Evangélikus Élet, 2014. július-december (79. évfolyam, 27-52. szám)

2014-09-14 / 37. szám

4 •« 2014- szeptember 14. KERESZTUTAK Evangélikus Élet Bokodon is „bizonyított” az ökumenikus hálaadás ► Az Egy hajóban evezünk címmel hirdetett ökumenikus napra im­már negyedik alkalommal gyűl­tek össze keresztények a környe­ző településekről a Komárom- Esztergom megyei Bokodon, hogy hálát adjanak Istennek, hogy épüljenek egymás hite ál­tal. Múlt szombaton mintegy százhúsz érdeklődő hallgathat­ta meg - mások mellett - a hír­hedt egykori bűnöző, a börtön­ben megtért Száva Lajos bi­zonyságtételét, akinek szavai a fogvatartottak között végzett missziói szolgálat jelentőségét is híven érzékeltették. Mívesen készített igés kártyákkal fogadták a bokodi művelődési ház rendezvényterében a negyedik Egy hajóban evezünk elnevezésű öku­menikus keresztény összejövetelre ér­kezőket. Fél tízkor a Hét határ zenekar tagjaiból alakult kisegyüttes indí­totta a jó hangulatú találkozót ifjúsá­gi énekekkel. Ismert keresztyén da­lokat adtak elő, és a nézők közül is többen velük együtt énekeltek. Pontban tízkor Ambrózy Tamás római katolikus plébános tett bi­zonyságot Krisztusba vetett hitéről. Elmondta, hogyan ismerte fel Krisz­tusban Megváltóját, s miért döntött a papi hivatás mellett. (Ambrózy Tamás augusztus í-jével került a bokodi plébánia élére.) Kása Gergely bokodi evangélikus lelkipásztor bevezetője után Isten, a szabadító című előadásában e sorok írója beszélt a Biblia alapján arról, hogy miből, miért kell szabadul­nunk. Az előadások közötti szünetekben építő beszélgetések folytak, s kiderült, hogy - Száva Lajoson kívül - egy másik börtönben megtért testvér is jelen van az ökumenikus hálaadó napon. A találkozó a Hét határ együttes hét dalával ért véget, ám utána még örömmel beszélgettek a résztvevők a maguk készítette sütemények, pogá­csák elfogyasztása közben. ■ T. F. A szerző (balra) Száva Lajossal Isten, a szabadító című előadásomban közel egy órán át beszéltem a Bib­lia alapján arról, hogy miből, miért kell szabadulnunk. Jó volt megtapasz­talni, hogy a résztvevők milyen érdeklődéssel hallgatják - az idő rövidsé­ge miatt kicsit sűrűre formált - mondanivalómat. Beszéltem a teremtés­ről, Isten tervéről, a bűnről, a Jézusban mutatott kiútról és a megtérés-új­jászületés témaköréről is. Mivel Isten elhívására - a Magyar Evangéliumi Börtönmisszió Alapít­vány jogi keretei között - húsz éve munkálkodom a börtönmisszióban, ké­zenfekvő volt innen hoznom példákat előadásomhoz. Két lábon járó élő pél­dát is hoztam, mert Száva Lajos személyes élete alapján saját szavaival tett bizonyságot az elhangzottakról. Ő a kilencvenes években bűnözőként élte életét, de tizenkét évvel ezelőtt megtért, meghallotta Jézus Krisztus szemé­lyesen neki szóló hívó szavát, és azóta hirdeti az evangéliumot. Eleinte még bent a börtönben, miután pedig szabadult, azóta a „szabad” világban. Igen érdekes volt hallani, hogyan szabadul meg egy ember a nyilván­valóan bűnös értékrendtől, gondolkodástól. S hogy miként tud újjászüle­tettként Isten alkalmas eszközévé válni a bűn birodalmában, egy olyan he­lyen, ahol fokozottan megtapasztalható az ősellenség ereje, hatalma. Száva Lajost csodálatos módon használta Isten már a börtönben is - nemcsak a fogolytársak, hanem az őrök, az elöljárók előtt is, azóta pedig családjában, tágabb környezetében. Most a bokodi ökumenikus nap részt­vevői tapasztalhatták meg milyen öröm van egy bűnből (kárhozatból) ki­szabadult, megtért ember szívében. Hiszem, hogy többen átérezték Isten jó útra vezérlő kegyelmét, mások­nak pedig hitükben lett építővé, amit hallottak. ■ Takács Ferenc HIRDETÉS Felvételi tájékoztató a Deák téren A Deák Téri Evangélikus Gimnáziumba (1052 Budapest, Sütő u. 1.) a 2015/16-os tanévre felvételizni szándékozó diákok és szüleik számára szeptember 27-én, szombaton 10 órakor felvételi tájékoztatót tartunk. Ezen az alkalmon az iskola igazgatója számol be a szülőknek iskolánk műkö­déséről, hagyományairól és a felvételi rendszerről. A gyerekek pedig di­ákjaink segítségével ismerhetik meg az iskolát. Szeretettel várjuk az érdeklődő, most 4. és 8. osztályos tanulókat szü­leikkel együtt! ÍGY is lehet... Ökumené Harkán ► Szeptember első szombatján rendezték meg a Sop­ron melletti Harkán a már hagyományosnak mond­ható ökumenikus délutánjukat a helyi evangélikus és katolikus gyülekezetek. Az alkalom mottója Péter apostol első leveléből származott: „Megízleltétek, hogy jóságos az Úr!” (iPt 2,3) Az estébe nyúló program az evangélikus templomban vet­te kezdetét Németh Antal plébános áhítatával, majd csa­ládi vetélkedőn, kézműves-foglalkozásokon és a Ciráku­­lum együttes koncertjén vehettek részt az érdeklődők. A kőszegiek koncertje után Süveges Gergő, az MTVA mű­sorvezetője Családomban megízleltem... címmel az evangélikus templomban tartott előadást. Az ökumenikus délután résztvevői idén is élőláncot alkottak - kilincstől kilincsig - a két templom között. Ezt követően Mesterházy Balázs helyi evangélikus lel­kész tartott áhítatot a katolikus templomban, majd kö­zös vacsorával zárult a program az evangélikus paró­kia udvarán. Az ökumenikus alkalom egyben jótékonysági rendez­vény is volt: Schöberl Zsófiának, az evangélikus gyüleke­zet volt konfirmandusának a gyógykezelésére gyűjtöttek. ■ H.E. Gosztola Szabolcsot, a hartai evan­gélikus gyülekezet felügyelőjét ma­gáról a rendezvényről kérdeztük, az adománygyűjtésről Zsófi szüleit, Schöberl Ernőt és Schőberlné Csiz­­mazia Zsuzsannát; Süveges Gergőt pedig az ökumenéről, a gyerekek hit­beli neveléséről, illetve az egyház és a média kapcsola­táról faggattuk.- Nagyon olajozottan zajlik a rendezvény, úgy tűnik, min­den és mindenki a helyén van. Mikor rendeztek Harkán először ökumenikus dél­utánt? Gosztola Szabolcs: 2007 tavaszán. Zsóri-Ments Orso­lya lelkésznő volt az ötletgaz­da. Nem kellett sokat agitál­nia minket, Harkán mindig rendkívül jó volt a viszony a két felekezet között. Ez alatt a nyolc év alatt fontossá vált számunkra, hogy az olyan „hivatalos” ökumenikus is­tentiszteletek mellett, mint a januári imahét rendezvényei vagy az adventi alkalmak, ezeken a délutánokon kötet­lenebb formában is együtt tudunk lenni. És azt is jó lát­ni, hogy az utóbbi években már nemcsak harkaiak vesz­nek részt az ökumenikus délutánokon, hanem jönnek - szép számban - a környező településekről is. Ők azok, akik mindig rácsodálkoznak arra, hogy az ökumené így is működhet...- Lenne jó tanácsa azoknak, akik nem rendelkeznek ilyen pozitív ta­pasztalatokkal?- Világrengető dolgokat nem tu­dok mondani. Tenni kell érte. Nálunk természetes dolog az ökumené, hi­szen a családom egyik fele katolikus, a másik evangélikus. Feleségemmel házasságkötésünk előtt megígértük egymásnak: ha lányaink születnek, katolikusok, ha fiaink, evangélikusok lesznek. így is lett. Már harminc éve együtt gyakoroljuk családon be­lül az ökumenét. Ki-ki hűségesen jár a saját közösségébe, de gyakran meg­fordulunk egymás templomában is, és mindketten jól ismerjük a másik gyülekezetének örömeit és gondjait.- Schöberl Zsófi nevét a környéken szinte mindenki ismeri. Példátlan összefogással gyűjtik neki a kupako­kat - Soprontól Sárvárig Bécsúj­helytől Felsőőrig - a legkülönbözőbb helyeken. Szinte nincs is a régióban olyan iskola, óvoda, templom vagy gyógyszertár, ahol ne lehetne leadni kupakokat a kislány gyógykezelését elősegítő pénz előteremtésére. A mai ökumenikus délutánon is „perselyez­­nek” Zsófinak. Milyen szálak kötik Önöket ehhez a rendezvényhez? Schöberl Ernő: Kislányunk a har­­kai iskola nyolcadikos tanulója. Mi mindketten katolikus vallásúak va­gyunk, Zsófi pedig tizenhárom éves korában lett megkeresztelve evangé­likus templomban - a saját kérésére. A soproni és a Sopron környéki evangélikus gyülekezetekkel a kislá­nyunk számára rendezett jótékony­­sági rendezvényeik és a kupakgyűj­tési akciójuk miatt kerültünk kapcso­latba. Ahogy gyűltek a kupakok, Zsófi is egyre kíváncsibb lett a „ku­pakgyűjtő egyház” tanítására, és ma­ga kérte a keresztséget. Aztán mi is egyre több embert ismertünk meg a gyülekezetekből a kupakoszsákok logisztikája miatt, és mi is kíváncsi­ak lettünk... Ma már szívesen jövünk a gyülekezeti alkalmakra, Zsófit is itt konfirmálták pünkösdkor. Kislá­nyunk ott érzi jól magát, ahol őt el­fogadják, befogadják. Harka ilyen hely, és az általunk megismert evan­gélikus közösségek is.- A mai rendezvény bevétele Zsófi októberi amerikai műtétjének, illet­ve a rehabilitációnak a költségeihez járul hozzá. Milyen orvosi beavatko­zás vár a kislányukra?- Zsófi mozgáskorlátozottként született: merevek az izmai, önálló já­rásra képtelen. Az úgynevezett SDR- műtét célja az izmok feszességének megszüntetése. Abban reményke­dünk, hogy Zsófi a műtét után ki fog majd szállni a tolókocsiból, és tud majd bottal járni. Sokat jelent számunkra az egyház támogatása. Reményt ad ehhez a rendkívül nehéz, már tizenöt éve tartó küzdelemhez. Mielőtt eluta­zunk a műtétre St. Louisba, szeret­nénk személyes áldást is kérni. Nem­csak Zsófinak, hanem nekünk ma­gunknak is.- Mit jelent az ökumené az ön szá­mára? ' Süveges Gergő: Evangélikus, refor­mátus és baptista barátaim is vannak, nagyon sokat tanulok az ő lelkiségük­ből. Az ökumené számomra most leg­inkább azt jelenti, hogy ugyanannak a Jézus Krisztusnak az életét, a halá­lát és a feltámadását hirdetjük. Jóval kisebb közöttünk a különbség, mint azt sokan gondolják, vagy mint azt tör­ténelmi tapasztalatainkból sejthet­nénk. Részt veszek egy nagy­szabású munkában - egy könyvsorozatot szeretnénk kiadni ökumenikus támoga­tással: Christian A. Schwarz német evangélikus teológus közösségfejlődésre vonatko­zó könyveit, ezért az ökume­né mostanában mindennapi tapasztalat számomra. A né­metül, angolul és nagyon sok nyelven kiadott könyvsorozat egy hetven országra kiterjedő felmérés eredményeképpen jött létre. A szerző több tíz­ezer gyülekezetben - feleke­zetektől függetlenül - arra keresett választ, mitől fejlődik minőségileg a közösség. Te­hát nem arra, hogy mitől le­szünk többen, hanem arra, hogy mélységében hogyan leszünk erősebbek, befoga­­dóbbak, megtartóbbak, krisz­­tusibbak. Úgy találta, hogy nyolc alapvető területen tu­dunk fejlődni; ezekről a terü­letekről szólnak az egyes könyvek. Arról, hogy az adott területet hogyan tudjuk fejleszteni. Nagyon izgalmas, felszabadító és megvilágosító számunkra ezzel a so­rozattal dolgozni!- Néha olyan nehéz megélni a hi­tet a családon belül. Négygyermekes édesapaként tud-e nekünk jó recep­tet adni?- Van olyan periódus az életünk­ben, amikor a hitet a családban lehet megélni, aztán van egy olyan korszak, amikor inkább az a dolgunk, hogy a gyerekeinknek megpróbáljunk meg­tartó közösségeket adni. Kiskamasz koruktól kezdve egyre erősebben szeretnének tartozni a családjukon kívül máshová is. Aztán nagyobb ka­maszként meg már csak máshová. Arra törekszünk, hogy kicsi koruk­tól kezdve körülvegye őket olyan él­tető közösség, amely később is meg­tartóerő lehet számukra.- Az egyház és a média kapcsolatán hogyan lehetne egy kicsit jobbítani?- Azért borzasztó nehéz erre okos választ adni, mert nagy kihívás olyan műsort készíteni, amelyik nem negé­des, nem szenteskedő, hanem hiteles. Nemcsak őszinte, hanem őszinté­nek is hat. Azok a folyamatok, ame­lyek a lelkünk mélyén zajlanak, és amelyeket kis közösségekben megbe­szélünk, amelyekről tanúságot te­szünk, nagyon könnyen válnak hitel­telenné, amint képernyőre kerülnek. Épp ezért nagyon becsülöm azokat a műsorkészítőket, akik a jobbításra meg-megújuló kísérleteket tesznek. Akik nap mint nap törekszenek arra, hogy hitelesen szólaljanak meg. Min­den elismerésem az övék. ■ Heinrichs Eszter

Next

/
Thumbnails
Contents