a bizo­nyos körökben szinte kötelező anglicizmusra gondolok (már megint külföldiül beszélnek - mondja ilyenkor szomszéd né­nim), hanem a friss keletű ma­gyar nyögvenyelősökre. Évek óta szokjuk az ÁNTSZ-t, de sokan még ma sem tudják, hogy ez minek is a nyelvi „sűrítmé­nye” (Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat), mert ők bi­zony változatlanul az SZTK-ba jár­nak orvosi vizsgálatra, az időseb­bek meg egyenesen az OTI-ba. Ez idő tájt, iskolakezdéskor pedig sűrűn olvasunk, hallunk a Klikről, a Klebelsberg Intézmény­fenntartó Központ betűjeléről, amely egyelőre szinte csak nega­tív érzelmeket kelt az érintettek­ben. Sokan hosszú k-val is mond­ják, s talán nem véletlenül... Minap, az MTVA betűjelét látva kitűzőmön, a szomszéd néni megkérdezte, hogy mit je­lent az „A” a végén. Az MTV-t régóta ismeri, de ez az utolsó be­tű mindmáig rejtély számára. Miután felvilágosítottam, hogy a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap emblémája díszeleg a bilétámon, láttam a szemén, hogy hiszi is, meg nem is. A biztonság kedvéért azért el­­ismételtette a megfejtést. Már azt hittem, nem ér újabb meglepetés, de a hétvégi rádió­zás közben ismét felkaptam a fe­jemet egy új kifejezésre. A G7 gazdasági magazin előtt így fi­gyelmeztette hallgatóságát a be­mondó: „A műsor termékmeg­jelenítést is tartalmaz!” Már le­ment a műsor fele, de én még mindig azon tűnődtem, hogy mit is jelent ez a fránya szóössze­tétel. Á, biztosan rosszul hallot­tam, legyintettem, mikor a kö­vetkező magazinműsort is ugyanígy konferálták fel: „ter­­mékmegjelenítéssel”. Napok óta kerülöm a szom­széd nénit, nehogy rákérdezzen. ■ ÖZSVÁTH SÁNDOR lomba, sokak szívébe. Művei nem­csak irodalmunkat, kultúránkat gaz­dagítják, hanem ébren tartják a kül­detés nagyszerűségét, a realitásérzé­ket, felelősségünk súlyát. A hatvani fiatalokkal az olvasótá­bor rendezvényein több éven ke­resztül nyaranta találkozott. A város kulturális és művészeti vezetőivel tartotta a szívélyes, baráti kapcsola­tot. Ezek a találkozások sokak számá­ra jelentettek maradandó élményt és emléket. „Aliig szerszámban hadakoznak / csillagtalan, vékony szegények. / Ér­tük halálig elszegődöm / énekes, mindenes cselédnek." (Jutok majd) Megtette. Halála után, 1989. no­vember 18-án a Hatvani Közműve­lődési Egyesület felvette Ratkó Jó­zsef nevét. 1991-ben pedig a város önkormányzata utcát nevezett el róla. A Nyíregyházi Evangélikus Kos­suth Lajos Gimnázium március 19-én Ratkó-emléknappal és emléktábla elhelyezésével emlékezett meg halá­lának huszonötödik évfordulójáról. ■ Dr. Barcza Béla

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents